FOTÓRIPORT – Újabb csodás Hám Péter-féle (téli) túra. Ezúttal hova vitt Pedro Mester?

Földi szépség, feltöltődött lélek (Hám Péter felvétele)

Bár ismét hajnalban (pontosabban 5 órakor) kellett ébredni, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek: Hám Péter-féle téli túra (itt hirdeti meg őket) a Máramarosi-havasokban.

*****************************************************************************************

Szombaton, január 23-án a Zimbroslavele/Zimbostaviile csúcsait (1601 méter) vettük célba. Ne kérdezzétek, merre mentünk kocsival, hol álltunk meg, honnan indult a túra. Örvendtem, hogy nem kell vezetnem (ehelyett szórakoztattam a még kómás társaságot, ébren tartottam a sofőrt), kérdezősködnöm stb.

Itt az első napi túra (Motogna Marius Viorel és Hám Péter képei), szöveggel:

A Zimbroslavele csúcsai felé meglepően könnyen sikerült kocsival a csúcsok alá parkolnunk.

Nehéz a hajnali indulás…

… de kiváló a hangulat

Tankolunk

Éppen arra gondolok, milyen boldog vagyok, amikor társasággal túrázom…

Az igazi elégtétel, amikor hétvégén ilyen helyre sikerül eljutnom

Lépésben

Egyre fennebb

Meredek

Túllépni a határokon

Bátorítjuk egymást

Na, melyik csúcs ez?

A fény és árnyék játéka

Nem szab határt a hideg és a hó

Az ukrajnai radar állomások

Már nincs sok hátra

Tőled nekem

Utolérlek

Bár a Zimbroslavele Mari csúcs csupán 1,602 méter magas, a heves szél miatt eléggé nehéz volt feljutnunk

Relatív szélcsendben

Süvít a szél

Gondolatok tengerében

Kisebb hóvihar kísérte utunkat

Egymás lépésében

Katonák a télben

Távoli gondolat

… de nem egyedül

Oda ki ne menj!

Boldogság panoráma (1)

Boldogság panoráma (2)

Boldogság panoráma (3)

Porhó? Hópor?

Új távlatok előtt

Szünetel a melegvíz szolgáltatás

Terek

Érkezem

Túratársak nyomában

Játék

Csengessünk?

Távoli gondolat

Lélekszínek

**************************************************************************************************

Második nap, azaz január 24-én 5 óra 45 percre állítottam az ébresztőt… Aznap 1300 méter szintkülönbséget kellett megtennünk, amely összesen 1600-nak bizonyult. Nehéz, téli körülmények között jutottunk fel a Mihály-havasra (Mihăilecu, 1911 méter).

Tizenketten indultunk el, s kilencen jutottunk fel. Hágóvas nélkül, sokszor négykézláb. Két túrázónak hóvédője sem volt. Több helyen jégpálya fogadott, szerencsére nem a kitett részeken. Párszor tanakodtunk: forduljunk-e vissza, vagy sem… A Garmin Dakota 10 GPS-készülékem (köszi a csodás ajándékot, VaVa!) azt mutatta, a túra összesen a 10 órát és 30 percet tartott.

Még a faluban

Cudar hideg van, mínusz 15 is lehet

Festmény

Gyertek csak!

Álló mozgásban

Valaki picikét lemaradt…

Néha küzdősporthoz hasonlít a téli túrázás

Kicsit beállított, de azért megható

Négykézlábas… 🙂

Keményen megyek előre, nincs már messze a csúcs

Jééééééé! 1 911 méteren vagyunk

Kimennél a szélére?

Hegyeink. Ezt már senki sem veheti el

Párkány

Téli vulkán-táj

Csúszik!

Merengő…

FOTÓRIPORT – Szép a tavasz, de visszavárjuk a havat! Téli túra a Máramarosi-havasokban…

Tél, visszavárunk! (Sallai János felvétele)

Kedvenceim azok a nyugodt, ráérős, korántsem rohanós hétvégi túrák, amikor már pénteken elhagyjuk a betondzsungelt, nem szívjuk többé magunkba a friss szmogot, valósággal elmenekülünk. Egész héten szaladgálás, mi több, rohanás, nyugtalanság, intéznivalók. Sokszor még nekem is nagyon összegyűl, pedig tudatosan úgy szerveztem meg az életemet, hogy minél kevesebb macera legyen. Komolyan nem tudom, a családosok, akiknek a stressz szempontjából hatványozottabban nehezebb, hogyan bírják a gyűrődést…

Ezúttal nem a kedvenc forgatókönyvem szerint alakultak a dolgok: pénteken, sőt még szombaton sem tudtunk volna elmenni. Azaz kiruccanhattunk volna, de csak férfiak voltak érdekeltek a túrában… Nőnapkor kolbászparti?! Valahogy nem volt kecsegtető. Ezért szombaton egy kis biciklizés és geodobozolás, majd baráti vacsora, vasárnap pedig túra volt műsoron. No, de milyen túra…

Bár tudtam, hogy vasárnap HAJNALI 4 ÓRA 30 PERCKOR kell ébrednem, hogy ne késsem le a HAJNALI FÉL HAT ÓRÁS indulást, mégsem tudtam időben lefeküdni. Egy ideig zombi voltam a kocsiban, de aztán látva a hóval borított hegycsúcsokat, megjött a kedvem.

Hám Péter túravezető ezúttal a Máramarosi-havasokban levő Keresztálló-csúcsot és környékét szemelte ki. S nagyon jól tette. S nem csak ezt hódítottuk meg, hanem egy másik 1800-ast is. Ahogy ő írja a Túrázás/Excursii FB-csoportban: fárasztó, de nagyon látványos túrában volt részünk a szép időnek köszönhetően. S még az Erdélyi Kárpát Egyesület túra- és társaságkedvelő emberének, Kinczel Ferencnek a születésnapját is megünnepeltünk. Igaz ugyan, hogy elvesztette a pénztárcáját, de hétfőn visszament, és megtalálta… 🙂

Köszönjük a szép élményt, Péter! Már nem orrolok rád annyira a hajnali ébredésért…. 🙂

Hadd beszéljenek inkább Sallai János és Hám Péter fényképei!