********************************************************************************************
FRISSÍTÉS (2012. szeptember 11., 13 óra 37 perc):
Dr. Mihály Eszter hozzászólást írta a Facebook adatlapomra, amely alapján leírtam néhány humorosabb jelenetet, általános megjegyzést:
Kedves Olivér! Ha nem bánod , megosztanám a minden helyszínen visszatérő ,számomra legkedveltebb mondásodat: “Kell még itt lennie valaminek! Bíztosan van itt még valami , amit nem vettünk észre ! “És ezt követően bebújtak minden hová:ágy-,kocsi alá,bárszekrénybe,szekrény tetejére,dobozokba..Nagyon jól vadásztál! 🙂
Erre válaszoltam:
Igen, így volt… 🙂 Nem akartam belenyugodni, hogy nem jövünk rá. Elvégre, még volt időnk… 🙂 Valósággal megtapiztam az “erőszakot” elkövetető fiút, kezdetben ugyanis azt hittem, hason szúrta a lányt, kerestem a fegyvert vagy a kést, hívtam a rendőrséget is, mivel úgy ítéltem meg, tettlegességre került sor.
Egyébként ott férfit nem is kellett volna a lány közelébe engednünk, ez tévedés volt, csak a hölgyeknek kellett volna foglalkozni vele mihelyt kiderült, mi történt.
Marton Kinga kolléganőm kritikusan fontos javaslata, hogy a nőgyógyászat mellett a pszichiátriai/pszichológiai vizsgálatot is javasolta, Vanda Vadas pedig gyengéden, lélekbalzsamosan beszélt hozzá, foglalkozott vele.
Az újságírói tevékenység és a fiatalkori számítógépes játékok “átka” a bűnjel keresése, a józan ész alapján a nem odaillő, oda találó emberek, dolgok, helyzetek felismerése, és természetesen az információgyűjtés.
Bár a villámcsapásos esetnél beugrott, hogy ez már szerepelt az elméleti tesztnél (szerintem mindenki így volt ezzel) előbb a fegyvert kerestem, nehogy idegenkezűség legyen a dologban, s változott volna a forgatókönyv.
Az épületbe szaladt személygépkocsis helyszínnél Hunor Nagy kollégám benézett a kocsi alá, kereste a „többi” áldozatot, bár akkor még nem tudtuk, hogy van ilyen.
Az első esetnél (fáról leesett személy és kutya) Hunor AZONNAL kiszűrte, hogy előbb az ebet kell eltávolítani, csak nem volt jó a módszer… 🙂 Ezt is emlegetni fogják, mint a kazincbarcikaiak esetében a Meszes-tetőt/hegységet… 🙂 🙂 Hunor kiváló helyzetelemző, helyzetfelismerő, ő is sokat utazik, sok új helyzettel találkozik, s sokkal jobban vág az agya, hisz székely gyerek! 🙂
A gyászszertartás során megpróbáltunk a lehető legdiszkrétebbeknek lenni, tapintatosság kérdése, ezt újságíróként is így csinálom.
Talán te mondtad, vagy egy másik bíró, hogy a sürgősségi betegellátás mellett KRITIKUS FONTOSSÁGGAL BÍR A HELYZETFELISMERÉS, illetve az ahhoz történő alkalmazkodás (lásd gyászszertartás, illetve diszkréció az édesanyával szemben a megerőszakolt lány vonatkozásában).
Megjegyzem még, hogy újságíróként mindig a barikád másik oldalán álltam: fotóztam, videóztam a baleseteket, néhányszor jeleztem furcsa dolgokat a sürgősségi betegellátásra összpontosító asszisztenseknek, rohammentősöknek, orvosoknak. Néhányszor nem volt releváns, máskor megköszönték, mert fontosnak bizonyult.
Személy szerint értékeltem eme „finomságok” beillesztését a feladatokba. Nem tudom, hogy szerepelt-e a pontozásban…
Elnézést, ez hosszú volt. Újabb újságírói “átok”…
S aztán még eszembe jutott valami:
Egyébként az elgázolt terhes nő esetében mondtad, hogy nedves és hideg a keze, de asszisztensi, orvosi képzettség hiányában nem jöttünk rá, hogy cukorbeteg.
Pedig mindenki sejtette, hogy az valamira utaló jel…
Dehát, na, majd jövőre erre is rákérdezünk… 🙂 🙂 🙂
S még valami:
Ja, és szerintem a legjobb az volt, amikor Vanda Vadas, Hunor Nagy és Marton Kinga megfordította a “megerőszakolt” lányt, annak érdekében, hogy kiderítse, mi hiányzik még, amire nem jöttünk rá, s sokat sejtetően, diadalosan bejelentették: aha, sárga folt van a lepedőn!
Erre te megfelelő hangszínnel és hanglejtéssel, kissé derűsen: nem releváns… 🙂 🙂 🙂 🙂
********************************************************************************************
Bár a megfelelő felkészülés hiánya, az itthoni szervezkedési malőrök, illetve különböző feszültségek miatt teljesen lehangolódva vágtam neki az útnak és a ránk váró feladatoknak, végül viszont elégedetten tértem vissza a magyarországi Szendrőn szervezett SOS Rallyról.
A nemzetközi (volt például szerbiai és lengyel csapat is) elsősegélynyújtó és sürgősségi betegellátó versenyen az Erdély Mentőcsoport (EM) közel harminc személlyel képviselte magát. A különböző kategóriákban négy fős csapatok mérkőztek, Vandával, Kingával és Hunorral a laikusok között próbálkoztunk. Sikerrel, bár együtt egyszer sem gyakoroltunk, sohasem végeztünk együtt feladatokat, illetve Hunort ismertem ugyan, de nem tudtam, hogy ő az a személy, akivel végül egy csapatba leszek.
Ráadásul csapatunkban egyetlen egészségügyi szakember sem volt, Vanda, ugye, vegyészmérnökit, Hunor pedig geológiát és biológiát végzett, Kinga pedig pályázatíró, jómagam is író, de újság… 🙂
Szeptember 6-án, csütörtökön este érkeztünk, megnyitó, eligazítás. Pénteken hajnali fél hatkor ébresztő. Számomra sokkal hamarabb, ugyanis a horkolások miatt csak hajnali fél kettőig sikerült aludnom. Reggel vissza is jött a reggeli a fáradtság miatt…
Az első futam során egy fáról leesett és kutya által védett személyt kellett elsősegélyben részesítenünk. Bár a sérült személy szólt, hogy a kutya harapós, nem hittük el, mert ismertük az ebet, hát ő Rita és Turi Laci mentorunk Amperje. Kizártak, mivel „megevett a kutya”. Sebaj, a katasztrofális kezdés lehetőséget adott arra, hogy a kazincbarcikai, kiváló szakemberekkel rendelkező csapat munkáját végignézzem és lefilmezzem:
A második feladat során egy elgázolt, terhes asszonyt kellett elsősegélyben részesítenünk. A sofőr részeg volt, a nő cukorbeteg. Részben sikerült teljesítenünk a feladatot – laikusok lévén szinte semmilyen eszköz nem állt rendelkezésünkre.
Eszméletét vesztett tanárt kellett újraéleszteni egy iskolában – ez volt a harmadik kihívás, a negyedik során pedig egy kigyulladt lakásból kellett kislányt kimenteni és újraéleszteni. Este jött a villámcsapásos eset, majd az a futam, amikor a csapatok harcszíntéren küzdöttek meg (paintball), s közben szállították a sérültet.
Az éjjeli/hajnali riasztás során egy lakott területre zuhant repülőgép-katasztrófa során bekövetkezett tömegszerencsétlenség helyszínére vezényelték a közel száz résztvevőt. Volt ott minden: füst, jajveszékelő emberek, sérültek, hullák. Szimulálásról beszélünk…
Szombaton egy temetés során szívrohamot kapott és medencesérülést szenvedett idős férfit kellett ellátnunk (a speciális helyzetre való tekintettel körültekintő, diszkrét beavatkozás), majd egy megerőszakolt lány esetében felismernünk a tettet, eljárnunk. A romos háznál bekövetkezett autóbaleset és az emiatt beomlott ház nagyon összetett feladat volt. Sajnos csapatunk nem osztotta meg a különböző feladatokat, a csapatkapitányi szerepkör is esetlen volt, ezért ezt gyengén teljesítettük.
Volt írásos vizsga is.
Bár a harmadik S.O.S. Rallyn voltunk, a tavalyi résztvevők folyton a másodikat emlegették. Etalonként. Ez sokat mond. Tavaly állítólag sokkal jobb volt.
Bár alkalomadtán a versenyszemmel rányomta a bélyegét és felváltotta a csapatszellemet, számomra életre szóló élmény volt részt venni a versenyen. Rengeteget tanultam, s úgy érzem, fejlődtem. Kiváló kapcsolat jött létre a magyar Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kazincbarcikai alakulatával. Kiválók vagytok, fiúk! (Mottó: alap… és Okkkkéééé!)
Csapatunk a laikus kategóriában a második helyet érte el, összesen három ellenfelünk volt.
********************************************************************************************
FRISSÍTÉS (2012. szeptember 12., 12 óra 56 perc):
A végleges és hivatalos eredmények:
Laikus:
1 BAZ megye Katvéd
2 Erdély Mentőcsoport Kolozs-Torda 2. csapat
3 Johannita Segítőszolgálat 2. csapat
BLS:
1 Boróka csapat
2 Erdély Mentőcsoport Udvarhely
3 Sagim Juniors
BLS/ALS
1 OMSZ Izsófalva
2 Erdély Mentőcsoport Gyergyó 1. csapat
ALS
1 OMSZ Szendrő
2 OMSZ Kazincbarcika
3 QRSTeam – Szerbia
********************************************************************************************
Kiss Olivér blogja 