FOTÓRIPORT, VIDEÓK – A háború miatt elhagyott szobájukat, játszóterüket és iskolájukat is megformázták az ukrajnai gyermekek…

Már a helyszínen majdnem elsírtam magamat.

Nem tehettem, mert dolgom volt: fotóriportot, videót készíteni, a nyomtatott Szabadság számára pedig jegyzetelni az Anca Beu vezette Phoneo Egyesület által létrehozott és finanszírozott, a Rudolf (Decebal) utca 17. szám alatt működő CLUB Meeting Point műhelyében a gyermekek által karácsonyra készített kerámiákról.

Csak néhány könnycseppet kellett gyorsan letörölnöm, a gyermekek és a szakavatott ukrajnai műhelyvezetők észre sem vették.

Valahogy mindig ilyen lelki állapotba kerülök,

amikor az Ukrajnából érkezett és a Kolozsváron élő ukrán és orosz háborús menekültek valamelyik rendezvényén veszek részt, legyen az a Függetlenség Napja vagy más esemény.

Vagy amikor a Babeş-Bolyai Tudományegyetem kutatója doktorátusának megírásához szükséges interjút készíti velem a Minerva Művelődési Egyesület által rendelkezésre bocsátott Gr. Lázár Mária teremben. Mara Birou a háború kezdete óta a határövezetben (2022. február 25-27., Pete, Halmi és Máramarossziget), a kolozsvári pályaudvaron az O masă caldă által működtetett tranzitövezetben (2022 márciusa, áprilisa és májusa) és a Kolozsváron (ideiglenesen) letelepedett ukrajnai ukrán és orosz háborús menekültekkel kapcsolatos önkéntes munkám felől érdeklődött. (Köszönöm az ajánlást, Bánffy Béla!)

A fotóriport feltöltése közben ma este a szerkesztőségben már kicsordultak a könnyeim:

ezek a gyermekek elvesztettek szinte mindent, amivel rendelkeztek. Nincs már meg az otthonuk, iskolájuk, játszóterük Harkovban, Mariupolban vagy Herszonban, nem térhetnek vissza Odesszába vagy Kijevbe. Édesapjuk a fronton van, bujdosik vagy remegve várja a katonai behívót, édesanyjuk láthatatlan és lehet időnként előbukkanó traumákkal rendelkezik.

Ezek a gyermekek a napokban feladatot kaptak: gyurmából karácsonyi díszeket, ajándékokat kellett készíteniük. Sokan szobájukat, lakásukat, lépcsőházukat, tömbházukat, játszóterüket, iskolájukat formálták meg…

A fotóriport ide kattintva, a videók pedig itt találhatók.

Tudom, lassan két évvel a háború kitörése után az emberek belefáradtak a témába. Valamennyire érthető, hisz természetes emberi reakció. De legalább a Kolozsváron háborús menekültként írni, olvasni, számolni tanuló és a kerámia műhelyben gyurmázó GYERMEKERŐL ne feledkezzünk meg! Vegyünk részt a rendezvényeiken, tőlük vásároljunk karácsonyi ajándékot.

Még ha könnyekkel is jár…

VIDEÓ, FOTÓRIPORT – Ukrajnai ételkülönlegességek és kézműves termékek vására Kolozsváron

Már a megnyitó utáni első percekben jelentős volt az érdeklődés (Rohonyi D. Iván felvétele)

Csillog a szemük: hasznossá teszik magukat, feltölti őket az ukrajnai gasztronómiai különlegességek iránt érdeklődők hada, lefoglalják magukat, kiszabadulnak a négy fal közül. Ezért is jó a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) által a Fogoly (Potaissa) utcában szervezett ukrán street food esemény.

Ne töltsük az időnket parttalan vitákkal, ne axiómának hitt kinyilatkoztatásokkal és abszolút igazságoknak hitt véleményekkel untassuk környezetünket, hanem hathatósan segítsünk a háború elől elmenekült és Kolozsváron menedéket talált ukrajnai embertársainknak!

A megnyitó pillanatában voltunk jelen Rohonyi D. Iván kollégámmal.

A videó ide kattintva tekinthető meg, a fotóriport pedig itt található.

MEGHÍVÓ – Tranzitzóna – a Kolozsváron áthaladó ukrajnai menekültekről társalgunk

A Györkös Mányi Albert Emlékház szervezésében Laczkó Vass Róbert házigazda folytatja a Nyitott szemmel elnevezésű beszélgető esteket. A különböző tematikájú alkalmak sorában ma a kolozsvári vasútállomáson kialakított és működtetett tranzitzónáról lesz szó.

Gyere el, ha van időd és kedved!  A Facebook-esemény ide kattintva érhető el.

FOTÓRIPORT, VIDEÓINTERJÚ – A vakáció idején írni-olvasni tanulnak az ukrán menekült gyermekek

Írni-olvasni tanul (Rohonyi D. Iván felvétele)

Egy demográfiai és egy speciális figyelmet igénylő csoport

a legsérülékenyebb az ukrán menekültek közül: a gyermekek és a fizikai, valamint szellemi fogyatékkal élők. Kolozsváron mindkettőből van.

A Magyar Unitárius Egyház által befogadott (csonka) családok a János Zsigmond Unitárius Kollégium bentlakásában találtak menedéket, nemrég óvodai csoport indult, most pedig a vakáció idején írni-olvasni tanulnak a gyermekek. A legalapvetőbb dolog: elsajátítani az írást és az olvasást.

A napokban jutott tudomásokra,

hogy egy ukrajnai lelkipásztor által útnak indított, fizikai és szellemi fogyatékkal élő személyek is Kolozsvárra érkeztek. Ők állami gondozásban vannak: betegek, állandó ellátásra és figyelemre van szükségük. Testüket-lelküket ápolni kell. Nekik orosz vagy ukrán nyelvű újságokra, fólyóiratokra, magazinokra, könyvekre van szükségük. Tudsz ebben segíteni?

Visszatérve:

a Blythswood Románia és a Gondviselés Segélyszervezet közös projektje keretében ukrán tannyelvű elemi osztály indult. Ma jártam a helyszínen és Elekes Zsolt iskolalelkésszel videóinterjút készítettem. Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportot készített.

Hiába vitázunk a háborúról azt gondolván,

birtokunkban van az igazság. Csak az időnket fecséreljük, nem tudjuk befolyásolni a dolgok menetét. Ránk a kolozsvári vasútállomáson az O masă caldă/Egy tál meleg étel humanitárius szervezet által kialakított és működtetett tranzitövezetben van szükség. Ugyanakkor inkább segítsünk a Kolozsváron (ideiglenesen) menedéket kapott ukránokon, ne szentenciákat és valósnak hitt következtetéseket vonjunk le a háborúról, Putyinról, terveiről, az amerikaiak és a nyugat-európaiak vélt vagy valós érdekeiről…

Az ukrán menekülteknek nem arra van szükségük, hogy vitázzunk a helyzetükről, hanem arra, hogy itt és most segítsünk rajtuk, bajba jutott embertársainkon!

Értesítsétek az ukrajnai ismerőseiteket: ingyen TIFF-filmekre és koncertre mehetnek!

Gondoltam egyet, s május 31-én írtam egy emailt Tudor és Oana Giurgiunak: mi lenne ha, bizonyos feltételek mellett az angolul tudó ukrajnai menekültek megnézhetnének néhány produkciót a TIFF-en.

Ugyanakkor elküldtem az üzenetet a fő PR-osnak és egy nagyon kedves hölgyismerősömnek, aki régi belső ember/szervező.

Nem tudom, hogy ennek hatására vagy sem (időhiány miatt Tudor és Oana Giurgiu talán el sem olvasa az üzenetet, utóbbit tegnap “lerohantam”), de június 9-én megjelent a hír: bizonyos körülmények között az ukrán menekültek részt vehetnek a vetítéseken, mi több, ingyen koncertre is mehetnek! Ugyanakkor a kicsik gyermekprogramokon vehetnek részt.

Értesítsd Kolozsváron vagy a környéken tartózkodó ukrajnai ismerőseidet.

Részletek itt – román változat.

Részletek itt – urkán nyelvű változat.

VIDEÓRIPORT – Ukrán nyelvű óvodai csoport indult a kolozsvári unitárius bölcsődében

Ártatlan, háború elől elmenekült ukrán óvodás gyermeket karolt fel a Magyar Unitárius Egyház (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Mély hatást gyakoroltak rám az ukrajnai háború elől édesanyjukkal elmenekült gyermekek.

Nincs gyermekem,

így szinte teljesen ismeretlen világba toppantam a tegnap. A bölcsőde, az óvoda és az iskola rejtélyes és meglepetésekkel teli univerzum számomra. Az évek során szoros együttműködést alakítottam ki a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezettel, Szabó Laci szólt, hogy sikerült beindítani az intézményes formában első kolozsvári ukrán óvodai csoportot.

Az unitáriusok által befogadott egyik ukrán hölgy

internetes munkájának köszönhetően négy ukrajnai szakavatott óvónő is került, ketten már munkába is álltak.

A bucsai mészárlás fotói láttán igen lehangolt lelki állapotban kerültem, a gyermekek, a jövő generációjának a látványa viszont reménykeltő volt számomra: van remény. Igen ám, de ki lát bele a lelkükbe, ki tudja felszínre hozni és orvosolni a gyermekek és édesanyjuk által átélt láthatatlan és mélyen rejtőző traumákat?

A cikkem és a videóriportom, illetve Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportja ide kattintva tekinthető meg.

Segítsünk az ukrajnai menekültek beilleszkedésében!

A 40 éves Natalia a 14 éves azonos nevű lányával és a 7 éves Alexanderrel érkezett Kolozsvárra. Grúziába igyekeztek, de lemondtak a tervről. A nő szépségszalonban keres állást. A csonka család a Zsitomir közelében található Vinnica városából menekült el, egy magyarfenesi panzióban szállásolták el őket a nagylelkű tulajdonosok (Saját felvétel)

Úgy látom, jelen pillanatban elsősorban a nálunk maradt ukrajnai menekültek

átmeneti vagy végleges integrálása a legégetőbb feladat. Fontos, hogy hasznosnak, fontosnak és nem eltartottnak érezzék magukat, ezért a munkahelyszerzés elsődleges kihívás. A gyermekek számára megteremteni a lehetőséget az ukrajnai távoktatás lebonyolítására, illetve tevékenységek, szabadidős programok által integrálni őket a hasonló korúak helyi mikroközösségébe. Ezekre kiváló lehetőséget biztosítanak a kolozsvári magyar iskolák.

Legcélszerűbb szakmában találni állást a Kolozsváron tartózkodó vagy letelepedni kívánó ukrajnai nők számára. A nyelvi akadályok csak ideiglenesen jelenthetnek kihívást, főleg olyan mesterségek vagy munkák esetében, amelyek nem igénylik a román vagy magyar nyelv ismerését.

Próbáljunk állást keresni az ukrán (akárcsak korábban például a szíriai) menekültek számára, segítsünk nekik integrálódni a kolozsvári és a környékbeli közösségekbe. Csak így vészelhetik át a lelki traumákat, a lélektépő honvágyat, a szomorúságot és az elkeseredettséget. Az idő segít, ám mi is sokat tehetünk a teher enyhítésében.

Néhány konkrét eset

Március 7-14. időszakban nyolc egymás utáni estén és éjszakán át a Raimonda Boian és a Fodor Edina vezette Egy tál meleg étel/O masă caldă humanitárius szervezet által a kolozsvári vasútállomáson kialakított tranzitközpontban önkénteskedtem, s az ott szerzett tapasztalatokról írtam átfogó riportot, konkrét esetekkel.

Az új koronavírus okozta világjárvány után Oroszországnak az Ukrajna ellen indított inváziója miatt hirtelen ismét a helyi „frontvonalon” volt szükség ránk, a segítségünkre. Remélem, sikerült eleget tennünk. A munka folytatódik.

Jómagam még a háború kirobbanása előtt lefoglaltam a repülőjegyeket Szicíliába, kisebb lelkiismeret-furdalással ugyan, de elmentem az előnyaralásra. Jövő héten visszatérek a vasútállomásra, úgy érzem, jelen pillanatban ott van szükség leginkább rám, az álláskeresés mellett itt tudok a legtöbbet segíteni.

**************

A határövezetbeli helyzetről, a nagytarnai önkormányzat segélyszállítmánynak az ukrán oldalra történő elkíséréséről, a Kolozsváron átutazó siketména és árva zsidó gyermekek sorsáról, valamint legújabban a tranziövezetbeli helyzetről és néhány konkrét esetről szóló cikkeim, fotóriportjaim, riportjaim:

1. RIPORT – Folyamatosan érkeznek a határ túloldaláról Szatmárnémeti környékén az Ukrajnából menekülők
2. FOTÓRIPORT – Ukrán-román határövezet: „Nem tudom mi lesz velünk, hová megyünk tovább”
3. FOTÓRIPORT – Máramarosszigeten gyalog is érkeztek sokan Ukrajnából
4. VIDEÓRIPORT – Segélyt szállítottak Kárpátaljára, elkísértük őket
5. VIDEÓRIPORT – Három határátkelőnél jártunk, ezt tapasztaltuk
6. RIPORT – Eddig Viktória és leánya segítette a rászorulókat, most menekültté váltak
7. RIPORT – „A szívem Ukrajnában van, mihamarabb vissza akarok térni a szülőföldemre”
8. VIDEÓ – Idős személyek is érkeznek a vasútállomáson kialakított tranzitszállásra
9. FOTÓRIPORT – Árva zsidó gyermekek, siketnémák találtak menedékre Kolozsváron
10. VIDEÓ – Csecsemők, kisgyermekek, a vasútállomási tranzitszálláson
11. VIDEÓK – Mintegy százötven ukrán menekült érkezik egy éjszakai vonattal
12. RIPORT – Emberek, sorsok: ukrajnai menekültek átutazóban Kolozsváron