FOTÓK – Felfedező reggeli bringázás a szülővárosomban

Huszonöt éve vagyok újságíró, sok mindent láttam-hallottam, azt gondoltam, semmi sem lephet már meg. De igen! Reggel 9 óra 20 perckor egy igen vonzó hölgy napozott a folyó partján…

Ma végre érvényt szereztem egy saját magamnak tett korábbi ígéretemnek,

s a reggeli órákban elmentem biciklizni. Az igazság az, hogy a korai ébredést barátnőmnek, Biankának köszönhetem, aki minden nap nagyon korán (szerintem hajnalban) ébred, s ma engem is felébresztett.

Nem értem, miért nem ébredek minden nap korábban,

s a tornászás mellett, miért nem bringázom: kőhajításnyira van a Sétatér és a Kis-Szamos partja, illetve a Rózsák parkja. Ezt az útvonalat még télen is megetettem, még akkor is, amikor vékony hóréteg borította az aszfaltot és a talajt.

A Kakasy Botitól nemtomhányéve vásárolt Sárgavillás Rózsaszínkémmel nekivágtam ma bringázni. S nem ám csak a Rózsák parkjáig, hanem way beyond a Szamos-partja mellett.

Néhány fotó elmeséli a történetet, kattints az elsőre!

Rucu-buli. Nagyon kár, hogy a kiváló projekt, a Someş Delivery abbamaradt

Nyilvánvaló, hogy ők voltak

A Sun sporttelep irányából több helyen lépcső vezet a Kis-Szamos partjára. Miért szüntették meg a lejárót?

Idáig sikerült eljutnom. Innen vajon mi következik?

Békeidő

Héber vagy arab? Honnan importáljuk az új kanálisfedőket?

Koronavírus-napló – FOTÓRIPORT – Két nap egyszerre (VI.)

Együtt (Saját felvételek)

Mihelyt az ember feláll a laptop mellől,

érzése az, hogy nincs gond: verőfényes napsütés, tiszta égbolt, tavaszi hőmérséklet. Mi is ez a koronavírus?

Nyugatról jön ide minden, még az időjárás is: minden bizonnyal, bármennyire is horrorisztikus is ez a jövőkép – lassan odajutunk, mint más országok. Fel vagyunk készülve erre?

Tegnap mintha kevesebben lettek volna a városban

(fotóriport itt), ma már valóságos szabadidős és kikapcsolódási övezet volt a Főtér és a Sétatér (fotóriport itt).

Nekem szakmai okokból kellett kimennem, de vajon mit gondolnak ezek az emberek, így kell viselkedni egy rendkívül veszélyes járvány idején?

FOTÓRIPORT – Reggeli bringázás hóban, jégen

Nincs téli gumiabroncsom… 🙂

Megfogadtam, reggelente sportolok:

a műtött térdemnek legjobb a bringázás, mondta az ortopéd szakorvos, a Sétatér és a Kis-Szamos partja is közel van, így tehát egyértelmű a választás.

Csakhogy tél van, s micsoda meglepetés, hó is hullt. Sebaj, korán felébredünk. Kimegyünk bringázni olyan helyre, ahol nincs vagy minimális a szmog, beindítjuk a vérkeringést.

Nézzük a fotóriportot. Kérlek, kattints az első felvételre!

Indulásra készen

A testvérkék sajnos kint aludtak…

Nincs téli gumiabroncsom, büntetésre számíthatok?

Kibéreltem a Sétateret

Kibéreltem a Kis-Szamos partját is

Megjelenik az első bringás, munkába igyekszik. Respekt!

Kocogóval is találkozom

Portugálul vagy spanyolul beszélő hölgyek

Itt már nincsenek kacsák

Innen fordultam vissza

Reggeli séta

FOTÓRIPORT – Városnézés két keréken…

Tömeg az indulásnál (Igor Ştirbu fotói)

Tegnap egy mérföldkőhöz érkeztem: az április 6-i túrabicikli-balesetem és az április 10-i kulcscsont-műtétem után ismét biciklire ültem. Legyőztem a kezdeti szorongást, s elmentem a Kolozsvár Teker által szervezett esti városnézős biciklizésre.

Itt már egy kicsit muszáj volt bal kézzel is fogni a kormányt – tekerünk a Fellegvárra. Biztos, ismét valami léhasággal traktálom a hallgatóságot… 🙂

Az útvonal nagyjából ez volt: Deák Ferenc utca, Kispiac/Cipariu tér, Postakert/Cuza Vodă utca, Széchenyi tér, Sétatér, Napoca szálloda, Fellegvári/Drădălina út, Erzsébet/Racoviţă, Szél/Vântului utca, Törökvágás, Dónát út, Monostor lakónegyed és a Szent János út érintésével a Roata vendéglő.

Ártatlan vagyok, a hölgy szólított meg… 🙂

A bal karomat alig-alig használtam. Nagyon ügyeltem arra, hogy ne ütközzek senkivel, s hátulról ne jöjjenek belém. Sikerült elkerülni bármilyen incidenst.

Kertész Levi, a biciklis egyesület vezetőjének a jóvoltából az esemény végén kisorsolt bringával tekerhettem végig a távot. Élmény volt: kiváló társaság, idő, hangulat. A bringázás után a Szent János úton levő Roata vendéglőben ettünk-ittunk, s élveztük a tulajdonos, Sipos József vendégszeretetét.

Itt már csak a jobb kéz használatos, pedig Ágóval siettünk, a Roata vendéglőnél ne kelljen 270 ember után sorba állnunk sörért… 🙂

Úgy látom, júliusban lesz a soron következő bicikliverseny, legjobb esetben a kezdő kategóriába iratkozom… 🙂

Egy-két személy rolleren vagy futva tette meg a távot, vagy annak egy részét