Gondolom nem voltam egyedül: nagyon örvendetem a bejelentésnek, miszerint az AeroExpressbudapesti repülőjáratot indít. Mióta vártuk ezt a pillanatot!
A Wizz Air légitársaság vezérigazgatójától minden alkalommal megkérdeztük: mikor indítanak járatot a magyar fővárosba. Váradi József mindig kitérő választ adott, de tudtuk: akkora repülőgéppel 500 kilométeres távra nem jövedelmező repülőjáratot működtetni.
Aztán lépett az AeroExpressmagyar érdekeltségű légitársaság: a 30 férőhelyes turboprop gépeivel beindította a Kolozsvárt Budapesttel és Debrecennel, illetve a Marosvásárhelyt Debrecennel összekötő járatot.
Idén kevés időnk volt a világításra. Tavaly is sötétedés után mentünk ki a Házsongárdba, így volt ez tegnap is. Kezdetben egy teológusok alkotta társasághoz verődtünk, de miután Reményik Sándor sírjához helyeztünk el gyertyát, elszakadtunk tőlük, ugyanis szóba elegyedtünk Kovács Sándor főesperes-plébánossal, aki szinte álcázva, egymagában sétált végig a temetőn. Jóleső érzés töltött el társalogni vele, feltöltődtem. Kedélyes és alázatos, a közélet napszámosához is szívélyesen szól. Mondta, tudja, hogy szombaton az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) folytatja a Mária-út jelzésének a festését, megkeresték az EKE tagjai. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet ott, de a Szent Mihály plébánia valamelyik képviselője minden bizonnyal jelen lesz.
A Brassai Sámuel sírjánál a fiatalok körében igen nagy népszerűségnek örvendő textust produkáló Solymosi Zsolttal, a János Zsigmond Líceum (volt unitárius kollégium) aligazgatójával futottunk össze. Jó szöveget nyomott, az ilyet biztos, hogy megjegyzik a diákok.
Bár Solymosi jókat és okosakat mondott, egy idő után velük is szakítottunk, mert az 1989-es decemberi forradalom hőseinek a sírját semmiképp sem akartam kihagyni. Érdekes, magyarjaink nemigen járnak erre, pedig talán nekik köszönhetünk mindent. Bátran néztek farkasszemet a halállal. Ha ők nem lettek volna… inkább nem is folytatom. Úgy vélem, nekik köszönhetünk mindent.
Mindenhol újragyújtottunk néhány lángot, a szél elfújta a gyertyákat.
Hétvégén kirándulás. Sajnos a baráti társaság szétszéledt, csak Szami jön velünk a Mircea-féle (Román Alpin Klub) túrára a Torockói-hegyekbe. Hatig a szerkesztőségbe, aztán PADLÓGÁZ!