A baráti társaságommal preferáltam volna tekerni, ám fizikai erőnlétük és bringájuk sokkal jobb, ezért annyira lemaradtam, hogy csupán a célnál, a Kalotaszegi Magyar Napok helyszínén, a Barcsay-kertben találkoztam velük amikor már távoztak…
Az új útvonalról, a Tábornok útjáról, a vízmentes kaptatóról, a havasreketyei kocsmában a helybéliek által a gazdaság helyzetéről és az ukrajnai háborúról kifejtett véleményükről, a Kalotaszentkirályt Bánffyhunyaddal összekötú új bicikliút állapotáról szóló élménybeszámolóm a Szabadság mai lapszámában jelent meg.
Az ezeréves határon található őrház (Saját felvétel)
Azonnal feljegyeztem magamnak a dátumot, amikor Szima Márton, az EKE Kolozsvár 1891 bringatúrákat szervező alapembere februárban meghirdette a csángóföldi tekerést. Mégis, hogyan lehet egy ilyet kihagyni?!
A Maros Bike bringakereskedésnek köszönhetően kiváló bicikli állt rendelkezésemre (a régi Sárgavillás Rózsaszínke erre nem lett volna alkalmas…), ráadásul Kertész Levi barátom, a Kolozsvár Teker (Clujul pedalează) és kedves felesége, Adela is csatlakozott, plusz Csíkdelnében a Haynal család vendégszeretetét élvezhettük… tehát minden szépen összeállt.
A fotókkal ellátott élménybeszámoló ide kattintva tekinthető meg.
Ereszkedés a 32-es határvadász emléktúra nyomvonalán…
Itthon van Kertész Levi, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) alapítója és vezetője, tehát ismét felpörgött a biciklis élet.
A Jókai bringás TT bemelegítőjeként feltekertünk Havasnagyfaluba, majd egy hét múlva részt vettünk az EKE Kolozsvár 1891 rendezvényén, most pedig a Szima Márton által a Gyimesekbeszervezett bringatúrájára indulunk.
Ezzel könnyű lesz tekerni
A Maros Bike bicikliüzletnek köszönhetően nem az ősrégi Sárgavillás Rózsaszínkémmel vágok neki az útnak, hanem egy komoly terepbiciklivel… Köszönöm!
… a Vasvári Pár Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra útvonalát. Részben… 🙂
A Maros Bike által rendelkezésemre bocsátott elektromos bringa használata miatt Bodola Zsolt viccből árulónak nevezett a FB-n. Vajon annyira ördögtől való az ilyen típusú bicikli használata?
Kertész Levinek, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) vezetőjének közbenjárására életemben másodszor használtam elektromos bringát. Először Serény Tibi bocsátott rendelkezésemre egy ilyet, hogy a 2020-as vesztegzár idején élelmiszert tudjak szállítani az idős személyeknek, ám amikor megtudtam, mennyit ér, azonnal visszaszolgáltattam: ha valami történik vele netán ellopják, 3 ezer évig kell dolgoznom a kár megtérítéséért.
Az elektromos bringával távolabb és gyorsabban tudsz eljutni (Saját fotó)
Pénteken a Maros Bike Aurel Vlaicu utca 25. szám alatt lévő székhelyéről Tudor Maros úrtól átvettem a bringát, s beriasztott helyen tartottam, a túra szombaton délelőtt indult. Bár csak az egyes elektromos segítőfokozatot használtam, villámgyorsan felértem a belvárosból a Monostorra Levihez, innen pedig furgonnal szállítottuk a bicikliket Gyaluig.
A Havasnagyfaluig történő mászás gyerekjáték volt – az elektromos segítséget maximum egyes fokozaton használtam, ugyanis a szó klasszikus értelmében tekerni akartam, mi több, kínlódni is egy picit. Sárgavillás rózsaszínkémmel, a jelenlegi ősrégi bringámmal megannyi alkalommal tettem meg már ezt a szakaszt. Most tangó volt.
Itt a Vasvári útvonala jobbra tér, mi balra fordultunk
Az időjárás miatt a havasnagyfalui elágazásnál nem jobbra tértünk Avram Iancu keresztjének az irányába, hanem balra, s leereszkedtünk a csodálatos kilátást nyújtó úton. Meglepetés: a La Nelu elnevezésű helyen miccset, tarját és oldalast sütöttek, ettünk-ittunk. Itt már egyáltalán nem kellett használnom a „motort”, az eső után „kullogtunk”, de végül telibe kapott, s csurom vizesen értünk vissza a kocsihoz.
Egy ideig lassan tekertünk, ne érjük utol az esőt, ám…
Kétségtelen, hogy elektromos biciklivel könnyebben, hosszabb távot lehet megtenni. Ez főleg egy bizonyos éltkor után már fontos tényező. Ötven év alatt azért talán mégsem… 🙂
Mi más előnye van az elektromos bringának?
Köszönöm Kertész Levente és Maros Bike!
A fotók egy részét és a videót Kertész Levi készítette.
Hétfőn kimentünk a Bükkbe biciklizni. A karácsonyi lustálkodás, rothadás és penészedés után sokkal nehezebben bírtam, mint gondoltam volna. A csapat kemény magja előre ment, a Mikesi-házaknál elváltam tőlük, sokkal lazábbra vettem a tempót.
Normálisnak vagyunk?
Kiváló volt a havon, jeges úton bringázni. A Kis-Maguránál jobbra tértem, gondoltam bekukkantok Coraian Zolihoz, ahol nyári biciklizésem alkalmával megálltam már. Hatalmas buli fogadott: a Nemzeti Liberális Párt (PNL) városi tanácsosai, parlamenti képviselője, megyei tanácsosai lazultak Zoli udvarán. Főtt az üstben a leves, a parázs pedig a csirkehúst és a miccset készítette. Inkább a parázs gondoskodott róluk, mert a személy… hát jól érezte magát. De azért jók lettek.
Adrenalin
Besötétedett. Fej- és hátsó piros lámpám volt, kommandós sapka és meleg kesztyű szintén, nekivághattam volna az útnak. Inkább a kocsit választottam, főleg a sok forralt bor miatt. A Monostor végén tettek ki biciklistül, innen már néhány perc alatt leértem a Szallai Laci által szervezett CouchSurfing találkozóra a Downtownba. Klárától majdnem elájultam… 🙂
Ilyen csodás tájakon jártunk (Kertész Levente fotói)
Ismét úgy indult az egész, hogy Kertész Levi, a Kolozsvár Teker Kerékpárklub elnöke felhívott, hogy vasárnap, szeptember 11-én menjünk biciklizni.
Kábé 20-30 kilométer lesz – mondta.
Azt se kérdeztem, hova, kivel, ereszkedők, emelkedők, időjárás, mert tudtam, hogy Levivel mindig laza az ilyen bringázás. Múltkor például Torockón voltunk.
Amikor néhány napra rá ismét felhívtam, hogy mondja el a részleteket, akkor kiderült, hogy
Hát kábé 50 kilométer lesz, de 80-nál semmiképp sem több.
Paff!
Ja, meg az, hogy a Maros Bike Maraton (80 km, 2660 m total climb, 1360 max. altitude, 420 m min. altitude, 5 Feed Zones) útvonalát próbáljuk ki. Már ekkor sejtettem, hogy krepálás lesz. De hát: ezért vásároltam Kakassy Botitól biciklit (Kovács Péternek ismételt köszönet a sisakért!)
Bevallom: a Pape-dombon hosszabb szakaszokon toltam a biciklit. Nem voltam egyedül…
Kertész Levi adatai, amelyek megközelítik az enyémeket:
A habfehér (a végére igen pöttyös lett) Határon Túra 2011 poló sem segített... 🙂 Érdekes, akkor a Kolozsvár-Pádis szakaszon 100 kilométert tettünk meg, de mégsem volt ilyen nehéz.Három lány (ezen a képen Laura látszik) és két gyerek is megtette a távotPorzott utánunk a hely. Az ereszkedőn kiment egy küllőm, a hátsó keréből meg kétszer próbálták kivenni a nyolcast - nem másért, de még egy teljes fordulatot sem tett a kerék, s megállította a fékpofa. Ez lefele kifejezetten jó volt, de egyenes úton, s felefele... hát enyhén szólva nehéz...Mutatvány. Nem az enyém, a Cristié. Amúgy egyedüli voltam, akinek nem volt lengéscsillapítója... A nevemre sem emlékeztem az aljban. Sajnos valaki rosszabbul járt: egy hölgy az ereszkedő közben fejre esett. Horzsolásokkal megúszta...
Kiss Olivér blogja 