Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Riszeg-tető’


Rendkívül szomorú, hogy inkább-nem-írom-le-milyen-okok-miatt a Varjúvár nem látogatható… (Saját felvétel)

Bár eléggé nosztalgia íze van a dolognak (régmúlt hősidők felidézése, melankólia stb.) mégis vonzó és különleges sztánai vasútállomás környéke. A számomra, a csend mellett, rendkívül fontos a hely sajátos hangulata. Néha olyan érzése támad az embernek, hogy a Sztána-patakot körbevevő erdőt, a kígyózó ösvényt csupán kölcsön vettük, a hely még mindig a Kós Károlyé és a Szentimrei családé. Azt is érezni viszont, hogy itt is nagyon fájt Trianon, a régióban talán itt a legjobban. Szerencsére írásaiknak köszönhetően tudjuk, mit érezhettek ezek az értelmiségiek az első világháború után, hogyan, milyen eszközökkel igyekeztek utat mutatni a céltalan erdélyi magyaroknak, s mit jelentett a transzilvanizmus…

Koruk technikai vívmányai a Szabó Zsolt vezette sztánai Riszeg Panzióban: rádió és 4G wi-fi. Techtestvérek százvalahány év eltéréssel… (Saját felvétel)

Fontos erről néhány szót ejteni a románoknak is, feléjük is kommunikálni ezeket az érzéseket, gondolatokat, megismertetni velünk a transzilvanista és a Trianon utáni erdélyi politikai mozgalom kiemelkedő alakjait. Főleg, ha ennek sztánai és kalotaszegi vonzata van.

Ugyanakkor számomra fontos, hogy a román többség nyitottságról és irántunk való érdeklődésről tanúbizonyságot tevő tagjai tőlünk (is) értesüljenek a környékünkön levő kulturális és építészeti értékekről.

******

A Szabó Csaba újságíró kollégám létrehozta és működtedte Corbii Albi (Fehér Hollók) magyar-román portálra írt Oază arhitecturală şi culturală maghiară lângă gara Stana, în Ţara Călatei című cikkem ide kattintva olvasható el.

Reklámok

Read Full Post »


Hiszem: elengedhetetlen az, hogy a munkanapokon zajló rohanás miatt hétvégén olyan helyre menjen az ember, ahol (ideális esetben) nincs, vagy alig van térerő, internetkapcsolat, televízió és rádió. Azaz elszakadunk a világtól.

Nos, hát Glytzék hétvégi házánál, a mócvidéki Poiana Horeán éppen SMS küldésére és fogadására alkalmas mobil-térerő van, Sztánán nincs ugyan Orange térerő, de a Szabó Zsolt által üzemeltetett/ügyintézett/birtokolt Riszeg Vendégházban 4G netkapcsolat állt rendelkezésünkre. Használtam is, de éppen csak a WebSzabadság frissítésére. Az email ellenőrzésével és a Pofakönyv csekkolásával nem akartam „szennyezni” magam: idillikus táj, esztétikusan berendezett panzió, kiváló társaság: szombaton reggel a dizájner Lóri és barátnője, Kata, illetve Norbi és Enikő is kijött. Hoppá, előbb a hölgyek, s aztán az urak: szóval Kata és Lóri, valamint Enikő és Norbi is hozzájárult a sikeres, „gyógyterápiás” hétvégéhez: túra a Riszeg-tetőre, grillezés, kevéske alkohol,  közös vacsora.

A vasárnap déli ébredés után már csak társasjátékra futotta… 🙂 A Sankt Petersburg jól meggondolkodtatta a társaságot, a helyezések miértje miatt még kisebb eszmecsere is bekövetkezett… 🙂

Lajcsit és családját három alkalommal is zaklattuk: pénteken este Bibivel érkezés után, Enikő és Norbi szombati érkezésekor, illetve vasárnap este, a 18 óra utáni vonatot ugyanis lekéstük, s egy órát töltöttünk nála… 🙂 Lovagolni sajnos nem tudtunk volna, csoportjai voltak.

A Szentimrei-háznál a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra idején elrejtett geoláda leírása itt található.

Poiana Horea, 2018. január 19-21. Bibi felvételei. Kérlek, kattints az első fotóra:

************************************************

Sztána, Riszeg Vendégház/Szentimrei-ház, 2018. január 19-21. Korodi-Vass Lóránt és Bibi felvételei. Kérlek, kattints az első fotóra:

Read Full Post »


10

A sztánai lovasok, azaz a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai (Fotó: Cosmin Giurgiu – APDT – Ţara Călatei-Kalotaszeg/Facebook)

Valami történt, idén még kevesebben voltak, mint a tavaly. Sokan nehezményezték, hogy szinte ugyanolyan programokra várják a vendégeket, mint 2016-ban, s azelőtt. Mindenképpen újítani kellene… Mondjuk a jelenlegi programok mellett lehet egy kultúrtörténeti, irodalmi, népművészeti, hagyományőrző, tehát közművelődési-oktatási jellegű geoláda-keresés (akár lóháton, anyagi ráfordítással, Lajcsiékkal) Sztána faluban (református és görög katolikus/ortodox templom), a Varjúvárnál, a Szentimrei-villánál, a Csigadombon és a Riszeg-tetőn. Legyen szó természetesen Kós Károlyról, Móricz Zsigmondról, a Kolozsvár-Nagyvárad közötti vasút felépítéséről (az erdélyi vasútépítés hőskoráról), a kiemelkedő munkát végzett mérnökökről.

S miért ne lehetne a fenti tematikával akár pokémon-vadászatot szervezni? Miért nincs például társasjáték-est, jó idő esetén biciklitúra vagy akár kvízverseny?

Amennyiben célirányosan, eme hobbik űzőinek fórumain (Facebook stb.) a szervezők meghirdetik ezeket, minden bizonnyal új, érdeklődő résztvevőkre tennének szert.

A fenti ötleteket hirtelenjében, néhány perc alatt pötyögettem be. Bizonyára, vannak kreatívabbak. Elő velük. Ja, s a szervezők joggal mondhatják: kiváló ötletek, valósítsátok meg… 🙂

Addig is, ilyen volt az idei farsang – egy része. Azaz ennyit, s így láttu(n)k mi… 🙂

Fotóriport itt.

Read Full Post »


bicikli1

Zitz-cel és Sönccel a Gorgó-völgyében “malackodunk”

Az elmúlt időszak szerencsére ismét bővelkedett természetjárásban, különleges tevékenységekben. Augusztus 14-én Szélyes Éva és Levente meghívására részt vettem az Adrenalin Park előavató ünnepségén, ahol a legnehezebb magaslati akadálypályát próbáltam ki. Másnap, pénteken, szabadnap lévén Emmával és Jocóval kigyalogoltunk ugyanoda, ez 18 kilométeres gyaloglás jelentett. Ez volt a következő napi Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra bemelegítője. Annyira komolyan edzettünk, hogy szombaton, augusztus 16-án kicsit megbántuk a túl komoly felkészülést: a Kolozsvártól Sztánáig tartó 50 kilométeres teljesítménytúrán adott pillanatban elég nehezen gyalogoltunk. Na, de megtettük. Igaz, körülbelül 14 óra alatt, a Riszeg-tetőn levő pontbírók meg sem vártak, de Magyargyerővásárhelyen a református lelkipásztortól kaptunk igazoló pecsétet…

Vasárnap, augusztus 17-én sem tudtam a fenekemen ülni. Mihelyt vonattal hazajöttem Sztánáról, elmentem Zitzékkel biciklizni a Gorgó-völgyébe. Geodobozolás is lett volna, de – amint az a fényképeken is látszik, közbeszólt a sár…

bicikli2

Nehezen haladtunk (Zitz felvétele)

Idén sem maradt ki a lovaglás. Tavaly a Bonchidai Kastély Napokon részt vevő Kalotaszegi Turul Hagyományőrző Egyesület egyik tagja lesérült, így DeMartin Lajos felkért, helyettesítsem, s lóháton tegyem meg a 72 kilométert Sztánáig. No, ennyit egy nap a ló sem tud 67 kilót (plusz a csomagok) cipelni, ezért a távot két nap alatt tettük meg. Idén beneveztem az oda-vissza lovaglásra, ami összesen 144 kilométert jelentett.

Ennyi fizikai tevékenység után a szeptember 5-7-i hétvégén már csak a billentyű és az egér rongálásával égettem a kalóriákat: a körülbelül 10 éve folyamatosan szervezett számítógépes játék parti idei kiadásán vettem részt Székelyudvarhelyen. A hazautazás (vasárnap lapszámfelelős voltam) kalandosra sikeredett (hajnali ébredés, majd taxival a buszállomásra, innen Marosvásárhelyre, majd onnan saját kocsival haza), de így szép az élet. Most már csak azt várom, nagyot aludjak. Pihennem kell, mert holnap összpontosításra van szükség: ki kell szabadulnunk a Para Park bezárt szobáiból…

Read Full Post »


DSCF1611

Itt Prokop Zoli és Hajnal kisasszony fotózási technikája a lényeg… (Nagy Zoli felvételei)

Örvendtem, amikor november 10-én írt Nagy Zoltán, a kolozsvári EKE egyik alapembere, hogy hat nap múlva Kalotaszeg-túrát szervez. Tudtam, nem véletlenül, s több lesz az ilyenből, ígyhát születésnapi rendezvénysorozatomat e köré szerveztem: pénteken elmentünk a Transilvania Filharmónia szokásos pénteki szimfonikus hangversenyére, majd Vandával vonatra ültünk, s kimentünk Sztánára.

Végre, vonatozás annyi kocsikázás után!

DSCF1616

Sztána – Kék Iringó panzió

Előzetes egyeztetés alapján a Szabó Zsolt menedzselte, a felújított Varjúvár közelében levő Riszeg Vendégházban (Szentimrei villa) kaptunk szállást, még macskánk is volt reggeli és vacsora közben. Kis Johny, a csíkos. Török Bélával, a gondnokkal csak futtában találkoztunk vasárnap reggel, átadtuk a pénzt, csoportot várt. Mi útban a sztánai vasútállomás fele találkoztunk a lányokkal, hatalmas bőröndöt cipeltek a vasúti sínek között. Sajnos néhány percet késtünk – Nagy Zolinak és csapatának csak annyit mondtunk: több időbe telt Nagyváradról idáig gyalogolni, mint gondoltuk volna. Indult a túra! Ha jól láttam, körülbelül húsz résztvevővel.

DSCF1622

Yes, we can! Sztranyiczki Gábor kislánya és kisfia voltak a túra igazi hősei!

Kiváló őszi nap, verőfényes napsütés, jó társaság, laza túra – mi kell még? Egy kis verbális hancúrozás, léháskodás útközben. Volt mini flört is, de úgy tudom, ez tilos az EKE-túrákon. Ez csak áttételesen volt az, így hát bűn félig megbocsátva.

Sztánán, a faluban, egy öreg nénivel beszélgettem. Ott a valószínűleg uniós pénzből a háza elé bevezetett vízpumpa, de bezzeg más falut részesítettek előnybe, neki esőben-hóban, melegben-hidegben a szomszédba kell mennie vízért.

A fiam is beteg, telefonált a nejem, hogy hányt, cukorbeteg szegény, nem tudom, mi lesz vele

mondta szinte könnybe lábadt szemekkel a falu végén egyedül élő idős néni, akiben élete végéig elevenen él az anyai ösztön – előbb a fiára gondol, s csak aztán magára.  Beszélgettünk vele, hagytuk, mondja el gondját-baját, mert oltja szomorúságát, enyhíti lelki fájdalmát, talán valamelyest megnyugvást jelent számára az, hogy valakinek elmondhatja, mi bántja, s valaki meghallgatja, rákérdez, esetleg segítséget ajánl. Ilyen volt a helyzet, amikor az Erdély Mentőcsoporttal a Buzău megyében tavaly télen bekövetkezett katasztrófa során nyugtattuk az időseket.

DSCF1625

Itt is mi vagyunk 🙂

Az Almási várnál kissé elméláztam: milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a létesítmény Erdély nyugati határát őrizte…

Követtük a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra 25 kilométeres szakaszának útvonalát, piros csíkkal jelzett turistajelzés segítségével.

Farnason kerestük a kocsmát, de több egybevágó útmutatás ellenére sem találtuk. Magyarbikal fele lehetetlen lett volna elmenni a pálinkafőzde mellett. Egyrészt azért, mert a cefrét az árokba engedték, s csak követni kellett a bűzt. Másrészt, mert a Magyarbikal/Bicălatu helységnévtábla éppen a pálinkafőzde kerítésén található.

DSCF1680

Na, csak kinek van a kezében pohár a pálinkafőzde előtt?! Elismerem: én bírtam a leggyenbébben a gyűrődést: kétszer-háromszor annyi időben telt meginni azt a három kortyot, mint másoknak…

Zoli és csapata sajnos hazarohant, pedig milyen jó lett volna egy tábortűz, szalonna- és hússütés, dalolás. Pótolta mindezt Szabó Mihály helyi református lelkipásztorral a beszélgetés. Misivel, akit még a kolozsvári teológiáról ismerek, sokat beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről. Na, ez eléggé általános ahhoz, hogy senkinek ne legyen baja belőle… 🙂

DSCF1629

Elől a gúnár (Nagy Zoli felvételei)

A paplakkal szembeni épületben szálltunk meg: volt melegvíz, fűtés, tiszta ágy, környezet. Annak ellenére, hogy korán feküdtünk, csak a fél tíz órás harangszóra ébredtünk. Nem volt sok a 22-25 kilométeres szombati gyalogtúra, de múlt héten (nagyon) keveset aludtunk, így kikészített.

Bárkinek ajánlom ezt a bikali szálláslehetőséget – remélem, mi is mihamarabb visszatérünk Magyarbikalra és Misihez, s kedves feleségéhez, Melániához. Lehet, a közeljövőben – biciklivel… 🙂

DSCF1632

Bravó, Dávid!

Vasárnap simán begyalogoltunk Bánffyhunyadra. Persze, hogy útba ejtettük István bácsit és Éva nénit – nem idősek ők, a szüleimmel egyidősek, s már gyerekkoromtól így szólítom őket. S kacsintottunk Nagy Zoli házának is, ahol nagyon remélem, hogy legközelebbi Kalotaszeg-túra során tábortüzet rakunk, gitározunk, s kiviseljük magunkat… 🙂

DSCF1634

Almási vár: felgyújtották, lerombolták, elhordták

Bánffyhunyadon figyelmes lettem a zsidó temető kiváló állapotára. A Heritage Foundation for Preservation of Jewish Cemeteries elnevezésű amerikai alapítványnak köszönhetően karban tartják a város eme emblematikus helyét. Dicsértes feladat!

Köszönet Nagy Zolinak az ötletért, túráért, szervezésért – bár beteg volt, nem mondta vissza a túrát!

Read Full Post »


lovaglas lajcsinal 031

A csikók is elkísértek a Riszeg-tetőre (Saját felvételek)

Új világ, új hobbi, amely szintén szorosan összefügg a természettel: lovaglás.

Amikor az 50 kilométeres gyalogtúránk másnapján Sztánán véletlenszerűen találkoztam De Martin Lajossal (sok helyen dr. Demartini Lajosként jelenik meg), a sztánai hagyományőrző lovascsapat vezetőjével, hamar rájöttem, hogy a természetjárással kapcsolatos dolgokban ugyanúgy gondolkozunk. Ismeretségünk a Bonchida-Sztána 72 kilométeres lovastúrán teljesedett ki: rájöttem, hogy vérprofi. Olyan tárgyi tudása (állatorvos), gyakorlati tapasztalata (évtizedek óta lovagol), s erkölcsi tartása és személyisége van, amely kiváló vezetővé teszi. Olyanná, akire hallgatsz, mert tudod, hogy uralja a helyzetet, s biztonságot, nyugalmat sugároz. Az erkölcsi tartáshoz az is hozzájárul, hogy (akadémiai kifejezéssel élve) a soft dimplomacy segítségével oldja meg az esetleges feszült vagy nehéz helyzeteket.

Úgy döntöttünk, nem hallgatunk az esőt előrejelző meteorológusokra, s Vandával elmegyünk lovagolni Sztánára Lajcsihoz. P:)énteken este a francia Anne-val (néhány nappal ezelőtt ismertük meg Lórinál) és a lett Ivetával (a CouchSurfing társalgójára írt üzenetemre válaszolt) ültünk fel a vonatra. Este kaja, néhány korty sör és pálinka, kellemes hangulat és jó társalgást követően a pajta fölötti helyiségben aludtunk. Szombaton reggel megérkezett Csoma Boti és Kudor Emese, elmentünk a lovakért a legelőre, lehoztuk őket a pajtába, reggeliztünk, majd nekivágtunk az útnak. Előbb viszont Mihaela, Lajcsi felesége elindult egy csapattal Magyarvalkóra, a kétnapos túrára.

lovaglas lajcsinal 032

Fáradtan

Borús volt az idő, a Riszeg-tető előtt még csepergett is, a csúcson viszont már nem. Csodálatos kilátás volt: míg Bánffyhunyad fölött borús volt az ég, Magyarvalkó irányába a páragomolyagok közül áttörtek a napsugarak, s a hatalmas pillérekként tartották a csapadékkal teli felhőket. Visszafele sajnos egy kisebb incidens történt, ez viszont nem árnyékolta be a lovaglást.

Bár vasárnap Anne és Boti egy két fős csoporttal újból lovagolni ment, Vandával az Almási vár gyalogtúra mellett döntöttünk. A dióevéssel eltelt az idő, s még a Szentimrei villánál az 50 kilométeres gyalogtúrán elrejtett geodobozt is meg akartam látogatni. Betértünk Török Bélához is, a Szentimrei villa gondnokához, s kisütött a nap is. Ámen túrázás… 🙂

Csodálatosan telt Sztánán: lovaglás, természetjárás, friss levegő, pajtahíján alvás, kiváló társaság és hangulat. A betondzsungelből való menekülésnek, a többnapos természetjárásnak vagyok a híve. Amikor pedig lovaglásról van szó, annak adjuk meg a módját: elmegyünk a városból, s a paripák természetes környezetében, tisztáson, mezőn, erdőben lovagolunk. Feladunk ugyan a városi kényelemből, de jaj, mennyi mást kapunk cserébe. A ló nem csak néhány órás eszköz, amelytől hirtelen megválunk, beülünk a kocsiba, s hazamegyünk, hanem a társunk, akitől testi épségünk függ, ezért figyelnünk kell rá, tisztelnünk kell az állatot, meg kell becsülnünk őt. Nem gépkocsi, amelynek ha leégetjük a kuplungtárcsáját, sebaj, kicseréljük. A lovat pénzzel nem lehet barátunkká tenni. Kezdő lovas vagyok, de így érzem, gondolom.

Lajcsi, köszönjük a lehetőséget, innen folytatjuk! (Aki részesülni akar egy ilyen élményben hívja De Martin Lajost a következő mobilszámon: 0755-622868. Kérlek, hivatkozz a blogomra… 🙂 )

Read Full Post »


IMG_7878

Kiválóan bírták a lányok (Saját felvétel)

Nagy lendülettel vágtunk neki 2012-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány szervezte Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrának (KKETT), de a kijelöletlen útvonal, általunk rosszul értelmezett útleírás miatt nem tudtunk végigmenni a teljes távon. Eltévedtünk, lementünk Magyarvistára, így legalább másfél-két órát vesztettünk. Ez sem lett volna gond, de a felsértett lábfejek miatt a Gorbói-úttól órányi gyaloglásra kénytelenek voltunk feladni a menetelést. Kiskapusnál lementünk az E60-as országútra, felhívtam Lenke unokatestvéremet, aki az Erdély Mentőcsoport tagjaként „megmentett”. Eldöntöttük: 2013-ban mindenképpen megtesszük a távot.

A hivatalos túra után egy héttel, magánúton, ötödmagunkkal nekivágtunk az 50 kilométeres távnak. A gyalogtúrát a számítástechnikához és a globalizált világhoz közel álló szórakozással egészítettük ki: geodobozolás.

Az élménybeszámoló a Szabadság 2013. szeptember 9-i számában jelent meg.

A Művelődésben megjelent élménybeszámoló.

Read Full Post »

Older Posts »