ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Két hét vakáció az európai kontinens Észak-Koreájában (FOTÓKKAL)


Időutazás Fehéroroszország fővárosában, Minszkben. Ilyet csak Tiraszpolban, a Dnyeszter Menti Köztársaság fővárosában, illetve Kirgizisztánban láttunk (Saját felvétel)

Mit tudsz Belaruszról?

– kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor több hónappal előre lefoglaltam az olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak.

Hebegtek-habogtak – akárcsak én, mielőtt a megcélzott országnak és politikai, társadalmi rendszerének alaposabban utána nem néztem.

Amennyiben valaki a nemzetközi hírügynökségek honlapjának keresőjébe azt írja, Belarus, alig-alig olvashat híreket erről a „titokzatos”, bizonyos nemzetközi szervezetektől is távol álló/távol tartott országról. Annál inkább jelen van viszont az ország neve az emberjogi és a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi intézmények, valamint az újságírók érdekvédelmi szervezeteinek híreiben…

A főajtó. A Shchuchyn környékén levő bunker tavaly nyártól látogatható. Háború esetén a közelben levő katonai légi bázist irányították volna innen

Milyen a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai berendezkedés Fehéroroszországban, ki fizet, ha valaki munkanélküli, hány személyt tartóztatnak le egy esetleges kormányellenes tüntetéskor, és legfőképpen: mire szolgál a Nagy Kék Furgon? – erre kerestem hát a választ utazásom során, amelyet sok szervezkedés, intézkedés előzött meg.

Részletes, sok-sok fotóval illusztrált élménybeszámolóm a Szabadság 2019. november 29-i és december 2-i számában jelent meg.

Kattints ide a teljes anyagért.

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Belarusz: Sztálin-dekorációs Patyomkin-falu szürreális elemekkel


Előadást, élménybeszámolót tartunk ma 19 órától az Apáczai-líceum dísztermében augusztus végén – szeptember elején megejtett kéthetes fehéroroszországi utunkról…

Mit tudsz Belaruszról?

– kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor februárban lefoglaltam az augusztus végi szeptember eleji olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak.

Hebegtek-habogtak.

Akárcsak én, mielőtt a megcélzott országnak és rendszerének alaposabban utána nem néztem.

Amennyiben valaki a nemzetközi hírügynökségek honlapjának keresőjébe

azt írja, Belarus, alig-alig olvashat híreket erről a titokzatos, bizonyos nemzetközi szervezetektől is távol tartott országról.

Annál inkább jelen van viszont az emberjogi és a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi intézmények, valamint az újságírók érdekvédelmi szervezeteinek híreiben. Milyen a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai berendezkedés Fehéroroszországban, ki fizet, ha valaki munkanélküli, hány személyt tartóztatnak le egy esetleges kormányellenes tüntetéskor, és legfőképpen: mire szolgál a Nagy Kék Furgon?

FOTÓRIPORT – Belarusz, tizenegyedik és tizenkettedik nap: a diktátor szülőfaluja és Európa közepe…


Az egyik zsinagóga romjai Vitebsk városában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet felhasználni)

Két kihagyhatatlan dolog

kecsegtetett ezen a két napon, azaz szeptember 4-én, szerdán és 5-én, csütörtökön: Európa földrajzi közepe és Aljakszandr Rihoravics Lukasenka fehérorosz diktátor szülőfaluja. Előbbi valójában csak blöff, ugyanis ebből több is van a kontinensen, attól függően, milyen szemszögből tekint a térképre a rezsim által felkért geográfus… 🙂

A diktátor szülőfaluja,

a fehérorosz Scorniceşti sok meglepetéssel fogadott.

Kérlek, kattintsd az első fotóra, vannak képaláírások is!

FOTÓRIPORT – Belarusz, nyolcadik nap: lengyelek Grodnóban, gettó, deformált emberi testek


A volt grodnói gettó bejárata (Saját felvételek. A fotók a forrás megjelölésével használhatók)

Fehéroroszország sok meglepetéssel szolgált,

a legtöbb talán Grodno városában ért. Az ország keleti részében levő településen, akárcsak Bresztben sok a lengyel. Nem véletlenül: valamikor mindkét város lengyel fennhatóság alatt volt.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

FOTÓRIPORT – Belarusz, hetedik nap: mit keres itt a bölény?!


Belarusz nemzeti szimbóluma

Ha már két hetet töltünk az országban,

eltökélt szándékunk volt a természeti szépségek megtekintése is, a hetedik napon (2019. augusztus 31.) erre is sort kerítettünk: Belavezhskaya Pushcha / Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park, az UNESCO Világörökség része.

A fehérorosz-lengyel határon levő erdőt

szabadon látogathatják a Schengen-övezethez és az Európai Unióhoz tartozó lengyelek is, amennyiben gyalog vagy biciklivel kívánnak látogatást tenni a természetvédelmi területen.

Biciklit béreltünk, s irány a kaland!

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

 

 

FOTÓRIPORT – Belarusz, hatodik nap: vasúti múzeum, Breszti Erőd


Bresztben külön érdekesség a mozdonymúzeum, ahol a gőzzel hajtott óriásokat tekinthettük meg…

Az ötödik napon látottak hatása alatt ébredtünk Bresztben

augusztus 30-án, fehéroroszországi tartózkodásunk hatodik napján. Itt is szintén a CouchSurfing (Vendégszerető Klub) segítségével találtunk ingyen szállást.

Természetesen, az alacsony fizetésem miatt fontos az,

hogy térítésmentesen kapjak külföldön szállást, ám az ilyen jellegű lehetőség nagy mértékben hozzásegít a város, az emberek sokkal jobb megismeréséhez, a hely szellemének a megtapasztalásához. A helyi ember ismeri a környezetet, tudja, hova érdemes még ellátogatni, mi nem jelenik meg az átlagos turista radarján. Rendszerint, természetesen, ezek a helyek a legizgalmasabbak.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!

 

FOTÓRIPORT – Belarusz, ötödik nap: piac, kastélyok, hátborzongató, nehezen megtalált Holokauszt-helyszín


Fehéroroszországban mindenkinek KELL LEGYEN munkahelye. Diktatúra van, nincs apelláta. Aki nem megy dolgozni valahova, az fizet az államnak! A közszféra túlméretezett, a minszki piacot is például egy állami vállalat működteti. Ezért is van négyzetméterenként két-három alkalmazott, amelyik szinte ugyanazt árulja, mint 10 méterrel odébb négy dolgozó… 🙂 (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)

Augusztus 29-én, fehéroroszországi tartózkodásunk ötödik napján

egy mindennapi, de a társadalmi állapotok szempontjából annál inkább sokatmondó hellyel indítottunk: ellátogattunk a minszki nagypiacra.

Hiszem és vallom,

hogy a társadalmi, szociális, gazdasági berendezkedésre vonatkozóan egy tárgyalóterem, egy szerkesztőség és egy piac a legmérvadóbb. A bíróságra nem sikerült bejutni, az esetleges retorzió miatt nem akartam elárulni, hogy újságíró vagyok, így maradt a piac.

A Minszk környékén, útban Bresztbe

még (eléggé kétes ízléssel és műemlékvédelmi eszközökkel és módszerekkel rehabilitált) műemlékeket, kastélyokat is megtekintettünk.

Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások!