A Csegez falu utáni sziklaköves emelkedő volt a legnehezebb rész. Nem is, inkább feltolni a 25 kilogrammos bringát a Székelykőre…
Mármint az élmény érdekében kölcsönkért Fivestars típusú elektromos bicikli rendelkezett ugyan elektromotorral, csakhogy röviddel az indulás után a drágám leállt…
Történt ugyanis, hogy Kertész Leventének, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) Sportklub alapítója és elnöke által egy héttel az EKE Kolozsvár 1891 által szervezett hagyományos teljesítménytúra előtti bringázáson elkapott az eső, a víz pedig beszivárgott a szuperbringa akkumulátorába vagy az elektronikai rendszerébe, s hiába cseréltek ki alkatrészeket, szárították és takarították ki a mindent is, a május 14-i megmérettetésen az elektromotor leállt.
Köszönjük szépen az önkénteseknek!
Olyan elektromos biciklivel elektromotor nélkül tekerni, mint félig felhúzott kézifékű gépkocsit lökni.
Az ajándékcsomagokat az új sportcsarnokban adtuk át
Amikor 2011-ben Kertész Levi, a Kolozsvár Teker Kerékpárklub elnöke szólt, mi lenne ha Mikulás ruhába öltösve végigbicikliznénk a városon, s cukorkákat, kisebb ajándékokat osztogatnánk a gyerekeknek, azonnal kaptam az alkalmon: beöltöztem, elmentem hozzá, majd lebringáztunk a belvárosba. A Főtérről többedmagunkkal indultunk útnak, bringázás közben áldásos ünnepeket kívántunk a járókelőknek, s a hagyományos Ho-ho-ho Mikulás-kiáltással üdvözöltük őket.
Tavaly nem vettem részt a rendezvényen, idén viszont igen. Hogy miért bringázunk a hidegben? Mert humanitárius célt szolgál, s mert a ajándékokkal örömöt szerzünk a gyermekeknek. Nem elég? 🙂
Itt már egy kicsit muszáj volt bal kézzel is fogni a kormányt – tekerünk a Fellegvárra. Biztos, ismét valami léhasággal traktálom a hallgatóságot… 🙂
Az útvonal nagyjából ez volt: Deák Ferenc utca, Kispiac/Cipariu tér, Postakert/Cuza Vodă utca, Széchenyi tér, Sétatér, Napoca szálloda, Fellegvári/Drădălina út, Erzsébet/Racoviţă, Szél/Vântului utca, Törökvágás, Dónát út, Monostor lakónegyed és a Szent János út érintésével a Roata vendéglő.
Ártatlan vagyok, a hölgy szólított meg… 🙂
A bal karomat alig-alig használtam. Nagyon ügyeltem arra, hogy ne ütközzek senkivel, s hátulról ne jöjjenek belém. Sikerült elkerülni bármilyen incidenst.
Kertész Levi, a biciklis egyesület vezetőjének a jóvoltából az esemény végén kisorsolt bringával tekerhettem végig a távot. Élmény volt: kiváló társaság, idő, hangulat. A bringázás után a Szent János úton levő Roata vendéglőben ettünk-ittunk, s élveztük a tulajdonos, Sipos József vendégszeretetét.
Itt már csak a jobb kéz használatos, pedig Ágóval siettünk, a Roata vendéglőnél ne kelljen 270 ember után sorba állnunk sörért… 🙂
Úgy látom, júliusban lesz a soron következő bicikliverseny, legjobb esetben a kezdő kategóriába iratkozom… 🙂
Egy-két személy rolleren vagy futva tette meg a távot, vagy annak egy részét
1., vasárnap: az „idény” jól indult, ugyanis a magyar idő szerinti újévet egy 40 perces éjszakai túrával kezdtük. A híd mellett levő háztól kimentünk a Tarnicai-gátra, s ott bontottunk pezsgőt.
15-17., péntek-vasárnap: Radnai-túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével vagy az Erdélyi Kárpát-Egyesülettel (Nagy Zoltán, az Jókai-emléktúra főszervezőjének javaslata)
22-24.: Csalhó-túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével
Makedónia és Észak-Görögország a Dacia Grand Cherokee Pathmakerrel vagy Nagy-Hagymás túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével vagy Dolomitok-túra (via ferrata). Utóbbit ingyen (szállás, étkezés) intézi egy barátom, akárcsak 2010-ben. Nekem csak a Kolozsvár-Milano (Bergamo) fapados repülőjegyet kell megvásárolnom.
Ezen kívül minden csütörtökön pókerezés, csatlakozunk a Mirakolix társasjáték-estekhez, lesz biciklizés a Kolozsvár Tekerrel, sziklamászás, barlangászás, Határon-Túra, Erdély Mentőcsoport tevékenység, plane spotting.
Ha külföldi támogatóimtól sikerül összehozni a pénzt, akkor Kerekes (Lath) Emese meghívására elutaznék Kanadába.
Ha már hétvégén a városban (azaz a dobozban) maradtam a Kolozsvár Teker bicikliverseny miatt, akkor úgy döntöttem, szombaton nem a mobiltelefonom (ami a szerkesztőségé) ébresztője, hanem a saját bioritmusom szerint ébredek.
Tíz óra harminc perckor
nyugisan felébredtem, arra gondolva, hogy a haladók számára meghirdetett 12 óra 30 perces indulásból nem lesz semmi. Azaz lesz, de ilyen tömegrendezvényen legalább fél órát fognak késni. Ennek alapján a déli harangszó után bringára pattantam, s a Mehediţi (rămâi fără dinţi) utcából feltekertem a Nóra üzletházig, innen a madakám úton a domb tetejéig, majd beereszkedtem az Erzsébet-forráshoz.
Az ereszkedő felénél
már hallottam, hogy indulnak a haladók. Azt a láncfűrészét, gondoltam, lekésem az indulást. Csak 7 perccel sikerült. Szerencsére Vanda előkészítette a rajtszámomat, így indulhattam is. Demoralizáló volt, ugyanis egyedül kellett végigmennem a pályán. Mígnem a második kör elején (vagy már az első utolsó harmadában?) utol nem ért az élboly. Aztán a középboly, aztán pedig megelőzött mindenki. Sebaj, levettem a hosszú nadrágomat, hosszú szünetet tartottam, megcsodáltam az erdőt, továbbindultam. Az úgynevezett rock garden (lengéscsillapító nincs a bringámon, olyannal csak a gazdagok rendelkeznek) miatt kilöttyent az agyamból a maradék folyadék.
Atomjaimra bomlottam. A hátam mögött a kezdők már várják, fejezzem már be a ****-ba, ****** 🙂 (Fotó: Vadas Vanda)
A második kör után megálltam a tömeg mögött. Közölték, menjek tovább, mert ez a kezdő boly, amelyik indulni akar. Megálltam, nem akartam fenntartani őket.
Tehát: DNS*in time, azaz Did Not Start in time, pontosabban 7 perces késéssel indultam. És DNF – Did Not Finish.
Emelem a kalapom, akit ezt utánam csinálja.
Valahogy nem ragad magával a versenyszellem, ezt a sportágat is csupán és kizárólag kedvtelésből vagyok hajlandó űzni. De olyan jó a társaság és a hangulat, Kertész Levi pedig annyira lelkes és barátságos, nem tudok ellenállni a kísértésnek.
Akkor legközelebb ellenkező irányba induljak el, szembe a többiekkel?
Ilyen csodás tájakon jártunk (Kertész Levente fotói)
Ismét úgy indult az egész, hogy Kertész Levi, a Kolozsvár Teker Kerékpárklub elnöke felhívott, hogy vasárnap, szeptember 11-én menjünk biciklizni.
Kábé 20-30 kilométer lesz – mondta.
Azt se kérdeztem, hova, kivel, ereszkedők, emelkedők, időjárás, mert tudtam, hogy Levivel mindig laza az ilyen bringázás. Múltkor például Torockón voltunk.
Amikor néhány napra rá ismét felhívtam, hogy mondja el a részleteket, akkor kiderült, hogy
Hát kábé 50 kilométer lesz, de 80-nál semmiképp sem több.
Paff!
Ja, meg az, hogy a Maros Bike Maraton (80 km, 2660 m total climb, 1360 max. altitude, 420 m min. altitude, 5 Feed Zones) útvonalát próbáljuk ki. Már ekkor sejtettem, hogy krepálás lesz. De hát: ezért vásároltam Kakassy Botitól biciklit (Kovács Péternek ismételt köszönet a sisakért!)
Bevallom: a Pape-dombon hosszabb szakaszokon toltam a biciklit. Nem voltam egyedül…
Kertész Levi adatai, amelyek megközelítik az enyémeket:
A habfehér (a végére igen pöttyös lett) Határon Túra 2011 poló sem segített... 🙂 Érdekes, akkor a Kolozsvár-Pádis szakaszon 100 kilométert tettünk meg, de mégsem volt ilyen nehéz.Három lány (ezen a képen Laura látszik) és két gyerek is megtette a távotPorzott utánunk a hely. Az ereszkedőn kiment egy küllőm, a hátsó keréből meg kétszer próbálták kivenni a nyolcast - nem másért, de még egy teljes fordulatot sem tett a kerék, s megállította a fékpofa. Ez lefele kifejezetten jó volt, de egyenes úton, s felefele... hát enyhén szólva nehéz...Mutatvány. Nem az enyém, a Cristié. Amúgy egyedüli voltam, akinek nem volt lengéscsillapítója... A nevemre sem emlékeztem az aljban. Sajnos valaki rosszabbul járt: egy hölgy az ereszkedő közben fejre esett. Horzsolásokkal megúszta...
Kiss Olivér blogja 