Annyira pörgős volt az élet, sok filmet sikerült megnézni, blogra már nemigen jutott idő
Ma lapszámfelelős vagyok, tanácsülésre is kellett mennem, ezért ma nem sikerül moziba mennem. Igen, vannak késő esti filmek is, műszak után lehetne mozizni, de sajnos a Nagyi projekt/Trei bunici/Granny projekt című filmre sajnos nincsenek már jegyek.
Sebaj, Csoma Botinak és Kingának köszönhetően bekukkantok a Magyar Nap alkalmából ma este szervezett gulyáspartira.
Köszönöm segítőimnek, támogatóimnak, akinek köszönhetően holnap, május 31-én, csütörtökön a következő filmeket nézhetem meg:
A szervezők szerint 3 ezren voltak a megnyitón, ám szerintem olyan kevesen nagyon rég nem maradtak a végéig, mint idén…
Egy héttel a kezdés előtt az elsők között vettem kézbe a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programfüzetét. Idén Palesztina meg sok más miatt lekéstem az akkreditációs határidőt, de jóakaróimnak, segítőimnek köszönhetően máris sikerült több produkciót megnéznem.
A megnyitó lapos és vontatott volt. Ugyanaz a forgatókönyv, ugyanazok szólaltak fel (Tudor Giurgiu, Mihai Chirilov és Emil Boc). Valamennyiükből hiányzott az energia, a vibe, a cucc, a kakaó. Az volt az érzésem, hogy tudor Giurgiu unja az egészet.
Nagyon szép gesztus volt viszont megemlékezni Doina Corneára!
A Foxtrotcímű nyitófilmet kezdetben állva néztük kintről, aztán amikor egyre többen mentek el, valakinek elkértük a belépőjegyét, s visszamentünk helyettük. Hullámzó figyelem a környezet miatt.
Kiváló a produkció, de semmiképpen sem ilyen miliőben, nyitófilmként kell vetíteni. Kétszer voltam Izraelben, egyszer pedig Palesztinában, úgy gondolom, egyrészt rá tudok hangolódni a témára, másrészt pedig valamelyest ismerem a filmben bemutatott szituációkat, világosak voltak az utalások, dekódolható volt a politikai és társadalmi kritika, ám a Főtér nem megfelelő hely ilyesmire. A nyitófilmre azért megy az ember, hogy szórakozzon, jól érezze magát, nevessen, ide könnyed produkciók illenek.
De még ezelőtt, pénteken délelőtt láttam a Generația $című filmet. Költségeimet minimálisra csökkentem, másodkézből vásárolom a ruhákat, számomra képtelenség azonosulni a szupergazdagok világával, értékrendjével, életvitelével, életfilozófiájával, de érdekes volt látni, milyen.
A péntekről-szombatra virradó éjszaka a TIFF-házban tartott parti következményei ellenére (4 óra 25 perckor feküdtem le), ma tíz órakor a Győzelem/Victoria moziban voltam megnézni az O droaie de copii, a maimuță și un castelcímű spanyol DOKUMENTUMfilmet. Igen, idén is ezek a legfontosabbak. Aztán a versenyfilmek, majd a magyar és román produkciók.
A szinopszis nem ígéretes, de a film annál jobb…! Nézd meg!
Aztán szintén ma jött a Nuntă post-mortem című izraeli film. Fantasztikus produkció, ám a végén nagyon túllőttek a célon, s az ember ráébred: várj csak, ez „csupán” játékfilm. Ajnálom.
Ma, azaz szombaton este 20 órától megnézem a Moștenitoarelecímű versenyfilmet , majd a Despre tați și fii című dokumentumfilmet.
Kiss Olivér blogja 