FOTÓK – Papírsárkányok társaságában Poiana Horeán

 

Érdekes, hogy a Papírsárkányokban éppen arról a Háfizról olvastam, akinek a sírhelyéhez végül nem mentünk el, amikor néhány évvel ezelőtt Sirázt látogattuk meg Bibivel, Emmával és Jocóval. Most már bánom.

Khaled Hosseini regényét az imént fejeztem be. Néhány hónappal ezelőtt az árulás pillanatában hagytam fel az olvasással, azt hittem, innen már egyenes út vezet az előrelátható végkifejlethez. Tévedtem. A regény valójában akkor kezdődik.

Más, párhuzamos világ tárul elénk, egyébként csodálatos karakterformálással és lélekábrázolással: afgán társadalmi berendezkedés, törzsi és nemzetiségi különbségek, hagyományok, kulturális örökség, gasztronómiai szokások, korrajz, a szovjetek és a tálibok gaztettei, a Saría törvényei szerinti nyilvános, egy focimeccs szünetében véghezvitt kivégzés és nem utolsó sorban érdekes történet. A gyermekkor apró és az élet végéig velünk utazó emlékei.

Olykor görcsösen megkövetelem magamtól, hogy csak a valósággal kapcsolatos alkotásokat olvassak és nézzek, s amikor mégis eltekintek a saját magam állította szabálytól, mindig figyelmeztetem érzelmeiket: nem sírunk, nem szomorkodunk, nem ujjongunk, hisz ez csupán egy fikció. S ezáltal azonnal csökken az értéke is. A valóság ugyanis bármely fikciót felülmúl…!

Ettől függetlenül kellemes érzés volt kiolvasni a 448 oldalas regényt. Nem éltem bele magam túlságosan, mert tudtam, hogy fikció.

Ezek után másképpen tekintek gyermekkorom relikviáira, helyeire. Értékelem mindeniket, hiszen utolsó ott jártamkor szinte semmi sem változott ahhoz képest, amilyen mondjuk három vagy kár négy évtizeddel ezelőtt volt…

Minden bizonnyal, Khaled Hosseini alaposan meglepődne, hogy papírsárkányai a mócvidéki faluig repültek…

Köszönöm a Kindle e-olvasódat, Bibi!

Poiana Horea, kocsma, péntek, 22 óra után. Apróra volt szükségem, hogy a tehéntejet kifizethessem, így innom kellett egy sört

Nagy mennyiségű gombát segítettem lepakolni az egyik furgonról. Már fél tizenegyet írtunk. A helybéliek még sokáig válogatták és szortírozták a gombákat. A sör elfogyasztása után távoztam. Mondták, egy kilő hiribért 9 lejt adnak. Olaszországban 7 euróért árulják kilóját

Rengeteget olvastam a falusi csendben és nyugalomban. Körülbelül 225 oldalt

Voicu

Szinte havas eső…

 

FOTÓRIPORT – Először Poiana Horeán… biciklikkel

Extrém hússütés (Saját felvételek)

Első napra Kertész Levente, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) alapítója és mindenese 50 kilométeres bringázást tervezett be, ám az egyik résztvevő erőnléte miatt csupán a Kolozs és Fehér megye határán lévő fakapuhoz mentünk ki Poiana Horeáról.

Mondjuk, tiszta szerencse, hisz ellenkező esetben még Levi és Attila elképesztő kitartása mellett sem sikerült volna megsütni a húsokat, esőben ugyanis tüzet gyújtani nemigen lehet, fenntartani még igen… Részletek a fotóriportban…

Kiváló volt a kártyázás és a hangulat: mikor megyünk még?

Köszönjük szépen a lehetőséget, Égly Melinda és János!

Kattints az első fotóra a részletekért!

Bicikliszállítás… 🙂

Mindenki azt mondta, szárazság van, a falubeliek a kinti vécét használják…

Hétvégi lazulás a szomszdédokkal

Eszembe jutott drága Vima nagymám és Kercsed…

Frissen fejt, habos tehéntej. EGÉSZSÉG

A csapat vacsora előtt

Csodájára jártunk a néni életútjának, ő csodájára járt bringás élményeinknek

Természetesen, hogy betértünk a kocsmába…

Emlék a filegória falán

Idáig jutottunk el

Nem hagyta magát Levi és Attila

Ha vízhiány van… 🙂

Volt, amikor egyszerűen villanyáram nélkül maradtunk

A szombat esti fergeteges kártyázás

Sztárfotó…

PHOTOS – About last weekend

Click on the first picture for the story:

Another „therapy weekend” at my best friend’s rustic weekend house in Poiana Horea: sleep, drink, play society games etc. But on Saturday afternoon the neighbor lured me into going to a local shop and buying mici. Only later did I realize that he wants a drinking companion. He introduced me to two great local drinks: ceaplău and beton. The first is syrup with white brandy. The second – you don’t wanna know…

We went to a second pub. The lady was meticulously adding up numbers from a notebook. It was the famous “caiet”. Local can’t pay, so they ask for a debt. At the end of the month the numbers are edded up and shit hits the fan…

Drinking companion number one: the professional hunter. The neighbor was the second. What the hell, I invited the whole pub for a drink. They were so happy, they even told me about pre-arranged marriages… 🙂

The toughest is when you get home and your girlfriend says: bloody pig, you’ve been drinking again. And you’re happy that it’s only your girlfriend and not your wife. And then she makes you play a difficult board game… 🙂 Sank Petersburg with an extension… 🙂

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Váratlan vakáció

Szerencsénk is van a miniszterelnök asszonnyal: Nagyboldogasszony ünnepe kapcsán hosszú hétvégét biztosított számunkra. Mivel az egész országban esőzést previzionáltak, augusztus 15-19. időszakban a Duna-deltába mentünk. Nem bántuk meg.

Azelőtt való hétvégén (augusztus 10-12.) pedig Poiana Horea (Gyálukáluluj) biztosította a kikapcsolódást. S keresztlány szórakoztatás is volt… 🙂
Kezdjük Poiana Horeával. Kérlek, kattints az első fotóra!

Apja fiával

A kis huncut keresztlányom

Bencúr

Milyen játék ez?

Bence és Palkó

Varázsház

Szárny alatt

Füstolgő

Szelfi is kell

Sül

Kérte a fotót

Lassan meglesz

Bááááj az ablakból

*******************************************************************************************

A hosszú hétvégének köszönhetően augusztus 15-19. időszakban Bibivel a Duna-deltában vakációztunk.
Kattints az első fotóra a történet elolvasásához!

A Nagy út előtt: Kolozsvár-Tulcea 650 km, 11 óra.

A legjobb hely Tulceán: 2 Dragoni vendéglő

Ilyen az omlett a Tulceán működő 2 Dragoni vendéglőben. Nagyon ritkán fotózok ételeket, ezt sem véletlenül…

Tulcea városából csütörtökön, 2018. augusztus 16-án délután 1 órakor hajóval mentünk Szent-Györgyre. Az út hossza: öt és fél óra. Sétahajókázásként fogtuk fel. Részletek: navrom.ro

Ezzel irányítják a hajót?

Eléggé elavult

Vándor

Hosszú az út

Vastness of tranquility

Szent-György, Duna-delta

Szafarira is jutott idő… 🙂

Hajdanán gyalog tették meg az utat a turisták Szent-György faluból a tengerpartig. Ma már az úgynevezett trocarici áll rendelkezésünkre… 🙂

Itt egyesül a Duna-delta a Fekete-tengerrel

Melyik a Fekete-tenger, s melyik a Duna-Delta

Hajdanán itt gyűjtötték be a halászoktól a halat… 1997 óta nem működik

Hetven lejért három órás csónakázásra neveztünk be…

Pelikánt alig, de elsüllyedt hajót viszont láttuk…

… és hattyúkat

Vastness of tranquility

Szépek

Ismerik a jelszót

Szabadság, Szerelem, Szex

Relax

Vasárnap, augusztus 19-én reggel katamarán fedélzetén hagytuk el Szent-Györgyöt. Tulcea városáig 3 és fél óra út, majd 11 óra autózás várt ránk. A katamarán 60 lejbe került

Reggeli utáni desszert a Tulcea városában működő 2 Dragoni vendéglőben

Mark, azaz Mario, a Fülöp-szigetekbeli szakácsnak a CouchSurfingen írtam. Elfogadta a kérést. Végül nem magánál szállásolt el, hanem egy háromcsillagos szállodában. Ingyen. Egyik ügyfelének köszönhetően… A Tulceában működő 2 Dragoni vendéglő mindenese. Finom a kaja, ő főzi, ott egyetek!

A francia utazók Oneşti városában stoppoltak. Éppen a Duna-deltába utaztak. Elvittük őket. Bon voyage! 🙂

*************************************************

FOTÓRIPORT – „Gyógyterápiás” hétvégék: Poiana Horea és Sztána

Hiszem: elengedhetetlen az, hogy a munkanapokon zajló rohanás miatt hétvégén olyan helyre menjen az ember, ahol (ideális esetben) nincs, vagy alig van térerő, internetkapcsolat, televízió és rádió. Azaz elszakadunk a világtól.

Nos, hát Glytzék hétvégi házánál, a mócvidéki Poiana Horeán éppen SMS küldésére és fogadására alkalmas mobil-térerő van, Sztánán nincs ugyan Orange térerő, de a Szabó Zsolt által üzemeltetett/ügyintézett/birtokolt Riszeg Vendégházban 4G netkapcsolat állt rendelkezésünkre. Használtam is, de éppen csak a WebSzabadság frissítésére. Az email ellenőrzésével és a Pofakönyv csekkolásával nem akartam „szennyezni” magam: idillikus táj, esztétikusan berendezett panzió, kiváló társaság: szombaton reggel a dizájner Lóri és barátnője, Kata, illetve Norbi és Enikő is kijött. Hoppá, előbb a hölgyek, s aztán az urak: szóval Kata és Lóri, valamint Enikő és Norbi is hozzájárult a sikeres, „gyógyterápiás” hétvégéhez: túra a Riszeg-tetőre, grillezés, kevéske alkohol,  közös vacsora.

A vasárnap déli ébredés után már csak társasjátékra futotta… 🙂 A Sankt Petersburg jól meggondolkodtatta a társaságot, a helyezések miértje miatt még kisebb eszmecsere is bekövetkezett… 🙂

Lajcsit és családját három alkalommal is zaklattuk: pénteken este Bibivel érkezés után, Enikő és Norbi szombati érkezésekor, illetve vasárnap este, a 18 óra utáni vonatot ugyanis lekéstük, s egy órát töltöttünk nála… 🙂 Lovagolni sajnos nem tudtunk volna, csoportjai voltak.

A Szentimrei-háznál a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra idején elrejtett geoláda leírása itt található.

Poiana Horea, 2018. január 12-14. Bibi felvételei. Kérlek, kattints az első fotóra:

Kell ennél több?

Feltöltődés

Nem volt meleg

Nyikulica mindig segít: tüzet rak, együtt engedjük le a vizet, ne fagyjanak meg a csövek. Felbecsülhetetlenül fontos egy ilyen jó szomszéd!

Együtt a Természettel

A Dacia Solenza Grand Cherokee Especially Limited “Trailblazer” Edition állta a sarat. Izé, a havat…

Szépen indult, nem kellett bebikázni…

************************************************

Sztána, Riszeg Vendégház/Szentimrei-ház, 2018. január 19-21. Korodi-Vass Lóránt és Bibi felvételei. Kérlek, kattints az első fotóra:

Testvérek? Vagy “csak” meleg(edő) cicák?

Kukk (Saját fotó)

A sztánai pásztor és a túrázó hölgy

Pénteken vonattal mentünk Sztánára. Bibi azt mondta, a Németországból vásárolt szerelvény ablaka 3D-ben tüntet fel. Vajon csak engem?

A napon a legjobb

Merengő

A sztánai vasútállomás vasárnap este…

Együtt a csúcsra

Testvérek? Vagy “csak” meleg(edő) cicák?

Megtaláltam a Riszeg-tetőn a 2013-as Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra során elrejtett geodobozomat… 🙂 Jó állapotban van. Geoládázásáre fel! https://www.geocaching.com/geocache/GC4KWDZ_kkett3-riszeg-teto-riszeg-peak

Kata és Lóri jól szórakozott azon, hogy elsőre nem a megfelelő bokorban kerestem a Riszeg-tetőn 2013-ban elrejtett geoládámat

Fotótrollok

Lórival jót beszélgettünk

Bibi, Kata és Lóri kommandóst hívott segítségül

Kilátás a Riszeg-tetőről. Ennél már csak lóháton jobb…

FOTÓK – Karácsonyi idill Mócvidéken…

Rövid képaláírásokkal:

Megtanultuk a Sankt Petersburg társasjátékot

Kommentár nélkül

Ekkor talán még élt…

Szerény karácsonyfánk

Fény

Grill szükséges a hamburgerhez…

FOTÓK – Terápia hétvége

Múgattunk egymásnak. Ők jobban meglepődtek…

Igen, ismét elszakadtunk a világtól.

S hol van az erre legalkalmasabb hely? Ott, ahol éppen csak annyi térerő van, hogy SMS üzenetet tudj küldeni és kapni, a telefonod mégis repülő üzemmódban van. S te elröppensz a bolondul rohanó világtól, pihensz, sütsz, főzöl, fát vágsz, tüzet gyújtasz a Szabadsággal, a The New York Times napilappal és a HVG-vel, új hús ízét, zamatát próbálod ki, együtt iszol a móc szomszéddal, megeteted a környék kutyáit.

S elgondolkozol azon, milyen szép ez az egyszerű élet. Ott kint, Poiana Horeán.

FOTÓK – S akkor ismét… Poiana Horea, azaz Operation Iraqi Freedom

Norbi készen áll az ellenség megsemmisítésére…!

A szomszéd, Nyikulica csodálkozhatott a legjobban: július 15-e van, s lám, ismét itt vannak ezek a kolozsváriak. Idén talán már harmadik vagy negyedik alkalommal megyünk Poiana Horeára. Legutóbb a július 7-9. között… Ismételt köszönet az Égly családnak!

Alkalmazkodom a radikálisan megváltozott helyzethez: többnyire és különböző okokból szétesett a Szerda csapat, Lacinál már évek óta nincs lazulás Szmidán. Sok minden… megszűnt. Megváltozott, próbálják egyesek szépíteni a helyzetet. Nem: sok minden egyszerűen megszűnt. Messze nincs már olyan intenzitású pörgés és lazulás. Régebben csupán olyankor mentünk Poiana Horeára, amely egyébként több szempontból egy kiváló hely, amikor úgynevezett terápiás hétvégékre volt szükségünk: alvás, evés, alvás, evés, alvás. Szex. Egész hétvégén. Igen, ugyanis annyira kifáradtuk a sok-sok pörgésben. Poiana Horea volt a pihenőhely, most lassan zarándokhellyé válik… 🙂

Ezúttal nem édes kettesben Biankával,  hanem Trombival és Norbival. S igen, sütöttünk is. No, meg áfonyát és szamócát is szedtünk…

FOTÓK: Poiana Horea, Szmida, emlékek

Romba dőlt a múlt…

Sátorozni indultunk Kisbányára vagy Kisbánya üdülőtelepre. Glytzék oda jöttek volna szombaton. Az eredeti terv szerint ugyanaznap együtt gombásztunk volna. Volnax2. Csakhogy pénteken délután keményen esni kezdett. Bár a kiszemelt régióra csupán 20 százaléknyi csapadékot prognosztizáltak, kiderült, ennél sokkal többre lehet számítani.

Azon nyomban aktiváltuk a B. tervet: az örök és mindig befogadó Poiana Horea. S a szokásos terápia hétvége: végtelen alvás. Égi csend. Remek.

Szombaton késő délután friss kenyérért indultunk, szekerezés, kocsmázás és gyaloglás lett belőle. Volt azért benne ortodox templomlátogatás is, mi több a lelkipásztorral folytatott beszélgetés  során még Bartolomeu Anania is szba került. Kenyeret végül sikerült találunk. Házit. Tíz lejt fizettünk érte. Mit meg nem ér a házi kenyér… De hát a móc család befogadott, palacsintával kínált. S még a nyári zápor elől is fedezéket biztosítottak számunkra…

Este az eső ellenére sikerült tüzet rakni. S az a kolbász…

Kalandos vasárnap: Poiana Horea (Gyálukálului – eredeti hun név) – Guircuța de Sus (Felsőgyurkuca), igen Fiat személygépkocsival, s Bibi vezetett. Incidens nélkül. ÜGYES! Innen Szmida, a tó mellett. Egészen tűrhető az út. Innen már “egyesen út” vezetett Havasreketyére és a vízeséshez…

Szmidán, Lacinál radikális változások, lásd a fotókat.

Donát negyed. Kommentár nélkül

Szekerezünk

Vajon lopott fa?

Esőben tűz

Esőben tűz

Esőben tűz

Eltűnt a múlt

Új úton kell haladni

Ennyit bírta

Radikális változás

Más.

Európai pénzekből épített magának házat?

Mintha Dacia lenne…

Paradicsom

Az ortodox lelkipásztor készségesen fogadott

Ők már itt fent vannak

Csendélet

Igen, a Menyasszony Fátylához is eljutottunk…

Térdedző hétvége Poiana Horeán

A három évvel ezelőtt bekövetkezett légikatasztrófa helyszínén emlékhelyet létesítettek (Saját felvétel)

Az ortopéd szakorvos javaslata az volt: a műtét után egy hónappal lassan-lassan kezdjem kisebb túrákkal edzeni a meniszkuszomat. A betondzsungelből is feltétlenül menekülni akartam, így a kettő nagyon jól passzolt.

Jómagam már pénteken este elmenekültem Kolozsvárról (a ciprusi kiruccanás óta csak Kidében voltam múlt hétvégén, azaz június 16-18. időszakban Antal-Tövissi Zsófia születésnapján), a Arnold és Zsolt szombaton érkezett Poiana Horeára.

Nos, hát a rövid túra körülbelül 25 kilométeresre sikeredett, a szintkülönbség szerencsére csupán néhány száz méter volt. Jó idő, szép tájak. Adott pillanatban a piros pont turistajelzés egy olyan ház mellett ment el, amelynek oldalán írta: Drumul lui Iovan. Vizet kértem (Zsolt és Arnold nem akart ismerkedni, előre ment), beszélgettem a helybéliekkel.

A vizet pálinkával kell hígítani

kínáltak, de nem ittam. Rendkívül barátságok és közlékeny emberek. Megtudtam, hogy a 2014. január 20-án  bekövetkezett légi szerencsétlenség itt történt a közelben. Elmentünk, mi több, a geoládázó közösségnek a történtekről való tájékoztatása érdekében kincset rejtettem el.

Felemelő a pattogó tűz a késő éjszakában. Még akkor is, ha csak férfiak ülik körül… Ilyen volt ez, kanlazulás…

Vasárnap már nem mentem túrázni. Elég a térdemnek a szombati 25 kilométer… A május közepi meniszkusz-műtétemről itt.

Még két geoládát helyeztem el:

Bălcești – Ready for sex?

Mănăstirea Râșca Transilvană

FOTÓSZTORI – Horea nyomában, tükörtojás a mikrohullámú sütőben és a Cochii-hegy misztikája

Néhány évvel ezelőtt még a Kolozs megyei havasreketyei (Răchiţele) kocsmában is alig mertünk megszólalni magyarul. Meg sem fordult volna a fejünkben, hogy mondjuk a mócok főhadiszállásának tekintett Poiana Horea faluban (Gyálukáluluj) Ady anyanyelvét használjuk. Talán a mócoknak sem, hogy leszúrjanak minket, de inkább nem rizikóztunk.
Most még rántottát is sütöttünk a Glytzék hétvégi házában (ismételten köszönjük a lehetőséget!) levő mikrohullámú sütőben, nem mintha ez a témához tartozna.

Ki gondolta volna: az etnikai feszültség és a helyzet annyira de-fokozódott, hogy most már azokon a helyeken is mertünk magyarul beszélni, ahol (legalábbis mi úgy gondoljuk) Horea járt. S semmi bajunk nem lett. Legalábbis a Cochii-hegyen nem. Sőt! Szombaton túra közben betértünk egy sörre a gombabegyűjtőbe. Jó hely inni, mi? Nem
így gondoltuk mi, de a bentlévők meggyőztek sejtésünk hamisságáról. S annak valótlanságáról, hogy utálják a magyarokat. Isten biza sikerült nekik még arról is meggyőzniük bennünket, hogy együtt igyunk. Fizettek is két sört. Miután megtudták, hogy újságíró vagyok, kértek, írjam le (bárhol), hogy hol ittunk (Kolozs és Fehér megye határán – azt állították az árok a megyehatár), s azt is, hogy egyikük az alpolgármester testvére. Snapszereztek, azaz crúcsát játszottak. Gond nélkül elismerték, hogy “itt ni minden” (széles kézmozdulat) valamiféle Urbánczy grófé volt, de kártyán eljátszodta. Régi idők, erre igyunk egyet – javasolták. Eltelt már a következő 150 év is a beismerés örömére, s bátran koccintottnuk a sörrel.

 

Még azért is Kolozs megyébe pisilünk – kurjantott fel egyikük s lehúzta a sliccét a gombabegyűjtő mellett. S meggyúlt a viharlámpa, csak nekünk.

Radu cu bureţii úr volt a legbarátságosabb: lehozott a hegyről Poiana Horiiba. 4×4-es autóval. Daciával, természetesen. A gombaszedőkből él. Egy kiló tinórú (hirib, hiriba) 25 lej. Doamna Ileana ott előttünk adott le 13 kilót belőle. De jön a nehéz tél – magyarázták.
Ja, azt is a lelkünkre kötötték, hogy leírjam: d’alu’ Olaru’ din Alba csapathoz tartoznak. Na. Mire leértünk a Glytzék házához, Hajni, Arnold és Zsolt már túl volt a parázson, s az első miccsek megsütését. A mi tarjánk következett.

FOTÓK – Hosszú gyalogtúrák hétvégéje

Vanda (középen) és Xénia (sajnos levégtem a fél testét) is megelőzi Arnoldot…

Beigazolódott, hogy Melinda és Glytz (polgári nevén Égly János) mócvidéki, pontosabban Gyálukáluluj/Poiana Horea (Horii) településen levő hétvégi házától mégis van hova menni kirándulni. Innen a legjobb hosszú gyalogtúrákra menni, mivel magas hegycsúcs nincs a közelben.

Pihenő

Sikerült meggyőzni Arnoldot (Zattler), hogy már pénteken menjünk ki, így Vandával hárman indultunk útnak. Az Égly család már ott volt. Vacsora, majd ágyba (a sátrat lusták voltunk felhúzni), mert szombaton korán akartunk gyalogtúrára indulni… Szmidára. Ebből déli harangszó lett. A kánikulában kimentünk a makadám úton a csúcsig, innen elváltak útjaink, mert sem Xéni, sem Arnold, sem Boti nem akart velünk tartani. Azt hitték, hogy 18 kilométer az út, bár a térkép azt mutatta, korántsem annyi. Mi több, tavaly éppen erre bicikliztünk a Határon Túra során, s ismertem a terepet.

Ha balra térsz Felsőgyurkucánál (Giurcuţa de Sus), akkor valóban 18 kilométer Szmidáig. Mi a Fântânele tó partján mentünk…

Gond nélkül beereszkedtünk Felső Gyurkucára (Giurcuţa de Sus), a település határától pedig nem balra tértünk, ahogy azt a Kolozsvár-Ic Ponor 100 kilométeres biciklizés során tettük, hanem jobbra le a településre, majd a Fântânele-tó partján egy óra alatt máris Laci barátunk szmidai házánál voltunk. Kifáradva.

Teheneket is hajkurásztunk…

A sör és az étel segített ellágyulni, ezért kissé eltévesztettük az utat, s bekerültünk a sűrű erdőbe. Nem volt választás, előre pionírok. Sikerült kijutni a főútra, innen pedig Poiana Horea fele vettük az irányt. Ismét mászás, kaptárkerülés, majd ereszkedés a rövidítésen. Persze, hogy más útra értünk ki, de a késésnek köszönhetően a házhoz érkeztünkkor már elkészült a hús… 🙂

Alacsony a vízállás

Ma már Fehér megyébe is átmentünk… 🙂 Délnek indultunk szintén a makadám úton, az Ursoaia építőfélben levő sípályán felcaplattunk, majd a piros csíkon vissza a faluba.

Kiváló túrák, jó társaság, finom ételek, friss levegő… ÉLET!

Merengő

Arra lakik Lacikánk…

Sikerült! Megérkeztünk Laci szmidai házához! Ünneplünk

Ez nem Photoshop. Valóban megtettünk 12-13 kilométert a rekkenő hőségben, mintegy 400 méteres pozitív szintkülönbséget, majd ugyanennyi ereszkedőt. Ja, s mindezt visszafele is… 🙂

Sok volt a málna is, képtelenek voltunk ellenálni a kísértésnek. Elvégre nem versenyeztünk…

Szerencsére nem szabadította ránk őket…

Tűz és sör…

Családi idill (1)

Családi idill (2)