A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) tagjai az évek során számos fesztiválon felléptek, és lovas bemutatókat tartottak, nomád játékokat és harcászati technikákat mutattak be.
Ez egyúttal lehetővé tette a helyszínekre, majd a haza történő többnapos lovaglást. Július közepén magántúrát szerveztünk, és Sztánától a Zilah melletti Mojgrád határában lévő Porolissumra, az egykori ókori római város részben restaurált területére lovagoltunk.
a Bonchidai Kastélynapok maradnak, 2013-ban erről a rendezvényről lovagoltam Sztánáig, mert Riki palánkmászás közben megsérült. Ez 72 kilométer lovaglást jelentett két nap alatt. A második kedvencem a Porolissum Római Fesztivál: ez 52 kilométer lovaglást jelentett oda, s természetesen ugyanennyit vissza. Ezen első ízben 2016-ban vettem részt.
Idén az új koronavírus-járvány miatt
a Zilah melletti Mojgrádon (Moigrad) szervezett rendezvénysorozat elmarad: nem lesz talpasíjász verseny, kenyérsütés, gladiátorok és rabszolgák közötti harc, nem kerül sor a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszásra. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) mégis úgy döntött, tagjai a régi szép idők emlékére ellovagolnak Sztánáról a Dacia provincia területén a második században létesített ókori római város romjaihoz és találkoznak a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum képviselőivel, a rendezvény szervezőivel.
A tervek szerint csütörtökön este már Sztánán leszek,
pénteken reggel indul a lovaglás. Ma sajnos leestem Emeséről (2013 óta kisebb-nagyobb rendszerességgel lovagolok, ez eddig még nem történt meg), de viszont nem tántorít el a hétvégi és a jövő hét eleji lovaglástól…
Albert Ferenc, a Szentimrei-ház gondnoka asztalosműhelyt rendezett be magának: alaposan, pontosan dolgozik
Távolság betartva, tömeg nincs: gyakorlatoznak Sztánán a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai
Emlékszem:
2003-ban Washingtonban levonultunk a szálloda pincéjébe túlélni a városon átsöprő hurrikánt. A hotel munkatársai ragtapasszal igyekeztek jobban rögzíteni az ajtókat és az ablakokat, , néhányat préseltlemezzel lefedtek.
Kalapáltak, törölközőket tettek az ajtók és ablakok alá, mindenkinek csak egy maradt a szobájában.
Lementünk a pincébe,
ettünk-ittunk, ismerkedtünk, vigadtunk. Kint nagyidő tombolt. Néhány óra alatt lejárt az egész, este már fényképeztem a hurrikán okozta károkat.
A koronavírus még néhány hónapot eltart, ez „pincézéssel” nem lehet megúszni.
Csütörtökön este csak söröztünk a Bulgakovban,
pénteken is kerültem a tömeget, este kimentünk Sztánára. A Szentimrei-házban a kiváló gondnokon, Albert Ferencen kívül csak a leánybúcsúsok és a medgyesi hagyományőrzők voltak. Szombaton és vasárnap is csak lófráltam, nagyon kevés emberre kerültem kapcsoltba.
Mi lesz az életünkkel? Milyen rendelkezéseit vezetik be a sürgősségi állapotnak? Meddig tart ki a pénzünk? (Elvégre ha nem megyünk sehova, nem fogy el…) 🙂
Hamus
Együtt
Karantén
Gerilla-támadás
Reggeli. Albert Ferenc, a Szentimrei-villa gondnoka a “teáról” gondoskodik
Célba
Hol az ellenség?
Híres
Bátorka
Nesze neked, új koronavírus
Nem úszod meg!
Gyakorlatoznak a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai
Csend, nyugalom, baráti környezet, Sztánai Lovasok, Szentimrei villa, íjászat: nyári napfordulóval kapcsolatos hétvége Lajcsiéknál, illetve Szabó Zsoltéknál… Sztánán
The beautiful villa with so much Hungarian cultural resonance, the winter scenery in the soul of Kalotaszeg/Țara Călatei made me wonder why do we submerge to the pressure of the society that sticks to the same tradition for the last 2018 years. Why aren’t we able to innovate, to do it differently: simply in the serenity of nature and surrounded by the legendary Károly Kós and his work. Or elsewhere, but not in the shopping malls, not baking and talking the usual small talk.
We supposed to return on Sunday afternoon, but I stayed one more night. Returning to the concrete jungle, the smog, the urban setting was an unsettling thought. After seeing Bibi to the railway station I chatted with Lajcsi and members of his family for hours, drank some beer, returned accompanied by my shadow to the villa, restarted the fire in the stove and had a conversation with my thoughts.
On the train today somebody have me a life lesson: he had a terrible car accident 13 years ago. That’s why he was so eagerly chewing a gum. What’s the connection? He has to reinforce a muscle in his forehead where his scull was sewed together… He stayed 2 months in a coma and it took two years to recover completely. He lives in Suceagu/Szucság.
God gave me days
he said joyfully.
A miracle
he added.
A miracle, indeed. Merry Miracles and Merry Christmas!
Please click on the first photo for the full story:
A sztánai lovasok, azaz a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai (Fotó: Cosmin Giurgiu – APDT – Ţara Călatei-Kalotaszeg/Facebook)
Valami történt, idén még kevesebben voltak, mint a tavaly. Sokan nehezményezték, hogy szinte ugyanolyan programokra várják a vendégeket, mint 2016-ban, s azelőtt. Mindenképpen újítani kellene… Mondjuk a jelenlegi programok mellett lehet egy kultúrtörténeti, irodalmi, népművészeti, hagyományőrző, tehát közművelődési-oktatási jellegű geoláda-keresés (akár lóháton, anyagi ráfordítással, Lajcsiékkal) Sztána faluban (református és görög katolikus/ortodox templom), a Varjúvárnál, a Szentimrei-villánál, a Csigadombon és a Riszeg-tetőn. Legyen szó természetesen Kós Károlyról, Móricz Zsigmondról, a Kolozsvár-Nagyvárad közötti vasút felépítéséről (az erdélyi vasútépítés hőskoráról), a kiemelkedő munkát végzett mérnökökről.
S miért ne lehetne a fenti tematikával akár pokémon-vadászatot szervezni? Miért nincs például társasjáték-est, jó idő esetén biciklitúra vagy akár kvízverseny?
Amennyiben célirányosan, eme hobbik űzőinek fórumain (Facebook stb.) a szervezők meghirdetik ezeket, minden bizonnyal új, érdeklődő résztvevőkre tennének szert.
A fenti ötleteket hirtelenjében, néhány perc alatt pötyögettem be. Bizonyára, vannak kreatívabbak. Elő velük. Ja, s a szervezők joggal mondhatják: kiváló ötletek, valósítsátok meg… 🙂
Bár egy évtizedes hagyománya volt a jelenlétüknek, idén a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület lovasíjász csapata sajnos nem kapott meghívást a Bochidai Kastélynapokon történő lovasbemutatóra, se sebaj, alkalom nyílt ismét jelen lenni a Zilah mellett szervezett Porolissum Fest rendezvénysorozatán (2016. június 30. – július 5. időszakban két nap alatt 52 kilométer lovaglás oda, két nap a rendezvényen, két nap alatt 52 kilométer lovaglás vissza), amelyen egyébként szintén nagyon régóta fellépők a Sztánai Lovasok.
Idén én velük tartottam – első alkalommal ezen az útvonalon, s ezen a rendezvényen. Korábban háromszor (2013, 2014 és 2015) voltam jelen Bonchidán, s tettem meg két nap alatt a 72 kilométert a Sztána-Bánffy kastély-Sztána útvonalon. Két napig a redenzvényen voltunk, s újabb két nap és 72 kilométer lóháton történt megtétele után értünk vissza Sztánára. Szép, emlékezetes kalandok voltak!
Ezüst Nyíl volt a lovam (Fotó: Zilahi Történelmi Múzeum)
Kiváló volt a társaság, a hangulat, a rendezvény. Külön felfigyeltem a Porolissum Fest román rendezőinek a barátságos, kedélyes és segítőkész hozzáállására. Későn érkeztünk a helyszínre, de ennek ellenére a biztonsági őr rendkívüli melegséggel, barátsággal fogadott. Bár hangsúlyozottan magyar vonatkozású, a hunok és más nomád népcsoportok életvitelét, életstílusát, harcászati technikáit felidéző, hagyományőrző egyesület vagyunk, a többségi román szervezők és résztvevők részéről egyáltalán nem éreztük a kirekesztettséget, negatív felhangokat. Sőt! Kiváló élmény volt ilyen szempontból is.
A lovaglós társaság (balról jobbra guggolva): Bíborka, Kinga és V. Eszter. Szintén balról jobbra, de állva: S. Eszter, Szende, Csaba, jómagam, Jocó és István. (A felvétel S. Eszter szuper fényképezőgépével készült)
Kalandos, emlékezetes, s ez korántsem újságírói túlzás…!
Körülményesen ugyan (sízős baleset miatti visszalépés, az utolsó perc utáni változások stb.) de, ismét összejött a csapat, kimentünk tehát lovagolni Sztánára a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesülethez, azaz DeMartin Mihaelához és Lajoshoz.
Vissza az eredetekhez, a teremtett világhoz, átélni a szabadon, természetes közegükben élő lovak biztosította lovaglási élményt távol a „civilizációtól”, a szmogtól, a betondzsungeltől és a rohanó világtól – ezért is szeretek Sztánára járni lovagolni. No, meg Mihaela és Lajcsi tapasztalata, emberi, baráti viszonyulása. Egyébként mindketten állatorvosok, így pontosan tudják, mire, hogyan van szüksége a lovaknak, szakértelemmel bánnak velük.
Mihaela felkészítőt tart (Saját felvétel)
Nos, összejött a társaság, indulunk. Ez már nem csak a baráti kör, azaz elsősorban ismerősök ismerőse, s ilyenkor gyakoribbak a változások, meglepetések, váratlan helyzetek. Nem volt ez másként most sem: a péntek esti SMS üzenetemre nem mindenkitől érkezett válasz, gondoltam, sebaj, minden rendben lesz másnap reggel 7 óra 25 perckor a vasútállomáson. Jöttek is a jelentkezők két kivétellel: egyikük túl sokáig bulizott (tulajdonképpen ketten, a férfiről később), lekéste a vonatot, a másik személy pedig nagyon későn ért haza külföldről, képtelen volt felébredni. Nos, de a bulizós lány, Bíborka megmakacsolta magát, s elhatározta: ő biza kijön Sztánára… De mégis, hogyan? Hát a magánvonattal.
Szerencsére a jelenlevők közül néhány személynek volt mobil inernet kapcsolata, azonnal tájékozódtunk, mikor indul. Tudtam, persze, hogy Sztánán az nem áll meg, de elmehet Bánffyhunyadig, s Bíborka ott átszállhat a Kolozsvárra induló személyvonatra. Igen ám, de ő magyarországi, szinte egyáltalán nem tud románul…!
Done deal.
Igen ám, de Bíborka folyton azt mondta Szendének, a barátnőjének, hogy márbiza ez a vonat igenis megáll Sztánán. Csodálkoztunk Jocóval, a Sztánai Lovasok alaptagjával. Kiderült, hogy a Barátka (Bratca)/ Jád-völgye környékén levő Biharfüredig (Stâna de Vale, ez nem az üdülőtelep!) vásárolt jegyet. Szende éppen akkor beszélt vele, amikor Egeresen volt, s valahogy megértették vele, hogy onnan még legalább egy óra lesz a leszállásig. Ez szöget ütött a fejünkbe Jocóval: itt valami nem passzol. De nagyon nem. Akkor kapcsoltunk, hova igyekszik, s ott valóban megáll a vonat…
Szépen, sorban…
A csapat megérkezett Sztánára, Lajcsiék tanyájára, a következő feladat a vonat megállítása volt. Bár volt diplomáciai jelenlét, ez most nem segített… 🙂 Szende eltűnt, s egyszer csak halljuk, csikorognak a vonat kerekei, megáll a szerelvény…! Szende felhívta telefonon Bíbokrát, aki átpasszolta mobiltelefonját a kalauznak, a vonat főnökének és a mozdonyvezetőnek, akiket addig győzködött, amíg a magán gyorsvonat mégis megállt Sztánán. Ez aztán!
Persze, hogy a Csaba által a hozott, a Vajdaságból hozott pálinkát azonnal megittuk erre az ijedtségre… 🙂 S arra is, hogy az egyik férfi résztvevő felült az első, Kolozsvárra tartó vonatra, s visszautazott Erdély fővárosába… Ő még későbbig bulizott, hulla fáradt volt.
Lovaglás két csoportban
A múltkori tapasztalat alapján különválasztottuk a kezdőket és a középhaladókat. Míg előbbiek lépésben, indián sorban haladtak szépen nyugisan, addig a többiek ügettek és vágtáztak. Sebaj, ebédkor ismét találkoztunk, sőt a vonat indulásáig (a 17:21-est lekéstük, de sebaj, volt még egy vonat 17:57-kor) meglátogattuk a mezőn levő lovakat is…
A visszaút is mozgalmas volt: mivel szintén a magánvonattal jöttünk vissza, Bírborka találkozott a vonatfőnökkel, akinek köszönhetően a szerelvény megállt Sztánán. Meg is köszöntük a hölgynek.
S hogy a kép teljes legyen, Csaba egy meggondolatlan kijelentést tett: nála is lehet inni egy pohárral a kalandos lovaglós napra. Három taxiba ültünk, s máris lakásán nevettük el a történteket, meséltük a lovaglós élményeket.
Április 9-én, szombaton kimegyünk ismét Sztánára lovagolni?! 🙂
A lovaglás során tapasztalt egyik csoda… (Kis Réka felvétele)
Szerencsére sűrűsödtek a lovaglós alkalmak. Február 6-án a Sztánai Farsang során vettem részt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjaival, azaz a Sztánai Lovasokkal a felvonuláson, majd február 28-án összesen tizen mentünk lovagolni deMartin Lajoshoz és feleségéhez, Mihaelához, március 5-6. időszakban pedig „csikószállító” kétnapos lovagláson vettem részt, összesen körülbelül 80 kilométer volt a táv.
Kiváló érzés nomád stílusban, átalvetővel, mezőn, dombon lovagolni, patakon átkelni. Így érezhető, látható igazán a természet. Sokat kirándulok, de nagyon ritkán láttam őzet, rókát. Most szerencsére több vadállattal találkoztunk.
Kiváló volt a hangulat, a társaság, a lovaglás. Köszönöm a lehetőséget!
(A naplementés és a Dzsingiszt ábrázoló fotókat Kis Réka készítette). Igaz, tudom, elfogadom a kritikát: a csikóról sajnos nem készítettünk fotót… 😦
Abszolút kezdőkből és kezdőkből verbuválódott csapat a vasárnapi, február 28-i sztánai lovaglásra. Az indítékot az adta meg, hogy egy hölgyismerősöm jelezte nekem, szeretne menni lovagolni. Természetesen, hogy a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a közismerten Sztánai Lovasok által nyújtott lehetőséget ajánlottam. Sajnos Szende végül nem ért rá, de kérése ihletet jelentett arra, hogy megszervezzem a hétvégi kiruccanást. S valahogy a csillagok állása is olyan volt, hogy gyorsan összejött a DeMartin Lajos és felesége, Mihaela által bevállalható tízfős csapat. Még az utolsó pillanatban bekövetkezett váratlan visszalépést is sikerült hamar megoldani.
Indulás előtt egy kis elméleti felkészítő…
Hát igen, úgy kezdők, hogy néhányan közülük már ültek lovon, valamennyiünknek viszont alkalmazkodnunk kellett azokhoz, akik alatt még sohasem volt paripa. De mégis sikerült ügetniük, mi több, Eszter adott pillanatban néhány másodpercet vágtázott is Dzsingiszen…. 🙂 Kiválóan kezelte a helyzetet, rendesen megülte a nyerget, nem pánikolt, nem kiabált.
Krisztuc eléggé félt (visított is kétszer…), de széles mosollyal és elégedetten szállt le a lóról, Bianka sem volt túl magabiztos, de aztán belejött, Gyöngyi az elején kissé aggódott, de saját bevallása szerint a túra felétől már igen magabiztosan lovagolt. Karola teljesen nyugisan lovagolt végig a túrát, Dalma is annak ellenére, hogy csak a végén jött rá, Pamela miért eszik olyan gyakran… 🙂 Kudorka már lovagolt, ő kérte, s kapta az ügetést is. Ugyanez volt a helyzet Attilával is. Branea Robi magasztosan, mondhatni nemesi stílusban és felszerelésben lovagolt. Rita a hó! Parancsot hallotta a leggyakrabban, no, de dicséretet is kapott.
Azt beszéltük a tegnap esti kiértékelő beszélgetésen, hogy március 19-én egy középhaladóknak szánt ügetős tanfolyamra mennénk Sztánára. Társulnál?
Előbb a kis pálinka, aztán a reggeli
Elméleti felkészítő
Gyüngyi barátkozik
Kriszta már nyeregben
Gyöngyi számára széles mosollyal indul a túra
Dalma lova a legnagyobb
Attila már lovagolt, otthonosan mozog a paripán
Bianka: ha látna Brad Pitt…
Emese: induljunk már!
Jó FB kép…
Lépésben
Nem félek!
Csak meg ne rúgja a másik lovat…
Robi: stílus, elegancia, kifinomultság
Indiánok?
Megfordultam
Te már ittál?
A pálcát alig használtam
Tavaszi tájon
Az időjárás is kedvezett
Olivér hol maradt?
Egyenek is picikét
Eszter: Dzsingisz elindult vágtába, de nyeregbe maradtam
Kiss Olivér blogja 