A japán vendég

Miccs Feketetón

Néhány évvel ezelőtt felhívott Aymeric, a párizsi újságíró kollégám.

Te, küldök egy japán lányt, foglalkozz vele egy kicsit. Semmi extra, vidd el magaddal, ahova mész, mutasd meg azt, amit és ahogyan te látsz.

Kyoko depresszióig dolgozta magát, a főnöke pedig elküldte Európába kulturális sokkra. Nyugat-Európa nem volt elég, a kontinens keleti részére volt szükség. A japán vendég leszállt a vonatról. Azon lepődött meg, hogy nálunk van villanyáram; nem tudom, milyen előzetes infói voltak rólunk. Aztán elvittem nagybátyámhoz, Székely Tamáshoz, ott látott szabadon élő tehenet, lovat, kakast, tyúkot, macskát, kutyát, mindenfélét. És ugyanígy élő embereket.

Kyoko csak a televízióban és az állatkertben látott állatokat. Élőben pedig csak modern rabságban élő embereket. Maga is tízen felüli órát dolgozott naponta. Ezért kapott idegösszeroppanást.  És került Kercsedre. A pálinka kiütötte, pedig váltig erősítette, a száké legalább annyira erős. Hazahoztuk a Solenzával, túlélte a Mély Erdélyi Élményt. Hosszú évekig kapcsolatban maradtunk.

Petinek és Cugának köszönhetően Miya felfedezte a Szelek-barlangját is

A minap Miya jelentkezett be a Vendégszerető Klubon/Kanapészörfölőkön. Fogadtam. Újabb reveláció volt az eredmény.

A globalizáció felfokozottsága, valamint a világhálónak köszönhető villámgyors információ-áramlásnak köszönhetően azt gondolná az ember, Európában a japánok sem lepődnek meg sok mindenen. Dehát…

Miya rendkívül okos, barátságos és intelligens nő. Harminchét éves. Felmondott a munkahelyéről, s elindult világot látni. Szombaton a feketetói vásárba vittem a Daciával, egy jóra fordult tévedés miatt nem Sallai Jánossal és családjával túráztunk, hanem külön. A legérdekesebb az volt, hogy számára minden meglepő és új volt: a vásár, a mindenféle tárgy, az ócskaságok, a blúzok, a cipők, a zoknik, minden. Élmény volt a miccs, a mustáros kenyér, a káosz… a MINDEN.

Az elején csak egy kicsit…

Sonkolyoson a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) alapembere, a Juli által szervezett bulinak és természetesen Szász Petinek köszönhetően Miyának sikerült bejutnia a Szelek-barlangjába. Naná, hogy ilyen helyen sohasem volt még. Részére két via ferrata kimaradt, de egyet (a Nagy Magyar-barlang melletti 42 méterest) végigcsinált. Ez is első volt az életében. Akárcsak a pufuleț, a miccs, a șmen szó és jelentése, a mountain dew szénsavas üdítőital. Rácsodálkozott ugyanakkor a Bánffyhunyadon látott cigány palotákra. S arra is, miért a jobb oldalon közlekedünk a közutakon…

… aztán a Nagy Magyar-barlang mellettit végig…

Vasárnap a Hója-erdőben voltunk kirándulni, a Kémia Intézettől indultunk. A túra előtt el kellett magyaráznom, Kolozsváron miért van annyi (ortodox, görög és római katolikus, evangélikus-lutheránus, unitárius, református templom, zsinagóga és mecset) Mindenható-imádó hely. Aztán azt is, Makovecz miért tervezett ufóhoz hasonlító templomot, s a katolikusoknak miért van annyira progresszíven kinéző temploma a Dónát negyednek ezen a részén. S ki az a férfi a kereszten? Hogyan, mikor került oda?

Szokatlan volt számára az is, hogy az Uliulu (Kányafői) utcában csak úgy esnek a diók az utcára, s felszerelés nélkül, dió dió ellen technikával sikeült feltörni őket. ..

Nem értette ugyanakkor, hogyan lehet csak úgy tüzet rakni az erdőhöz közel, miért sütünk húst a mikrohullámú sütőből származó rácson, mi az a geoládázás, miért jönnek ki az emberek kocsival túrázni a jármű mellé, miért, miért, miért.

Vajon jómagam is ennyi mindenen csodálkoznék, ennyi mindenre rácsodálkoznék Japánban?

Köszönöm a kérdéseket és az élményeket, Miya! Ahogy megbeszéltünk: 2020 októberében találkozunk Yokohama polgármesteri hivatala előtt. Deal… 🙂

FOTÓ, VIDEÓ – Barlangászás, közösség, mi több, Család

Előttünk jártak/járnak

Lehet, nosztalgiázás is van benne, de inkább az együttlét örömének átélése és a jövőbe tekintés van a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub keretében szervezett hagyományos vársonkolyosi Juli-bulikban. Ezeknek az ötvözete teszi egyedivé.

Nosztalgiázás – erre, ugye, igen hajlamosak a magyarok. Itt rendszerint az elhunyt barlangászokra és tevékenységükre emlékezünk.

Együttlét – örvendünk egymásnak, kérdezzük, mi történt veled egy év leforgása alatt. Személyes számadás, mert számítunk egymásnak, foglalkoztat, időközben mi történt a barlangász társunkkal.

Jövőbe tekintés – a következő barlangász generáció feltérképezése. Ilyen vonatkozásban, úgy láttam, nem állunk rosszul.

Hajdanán Szász Péternek köszönhetően kerültem a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubhoz (KABK – CSA). Köszönöm!

*****************************************

A Szabadságban megjelen cikk itt.

*****************************************

 

Kefe (a.k.a. Fekete Sándor) meghatóbban írta meg, mint én. Beleegyezésével közlöm a KABK levelező listájára írt gondolatait:

 

KABK – Juli buli – hagyományos őszi ünnepünk

Hétvége a barlangász, barlangkutató klubunk jegyében és szellemében

 

Több ez, mint buli. Ilyenkor ünnepelünk, magunkat ünnepeljük. Megemlékezünk az előttünk járókról, akik közül sajnos már sokan nem lehetnek velünk. A klub az ő álmuk. A klub mi megtiszteltetésünk fenntartani és kötelességünk továbbadni az utánunk jövőknek.

Megünnepeljük azt, hogy ez a közösség továbbra is összetart, fejlődik. Nagyszülők, szülők és gyerekek. Nagy család.

A találkozó arról szól, hogy baráti, kötetlen keretek között elmeséljük egymásnak, mi is történt velünk az elmúlt évben.

Mindig kerül egy-egy régi-új arc is, aki eddig, vagy több éve, nem tudott eljönni közénk, de most úgy van itt, mintha rendszeresen találkoznánk. Rég nem látott rokon.

Emlékek, elfejtettnek hitt történetek, képek kerülnek elő. Aki épp nincs köztünk, vagy már nincs köztünk, mintha mégis itt lenne, szólna, mosolyogna, együtt ünnepelne velünk.

Egy csapat fiatal egy mentőgyakorlaton képviseli a klubot. Bár fizikailag nincsenek itt, lelkesedésük, elhivatottságuk minket is lelkesít.

A nagy hiányzók közül most Laji tátá jött el közénk, ő a díszvendég. Köszönjük, köszönünk mindent neked.

In memoriam. Séta az emlékfalig. Gyertyaláng. Fény, ami hitünk szerint segít eligazodni a “Nagy barlang útvesztőiben”. Szeretet. Örökifjak, kevébé fiatal és fiatal barlangászok és kisebb-nagyobb csemeték emlékezünk azokra, akiknek nevei már az emlékfalon sorakoznak

Az emlékezés percei után ki-ki folytatja a sétát. Hippodrom, Meanderek vagy November 7 járat. Ezekkel a túrákkal is az emlékezés és az együttlét ünnepét teljesítjük ki.

Laji tátá emlékműsor: tisztelgés, fényképalbum, emlékezés.

Aztán a kerek évszámú szülinaposok köszöntése és megajándékozása.

Közös ének és buli hajnalig.

Vasárnap délelőtt “táborbontás”, szedelőzködés.

Viszlát barátaink jövő szeptemberben.

kefe

*********************************************************

Kattins az első fotóra!/Click on the first picture!

 

****************************************************************************************

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – In Memoriam Bagaméri Béla Vársonkolyoson, a Szelek-barlangjában

Neki köszönhetjük (Saját felvételek)

Kiváló volt a hétvégén a Bihar megyei Vársonkolyoson szervezett In Memoriam Bagaméri Béla rendezvénysorozat. Ismét volt tábortűz, gitározás, léháskodás, de elmaradt a hagyományos Juli-buli – helyét a tiszteletadás vette: világhírű Szelek-barlangja felfedezőjére emlékeztünk.

Amikor pénteken késő este megérkeztünk a Bihar megyei Vársonkolyosra, már javában zajlott a Bagaméri Béla bácsi, a Szelek-barlangjának felfedezője, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) alapítójának emlékére szervezett hétvégi rendezvénysorozat első mozzanata: a régi jó ismerősök, barátok, bajtársak üdvözlése.

Ismét azonnal megerősödött bennünk a tudat, hogy évtizedek óta a barlangászat, a természetszeretet és –járás iránt elkötelezett társaság valójában egy nagy család – s ez korántsem üres szólam. A KABK rendszerint szeptember utolsó felében a hagyományossá vált Juli-bulit szervez, most viszont, ahogy a meghívóban is szerepel,

az idén megint búcsúzunk. Immár  hagyománnyá vált, hogy barlangász társainkat a magunk módján is elsiratjuk, és mindenkinek beviszünk egy lángot a Szelek-barlangjába a Pihenőhöz, hogy ott oltsuk el örökre.

Újabb emlékplakett került fel

A gyász, de elsősorban a derűs emlékezés és az együttlét öröme, és főleg a jövőbe tekintés jellemezte a hétvégi rendezvénysorozatot, amelyet a június végén 91 éves korában elhunyt Bagaméri Béla bácsi emlékének szenteltek. A tábortűznél régi történeteket elevenítettek fel, önfeledten örvendtek egymás jelenlétének a közelről-távolról érkezett emberek: mindenki elfelejtette a hajdani vélt vagy valós alapú, esetleges súrlódásokat, félreértéseket. Érezhető volt, hogy minden résztvevő a szó szoros értelemben megérkezett és ott van, azaz nem mással, hanem egymással foglalkozik.

******************************************************************************

Amint az a fotóriportból és a videóriportból is kiderül, kiváló volt a hangulat. A Szabadságban 2013. szeptember 24-én megjelent cikk ide kattintva érhető el.

******************************************************************************

Személy szerint nagyon hiányoltam azokat az embereket, akiknek köszönhetően évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub életébe: Szász Péter (Puca), Szilágyi-Palkó Pál (Szülüke), Deák Zsolt (Száddám), Felfalusi Árpád (Árpa), Dascăl Tibi, Görög István (Göri), Szávics Blanka. Néhányan ott voltak (például Puca, Dascăl, Blanka), de annyira rövid időre, hogy ott sem voltak… Olyan jó lett volna veletek is barlangászi! Itt van viszont az ifi korosztály (Andor, Zsolt, Mózes és Manó), akiknek köszönhetően körülbelül 5 órát barlangászhattam: III. emelet, DV járat, Patkány és Miami Beach.  KÖSZÖNÖM! Meghatározó élmény volt!

Barlangászás és Bagaméri Béla bácsi

Köszönjük! (Fotó: KABK)

A kocsi (bocsánat, a Dacia Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition) a szerkesztőség udvarán, a hálózsák a csomagtartóba, nemsokára indulunk Vársonkolyosra az In Memoriam Bagaméri Béla bácsi rendezvénysorozatra. Szervező: Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub – CSA/KABK

Ilyenkor szokásos tartani a hagyományos Juli-bulit, de ahogy a szervezők fogalmaztak: „idén megint búcsúzunk”. Sok barlangász távozik közülünk. Legutóbb Bagaméri Béla bácsi ment el.

Ma este tábortűz, gitározás, szabadprogram, holnap, azaz szombaton In Memoriam Bagaméri Béla bácsi túra a Szelek-barlangjába. Kis emlékplakettet helyeznek el a többi mellé. Este ismét tábortűz, nosztalgia, emlékek, vetítés. Vasárnap a könnyes búcsú… 🙂

Immár  hagyománnyá vált, hogy barlangász társainkat a magunk módján is elsiratjuk, és mindenkinek beviszünk egy lángot a Szelek-barlangjába a Pihenőhöz, hogy ott oltsuk el örökre

– áll a meghívóban.

Szép, hogy a barlangászok ennyire összetartóak, s mindenkiről kellőképpen megemlékeznek.

Bulix2: Juli-buli és Bagaméri Béla bácsi születésnapi buli

Emlékezzünk rájuk, mert így még közöttünk vannak…

Újabb csodálatos hétvége. Ezúttal a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) elsősorban „tapasztaltabb” generációjával Vársonkolyoson.

A hétvége

Hétközben bizonyos időközökben lapszámfelelős vagyok a Szabadság nyomtatott változatánál, s minden nap a WebSzabadságnál (sokszor este, éjjel, mi több hajnalban is töltök fel anyagokat, amikor mások alszanak). Ráadásul körülbelül kéthavonta egyszer vasárnapi „szolga” vagyok, a hétfői nyomtatottat szerkesztem, s párhuzamosan foglalkozom a Szabadság hírportállal is. No, de amikor vasárnap szabad, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a hétvégét a Gyermekemmel töltsem. Így volt ez most is.

2009 novemberében a Szelekben…

A sok lehetőség közül a KABK egyik alapemberének, Kocsis (Görög) Julinak a hagyományos Juli-buliját választottam. Vársonkolyoson. Kettős szülinapi lazulás lett belőle, ugyanis összekötötték Bagaméri Béla bácsinak, a Szelek-barlangja felfedezőjének 90-ik születésnapjával.

A forgatóköny

Pénteken éjfél tájt értem ki, máris kezdődött a túra (beutúra)… Szombaton elmentünk a Szelek-barlangjának az In Memoriam termébe, majd Janicseknek (Wiking) köszönhetően hármasban bóklásztunk egy kicsit a csodálatos barlangban.

Szitén 2009 novembere. Dascăl Tibor bemutatkozik… 🙂

Igen, szombaton este tábortűz, gitározás, és ismét túra (beutúra). De még ezelőtt a „tapasztalt csapat” tagjai Béla bácsival kapcsolatos, humoros történeteket elevenítettek fel. Mi több, felhívták a Magyar Köztársaság elnökétől, Áder Jánostól nemrég igen rangos kitüntetést kapott barlangkutatót, s a társaság énekelt neki. Sajnos ebben a pillanatban rossz egészségi állapota miatt Béla bácsi nem tudott jelen lenni ezen az ünnepségen.

A fröccs

A „fiatalok”, akiket én is jobban ismerek, s akiknek köszönhetően ultra amatőrként a KABK szimpatizánsa lettem, igen kis számban jelentek meg. Számomra a barlangász klub szelleme óhatatlanul hozzájuk kötődik, ugyanis ők avattak be a „csend világába”, bár a „tapasztalak” között is sok jó ismerősöm van.

Ha jól emlékszem, akkor a Patkó előtt vagyunk… (2009 novembere, Szelek-tábor, bent alvással…)

A bármely szervezetre jellemző széthúzás, a generációs különbségek okozta feszültés ellenére azt tapasztaltam: hihetetlenül erős a kötelék a barlangászok között. Ezt valamennyi alkalommal érzem. Ezek az emberek közül sokan együtt nőttek fel, ismerik egymás családi hátterét, örömeit, csalódásait, éveken át megosztották egymással a természetjárás, barlangászás nehézségeit, sikerélményeit. A éveken, talán évtizedeken át tartó barátságok, a közös élmények összekovácsolták a csapatot.

Időbe telik, s nehéz bekerülni a „zárt körbe”. A fiatalítás, a friss vér bevonása viszont kinyitotta azokat a kapukat, amelyen rendszerint a régi barlangászok gyerekei mentek be. Ezekből is van már jó néhány, a „fiatalok” is beindultak. Kérdés viszont, mennyire követik majd szüleik értékrendjét és élményvilágát…