Egy héttel a kezdés előtt az elsők között vettem kézbe a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programfüzetét. Idén Palesztina meg sok más miatt lekéstem az akkreditációs határidőt, de jóakaróimnak, segítőimnek köszönhetően máris sikerült több produkciót megnéznem.
A megnyitó lapos és vontatott volt. Ugyanaz a forgatókönyv, ugyanazok szólaltak fel (Tudor Giurgiu, Mihai Chirilov és Emil Boc). Valamennyiükből hiányzott az energia, a vibe, a cucc, a kakaó. Az volt az érzésem, hogy tudor Giurgiu unja az egészet.
Nagyon szép gesztus volt viszont megemlékezni Doina Corneára!
A Foxtrot című nyitófilmet kezdetben állva néztük kintről, aztán amikor egyre többen mentek el, valakinek elkértük a belépőjegyét, s visszamentünk helyettük. Hullámzó figyelem a környezet miatt.
Kiváló a produkció, de semmiképpen sem ilyen miliőben, nyitófilmként kell vetíteni. Kétszer voltam Izraelben, egyszer pedig Palesztinában, úgy gondolom, egyrészt rá tudok hangolódni a témára, másrészt pedig valamelyest ismerem a filmben bemutatott szituációkat, világosak voltak az utalások, dekódolható volt a politikai és társadalmi kritika, ám a Főtér nem megfelelő hely ilyesmire. A nyitófilmre azért megy az ember, hogy szórakozzon, jól érezze magát, nevessen, ide könnyed produkciók illenek.
De még ezelőtt, pénteken délelőtt láttam a Generația $ című filmet. Költségeimet minimálisra csökkentem, másodkézből vásárolom a ruhákat, számomra képtelenség azonosulni a szupergazdagok világával, értékrendjével, életvitelével, életfilozófiájával, de érdekes volt látni, milyen.
A péntekről-szombatra virradó éjszaka a TIFF-házban tartott parti következményei ellenére (4 óra 25 perckor feküdtem le), ma tíz órakor a Győzelem/Victoria moziban voltam megnézni az O droaie de copii, a maimuță și un castel című spanyol DOKUMENTUMfilmet. Igen, idén is ezek a legfontosabbak. Aztán a versenyfilmek, majd a magyar és román produkciók.
A szinopszis nem ígéretes, de a film annál jobb…! Nézd meg!
Aztán szintén ma jött a Nuntă post-mortem című izraeli film. Fantasztikus produkció, ám a végén nagyon túllőttek a célon, s az ember ráébred: várj csak, ez „csupán” játékfilm. Ajnálom.
Ma, azaz szombaton este 20 órától megnézem a Moștenitoarele című versenyfilmet , majd a Despre tați și fii című dokumentumfilmet.
Korábbi blogbejegyzésemben
Kiss Olivér blogja 