FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – A Sztánai Lovasok (ismét) bevették Porolissumot…

Távozáskor, 2019. július 15-én (Saját felvételek)

A szabadság érzését

legjobban talán nomád stílusban lovagolva lehet átélni: átalvető, alvás szabad ég alatt vagy szerény körülmények között, ideális esetben szénában.

A lépésben haladás, az ügetés és főleg a vágta a felszabadultság érzését eredményezi, olyankor az ember elfelejti minden gondját-baját és az önfeledt szabadságérzésnek adja át magát.

2016-ban voltam utoljára a Sztánai Lovasokkal Porolissumon.

Az idei portyáról (2019. július 11-16.) hadd beszéljenek a fotók és a videóriport.

dav

dav

sdr

dav

dav

dav

dav

sdr

sdr

sdr

sdr

sdr

sdr

sdr

dav

dav

dav

sdr

sdr

sdr

dav

sdr

mde

dav

dav

dav

dav

mde

mde

sdr

dav

mde

sdr

*******************************

VIDEÓ- és FOTÓRIPORT – Lóháton, nomád stílusban Porolissum meghódítására…

Érkezünk… 🙂 (Fotó: Visual-artifacts)

Bár egy évtizedes hagyománya volt a jelenlétüknek, idén a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület lovasíjász csapata sajnos nem kapott meghívást a Bochidai Kastélynapokon történő lovasbemutatóra, se sebaj, alkalom nyílt ismét jelen lenni a Zilah mellett szervezett Porolissum Fest rendezvénysorozatán (2016. június 30. – július 5. időszakban két nap alatt 52 kilométer lovaglás oda, két nap a rendezvényen, két nap alatt 52 kilométer lovaglás vissza), amelyen egyébként szintén nagyon régóta fellépők a Sztánai Lovasok.

Idén én velük tartottam – első alkalommal ezen az útvonalon, s ezen a rendezvényen. Korábban háromszor (2013, 2014 és 2015) voltam jelen Bonchidán, s tettem meg két nap alatt a 72 kilométert a Sztána-Bánffy kastély-Sztána útvonalon. Két napig a redenzvényen voltunk, s újabb két nap és 72 kilométer lóháton történt megtétele után értünk vissza Sztánára. Szép, emlékezetes kalandok voltak!

Ezüst Nyíl volt a lovam (Fotó: Zilahi Történelmi Múzeum)

Kiváló volt a társaság, a hangulat, a rendezvény. Külön felfigyeltem a Porolissum Fest román rendezőinek a barátságos, kedélyes és segítőkész hozzáállására. Későn érkeztünk a helyszínre, de ennek ellenére a biztonsági őr rendkívüli melegséggel, barátsággal fogadott. Bár hangsúlyozottan magyar vonatkozású, a hunok és más nomád népcsoportok életvitelét, életstílusát, harcászati technikáit felidéző, hagyományőrző egyesület vagyunk, a többségi román szervezők és résztvevők részéről egyáltalán nem éreztük a kirekesztettséget, negatív felhangokat. Sőt! Kiváló élmény volt ilyen szempontból is.

Elég a dumából, hadd meséljen a videóösszeállítás! Kattints ide! 🙂

****************************

Kattints az első képre!