Réka és Róbert meghívására Mészkőn töltöttük a hétvégét. S feltöltődtünk: friss levegővel, barátsággal, jósággal és emberséggel. Kiváló volt a hangulat, szombaton túráztunk (Csegez-Székelykő, s ugyanott vissza), este pedig sütés-főzés.
Adrenalin dús pillanatok is voltak, egyik résztvevő az egyik pihenőnél ugyanis előre ment (lassabban haladt, gondolta, ne hátráltasson bennünket), aztán pedig eltévedt… Szerencsére alkalmazta a cserkészek szabályát: völgybe, patakmentén.
Természetesen, hogy volt hússütés és hosszas beszélgetés is…
Lendületesen
Gyere közelebb, csak a fél arcod látszik
A Székelykő csúcsán is ilyennek kellene lennie. Ez a kivilágított feszületnél van
A Transylvania Trust műemlék-restauráló szakcégnek köszönhetően az 1999-ben Europa Nostra-díjjal kitüntetett Erdélyi falut hétvégén elárasztják turisták, a központ tele van személygépkocsikkal, lassan már élvezhetetlenné válik eme kincs meglátogatása.
Úgy döntöttünk, szombaton megmásszuk a Székelykőt, Bibi még sohasem volt ott. Délután egy órakor vágtunk neki a túrának, bevallom, kissé későn. Annak érdekében, hogy az ember elkerülje a tömeget, sokkal hamarabb kell indulnia. Felfelé és a csúcson sok-sok terepfelszerelés nélkül túrázó személlyel találkoztunk, látszott rajtuk, hogy nem a természetet élvezik és tisztelik, hanem a csúcsfotónak a közösségi oldalakon történő megosztása hajtja őket.
Mi fontosabb: a gépkocsi vagy a műemléképület? Szerintem utóbbi
A csúcson aránylag kevesen voltak, de sokkal többen, mint bármelyik szép idős hétvégi napon. Lévén, hogy már nem tudnak egzotikus helyekre utazni, a materiális értékeket és a feltétlen dicsekvést előtérbe helyezők most Erdély hegyeit és túraútvonalait árasztották el.
A Nagy Árokban található egyes sziklák, illetve a csúcson lévő függőleges kőtömbök lefestése szintén negatív élményt nyújt. A nyeregben található LED-es Jézus-kereszt jelentősen ront az esztétikai hatáson.
Nem értem, a falu bejáratainál lévő közterületen miért nem lehet több száz férőhelyes parkolóhelyet kialakítani, s a nem csupán átutazókat arra kötelezni, hogy gyalog menjenek be a településre? A létrehozással járó költségek megtérüléséig az önkormányzat mondjuk 10 lejes parkolási díjat szabhatna meg, a fenntartásra fordított összegek ellenében hosszabb távon például 5 lejre csökkenhetne az összeg. A megfelelő dokumentációval rendelkező mozgássérültek számára engedélyezve lenne a behajtás a településre. A dombra csupán csomagtartóban siklórepülőt felmutató sportolók mehetnének fel gépkocsival. Az itt parkolt mindenféle autók is nagymértékben rontják a Székelykő esztétikai hatását.
A Menyország földi megjelenítése (Felvételem szombaton, február 29-én készült Kisbánya üdülőtelepen – 1600 m)
Nagyon boldoggá tett ez a hétvége!
Elsősorban azért, mert szombaton két örökös Szerelmemmel voltam együtt: a legszűkebb baráti társaságom egy részével és a Természettel. Vasárnap pedig új emberek társaságában szintén a Természetben töltöttem az időt.
Teljes Koronavírus-ellenes gyógyír.
Hadd meséljenek a fotók és a videók:
Indul a szombati túra
Gyerekek nélkül, keményen előre…!
Budi vagy forrás?
Út a földi Menyországba
Meredek rész következik
Glytz mondja: Itt balra
Lelki orgazmus
Már olvad
A szombati túra paraméterei
A vasárnapi nemzetközi csapat (Nigéria, Oroszország, Bulgária, Erdély) a Székelykőre történő indulás előtt, Torockón
Nehogy azt írja valaki, hogy ilyenkor hideg van sátorozni! Mircea Comannak, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege tagjának kezdeményezésére péntekről szombatra Torockón, az Ordaskő aljában sátoroztunk. Amolyan eszünk-iszunk, sátorozunk, jó kedvünk van, szabadlevegőn vagyunk stílusban. S sikerült is. Előkerült az előszületésnapi pezsgő, tábortűzön sütött gomba burduf túróval, parázson sült krumpli. Jámmmi.
Szombaton a késői ébredés után a siklórepülősök ügyességét csodáltuk meg. Volt, aki a Székelykő melletti sziklákon landolt…
Még aznap továbbutaztunk a Fogarasi-havasokba. Porumbacu de Jos település után jobbra fordultunk, aszfaltozott úton jutottunk el Porumbacu de Sus faluig, ahonnan makadám, majd erdei út vezetett tovább. Körülbelül 18 kilométer után leparkoltuk az autót, innen 1 óra 40 perc alatt értünk fel a sötét erdőbe a Negoiu menedékházig. Ketten az erdőben vak sötétben, fejlámpákkal elég félelmetes volt. Hangosan beszéltünk, hangokat adtunk ki, hátha a maci elillan. Nem tudjuk, egyáltalán ott volt-e a környéken, tény, hogy mi nem találkoztunk vele. Este jól esett a szamosújváriakból, kolozsváriakból és marosvásárhelyiekből álló csapattal születésnapi pezsgőt bontani, forralt bort inni, beszélgetni.
Fogarasi-havasok: Merre menjek?
Vasárnap hajnali ötkor ébresztő, hatkor indultunk útnak. Ilyen korán csak akkor szoktam ébredni, ha földrengés, tűz vagy árvíz van. Eddig ilyen nem történt. Ja, s amikor az Erdély Mentőcsoporttal gyakorlatozunk, s riasztás van. Sajnos nem láttuk a napfelkeltét a Negoiu csúcson vagy a nyeregbe, ehhez korábban kellett volna indulnunk. Ha már lúd legyen kövér alapon, a Custura Sărăţiin (Sărăţii-szirt) keresztül a Şerbota-csúcsra is felmentünk. Összesen körülbelül 1400 pozitív szintkülönbség. Még aznap le a menedékházhoz, a kocsikhoz, gyorsan szavazni, és haza…
Mindenkinek ajánlom a úgy a torockói sátorozást, mint a Fogaras-túrát. Utóbbi Kolozsvárról oda-vissza 500 kilométer megtételével lehetséges, de az élmény… A kocsit Porumbacu de Sustól mintegy 16-18 kilométerre érdemes hagyni. Innen gyalogos út következik a Negoiu menedékházig. Utóbbiról infók itt.
Tábortűz Torockón
Nincs hideg sátorozni!
Jó reggelt!
Ennyi alkoholt még sohasem ittam…!
Jó poén
Tea, kávé
Ügyesség
Fogarasi-havasok: az első napsugarak
Fogarasi-havasok: indiánsor
Fogarasi-havasok: itt már hideg van
Fogarasi-havasok: merre menjünk?
Fogarasi-havasok: magányosan a Negoj-csúcs fele
GYŐZELEM! Erdély legmagasabb, Románia második legmagasabb csúcsán…
Fogarasi-havasok: Naná, hogy csúcsfotó a Negoj-csúcson (2535 méter)
Augusztus 13-14. között Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke elcsalt Torockóra. Biciklivel. Rekkenő hőségben tekertünk úttalan utakon, majd szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk.
Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.
A Határon Túra 2011Kolozsvár-Pádis szakaszát (100 kilométer és összesen 1760 méter szintkülönbség) a fogorvosnál kezdtem (köszönet Haltek Rozáliának, hogy helyrepofozta a fogamat, s tudtam bringázni!). Szerencsére keddre, augusztus 16-ra a fogam helyrejött (igaz, éjjel nem sokat aludtam), így reggel kilenckor nekivágtam a killernek ígérkező szakasznak. Kertész Levi, Kovács Péter és Barta Zoli is figyelmeztetett: horror lesz Havasnagyfalura feltekerni. Úgy is volt. Ez a szakasz Kolozs megyében az egyik legbrutálabb. A Rosetti utcát leszámítva…
Nagyon szakadozva haladtunk, mindenki a saját tempója szerint. A motoros kísérők két kilométerenként adtak banánt, ásvány- és sima vizet. Így tűrhető volt a táv. Voltak frissítők is, ahol kolbászt, kenyeret, édességet, üdítőt adtak – ez a rész is kiválóan volt megszervezve.
Mit sem sejtettünk arról, mi vár ránk,
amikor beereszkedtünk Gyálukálulujra (Poiana Horea): a totál-fatál emelkedő Felsőgyurkucára (Giurcuţa de Sus). Majdnem megkrepáltam. Itt ismét a nyakunkba zúdult a zápor. Ugyanúgy, mint az ereszkedőn Ic Ponor fele.
Grafikusan: a Kolozsvár-Pádis szakasz
Másnap, szerdán, augusztus 17-én a Pádis menedékházhoz valóságos üdülés volt kitekerni.
Csak vasárnap, augusztus 21-én sikerült
hazaérnem. Egyedül nem akartam visszatekerni, senki sem tudott utánam jönni. Laci barátom szmidai házában húzódtam meg a csodára várva: nem következett be. Annál inkább vasárnap: miután viszontagságos körülmények között Laci a BMW GS F800-as túra motorbiciklijével kivontatott a Prislop-hágóig (hátul Vanda a hatalmas hátizsákommal, amit oda a Határon Túra kísérő autója vitt fel), majd extrém módon beereszkedtem Havasreketyére (Răchiţele), a kocsma előtt egy utánfutós kocsi. Azonnal megkérdeztem, kié. Az illető behozott Kolozsvárra!
Inkább meséljenek a fényképek és a kisfilm.
A nap célállomása: Ic Ponor üdülőtelep
Minden sáros
A Transzfogarasra kibringázni könnyebb volt…
Áldozatok
Ic Ponor-Pádis: felüdülés a Kolozsvár-Ic Ponor szakaszhoz képest
Tegnap este 21 órakor érkeztünk Kolozsvárra. Biciklivel Torockóról a következő útvonalon: Borrév (Buru)-Alsójára (Iara),
Csatlakozz te is: élmény és teljesítmény. Bringázás, sport, természetjárás
Járabánya/Kisbánya (Băişoara)- Magyarléta (Liteni)-Tordaszentlászló (Săvădisla)-Magyarfenes (Vlaha)-Felsőlóna (Luna de Sus)-Szászfenes (Floreşti)-Kolozsvár. Kissé megáztunk, kisütött a nap, megszáradtunk. A bögyöstől még palacsintát is ettünk Alsójárán.
Szombaton reggel arrafele a piros vonalon mentünk, de sokszor letértünk róla. Igazából csak Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke tudja merre mentünk, mi őt követtük. Sokszor vakon, mert a hőségtől az izzadtság a szemünkbe folyt, s a sós lé néhányszor lehetetlenné tette a szemgolyó forgását.
Szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk, hullócsillagot csak egyet láttam. A többit a sátorban a sörtől. Ketten több hulló csillagot és Perseidát vettek szemügyre. Segített a pálinka.
Videó és fotóriport a napokban… 🙂
Azt terveztük, hogy ma kimegyünk Mócsra vagy Apahidára a Határon Túra 2011 biciklisei elé. A hétvégi tátott szájjal bringázás miatt viszont én a mai napot a fogorvosnőmnél, Haltek Rozáliánál kezdtem. Igen, végtelenül kedves volt, hivatalos szabadnapon is fogatott. Évek óta ő ápolja a fogaimat. Túlzás nélkül: ha ő nem lett volna, akkor már régen kiestek volna a fogaim! A mostani gond a hanyagságom miatt történt, ezt most nem részletezem.
Ja, és tegnap (is) rettenetesen fájt a fenekem a bringám ülése miatt (egy másik 100 euróba kerül, ennyi volt az egész cagla, tehát jobb szék nem lesz egyhamar…), ezért is jó volt beiktatni a pihenő napot…
Kertész Levi kiment a magyarországi bringások elé, jómagam délután, a Főtérre történő érkezéskor találkozom velük.
Holnap pedig irány Pádis. A hétvégi bringázás egyáltalán nem járt izomlázzal, de a fenekem teheti még az eszét…
A Szabadság médiapartnere a rangos, Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke által fővédnökölt eseménynek. Elkísérem a magyarországi bringásokat Bogatelepig, riportot készítek a nyomtatott változatnak, fotóriportot és videót a WebSzabadságnak. A visszaút még rejtély. Lehet ismét Lázok Levi-féle searh and rescue operation lesz… 🙂
Ha te is csatlakoznál a túrához, vedd fel velem a kapcsolatot!
Kiss Olivér blogja 