Határozottan állíthatom, hogy gyermekkorom óta soha ennyi kocogót nem láttam a Bükkben. Úgy látszik, ez most a menő. Mi több, sok biciklis is szembejött velünk vasárnap az Árpád-csúcsra menet. Nosztalgiáztam: gyermekkoromban rengeteget jártam ide túrázni, mi több, régebb a hó sem ijesztett meg, több ízben télen is biciklire pattantam.
Lévén, hogy nem voltam biztos, a fürdőszobai ventilátor felszerelése szombaton befejeződik (rendesen megszenvedtünk Marci bácsival, s még mindig nincs vége), így töröltem a Függetlenek Klubjában meghirdetett eseményt, de hát amúgy is csak Andi jelentkezett, akivel aztán SMS-ben egyeztettünk tovább, hogy mégis lesz túra. Sajnos kihagyta.
A klasszikus útvonalat jártuk be, geoládákat is találtunk, remélem Bónis Endre lányai érdeklődnek majd a szabadidős tevékenység iránt… 🙂
Az útvonal: Minerva üzletház-Mehedinţi utca vége-Huedinului utca, majd az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által felfestett piros turistajelzésen az Árpád-csúcsig. Ennek közelében találkoztunk a visszaúton tartó Arnolddal is, aki young and restless, s bár ő is a Monostorról indult, nem várt meg bennünket, már 10 órakor elindult, mi csak 11-kor.
Szerencsére az Áprád-csúcstól néhány méterre égő tüzet találtunk, körülötte sajnos elég sok szemetet is. Kiváló érzés: ropogó tűz hóval körülvéve, verőfényes napsütés…
Megtaláltuk Mr. Erikusz earth cache-ét, majd a BEEnci által az Árpád-csúcsnál elrejtett geoládát. Mi találtuk meg elsőként?
****
Kattints, kérlek, az első fotóra:
A hinta helyett farönkök jelentek meg
Ahol ha nyáron besötétedik, s a szél is fúj, elég spooky tud lenni
Igen ötletes geoládákat helyeztek el a szervezők az augusztus 11-14. időszakban Székelyudvarhelyen és környékén (a főhadiszállás Ivóban volt) zajlott GeoQuest9 alkalmából.
Szerencsére éppen a főszervezővel, azaz Perretz-cel (a.k.a.) Nagy Istvánnal kerültem egy csapatba, így sokat megtudtam a rejtett kincsek hátteréről, alkotóiról, elrejtőiről. Ez mindenképpen jelentős értéktöbbletet jelentett számomra. A verseny nem izgatott, a megtalált geoládák számát sem vettem figyelembe, inkább a társaság, a hangulat, a tapasztalatcsere (a jelentős régiséggel rendelkező Csipikétől sokat tanultam!) és az érdekesen megalkotott, különleges helyeken elrejtett kincsek milyensége, sajátossága foglalkoztatott.
Az Ivótól a Madarasi Hargitára vezető úton elrejtettek tetszettek a legjobban. Az egyiket a Patakfalván élő Kiss Endre hozta létre, annak rejtélyét még a mérnök Csipike sem tudta megfejteni. Annyi kellett csupán, hogy zoliasi a megfelelő helyre tegye az ujját, s elmozdítsa… 🙂
KATTINTS AZ ELSŐ FOTÓRA!
Itt is van tipp, meg kell találni
Jegyezd fel, mert ha rossz számot írsz le, hiába keressük a geoládát…
Itt vajon mi a szöszt kerestünk?
Megvan?
Igaz
Itt is van geoláda
A kapu miatt helyeztek el ide is egyet
Itt a vége
Mi a kód?
Fára mászni most sem késő
Ez? Itt?
Szórakoznak
Dokumentáljuk
Igen eredeti geoláda… 🙂
Honnan hova?
A sok résztvevő miatt a forrásnál elrejtett geoládát nem volt könnyű megtalálni
Nem volt könnyű az út idáig. A Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker Especially Limited “Trailblazer” Editionnak sem
Vajon miért?
Kötelező versenyfotó: a bal oldalon zoliasi, a jobb oldalon pedig csipike
(*** Frink Szilárd and Rodo: THANKS SO MUCH FOR HOSTING US in your house! *** )
Erikwould simply say: it was a good event. Just as he laconically said in January during the start of the year reunion initiated by Master Zbuciumel: a fost un an bun/it was a good year.
He’s quite a character, isn’t he. That’s also ay we like and/or love him. Is spirit, his PASSION for geocaching is unparalleled. So far… 🙂
10 RON. Twice… 🙂 (Photo by Mr. Erikusz)
Simo Bimo, Csipike and Issa Sysaa: what a team! Organizing skills, geocaching spirit and friendly atmosphere. And most of the caches: I’d give them a fav – wish I’d be a premium member.
OMG, what an event: friendship, enthusiasm, and the joy of meeting other people that share my passion for geocaching. And, of course, caches. That were found mainly with a nice group, called Sibiu GeoFest 2015 (SGF 2015). Quite a few of the logs were signed like this to avoid filling the logbook up. I found 63 geocaches in total… 🙂
The organizers very friendly, the location was well chosen, the caches were excellent: this event made me go where I wouldn’t have gone in normal circumstances.
Searching… (Photo by pistruiata82)
As always, I appreciated the caches which were created not sparing time and effort, but also those with imagination. Those which had that “je ne sais quoi”. We even went on the top of a mountain. Well, yeah, with a chair-lift… 🙂
Thanks for this memorable weekend! And wow, we even had a special event cake!
It was nice geocaching with the country’s first, Mioritics! A nice, friendly and easy-going man.
My lawyers said I can safely issue the following threat: I’ll be back in 2016!
Condorik, thanks so much for thinking of us! Thanks for the gifts/Vďaka za dary! 🙂
Igen, ott, mert a maga a település, azaz Kisbánya máshol található…
Remélhetőleg megismételhető, de minden valószínűséggel megmagyarázható csoda folytán, Vandának köszönhetően több szempontból is négycsillagos, élmény-kavalkádban volt részünk a hétvégén. Olyan helyen szálltunk meg (ingyen és bérmentve, teszem hozzá villámgyorsan, nehogy valaki azt higgye, pénzt hamisítok), amilyenben talán még sosem voltam: négycsillagos panzió. Volt ott minden: tisztaság, ízlésesen kialakított szoba, folyosó, recepció, vendéglő, profi (igaz, nem fával működő) szauna, sós vizű szauna (ilyet biztos, hogy most próbáltam először), sima szauna (ilyenben sem ültem még), úszómedence. Asztalteniszt játszottunk, biliárdoztunk, szóval királyi ínyencségekben, mi több, kiváltságokban volt részünk. Ízletes volt az étel, Andrei pincét pedig tökéletesen végezte dolgát: nem volt sem túlzottan rámenős, de szégyenlős sem, kiegyensúlyozottan kedves és tökéletes mértékben előzékeny és geodoboz biztosításában segítőkész. Szóval belekóstoltunk abba, hogyan élnek az (új)gazdagok. Két pár is volt belőlük az Adreea panzióban, s a sablon ismétlődött: idős és/vagy gazdag férfi, bomba nő. Érdekes, hogy az előítéletből ezúttal (is) tényállás lett.
Szeretetre érdemes, nem kivágni való…/Iubeste-ma, nu ma distruge…/Love or kill…
Szombaton édes kettesben kirándultunk. Bár mindketten a hét fáradalmai miatt ramaty állapotban voltunk, a Mobellino Team által a Zengő-köveknél elhelyezett geodoboz rávett arra, hogy megtegyük a normális körülmények között három órás (mi majdnem öt óra alatt tettük meg a) távot. Na jó, közben geodobozokat helyeztünk el, punnyadtunk. Csodás volt az idő, tökéletes a kilátás.
Vasárnap kijött a szűk baráti társaságunk egy része, illetve ismerősök… s ismeretlenek. A túrát különböző fórumokon is meghirdettem, így eljött Clément és Ines. Mindketten negyedéves fogorvostan hallgatók Erdély fővárosában. Az Úr napján a Bélavára volt a célpont. Az őszi séta mindenkinek jót tett, a francia ismerőseink által bérelt kocsit kivéve: Clément felkapcsolva felejtette a fényszórókat, így érkeztünkkor a lemerült akkumulátor miatt képtelen volt beindítani a hétvégi lazulásokra (szombatról vasárnapra virradóra a Tordai-hasadékban sátoroztak) bérelt kocsit. A Bélaváránál sikerült levadásznom a szintén Mobellino által elhelyezett geodobozt…
Stealth required? Really? We were stealthy all right… 🙂 At C.A.R.E. 003 – Sunshine Tour 06. Hint: Watergate. Or Waterloo? Anyway, you gotta be stealthy…
Who said geocachingis straight forward? Who told you that it’s a simple game where the player simply grabs some hidden treasures? Well, let me break the news for you: hell, it’s not simple. Only the people who think it is.
After this serious intro let me tell you today’s story.
Tuesday evening I told the myself, why not go with the Sausage Team on a night raid by bike? Went to Chrys10’s house, grabbed the letterbox hybrid and met Mr. Erikusz in town. He only joined us for the Odd architecture mystery by Zbuciumel.
He might have used his sixth sense: Chrys and I had to endure rain and wind.
It started to rain. That was only half of the problem. The other quarter come when we had to bike up C.A. Rosetti street in rain. The last drop was looking for the – according to us – missing Sunshine Tour 06. We simply couldn’t find it. So, instead we triggered the Watergate alarm. When it sounded, we biked away instantly. But, as you can see on the picture we used stealth and, moreover, wrote the mobile number down of an egg dealer… 🙂
How on Earth can we find Hermann Oberth here? Anything about him: street, plaque, memorial house, rockets, etc. Sir, please help! (Wherigo experience…)
Bosszant, mi több, frusztrál, hogy ott kell lennie, de mégsem találod. Hirtelen kisebbségérzeted lesz: nézed a netes naplóban, ki, mikor találta meg utoljára. Ha látod, hogy már két tapasztalt játékosnak sem sikerült, akkor kissé megnyugszol. Ilyenkor viszont oda sem mész, mert sejted, hogy a geodoboz eltűnt. Vagy ha mégis, akkor nem keresed sokáig.
Szerintem rátermettségre, kalandvágyra, jó megfigyelő- és jó tájékozódó képességre van szükség ahhoz, hogy sikeres kesser legyél. A konténerek nem bukkannak csak úgy elő, pattannak eléd. Már elég szép számban találtam meg geodobozokat, de akárcsak más területeken itt sem a számok, nem a teljesítmény érdekel, hanem sokkal inkább az élmény. Utóbbiakra összpontosítottam a nagyszebeni GeoFestenis, amelyen Noémivel, Karinával, Erikkal és Krisztiánnal együtt vettem részt. Érdekelt mások szakmai és személyes háttere, s az is, hogyan geodobozolnak, milyen értékrendjük, életstílusok, életvitelük van. Érdekeltek a résztvevő személyek, akikkel közös élményekben van részem, ezért sok időt szenteltem a péntek és a szombat esti, valamint a vasárnap reggeli találkozóknak, sörözésnek, kávézásnak. Kiváló hangulat uralkodott valamennyin. S számomra ez a legfontosabb: jó társaság és hangulat.
A péntek esti találkozó (Kemenes Krisztián felvétele)
Persze, a geodobozok megtalálása is fontos, hisz azért utaztunk Nagyszebenbe. De ugyanannyira jelentős az, hogy a város melyik részébe visz el a keresgélés, s ott mit lehet látni. Pontosabban, miért éppen ott helyezték el a ládát. S szerencsére a nagyszebeni szervezők jeleskedtek ebből (is): történelmi, helytörténeti, izgalmas és jelentőségteli helyeken rejtették el a geodobozokat. Annak a helynek volt valami mondanivalója, a geodoboz leírásában volt tartalom. A legjobban a Wherigotípusú geodobozok tetszettek, ezek ugyanis végigvezettek a városon, de oly módon, hogy az információk jelentős részét meg is jegyeztem. Más esetekben az idegenvezető elmondja a történetet, s legyünk őszinték, ebből mennyi információt jegyzünk meg? Szinte semmit. Amennyiben neked kell megkeresned a választ a helytörténeti kérdésekre úgy, hogy a program elvisz az adott helyre, s nem rágják az egészed a szádba, akkor hidd el nekem, sokkal jobban észbe vésed az általad megszerzett információt. S erről is szól a geodaching. Sőt, számomra a hangulaton és a jó társaságon túl ERRŐL szól.
Esik az eső? Nem akadály!
Mennyi emlékezetes hely, helyzet, élmény! Köszönöm Noéminek, Karinának, Krisztiánnak és Eriknek a társaságot, a szervezőknek pedig a kiváló eredményt hozó munkát, az esemény weboldalának a létrehozását, a baráti hozzáállást, a törődés, a készülődést, a sok-sok időt és energiát, amit a rendezvénybe fektettek. Voltam néhány geodobozos rendezvényen, de eddig ez tetszett a legjobban!
Már 2015 nyara van? De jó! Nos, akkor már csak néhány napot kell várnunk a következőre. GeoFest Sibiu/Nagyszeben 2015, érkezünk!
Letterbox hybrid. Mindenki szeme láttára, de csak mi tudjuk, mi az… 🙂
Esőben is lehet
Káosz a szállásunkon…
Krisztián művészkedik
Lassan indulunk
Én már megyek is, fiúk!
Hát…
Nem bírom már!
Eredeti a napló is. Ezt a dobozt is elsőként találtuk meg, zsargonban FTF, azaz first to find
A Csapat (balról jobbra): Karina, Noémi, Krisztián, Erik, Vanda és jómagam
A lényeg tulajdonképpen az volt: érezzük jól magunkat. Ehhez adott volt a társaságnak a személyiségek és megnyilvánulási formák által biztosított sokszínűsége, a generációs különbségek. Utóbbiak meg is nyilvánultak, pozitív hatással: Erik gyógyíthatatlan és végeérhetetlen, erőt és kitartást adó energiája és lelkesedése, Krisztián kimértsége és személyisége, Karina testi könnyűsége (több helyre ő mászik fel), Vanda mérnöki képességei és Noémi logisztikai segítsége – nos ezek mind hozzájárultak a (részleges) sikerhez. Hát, azért részleges, mert egyrészt Krisztiánnal gyatra fényvisszaverő csíkokat vásároltunk – Karina, köszi, hogy van olyan jó fajta, de csak otthon… 🙂 🙂 🙂 S ráadásul kezdők vagyunk. Láttunk ugyan már éjszakai geoládát, találtunk is meg kettőt, ha jól emlékszem, de ez volt az első, amelyet csapatunk elhelyezett.
A Csapat még egyszer – ezúttal villanóval… 🙂
Napközben Krisztiánnal szintén a Hója-erdőben bóklásztunk geodobozok után, s egyszer csak elmondta, hogy Erik éjszakai cache-t készít. Onnan aztán elindult a lavina: vásárlás, készülődés, kalapács, szegek stb. Este kilenckor volt a találta a Kányafői (Uliului) utca végén. Szervezőként késtünk. Sebaj, rajtunk kívül úgysem volt senki.
Az lett volna az ideális, ha több waypointot adunk meg. Először is, kell lennie egynek az utca elején. Az eredeti terv szerint itt egy kis feladványt kellett volna megfejtenie a keresőnek, majd a kapott GPS-koordináták alapján el kellett volna jutnia egy elemlámpa formáját öltő geodobozhoz, amelyben az a szöveg van:
tényleg hoztál magaddal jó elemlámpát és csere elemeket? Ne feledd, éjszakai geodobozt keresel, amelyet ráadásul egy kísértetek és ufók által „lakott” területen helyeztünk el.
Innen jött volna a következő waypoint, azaz az utca vége, majd az erdő alatt kezdődött volna a trail. Utóbbi teljesült. Ráadásul odébb mentünk, az ufó tisztáshoz egészen közel, s elhelyeztünk még egy éjszakai geodobozt. Hadd szórakozzanak majd a résztvevők. Remélem, velük megyünk, s megnézzük, hogyan találják meg, s levonjuk a konzekvenciákat.
Remélhetőleg a hétvégén kezdődő országos (nemzetközi) geodobozosok találkozójának, a C.A.R.E. – Cluj Annual Refresh Event a résztvevői értékelik majd munkánkat.
This evening a team of geocaching enthusiasts will place the (as far as we are informed) first ever nightcache at a haunted location: the Baciu/Kisbács forest, right next to Cluj/Kolozsvár/Klausenburg.
It’s not about any woozy legend or gossip, multiple scientists as well as ordinary people have independently documented the strange phenomenon on the skies over Cluj/Kolozsvár/Klausenburg. Series of articles have been written on this issue. The forest covers an area of over 250 hectares and is often referred to as the Bermuda Triangle of Transylvania.
It has a reputation for intense paranormal activity and unexplained events. Reports have included, ghost sightings, unexplained apparitions, faces appearing in photographs that were not visible with the naked eye, and in the 1970s, UFO sightings were reported.
Visitors to the forest often report intense feelings of anxiety and the feeling of being constantly watched.
Moreover, the local vegetation is somehow bizarre in appearance, like something out of a make-believe story with strangely shaped trees, and unexplained charring on tree stumps and branches.
WANT TO KNOW WHAT GEOCACHING IS? Want to be part of the team that places the night cache? Join us!
See you at the end of the Uliului street – until the tarmac lasts – at sunset, today that’s 9:04 PM.
UFO’s not guaranteed!
The GPS coordinates of the meeting point: 46.767271 023.53593 or N 46 46.036 E 23 32.156
PLEASE BRING: big, industrial flashlight or headlamp with extra batteries, tin-tack, spike, containers for geocaches and, of course, light-reflecting things, like car-stickers, as well as smartphones with the c:geo application.
Ez a fotó került a geodobozba (Forrás: kafe.hhrf.org )
Sérülés miatti feladás (Marianna olasz hölgyismerősöm leesett a bicikliről az Erzsébet úton, visszafordult), iszonyatos izomgörcsök (Giuseppe olasz haverom Méra előtt már nem bírta), lerövidített útvonal (a Törökvágás, a Falumúzeum és a Hója-erdő érintésével, a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúraés a Mária-út nyomvonalát követve érkeztünk a Méra közelében levő töltőállomáshoz) – szóval sok minden volt a szombati, augusztus 3-i biciklitúrában, amely során Magyarvistán elhelyeztük az In Memoriam Jancsó Noémi geobobozt (erről bővebben itt).
Valentina és Giuseppe olasz ismerőseink a benzinkútnál maradtak, Enikővel, Emmával és Jocóval elbringáztunk Magyarvistára, a Jancsó család jóvoltából megmutattam nekik a nemrég felavatott és ünnepélyesen átadott Jancsó Noémi Emlékházat, majd felmentünk a református templom mögötti fa egyik odújába elhelyeztük a geodobozt. Amikor július 17-i a Jancsó Noémi Emlékház avatóján voltunk Vandával, akkor üres volt az odú, most volt benne valami. Emiatt aggódom, nehogy valaki megtalálja a dobozt, eldobja, vagy kárt tegyen benne. Hátha ez nem fordul elő.
A Jancsó Noémi Emlékház (jobbra). Távolban a magyarvistai református templom és a fa, amelynek egyik odújában található a geodoboz… (Kis Enikő felvétele)
Rekkenő hőség volt, sok víz lefolyt a nyelőcsövön.
A recenzornak elküldtem a geodoboz GPS-koordinátáit, leírását, elfogadásra vár, két hát múlva talán hivatalosan is rajta lesz a www.geocaching.com nemzetközi geodoboz honlapon.
Tegnap ismét lenyűgözött a titán ifjúság egyik képviselője a számítástechnikai jártasságával: miközben kokett tablettjét tüszkölte az ujjacskáival, magyarázta, hogyan lehet az androidos telefonok operációs rendszerét újrainstallálni…
Na, ezeknek a fiataloknak (is) szól a Szabadság számítástechnikai rovatában, az inter@ktív2-ben ma megjelent cikkem, de a technológiás kincskeresés gyerekeknek is ajánlott, sőt!
Ma hajnali 5 óra 38 perckor arra ébredtem, hogy zuhog.
Egyébként egész éjjel azzal álmodtam, hogy dobozokat keresek. Nem ám akármilyeneket, hanem ilyengeodobozokat. Lázba hozott a geohaching, még nem múlt el a kezdeti eufória.
Gondoltam, na, ma megszenvedünk a Nagy Zoli szervezte túrán. Sokat nem tévedtem. 🙂
Ambrus Tiborral hajnali 6 óra 50 perckor találkoztunk a Fenesi úton. Ugyanide jött Vanda is, a kocsiban már Hanna és Gábor. Szolcsván vágtunk neki a túrának: Şipote-rét és vízesés, negyven kerengő, Sárkánykapu (itt Vanda megtalálta a geodobozt, hurrá!!!), Csalános, csúcs, Szolcsva vízesés és búvópatak, Szolcsva-kifolyás, lengőhíd.
Ha jól emlékszem, mintegy 20-21 kilométert tettünk meg, 9 órát és 45 percet túráztunk, voltunk a szabadban. A legkeményebb a Sárkánykapu előtt zuhogó esőben mászni…
Kiváló társaság, jó túra, maradandó emlék, s egy újabb doboz… 🙂 (Fényképek később)
Kiss Olivér blogja 