Zarifa Ghafari és csecsemője az Európai Parlament üléstermében, ahol a fórum zajlott (Saját felvétel)
Úgy vélem, alapvetően fontos időnként beleszagolni az európai levegőbe: legyen szó politikai, gazdasági vagy társadalmi vonatkozásról. Főleg egy újságíró számára.
Tizenegy évvel ezelőtt sikerült meggyőznöm az Európa Tanács égisze alatt sorra kerülő World Forum for Democracy (Világfórum a Demokráciáért) szervezőit, tegyék lehetővé egy regionális napilap munkatársának részvételét a rendezvényen.
Idén egy olyan fiatal nővel készítettem interjút, aki Afganisztán egyik városának polgármestere volt. Hatszor próbálták megölni…
*** A Szabadságban ma megjelent tudosítás ide kattintva olvasható. ***
Úgy tudom, Strasbourg az egyetlen olyan európai város, amelyből VILLAMOSSAL át lehet menni egy másik ország településébe. Öt évvel ezelőtt sikerült ezzel mobilitási átutaznom a németországi Kehl városába, idén meg szándékoztam ismételni a „bravúrt”, ám a Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) során lebetegedtem, pontosabban meghűltem, azért a feladat jövő évre marad.
A fórumra immár 11 éve az Európa Tanács(nem EU intézmény, nem ugyanaz az Európai Tanáccsal!) és Égly János barátomnak köszönhetően sikerül lejutnom, érdemes beleszagolni a nemzetközi levegőbe, ilyenkor is hatások érik az embert, ismerkedik, kapcsolatokat ápol és épít.
*** A Szabadság hírportálon megjelent fotóriport ide kattintva tekinthető meg. ***
A világ szinte valamennyi részéből érkeztek küldöttek (Saját felvételek)
Erőt, lendületet és természetesen reményt adott a világ szinte valamennyi tájáról érkezett ifi küldöttnek a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) immár tízedik alkalommal szervezett (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvénye, amelyen – szerencsére, mondták egyesek – sokkal több fiatal egyetemi hallgató, politikai elemző, civil aktivista, újságíró, mint politikus vett részt. A Demokrácia: új remény? (Democracy a new hope?) című értekezleten mindenki egyetértett abban, hogy a fiatalok lesznek a demokrácia megmentői, még akkor is, ha jelen pillanatban egyikük katonaruhában van, és a fórum után azonnal az ukrajnai frontvonalra tér vissza…
Az összetartozás, a szolidaritás és a demokrácia megmentéséért folytatott közös fellépés érzését keltette a résztvevőkben a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) jubileumi rendezvénye, a Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy), amelyen a világ szinte valamennyi szegletéből több száz fiatal résztvevő érkezett.
Többnyire az ET tagállamok legnagyobb felsősokú oktatási intézményeiben működő politikatudományi karok diákjainak, valamint az oktatók, az elemzők, a szakértők és az újságírók részvételével zajló világszintű és –színvonalú, minden év novemberében megszervezett rendezvénysorozat során egyértelműen érződött az Ukrajna iránti rendkívül erős szolidaritás, támogatás és barátság. A 2021 novemberében tartott fórum óta Oroszország lerohanta Ukrajnát, azért a Vlagyimir Putyin által vezetett országot kizárták az 1949-ben létrehozott „európai családból”, így az orosz küldöttek nem vehettek részt a rendezvényen.
Az ukrán néppel való együttérzést erősítették a felszólalók beszédei, a könnyűzenei koncertek, és igen, a karikatúrák is. Ezek által mindenki támogatását akarta kifejezni a szomszédos nemzet hősies harca, s amint többen fogalmaztak, Európa és a demokrácia megvédése iránt. Elhangzott: a világ országai kiállnak Ukrajna mellett, Oroszország és szövetségesei (többek között Belarusz, Kína és Észak-Korea) egyedül maradtak a világban.
A frontvonalról Strasbourga katonaruhában
Alina Mykhailova, az ukrajnai küldöttség tagja, katonaruhában jelent meg az Európa Tanács világrendezvényén. A huszonnyolc éves hölgy a Szabadságnak elmondta: a kijevi helyi tanács tagja, a Holos elnevezésű pro-európai csoportosulás támogatója.
Sokan értékelték a fiatal hölgy bátorságát
Diák is vagyok, politikatudományokat hallgatok, de mivel Oroszország lerohant bennünket, s úgy éreztem, meg kell védenem országomat, önként jelentkeztem a katonaságba. Mihelyt hazatérek Strasbourgból, azonnal a frontvonalra megyek, társaimnak nagy szükségük van rám. Eddig Avdiivka város környékén, a donyecki régióban szolgáltam, onnan jöttem az Európa Tanács világfórumára. A település Donyeck városa melletti repülőtér közelében van, itt különösen intenzív harcok folytak
– fogalmazott a hölgy.
Alina azt is elmondta: amikor szükség volt, fegyvert is fogott, de többnyire orvosi asszisztensként tevékenykedett a frontvonalon, a sebesült katonákat látta el.
– Politikatudományokat tanultam, ez tény, ám asszisztensi gyorstalpalóban is részesültem. Legelőször 2016-tól 2020-ig már szolgáltam a katonaság kötelékében, aztán kijevi önkormányzati képviselő lettem. Idén februárban újrakezdtem a frontvonali tevékenységemet. Hogy miért katonaruhában jöttem az Európa Tanács gyűléstermébe? Ekképp is ki akartam fejezni azt, hogy országunk egy részét ismét lerohanták, megszállták az oroszok, s még a huszonéves lányok is harcolnak Ukrajnáért. A szabadságért, a demokráciáért, Európáért harcolunk. Ha nem állítjuk meg az oroszokat, továbbmennek, s ki tudja, hol állnak meg
– fogalmazott Alina Mykhailova.
Megítélése szerint az ország egész területén nagyon nehéz a helyzet, Kijevet folyamatosan rakétatalálatok érik, nincs ivóvíz, villanyáram, étel.
Nincs mit tárgyalni Oroszországgal, ki kell űzni őket Ukrajna területéről. Putyinéknak hadisarcot kell majd fizetnie azért a mérhetetlen kárért, amelyet okoztak. Ezen kívül nemzetközi bíróság elé kell állítani a háborút támogató valamennyi politikust és katonai vezetőt. Ismerőseim, barátaim és családtagjaim egy kis része el kellett hagynia Ukrajnát, de a legtöbben az országban maradtak, mi több, katonának jelentkeztek, akárcsak én. Hangsúlyozom: korszerű fegyverekre van szükségünk, reméljük, a világ országai továbbra is segítenek rajtunk
– fogalmazott a fiatal hölgy.
Az autokraták és Belarusz
Alina Mykhailova megrázó szavait követően üresen kongtak a politikusok diskurzusai. Írország külügyminisztere Simon Coveney például azt mondta: a demokrácia több mint a többség akaratának érvényesítése.
A demokrácia a világ legértékesebb érce. Az autokraták érzik, hogy a demokrácia nehéz helyzetben van, és kihasználják a helyzetet. Ők nem a rációra, hanem az érzelmekre, elsősorban a félelemre alapozzák politikai mondanivalójukat. Összetett problémákra egyszerű úgynevezett megoldásokat kínálnak a választóknak, akiket rendszerint megvezetnek
– mondta a politikus.
Az értekezleten jelen volt Lucian Romaşcanu művelődési miniszter is, aki Fehéroroszországról beszélt. Szerinte a Belaruszban zajlott úgynevezett választások megfigyelése részben érvényesíti a voksot, ezért legközelebb az európai megfigyelőknek távol kell maradniuk ettől a tevékenységtől.
A világfórumon jelen volt Sviatlana Tsikhanouskaya, a fehérorosz ellenzék száműzetésben élő vezetője is, aki elmondta: az Alekszandr Lukasenko vezette belaruszi rezsim olyan, mint egy háromlábú szék.
Az ülő alkalmatosság egyik lába az erőszak, a másik a pénz, a harmadik pedig Oroszország. Mennyiben az egyik kiesik, az egész szék összeomlik. A szankcióknak köszönhetően előbb-utóbb pénz nélkül maradnak
– vélekedett a politikus.
Fehérorosz küldöttek is jelen voltak az értekezleten, ám ők már nem térhetnek vissza az országba, tudtuk meg. Tsikhanouskaya hangsúlyozta: a világ szeme most Ukrajnán van, ám Fehéroroszországról sem szabad megfeledkezni.
Ki kellett zárni Oroszországot
A világfórumon, amelyen többek között még jelen volt Oleksandr Korniyenko, az ukrajnai parlament főtitkár-helyettese, Olivier Veran, a francia kabinet tagja, Salome Zourabichvili, Grúzia, valamint Katrín Jakobsdóttir, Izland elnöke is.
Eurócentrizmus?
Utóbbinak szívhez szóló üzenete volt az európai országokból és többek között Afganisztánból, Irakból és sok-sok afrikai országból származó egyetemi hallgatók számára: fiatalkorában idealista aktivista volt, aztán rádöbbent a környezetvédelmi és közpolitikai problémák összetettségére, ám az alapértékeket és alapgondolatokat most nem adta fel, ezek szerint cselekszik.
Izlandon az iskolai tanrend része a demokrácia elméleti és gyakorlati oktatása
– jelentette ki.
A világ szinte minden tájáról érkezett fiatalokon műhelyek keretében vitatták meg a legégetőbb kérdéseket: az ifik részvétele a döntéshozó fórumokban, civil kurázsira oktatás, történelem és a narratívák ereje, e-demokrácia, polarizáció, választások, az aktivisták védelme, a félretájékoztatás elleni harc.
A szervezők demokráciával kapcsolatos slam poetry-t is szerveztek, de volt zene és tánc is. A legnagyobb sikert a Bandura Sound System elnevezésű ukrajnai együttes aratta.
Idén is kiosztották az Innováció a Demokráciáért díjat, amelyet a résztvevők szavazata alapján (három kezdeményezés volt versenyben) Marija Pejčinović Burić, az Európa Tanács főtitkára adott át az Astrea Justice – Justice Code Foundation Trust elnevezésű projekt vezetőjének, Courteney Mukoyinak. A projekt a Zimbabwéban zajlik, célja pedig a technológiának a demokrácia szolgálatába állítása: a mesterséges intelligenciát a választások szolgálatába állítják, illetve az emberi jogokat népszerűsítő okostelefonos applikációkat fejlesztettek ki.
*** A helyszíni tudósítást az Európa Tanács és Égly János tette lehetővé.***
A kontinens lakosainak az alapvetően megváltozott technológiai és tájékozódási szokásai,
valamint a sorozatos politikai botrányok, illetve a fogyasztói társadalom szabályainak megszegése mohóság miatt, az erre visszavezethető gazdasági válság következtében alapvetően megingott az európai polgárok bizalma a demokratikus intézmények és a kapitalizmus alappilléreiben – vonhatjuk le a következtetést a november 6–8. között Strasbourgban az Európa Tanács által szervezett Világfórum a demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvény során tartott előadásokat követően.
A szó szoros értelemben a fiatalokon volt a hangsúly (Saját felvétel)
A fiatalok közvetlensége, a protokollszabályok rugalmas értelmezése
és a karikaturisták masszív jelenléte és kritikus hangvételű rajzai adták meg az Európa Tanács (Council of Europe) által Strasbourgban immár nyolcadik alkalommal szervezett Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) rendezvénysorozat jó hangulatát.
A világ szinte minden régiójából érkezett résztvevők
joggal voltak fogékonyak az ukránok által szervezett eredeti tiltakozásra: az orosz agresszió elleni megmozdulásra kis méretű, műanyagból készült játékkatonákat hoztak és azt írták, hogy ezeket a gyermekek számára gyártották, ám az orosz befolyás katonái jelen vannak a nyugat-európai politikában, közigazgatásban, médiában.
A vitafórumon Christophe Deloire, a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders/Reporters Sans Frontiere) főtitkára is felszólalt (Fotó: Európa Tanács / Council of Europe)
A tömegtájékoztatási eszközök hitelességi indexének zuhanása
akkor kezdődött, amikor az ingyenességre szoktatott polgárok nem voltak többé hajlandók fizetni a nyomtatott és on-line sajtó által szolgáltatott tartalomra, a médiaorgánumoknak pedig tulajdonos után kellett nézniük.
Kihasználva a lehetőséget,
a médiapiacra betörtek a politikusok és a sok esetben hozzájuk közel álló üzletemberek, akik fokozatosan meghatározták a szerkesztőségi politikát, jóváhagyva vagy tiltva bizonyos témákat. A médiaintézmények tulajdonképpen a túlélésért harcoltak, s megfeledkeztek arról, hogy az átállás milyen következményekkel járhat. Az sem fordult meg a sajtót irányító és a benne dolgozók fejében, hogy elindultak a lejtőn, a médiafogyasztók ugyanis ráéreztek az irányítottságra és elfordultak az újságíróktól.
Az üzletembereknek fontosabb a nyereség,
mint a szerkesztőségi függetlenség. Nyereség, persze, az is, ha jó pontot szereznek a hatalmon levő politikusoknál, az ászt a legközelebbi versenytárgyaláson akár ki is lehet játszani.
A polgárok nem fizetnek a hírekért, mégis, hogyan várhatják el, hogy a politikusok vagy üzletemberek által birtokolt vagy ellenőrzött sajtóorgánumok, közösségi platformok következmények nélkül szolgáltassák nekik a tartalmat?! Ilyen értelemben a Facebook számára éppen te vagy az érték, a termék.
Kisebbségi helyzetben még számkivetettebb állapotok uralkodnak, de ez már más téma.
A fentiekről és sok más, az újságírók számára érdekfeszítő témákról volt szó a ma zárult Világfórum a Demokrációért rendezvénysorozatán, amely szerda óta tart Strasbourgban.
Ma a világ szinte minden tájáról érkezett küldöttek baráti hangulatban vettek búcsút egymástól (Fotó: Európa Tanács / Council of Europe)
Tudom, busszal, komppal, vonattal, repülővel, esetleg csónakkal vagy úszva, no, de villamossal?
Néhány évvel ezelőtta Strasbourg – Khel a távot a 21-es számú busszal tettem meg. A német határőrök megállították a járművet, mindenkit igazoltattak. A román személyazonossági láttán kérdezték, mi az ábra. Mondtam, békén hagytak. Két férfit viszont leszállítottak, lepattantam én is, kíváncsi voltam mi lesz. Kipakoltattak mindent a zsebükből, majd egy csodaszerkentyű segítségével megállapították azonosságukat, s elengedték őket. Mindkettőjükkel szóba álltam.
2013-ban azt mondták, egyre gyakrabban állítják meg a buszokat, bár őket eddig még nem szállították le, most viszont mindkettőjük otthon felejtette a személyazonossági igazolványát. A rendőrökkel is szóba álltam, meséltem, miket hallottam az Európa Tanácsnál: megbékélés, emberi jogok, Schengen-övezet, szabad közlekedés stb.
A francia oldalon a francia-német megbékélést szimbolizáló, a Strasbourgot a német Kehl várossaé összekötő gyalogos hídon fényképeztem 2013. november 28-án. Szerintetek ki firkálta ezt a hídra?
Német szövetségi rendőrök vagyunk, a határtól 30 kilométeres térségben húzódik meg a hatáskörünk. Minket nem érdekel, ki, mit, hol mondja, nekünk feladatunk az, hogy az illegális bevándorlókat, a kábítószer kereskedőket és a kábítószert maguknál hordókat lefüleljük. Ilyen egyszerű az egész. Ilyenkor nincs Schengen, s mese, itt teljesíteni kell, nyakon kell csípni a rossz fiúkat s lányokat
– mondták.
Idén a Demokráciáért Világfórum (World Forum for Democracy) zárórendezvényét követően a D jelzésű villamossal tettem meg a távot. Kattints az első fotóra (és a többire) a részletekért:
Strasbourgban az Homme de Fer elnevezésű villamos állomáson ültem fel a D villamosra Kehl Bahnhof irányába
Újretölthető vonaljegy. Az első 1 euró 80 cent, feltöltés esetén viszont már 10 centtel olcsóbb
Feltöltés
Nem bízom a véletlenre, mégis, országhatáron átívelő járatról van szó
Érkezik…
Igen zsúfolt hely az Homme de Fer
Útvan Franciaországból Németországba… villamossal
Már jó ideje működik, de nekem csak most volt alkalmam kipróbálni. Több helyivel beszéltem: azért ennyire zsúfolt, mert a franciák a németországi városba rendszeresen mennek vásárolni. Állítólag odaát olcsóbb
Átkelés a Rajnán. Már Németországban vagyok?
2013-ban a 21-es számú helyi autóbusszal mentem át a határon. Itt állították meg, ennél a rendőrőrsnél
Németországi rendőrörs
Emlékszünk még, ahogyan Kalasnyikov gépkarabéllyal védték a román-magyar határt a sorkatonák? Franciaországból néhány perc alatt villamossal jutottam át Németországba…
A német pénzintézet előtt csak francia rendszámú kocsik
Egyelőre csak ennyire hatol be a francia közszállítási vállalat villamosa Németországba
December elsejétől már a kehli városházáig lehet majt utazni villamossal Strasbourgból. Intenzíven folynak a munkálatok…
Igen, Strasbourg lakói szerint akár a vécépapír is olcsóbb a német oldalon
Minden franciául van kiírva…
… még a jegyautomata külsejére is…
Ahogy átkeltem Németországba, máris láttam egy mecsetet…
Zsúfolásig megtelt
Francia-német barátság villamosjárat által
A sör valóban nagyon olcsó a német oldalon
A villamosjárat beindítása és decemberi meghosszabbítása a sajtóban is jelen van
Biciklivel mentünk le, a fotót gyorsan készítettem, belépéskor
Ha jól számolom, hatodik éve jövök Strasbourg városába az Európa Tanács szervezte Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényre. Most viszont jógávalis fűszereztem, rögtön vasárnap délutáni érkezésem után.
Laurent ötlete volt. Ruhákkal is készültem, előrevetítette a lehetőséget. Nem izgultam, figyeltem, vajon milyen mozdulatokat, figurákat kell utánoznom. Szerencsére Laurent közelebb volt, mint az amerikai jógi, így az ő mozdulatait utánoztam. Sok olyan figura volt, ami nem ment, messze nem annyira elasztikus a testem, mint gondoltam. A másik oldalamon levő görög hölgy mintha gumiból lett volna. Elképesztő.
Nem másért, de tiltott is van…
A figurák utáni kukkolás közben valamelyest sikerült érezni a nyugodtságot, a kiegyensúlyozottságot, a békét és belső csendet. A gyors szívverésem ellehetetlenítette a teljes „átállást”. Tervem, hogy otthon továbbfejlesztem a jógát. Itt csupán 5 euró volt másfél óra.Odahaza mennyi, s hol lehet jógázni? Itt kiváló volt, hogy nincs bérlet, előjegyzés, miegymás. Mindenki akkor megy, amikor akar: azaz csütörtökön és vasárnap. Az ajtónál egy kis vászon szatyorban gyűjtik a pénzt. Bizalmi alapon.
Előtérben… (Fotó: CoE.int)
Az idei World Forum for Democracy témája a nemek közötti egyenlőség. Nazgulija jut eszembe, a kirgiz házigazdám Osh városában: azért lettem tanárnő, mert a férjem nem engedte, hogy multinacionális cégnél dolgozzam. Azt mondta, ott túl sok progresszív hatás ér, inkább legyek tanárnő. Az ő akarata az én akaratom. Nos, sok esetben ez a keresztény Európában sincs másképp…
Idén nem csekkoltam le a híres-hírhedt külvárosokat, s nem mentem át gyalog a Rajna folyón az első német városba, Khelbe. Most már villamossal is mehettem volna, ugyanis a határon átívelő együttműködésnek köszönhetően a két ország anyagilag is hozzájárult ahhoz, hogy a D jelzésű járat a Németországban levő város vasútállomásáig közlekedjen. Ez áprilistól működik. Jelzésértékű gesztus, amelyből mi is tanulhatnánk, bár mi még az utakat sem tudjuk összekötni egymással…
Bátor férfi: Roman Dobrokhotov (Saját felvétel)
Sosem felejtem el, amikor 1996-ban interjút készítettem a bukaresti holland nagykövet asszonnyal (ezek a hollandok mindig olyan szókimondók…!) megdöbbenéssel mutatta nekem Románia térképét: az utak megszakadnak a határnál. Európa olyan régiójából érkezőnek, ahol már akkor nem voltak határok, ez mellbevágó volt.
Idén a fórum a populizmust vette górcső alá. Az unalmas és steril politikai diskurzusokat leszámítva, volt tartalom a rendezvénysorozatban. Ezek elsősorban a laborokban bontakoztak ki, ahol a világ szinte minden pontjáról (hiányoltam viszont az iráni küldöttek jelenlétét!) érkezett értelmes fiatalok, középkorúak és „felnőtt” szakemberek különböző témákról értekeztek. A legjobban a Storytelling labor tetszett, ahol például a fórum Innovatív Demokrácia Díját elnyert Roman Dobrokhotovot hallhattam beszélni. Bátor, mondhatni vakmerő cselekedet szembeszállni Putyinnal…
Biztonságérzetet vagy aggodalmat keltenek? (Fotó: s3.zetaboards.com)
Nem féltünk Strasbourgban. Az Európa Tanács által szervezett, több száz résztvevővel zajló World Forum for Democracyelnevezésű nemzetközi rendezvénysorozaton sem. Bár ott is röpködhettek volna a golyók. A holnapi vezércikkem erről szól:
Nem félnek, még azért sem. Lelkükben gyász és fájdalom, de tudják, hogy a párizsi terroristák akkor érik igazán el céljukat, ha félelmet szülnek a lelkekben, ha a franciák feladják kozmopolita, progresszív és szabadelvű életüket. Tudják, hogy a nyugat-európai születésű terroristák mit szándékoznak megszüntetni abban, ami francia. Miért ne menjünk bulizni? Miért ne szórakozzunk? Ha nem mi, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor? Ha nem a szórakozóhelyekre és a bárokba, akkor hova? Ha nem születésnapot, névnapot, munkahelyi előléptetést ünnepelni, akkor mit? – kérdezik egymástól, s tőlem Strasbourgban a helyi házigazdáim, Florance és Laurent. Érkezésem után, múlt kedden este, máris biciklire pattanunk és egy olyan szórakozóhelyre karikázunk, ahol lindy hopot táncolunk. Házigazdáim megállapítják, hogy mindenki ott van, aki ott szokott lenni, senkit sem tántorítottak el a november 13-án történtek. Ma még azért is kimegyünk, és szórakozunk! – hangoztatták.
Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára ajándék pólóban, szintén a fiataloktól kapott ajándék kék kalappal (Fotó: CANDICE IMBERT/EURÓPA TANÁCS)
Úgy gondolom (s tudom, ezzel nem mondok nagyot, nincs hatalmas megnyilatkoztatás), előnye, s talán hátránya is van annak, hogy a politikai pártok sok esetben feltétlenül fiatalokat és nőket, azaz az ilyen szempontból hátrányos helyzetben levőket akarnak feltenni a választási listára, legyen az a városi, megyei tanács vagy akár a parlament. Vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy valaki megfelelő tapasztalatra tegyen szert egy ilyen szerepvállaláshoz: olyan döntéseket kell hozni, amelyek sok mindenkit befolyásolnak helyi, regionális, országos vagy netán nemzetközi szinten. Éppen ezért az erőltetett helyzetbe hozás nem mindig vezet jóra.
Nemrég az Európa Tanács által Strasbourgban szervezett Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényén éppen a fiataloknak a demokratikus folyamatokban történő részvételének milyenségét vitatták meg. A több tucatnyi országból érkezett fiatalok arról fejtették ki álláspontjukat, van-e még a klasszikus értelemben vett demokráciának jövője, illetve, ők hogyan képzelik a jelenlegi rendszer működését, mit tennének annak megreformálására.
Sok fiatal élete párhuzamosan zajlik a demokratikus folyamatokkal és intézményekkel, de sokan vannak olyanok, akik érdeklődnek, részt akarnak venni, változásra vonatkozó ötleteik vannak.
Tény: az ifiknek rengeteg innovatív ötlete van, viszont nem mindeniket lehet gyakorlatba ültetni. Elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, de egyelőre nem tudnak jobbat ajánlani. Mi helyettesítheti ezt a fajta demokratikus berendezkedést?
Azért is örvendtem az Európa Tanács meghívásának, mert – bár sok európai intézmény székel itt, s az évek során lett volna lehetőségem ide utazni – Franciaország eme városában még nem jártam. Az előadások mellett sikerült megnézni a várost is – elsősorban a világfórumon elhangzott alapelvek gyakorlatba ültetésére, illetve a nyugati társadalmakat megosztó bevándorlásnak a hatásaira voltak kíváncsi.
Az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága szomszédságában sokan tüntetnek, elégedetlenségüket fejezik ki bizonyos intézkedések meghozása, illetve azok elnapolása, elmulasztása miatt, vagy azért, mert szerintük sem a saját országukban levő, sem pedig az európai igazságszolgáltatási intézmények nem végeztek megfelelő munkát, vagyis nem adtak nekik igazat. Nem csak a politikusokra, hanem az újságírókra is neheztelnek, ugyanis – szerintük – a sajtó is (SAJNOS ÁLTALÁNOSÍTANAK, s ezáltal tévednek) az politikai és igazságszolgáltatási rendszer része…
Háttérben az Európai Parlament (EP) strasbourgi székhelye. A képviselők folyamatosan oda-vissza utaznak Brüsszel és Strasbourg között. Sok cikk jelent már meg ezzel kapcsolatban. Következtetés: fölösleges, az európai intézményrendszer reformjára van szükség, túl sok így a költség, ezt is meg kellene változtatni, csakhogy úgy a városnak, mint Franciaország egészének hatalmas bevételi forrás, amelyről az európai szerződések kapcsán a vétójogtól sem riad vissza a francia kormány. Nem tudni pontosan, az ezekben a sátrakban lakók ki, mi ellen tiltakoznak. Mert, hogy nem támogatnak valamit vagy valakit, az biztos…
Valaki viccesen a kalapját is otthagyta. Háttérben az Európai Parlament
A Petit France városrész Strasbourgban. Csak néhány perc idő volt sétálni a szállodám környékén – csatlakoztam egy idegenvezetővel rendelkező csoporthoz: fekete szoknyába öltöztették a menyasszonyt (vajon miért nem lepődöm meg…), régen a termés legszebb darabjait aggatták a karácsonyfára, s mivel százvalahány évvel ezelőtt nagyon rossz volt az időjárás, műdíszeket gyártottak, s állítólag azóta terjed el ez a szokás
Elzász-Lotaringia ide-oda vándorolt, akárcsak Erdély. Az első világháború után a német utcaneveket franciásították. Sokszor viszont rosszul fordították le… Mivel a német nyelvben (is) néhányszor egy betű törlése vagy hozzáadása teljesen más jelentést ad, a franciák egy-egy utca nevét teljesen másra fordították… Ez a fotó nem ezt az esetet ábrázolja
Kézműves széket javít. Itt sem szégyen a munka
A külvárosokra is kíváncsi voltam…
A legérdekesebb, s legizgalmasabb történet. Rövidre fogom: felfedeztem, hogy a strasbourgi helyi közszállítási vállalat 21-es számmal buszjáratot működtet a franciaországi város és a német Kehl között, a Rajna másik oldalára. Ismétlem: a helyi közszállítási busz egyik járata átmegy Németországba. Amolyan megbékélés és együttműködés busz. Mintha egy Nagyváradi RATUC-busz átmenne Magyarországra, mondjuk Biharkeresztesre, itt viszont még kisebb a távolság. Felültem a zsúfolt buszra. Meglepetés: míg az Európa Tanácsnál a demokráciáról, emberi jogokról, az európai polgárok szabad és korlátozatlan szabad mozgásáról folyt a duma, addig itt a német oldalon szépen megállította két rendőr (egy férfi és egy nő, felfegyverkezve) a buszt. Mindenkit igazoltattak, tőlem is kérték az iratokat. A román személyazonossági láttán kérdezték, mi az ábra. Mondtam, békén hagytak. Két férfit viszont leszállítottak, lepattantam én is, kíváncsi voltam mi lesz. Kipakoltattak mindent a zsebükből, majd egy csodaszerkentyű segítségével megállapították azonosságukat, s elengedték őket. Mindkettőjükkel szóba álltam. Azt mondták, egyre gyakrabban állítják meg a buszokat, bár őket eddig még nem szállították le, most viszont mindkettőjük otthon felejtette a személyazonossági igazolványát. A rendőrökkel i szóba álltam, meséltem, miket hallottam az Európa Tanácsnál. – Német szövetségi rendőrök vagyunk, a határtól 30 kilométeres térségben húzódik meg a hatáskörünk. Minket nem érdekel, ki, mit, hol mondja, nekünk feladatunk az, hogy az illegális bevándorlókat, a kábítószer kereskedőket és a kábítószert maguknál hordókat lefüleljük. Ilyen egyszerű az egész. Ilyenkor nincs Schengen, s mese, itt teljesíteni kell, nyakon kell csípni a rossz fiúkat s lányokat – mondták
Egy kilométerrel odébb a Rajnát átível egy gyalogos híd, azt hiszem megbékélés a neve. A közepén, azaz éppen a határvonalon padok. Dara hullt az égből, hideg volt, és sötét, nem ültem sokat… Odább viszont, a francia oldalon hatalmas meglepetésben volt részem….
Kommentár nélkül… A francia oldalon a francia-német megbékélést szimbolizáló, a Strasbourgot a német Kehl várossaé összekötő gyalogos hídon fényképeztem november 28-án. Szerintetek ki firkálta ezt a hídra?
Neuhof, Strasbourg Bronx negyede. A városháza hivatalos fotósa mondta, akivel hosszasan beszélgettem egy állófogadás előtt: sötétedés után egyáltalán nem ajánlatos ide menni. Kábítószer-kereskedelemmel foglalkozik szinte mindenki, gyakoriak a kisebb zavargások. A fiatalok sohasem hordanak bukósisakot motorozás közben, újévkor azzal szórakoznak, ki gyújt meg több kocsit. Amikor a polgármester a lakónegyedbe látogat, mindig gond van. – Úgy fogják fel az ilyen látogatásokat, mintha hívatlan vendég érkezne az udvarukba, lakásukba. Ha mész, nagyon hamar azonosítanak, hogy nem vagy közülük való, nagyon ügyelned kell. Azt hihetik, rendőr vagy, s bajba kerülhetsz – mondta. Elmentem. Szürkületkor. A C villamos végállomásáig. Éppen olyan volt, mint ahogy elmesélte: a tömbházak sarkán két-három lézengő fiatal. Azonnal látták, nem a lakónegyedhez tartozom. Csak figyeltek. A rendőrség jelen volt, nem tettek semmit. Buszra ültem, s Ganzau lakónegyedbe is elmentem. Egy idős, nagyon szószátyár nénivel beszélgettem a buszon. Tudja, hogy van kábítószerkereskedelem, de a hatóságok tolerálják. – Nekem bolgár szomszédom van, nagyon meg vagyok elégedve velem, mondta, s közben bemutatott a buszon egy csecsen nőnek, aki évek óta itt lakik
A bevásárlóközpont körül sétáltam. Újabb rendőri ellenőrzés. Egy robogót ellenőriztek, kábítószert kerestek. Sötétedett. Bementem a tömbházak közé: minden tiszta volt, az épületek kívülről jó állapotban voltak. Mindenki rossz ruhákba járt fel-alá. Odább kisebb csoport, a gyerekek petárdákat robbantottak. A sarkon megjelent ugyanaz a két fiú, aki érkezésem pillanatától figyelt. Visszaosontam a villamosmegállóba, s felültem. Nem néztem hátra… Eszembe jutott, amit a fotóriporter mondott: már a második generációs munkanélküliek is vannak…
Stuttgartban (odaút: Kolozsvár-München a Lufthansa járatával, majd innen szintén a német légi társasággal Stuttgartba, innen pedig vonattal Strasbourgba. Ugyanaz vissza) három órát kellett várnom a repülőre. Bementem a belvárosba. Csodás volt az adventi/karácsonyi várás hangulata. Akárcsak más német városban, itt sincs sok régi épület. Az egyik viszont a palota
Kiss Olivér blogja 