Am primit două critici din partea unor prieteni în legătură cu articolul intitulat Maghiari şi români în Transilvania: două lumi (aproape) complet paralele – e bine, înseamnă că aceste materiale sunt citite. Unul a venit din partea prietenului meu Csoma Botond, deputat UDMR de Cluj. Să fie clar: el îmi este prieten din anul 1998, deci cu mult înainte de a deveni parlamentar, căci un ziarist şi un politician pot fi prieteni doar în această situaţie… 🙂
Cealaltă critică, un fel de drept la replică, de fapt, a venit din partea lui Szász Péter, membru de bază al Clubului Speologilor Amatori (Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub – CSA/KABK)
Tíz-tizenöt esztendeje Valentiny Lászlónak és Szász Péternek köszönhetően kapcsolódtam be a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (CSA Cluj – KABK) tevékenységébe. Inkább úgy fogalmaznék: családi életébe. Merthogy – s ez korántsem újságírói túlzás – a kommunista diktatúra idején amolyan különc foglalkozásként a köztudatba lassan-lassan beívódó hobbi nem csak a barlangászásról szólt és szól. Megkockáztatám: már rég nem csak a barlangkutatásról szól. Az évtizedek során ugyanis amolyan „sunyi következményként”, „mellékhatásként” kialakult az Erdélyi Magyar Barlangász Család. Az elején, a hetvenes-nyolcvanas években Bagaméri Béla bácsi és társai letették az alapot, s lassan-lassan kifakult az első generáció, aztán a második is, s most már a ki tudja hányadik korosztály viszi tovább a felfedezés kiolthatatlan vágyának a stafétabotját. Ez messze túlmutat a hivatástudaton, olyan ez, mint egy család korfája: semmi áron nem szabad, hogy a Baralangász Család és név kihaljon.
Krisztában megvan a barlangász szellem, még csak az Adidas, Yves Saint Laurent, Hugo Boss és Gautier szerkót kell kezeslábasra cserélnie, s kész… 🙂 (Balra Szász Péter)
Így éreztem én a legelejétől, s így érzem ezt most is. Érzem még azt is, hogy kiváltság, hogy valamilyen szinten szinte kizárólag csak tudósítóként és amatőr-amatőr barlangászként kicsikét befogadtak a Barlangász Családba. Éreztem és érzem a bajtársi szeretetüket, a kölcsönös szívatások mögött mindig ott lappang a barátság. Egyetlen barlangász tanfolyamot sem végeztem el, igazából nincs barlangász tapasztalatom, bár az évek során sokszor sok barlangban jártam velük, táborokban vettem részt, ásásoknál segédkeztem stb. Számomra a barlangászás „csak” egyike a sok-sok hobbimnak, de amikor a természetszeretetről és –védelemről van szó teljesen egy hullámhosszon vagyok velük. S ezáltal, no meg természetesen a „csend világa” iránti rajongás által részben én is a Barlangász Család tagja vagyok.
A francia fiatalokat (jobbról balra Paul és Estelle) Bánffyhunyadon vettük fel, stoppoltak. Elcsaltuk őket a barlangász táborba… 🙂
Náluk is voltak, vannak és lesznek konfliktusok. Így van ez – ugye – minden családban. Úgy érzem, ezek elsősorban a generációk közötti permanens feszültség és a gőg miatt adódtak. Ezek ellenére, a Barlangász Család kisebb családokat eredményezett: a különböző hivatalos és nem hivatalos rendezvényeken ismerkedtek meg a párok, családok létesültek, gyerekek születtek. Rendszerint ők is bekapcsolódtak a barlangász életbe, a szülők megismertették velük a „csend világának” a varázsát, s ami még fontosabb, beavatták őket a Barlangász Szellembe, ami már nem csupán a Családot és a természetszeretetet jelenti, hanem életvitel, életstílus, s ami a legfontosabb sajátos és egyedi ÉRTÉKRENDETjelent. Ez értékrend – úgy érzem – a barlangászok íratlan Alkotmánya.
Krisztán tényleg minden rózsaszín?
Emlékszem, abban az időszakban kerültem a barlangászok körébe, amikor kérdés volt az utánpótlás biztosítása. Minél szélesebb körű népszerűsítésre volt szükség annak érdekében, hogy még többen bekapcsolódjanak a mozgalomba. A középgenerációs barlangászoknak még nem voltak akkorák a gyerekei, a régiek már kezdek egyre ritkábban járni. Szerencsére a problémát sikerült áthidalni, s most – úgy látom – biztosított az utánpótlás.
Már hónapokkal ezelőtt bejegyeztem magamnak, hogy augusztus 8-16. között Barlangász Nagytábor zajlik Erdődámes (Damiş) mellett. Szerencsére Ambrus Kriszta kedves hölgyismerősöm volt annyira spontán, hogy szombaton délután bepattant mellém a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editionba, s kipörgött velem a barlangász táborba. Mi több, magunkkal csaltuk a Bánffyhunyadon stoppoló két francia fiatalt is (Nagyváradra, majd Budapestre szerettek volna eljutni), így ezáltal nemzetközivé avanzsáltuk a tábort. Persze, azáltal is internacionális, hogy magyarországi résztvevők is vannak, no, de az anyaországi „lyukászok” már erdélyinek számítanak, így ezáltal nem nevezhető igazi nemzetközinek a rendezvény… 🙂
Jól jön egy kis magyarázat arról, hol vagyunk, miért ásunk, mi a cél, hol helyezkedik el a barlangrendszer. Vári Laci ebben is kiváló, tőle tanult meg több tucatnyi barlangász mindent, amit tud…
Kiváló érzés újból és újból belekóstolni a nomád életmódba. Az önfeledt szabadság érzése, a mobil térerő-mentes élet feltölt, életed ad. Persze, rendkívül fontos a barlangkutatás, a barlangásás is, számomra viszont az másodlagos. Fontosabb az együttlét a barlangászokkal, a közös élmények és történetek halmozása. A tábortűz, a gitározás, a bajtársi, baráti, barlangász családi hangulat.
Ismételt köszönet a társaságotokért, barátságotokért! S itt a nyilvános fenyegetés: még megyek!
A Demokrácia Központ egyik munkatársa szerint igen gyakori, hogy az ügyfelek román szavakat használnak a magyar állampolgárság intézésekor. A telefonszámukat például románul mondják be… No comment. (Forrás: http://www.manna.ro)
Akkor döntöttem el, hogy igénylem a magyar állampolgárságot (hivatalosan: kérvényezem az egyszerűsített honosítást), amikor októberben a Dolomitokból visszatérve szembesültem azzal, mely román állampolgárokkal kell kötelező módon sorsközösséget vállalnom. Sajnos, a minap zajlott magyar állampolgársági igénylési eljárás során ugyanannyira mellbevágott, s egyben alaposan lehangolt, mely erdélyi magyarokkal fogom ugyanazt vállalni.
Bevallom:
félig érzelmi szálak, félig pedig érdek alapján igénylem a magyar állampolgárságot. A dolgok érzelmi vonatkozását (a magyar nezmethez tartozás érzése, anyaország stb.), gondolom, fölösleges ecsetelnem. Az érdek pedig az, hogy ne soroljanak azon román állampolgárok közé, akikkel nem vagyok hajlandó sorsközösséget vállalni. Igen, ám, de ez nem olyan mint a futballban a válogatott, ahol mondjuk edzőként nekem adatik meg a döntés lehetősége. A magyar állampolgárság igénylésével egyben egy másik olyan halmazba kerülök bele, amelyben jócskán vannak olyanok, akikkel nem szeretnék egy kategóriába tartozni.
Igen, tudom, Magyarországon is sok ilyen van, de az „enyémek”, az erdélyiek még jobban elszomorítnak. Érdek az is, hogy az elkövetkező időszakban szándékozom Kanadába utazni, ahova román állampolgárként vízumra lenne szükségem. Ráadásul, a WizzAir fapados járatot indít Izraelbe, s ha oda elmegyek, akkor ugyanazzal az útlevéllel nem utazhatom például Iránba, amely szintén egy kiszemelt utazási célpont számomra.
Fordítás, eredeti okiratok, anyakönyvi kivonat… Zajlik a munka a kolozsvári Demokrácia Központban. (Forrás: http://www.szabadsag.ro)
Sorsközösség és józanító élmény: miről is van szó?
Szász Péternek, a kolozsvári Demokrácia Központ igazgatójának köszönhetően zökkenőmentesen zajlott az ügyintézés. Visszakézből sorolta, mely iratokra van szükségem, Tamás nagybátyámnak, Lenke unokatestvéremnek és szüleinek köszönhetően rekord idő alatt kezembe került anyai nagyapám halotti bizonyítványa, október végén le is adtam az iratokat, a napokban pedig benyújtottam a Demokrácia Központ által lefordított, fénymásolt és véglegesített iratcsomót.
Míg a magyar főkonzulátus kolozsvári ügyintéző irodájának váróteremben ültem, sok minden mellbevágott
Mellettem románul beszélt két hölgy, miközben Ady Endre nézett le rájuk a falról. Nagyon régen nem halottam annyi román kifejezést, mint azon néhány perc leforgása alatt. A legdurvábbak közül valók hangzottak el: ámünáltak, csertifikát, piksz, de még foajé is volt. A Krónikás Balogh Leventénekmég keményebb élménye volt…
Ezek az emberek kapnak magyar állampolgárságot? Ennyire kellenek a határon túli szavazók?
(Egyébként nem hiszem, hogy voksolni fogok a magyarországi választásokon, amennyiben módosítják a magyarországi választási törvényt, s egyben bevezetik az előzetes regisztrációt, amelyről a HVG-ben olvastam.)
Alternatíva vagy tárgyalási és pozíciószerzési eszköz? (Gergely Balázs és Toró T. Tibor a mai kolozsvári sajtóértekezleten. Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. A kép csak a szerkesztőség beleegyezésével használható!)
Az imént fejeződött be az a kolozsvári sajtóértekezlet, amelyen Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke bejelentette: Bukaresti Táblabíróság jóváhagyta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését.
Érdekes, karrieremben először vettem át a Pofakönyvről hírt, ugyanis néhány perccel a sajtóértekezlet megkezdése előtt Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő Központi Irodájának vezetője feltöltötte a hírt. Na, de a Facebookmióta referencia ilyen kardinális kérdésekben? S ha feltörték Szilárd kontóját, akárcsak az én korábbi felhasználómat? Szerencsére Szász Péter, a Demokrácia Központ kolozsvári irodájának vezetője Yahoo! messengeren közölte, hogy elnökségi email is érkezett. Igen, de mi van ha… annyi mindent azért nem törnek fel.
Ekkor ment fel a WebSzabasdságra a breaking news, s azután az élő szöveges közvetítés.
A sajtótájékoztatón, s a video interjú során is feltettem számomra, s gondolom az olvasóim számára is fontos kérdéscsomagot:
Mikor tartják az alakuló kongresszust?
Milyen lesz a szervezeti felépítés?
Kik a lehetséges elnökjelöltek? (elnézést, ha naiv kérdés)
Mi a stratégia a választásokra?
Lesz összefogás?
Lesz közös lista? Ha igen, akkor EMNP vagy RMDSZ közös lista?
Úgy gondolom, a Székelyföldön kívül (itt szinte mindenhol indulhat külön-külön az MPP, az RMDSZ, az EMNP, úgyis magyar személy kerül tisztségbe) mindenhol belső választások alapján kellene eldönteni, ki kerüljön fel a közös listára. Ez így a legtisztább. Maszlagos és populista, de: a nép dönt. Amely politikai erő (képviselői) a legjobb eredményt éri(k) el, az hozza létre a közös listát. S így nem pártszövetség lesz, amely esetében magasabb a bejutási küszöb, hanem RMDSZ vagy EMNP lista.
Vajon az új politikai alakulat csodákra lesz képes?
Az elején óriási a lelkesedés és a tenni akarás, aztán jönnek a szürke hétköznapok, a kudarcok, a romániai politikával való közvetlen szembesülés. S nehogy felsülés legyen a vége…
A EMNP bejegyzéséről szóló hír hallatán elővett egy fehér papírt, és ráírta: az EMNP eredményei.
– Tettem egy kettőspontot, amely után az elkövetkező egy évben fel fogom írni, mit értek el. Szerintem az ív meg fog sárgulni, mielőtt még bármi is rákerülne. Semmi sem lesz rajta. Ezt a pártot egy szűk érdekcsoport jegyezte be, amelynek az elmúlt 20 évben egyetlen célja volt: hatalomra kerülni. Először az RMDSZ-ben próbálkoztak a Reform Tömörüléssel, kudarcot vallottak. A Magyar Polgári Pártot ugyanez a csoport hozta létre, ezt is kudarc övezte. Most harmadszorra futnak neki ugyanannak a célnak: hatalomra jutni. Egy eredményt lehet, hogy elérnek: az erdélyi magyar közösség bukaresti képviselet nélkül marad – fogalmazott Kovács Péter.
Szász Péter (középen, Szilágyi Mátyás magyar főkonzul jobb oldalán) és Csigi Levente (Szász háta mögött) rosszul választotta ki a célpontot (Rogonyi D Iván felvétele december 16-án a Kolozsvári Demokrácia Központ avatásán készült)
Szerintem Tunyogi Béla „piros-fehér-zöld színű” céltáblája esetében túllőttek a célon, pontosabban rossz helyen tiltakoznak. Az említetteknek ugyanis korántsem a „kolozsvári rendőrség eljárása”, hanem elsősorban Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóaljának székely szakasza ellen kellene hogy tiltakozzanak.
Miért?
Az említett szélsőséges, félkatonai szervezet egyik célja, hogy feszültséget keltsen, összeugrassza a 80 százalékos románságot az alig 20 százalékos magyarsággal Kolozsváron. S ezáltal alaposan beturbózza, benitrózza a rendőrséget, a csendőrséget és a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI), ugyanis ezek az intézmények (joggal) rettegnek attól, hogy etnikai konfliktusra kerül sor Kolozsváron. Nem túlzok, ugyanis a tavaly, amint ez az itt elérhető képsorokból is kiderül, igenis reális veszély.
Ne feledjük, hogy idén március 15-én szintén emiatt kísérték be a három KMDSZ-es lányt, akikről azt hitték, hogy vármegyések vagy gárdások. Ha már bekísérték őket, ürügyet kerestek és találtak, hogy megbüntessék őket. Egyiküket felmentették (azaz nem kell kifizetnie a büntetést csendháborításért), a többiek pere még tart, ugyanis óvást emeltek a bírságot megállapító jegyzőkönyv ellen. (Az erről szóló cikkem a Szabadságban itt)
Néhány nappal december 1-je előtt találkoztam Marcel Bonţidean városi rendőrfőparancsnokkal.
Tizenöt éve ismerem, 1995-ben ő volt az első vagy a második interjúalanyom. Ezzel csupán azt akarom érzékeltetni, hogy nem beszél bullshitet velem. Mondta, hogy idén is komolyan készülnek, tartanak a vármegyések és a gárdások feszültségkeltési, hőzöngős akciójától. Értésemre adta, hogy pontosan tudják, ki jön, hova érkezik, stb., stb. Mindenre készültek. Civilben járták a várost a rendőrök és titkosszolgálatosok, hogy elejét vegyék bármilyen vármegyés és gárdás rend- és csendbontásnak. Jogosan! Amire az Új Jobboldal, az értem másik oldala, pedig válaszol.
S itt jön be a kettős mérce, amiről szintén beszéltem vele, mi több a Szabadságban is írtam róla már régen: az Új Jobboldal tagjai és szimpatizánsaival miért nem járnak el ugyanígy, vagyis a náci jelképek használatáért miért nem kísérik be őket a rendőrségre?
Tehát az EMNT és a KDK nem „kolozsvári rendőrség eljárása” miatt kellene hogy oly hevesen tiltakozzon, hanem a vármegyések és gárdások feszültségkeltése ellen, amelynek semmi keresnivalója sem Kolozsváron, sem a Székelyföldön!
Másodsorban az EMNT-nek és a KDK-nak a rendőrség kettős mércéje ellen kellene tiltakoznia. Hevesen. Ebben a kérdésben még márciusban megelőzte őket az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, amelynek nevében Molnos Lajos ügyvezető elnök aláírásával (miért nem László Attila megyei elnök látta el kézjegyével a dokumentumot?) Csoma Botond alelnök büntető feljelentést tett a kolozsvári ügyészségen a román szélsőségesek ellen. Az ügy sokat húzódott, nemrég hoztak ítéletet. Felmentették őket, azaz nem állapították meg a bűncselekmény tényét, de közigazgatási vonalon csendháborításért büntetést róttak ki.
Kiss Olivér blogja 