Lassan már csak emlékekből élek… 🙂 Emlékszem, amikor 2007 legelején Szélyes Levente (Szészi) barátommal Székelyvarság határában téli túrán vettünk részt, és mondtam neki: meg kellene újítani a Szabadság 1995 óta ugyanolyan formában működő weboldalát – ám akkoriban Tibori Szabó Zoltánnak és Hámos Lászlónak (HHRF) köszönhetően Románia és Magyarország valamennyi napilapja közül elsőként töltöttünk fel tartalmat a világhálóra…!
Emlékszem, amikor 1995-ben Tibori főszerkesztői szobájában sercegett a modem, kérdeztem, mi a fene történik.
Megy a lap New Yorkba…!
Azt hittem, ittas vagy részeg…
Aztán 2007-ben Szészinek köszönhetően Mátis Anikó nulláról (!) felépítette az új honlapot, amely több mint tíz évig működött. Emlékszem, néhányszor Barta Zoltán (Berta), Szilágyi Zoltán és csapata vért izzadott, amikor gondok jelentkeztek.
Aztán Szász István Szilárd újat varázsolt, amely tegnapig működött.
Itt a legújabb, szeressétek. Ja, és a mostanihoz Szészinek az a köze, hogy továbbra is a Codespring szervere biztosítja az adattárolást… KÖSZÖNJÜK!
Elismerés illeti Kopacz Leventét, aki professzionálisan végezte a munkát, az átállás során alig volt gikszer. Köszönjük a Codespring részéről dolgozó Ákosnak is!
készülődés, szerkesztőség, munka-lavina, majd fotóriport készítése a biciklivel könnyen járható útvonalon: Jókai utca – Sétatér – Kis-Szamos partja – Rózsák-parkja – Donát negyed vége – rádió- és tévéstúdió – Premier szálloda – Donát út – Kis-Szamos Partja – új sportcsarnok – Sétatér – Jókai utca.
Magányosan
Induláskor felhívtam a keresztlányom családját,
ám semmire sem volt szükségük, mindenből eleget vásároltak, a zacskót a bejárati ajtónál hagytam volna, fertőtlenítik, majd beviszik. Az egyik barátomnak is felajánlottam, neki sem kellett kaja. Biztos, van elég piája… 🙂
Nemigen volt kire/mire dudálniuk a gépkocsivezetőknek, pangás volt a Sétatéren, kihalt volt a folyópart, a Rózsák-parkjában viszont aránylag sokan voltak a sportpályákon. Kedvenc kis kommunista-típusú cukrászdám is zárva volt a Donát úti Premier szálloda mellett. Végül a Ghibu-líceum melletti Nicole édességesben ettem Dobos tésztát, s ittam egy egészségtelen kólát.
A néni nagyot nézett, hogy helyben szeretném elfogyasztani.
Mindenki azt kéri, csomagoljam be
– mondta meglepődve. Jobban esett így.
Érkezéskor és távozáskor is kezet mostam
Kifele menet, csak a polárommal fogtam meg a kilincset.
Ettem volna még egy sütit a Főtéren, de kolléganőm értesített, valamit fel kellene tölteni a WebSzabadságra. Épp csak annyi időm volt, hogy két kajafutárral társalogjak néhány percet.
Unatkozunk. Sokan azt hinnék, rengeteg a rendelés. Nagyon sokan elmentek a városból, mi ugyanannyian vagyunk, nemigen forog a kerék. Amikor kimegyünk, csak résnyire nyitják ki az ajtót, átveszik, gyorsan fizetnek. Sokan félnek. Volt, amikor megjelölték, hova tegyük a csomagot, s kint hagyták a pénzt nekünk
Hiszek Merkel asszonynak,
aki még a múlt héten azt mondta: Európa lakosságának 60-70 százaléka megfertőződik az új koronavírussal. Fontos, hogy ne mindannyian azonnal betegedjünk le, hisz az egészségügyi hálózat képtelen mindenkit ellátni.
S reménykedjünk, hogy kiheverjük. Lehet, még most ez elején „jó” elkapni, amíg vannak helyek a kórházakban. Nem vagyunk Kínában, hogy rekord idő alatt többet építsenek…
Egyelőre úgy tűnik, az óvintézkedések ellenére szerencsén múlik, megfertőződünk-e vagy sem. Tartsuk be a szakemberek és a hatóságok tanácsait!
A falu hívei pályázat alapján választották ki az új unitárius lelkészt, a Székelyföldről származó Farkas Izoldát
Kiszámíthatatlan, a virtuális világban mi lesz a sorsa a WebSzabadságrafeltöltött egy-egy videómnak, videóriportomnak, videóinterjúmnak.
Április 13-án első ízben vettem részt a Gondviselés Segélyszervezet húsvéti humanitárius segélyakcióján. Korábban csupán a karácsonyi tevékenységen készítettem fotó- és videóriportot, illetve segítettem. Most kíváncsi voltam, milyen a húsvéti. Lényegben ugyanaz a forgatókönyv: vásárlás és/vagy gyűjtés a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjainak és családjaik körében, segélycsomagok összeállítása, illetve kihordása ugyanazokhoz a családokhoz.
A meglepetés
viszont teljesen másban rejlik.
Kövenden áthaladva Vagyas Attila, a segélyakció mindenese megállt néhány pillanatra. Ekkor vettem észre a nagy sürgést-forgást: füvet nyírtak, az emberek kezében kapa, kasza, talicskát toltak. Megkérdeztem: tavaszi nagytakarítás?
Igen, április elsejétől új unitárius lelkész van a faluban, közmunka zajlik.
jött a válasz.
Mondom, készítenék vele egy videóinterjút, a háttérben éppen füvet nyírnak, megy a meló, mozgalmas, érdekes, Kövenden úgysem készült még ilyen anyag a WebSzabadság számára.
Akkor csak
a lelkipásztor férje volt jelen, Attila készségesen felhívta Farkas Izoldát, aki éppen Tordán volt, de már indult Kövendre. Kissé bosszankodtam, mert sejtettem, hogy mire visszaérünk, a munka véget ér. Így is történt, ám szerencsére a falubeliek leültek ebédelni, a talicskák is fel voltak sorakoztatva, mégis volt háttér.
Elkészül a videóinterjú, a lelkész röviden, velősen összefoglalja a lényeget, jól válaszol a kérdésekre, nem fél a kamerától.
Még aznap késő este
teltöltöttem a videóinterjút.
Az anyag azonnal bekerült a legolvasottabbak közé, most már a topon található.
Kellemes meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyien érdeklődnek a kövendi unitárius templomban és akörül zajló közmunka iránt… 🙂 Persze, más itt a dinamika alapja: az új lelkipásztor, a lendület, a lelkesedés. Remélem, kitart.
Újabb csodálatos hétvége. Ezúttal a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) elsősorban „tapasztaltabb” generációjával Vársonkolyoson.
A hétvége
Hétközben bizonyos időközökben lapszámfelelős vagyok a Szabadság nyomtatott változatánál, s minden nap a WebSzabadságnál (sokszor este, éjjel, mi több hajnalban is töltök fel anyagokat, amikor mások alszanak). Ráadásul körülbelül kéthavonta egyszer vasárnapi „szolga” vagyok, a hétfői nyomtatottat szerkesztem, s párhuzamosan foglalkozom a Szabadság hírportállal is. No, de amikor vasárnap szabad, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a hétvégét a Gyermekemmeltöltsem. Így volt ez most is.
2009 novemberében a Szelekben…
A sok lehetőség közül a KABK egyik alapemberének, Kocsis (Görög) Julinak a hagyományos Juli-buliját választottam. Vársonkolyoson. Kettős szülinapi lazulás lett belőle, ugyanis összekötötték Bagaméri Béla bácsinak, a Szelek-barlangja felfedezőjének 90-ik születésnapjával.
A forgatóköny
Pénteken éjfél tájt értem ki, máris kezdődött a túra (beutúra)… Szombaton elmentünk a Szelek-barlangjának az In Memoriam termébe, majd Janicseknek (Wiking) köszönhetően hármasban bóklásztunk egy kicsit a csodálatos barlangban.
Szitén 2009 novembere. Dascăl Tibor bemutatkozik… 🙂
Igen, szombaton este tábortűz, gitározás, és ismét túra (beutúra). De még ezelőtt a „tapasztalt csapat” tagjai Béla bácsival kapcsolatos, humoros történeteket elevenítettek fel. Mi több, felhívták a Magyar Köztársaság elnökétől, Áder Jánostól nemrég igen rangos kitüntetést kapott barlangkutatót, s a társaság énekelt neki. Sajnos ebben a pillanatban rossz egészségi állapota miatt Béla bácsi nem tudott jelen lenni ezen az ünnepségen.
A fröccs
A „fiatalok”, akiket én is jobban ismerek, s akiknek köszönhetően ultra amatőrként a KABK szimpatizánsa lettem, igen kis számban jelentek meg. Számomra a barlangász klub szelleme óhatatlanul hozzájuk kötődik, ugyanis ők avattak be a „csend világába”, bár a „tapasztalak” között is sok jó ismerősöm van.
Ha jól emlékszem, akkor a Patkó előtt vagyunk… (2009 novembere, Szelek-tábor, bent alvással…)
A bármely szervezetre jellemző széthúzás, a generációs különbségek okozta feszültés ellenére azt tapasztaltam: hihetetlenül erős a kötelék a barlangászok között. Ezt valamennyi alkalommal érzem. Ezek az emberek közül sokan együtt nőttek fel, ismerik egymás családi hátterét, örömeit, csalódásait, éveken át megosztották egymással a természetjárás, barlangászás nehézségeit, sikerélményeit. A éveken, talán évtizedeken át tartó barátságok, a közös élmények összekovácsolták a csapatot.
Időbe telik, s nehéz bekerülni a „zárt körbe”. A fiatalítás, a friss vér bevonása viszont kinyitotta azokat a kapukat, amelyen rendszerint a régi barlangászok gyerekei mentek be. Ezekből is van már jó néhány, a „fiatalok” is beindultak. Kérdés viszont, mennyire követik majd szüleik értékrendjét és élményvilágát…
Sokan visszakérdeztek: melyik világítótoronyba mentek? Felötlött bennem, hogy a közelben nincs tenger, sem óceán, tehát ezt lehetetlen lenne elintézni. Ezzel szemben azt mondtam barátaimnak, ismerőseimnek, hogy a Kolozsvári Magyar Plane Spotting (Repülőgépleső) Társaság képviseletében összesen hatan ma a Kolozsvári Nemzetközi Reptér irányítótornyába látogatunk.
Kíváncsiak vagyunk, hogyan végzik tevékenységüket, milyenek a légi irányítók, állítólag van magyar is köztük. Ha szerencsénk van, akkor bent leszünk fél hét tájt, amikor Vad Tibor pilóta barátom száll le a Madridból érkező WizzAir-géppel…
Mindenesetre irtó kíváncsi vagyok, milyen egy repülőtér irányítótornya. Természetesen a Szabadság számára cikket írok, fotóriportot a Szabadság hírportálra, s talán még a képsorok készítését is megengedik…
Eddig Neculairól csak elismerő szavakat olvastam... (Saját felvétel)
Szerdán, január 18-án a Mátyás-szoborcsoportra festett feliraton kívül egy újabb jelent meg a prefektúra mögött. Szerkesztőségi gyűlés előtt kirohantam fotózni.
Szerencsém volt, mert éppen akkor tartózkodott a helyszínen egy kartonszállító, aki megrakott szekerét tolta. Kiváló, gondoltam, legalább izgalmas összeállítás lesz.
Látta, hogy pöszmötölök, keresem a megfelelő szöget, odajött hozzám, barátságos hangnemben megkért, készítenék róla egy fotót. Legyen, gondoltam. Most, hogy visszagondolok, mosolygott is. Megmutattam neki, aztán ismét kerestem a szöget. Elkészítettem a fotót, visszarohantam a szerkesztőségbe, letöltöttem a felvételeket a laptopra, kiválogattam a megfelelőket, külön mappába tettem őket, feltöltöttem a WebSzabadságra, kijeleztem gyorshírbe, hivatkozást töltöttem fel a Szabadság Facebook oldalára.
Talán pénteken, január 20-án a képet a következő szöveggel feltöltöttem a Facebookra:
A minap a prefektúra épülete mögé siettem, kapjam lencsevégre az RMDSZ-ellenes falfirkákat. Neculai megkért, fotózzam le… 🙂
Deunazi am mers in spatele prefecturii Cluj sa fotografiez inscriptia “Muie UDMR”. Neculai m-a rugat sa-i fac o poza si sa-i fac reclama “pe calculator”. Voila… 🙂
Aztán elindult a lavina… Január 23-án 14 óra 28 percig 203-an lájkolták a felvételt, több tucatnyian elismerésükről, támogatásukról biztosították a férfit.
Az elismerő hozzászólások alapján elgondolkodtam azon, hogy jómagam is láttam néhányszor a városban. Feltűnt, hogy rengeteg kartondobozt, műanyag vedret, miegymást tol maga előtt, néhányszor akadályozza a forgalmat.
Megdöbbentő, a rohanó világ miatt mennyire nem figyelünk arra, milyen értékes emberek vannak mellettünk!
Annyita bosszant, hogy szombaton, miután kikészült az otthoni gépem, s kivételesen a városban maradtam, nem hívtam fel Neculai urat, s készíttettem vele egy riportot. Szándékomban volt. Megcsinálta a Ziua de Cluj. Ügyesek!
A dátum kötődjön Mátyás királyhoz? (Rohonyi D. Iván felvétele)
Ismét passzívak vagyunk, s aztán sírunk, hogy a románok megbántottak: jajjjj Istenem, ismét nem kérték ki a véleményünket, ez is csak arra utal, hogy nem szeretnek bennünket stb.
Néhány perccel ezelőtt töltöttem fel a WebSzabadságra a hírt arról, hogy a városháza egyik vezető tisztségviselője meredt arccal újságolta nekem: a magyar szervezetek vagy magánszemélyekegyetlen javaslatot se nyújtottak be arra vonatkozóan, mikor tartsák Kolozsvár Napját.
Paff!
Ráadásul arra vonatkozóan se tettünk javaslatot, hogy mi képviselje a várost, azaz mi legyen Kolozsvár brandje.
S aztán jöttök, s sírtok, hogy ismét nem vettük figyelembe a kolozsvári magyarság akaratát. De mit vegyünk figyelembe? – kérdezte tőlem a tisztségviselő.
Nos, be kell vallanom: igaza van.
Ha “szerencsénk” van, s nem szólunk bele, akkor Kolozsvár Napja egybeesik majd Avram Iancu születésnapjával…
Szerintetek mikor tartsák Kolozsvár Napját (avagy Kolozsvár Napjait), illetve mi legyen Kolozsvár brandje?
UPDATE2 (január 29., 12:42):Szerencsére sikerült időben mozgósítani a politikum és a civil társadalom képviselőit annak érdekében, hogy a kolozsvári magyar közösség is javaslatot tegyen arra vonatkozóan, mikor tartsák a városnapokat, illetve milyen legyen a város arculata, logója, egyszóval a városimázs.
Czika Tihamér és Gergely Balázs katalizátor szerepet játszott.
Úgy értesültem, hogy jövő kedden 18 órától az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) székházában egyeztető fórumra kerül sor, ahol a magyar szervezetek minden valószínűség szerint közös álláspontot alakítanak ki arra vonatkozóan, szerintük mikor tartsák a Kolozsvár Napokat.
Ezt követően a magyar branding szakemberek (gondolok itt elsősorban Kádár Magor tanszékvezetőre) külön logót hoznak létre, és nyújtanak be a városházára.
UPDATE3 (január 29., 12:52): Az alábbiakban előbb a Trend Communication, majd az ImagineTact logó javaslatai.
UPDATE4 (február 1., 11:40): A Szabadság mai számában átfogó anyagom jelent meg a kérdéskörről.
UPDATE5 (február 2., 19:49): A Szabadság weboldalán, pontosabban a gyorshíreknél elolvasható, mi történt (az egyeztetés egyébként ezekben a percekben is zajlik) ma este az EME székházában tartott egyeztetésen.
Múltkor Sorin Apostu polgármesterrel kapcsolatos gyorshírt töltöttem fel, közben jöttek az újabb és újabb, bombasztikusabbnál bombasztikusabb hírek, s siettem. A kép csatolásánál (browse) annyit írtam be, hogy apost.
Erre a szoftver előzékenyen azt javasolta az apostol.jpg állománnyal illusztráljam a hírt. Az volt az első a listán. Gyors klikk. Feltöltés. Paff! Megvan!
Ők viszont igen...
Néhány perc múlva Sándor Boglárka kolléganőm megütközve, s kissé értetlenül kérdezi: Te, Olivér, ki az a sok szakállas bácsi Apostu mellett? Akkor jöttem rá a tévedésre.. 🙂
Hétfőn, a Szabadság on-line változata, a www.szabadsag.romondhatni élő közvetítésben számolt be a Mátyás-szobor restaurálási munkálatainak kivitelezésére benyújtott pályázatok elbírálásáról. Reggel hordozható számítógéppel beérkeztem az üvegterembe, ahol a kibontották a cégek ajánlatait, majd az elbíráló bizottság László Attila alpolgármester irodájába vonult, ahol a testület tagjai tanácskoztak. Négy gyorshírben és három videófelvételben számoltam be a nap eseményeiről. Reggel tíztől este hétig (akkor töltöttem fel az utolsó videót).
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a mai, keddi Krónikában az eseményről szóló tudosításban szinte szóról szóra a tegnapi gyorshírem szövegét olvashatom. A forrás feltüntetése nélkül. Megjegyzem, hogy a Krónika tudósítóját nem láttam a helyszínen csak a fotóst, Biró Istvánt, aki nagyon rövid ideig tartózkodott a polgármesteri hivatal üvegtermében.
Itt a tegnapi gyorshírem:
04/05/2009 13:32 – Körkép
FEJLEMÉNY – Ki nyeri meg a Mátyás-szobor restaurálására kiírt licitet? A magyarországi és romániai szakemberekből álló bizottság befejezte az öt hazai és külföldi cég által benyújtott pályázatok dokumentációjának elemzését, és ezekben a percekben a bizottság tagjai László Attila alpolgármester irodájában vitatják meg az ajánlatokat.
Az ajánlatok elemzése során kiderült: a nagyszebeni Sinecon és a Part of Art 2,4 millió lejért, azaz 557 ezer euróért végezné el a restaurálási munkálatokat. Ugyanakkor a budapesti Kalória Hőtechnikai Kft. 2 millió 371 ezer lejért, azaz körülbelül 550 ezer euróért dolgozna, míg a szintén nagyszebeni Concefa Rt. 1,6 millió lejért, azaz mintegy 375 ezer euróért vállalná a munkát.
A magyarországi Reneszánsz Zrt. árajánlata 2,5 millió lejről, azaz 579 ezer euróról szól, a szatmárnémetiben bejegyzett Euras Kft. pedig 2,7 millió lejért, azaz körülbelül 635 ezer euróért dolgozna.
Valamennyi cég 12 hónap alatt végezné el a munkálatokat, kivéve a Reneszánsz Zrt.-t (6,7 hónap) és az Euras Kft.-t (10 hónap).
A tenderfüzet szerint az ár 95%-ban, a kivitelezési idő pedig 5%-ban számít az elbírálásban.
Mint ismeretes, a román és a magyar kormány összesen 800 ezer eurót biztosít a restaurálási munkálatok elvégzésére.
FEJLEMÉNY – A napokban döntenek, ki restaurálja a Mátyás-szobrot (FRISSÍTVE) László Attila alpolgármester lapunknak elmondta: kiegészítő iratokat kérnek néhány cégtől, s minden valószínűség szerint a napokban döntenek, ki végzi majd a műemlék restaurálási munkálatait.
Hozzátette: bizonyos cégektől kiegészítő iratokat kértek. Ezeket a vállalatok csütörtökig küldhetik el, de lehet, hogy már holnap megküldik a dokumentumokat a bizottságnak.
Amint arról korábbi gyorshíreinkben beszámoltunk, ma a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban felbontották a Mátyás-szobor restaurálási munkálatainak kivitelezésére vonatkozó ajánlatokat, és hozzáláttak az iratcsomók és a pályázatok elemzéséhez. (4)
A Krónika tudosítása előbb átvesz részeket az utóbbi gyorshírből, majd szinte szóról szóra bemásolja az előbbit:
A magyarországi és romániai szakemberekből álló bíráló bizottság várhatóan a napokban dönt arról, hogy a kolozsvári önkormányzat melyik cégre bízza a Mátyás-szoborcsoport restaurálását. A tegnap reggeltől lapzártánk utánig ülésező bizottság elemezte a munkálatok kivitelezésére pályázó három romániai és két magyarországi vállalkozás által benyújtott ajánlatokat.
Mint kiderült, a nagyszebeni Sinecon és a Part of Art 557 ezer euróért végezné el a restaurálási munkálatokat, a Budapesten bejegyzett Kalória Hőtechnikai Kft. 550 ezer euróért dolgozna, míg a szintén nagyszebeni Concefa Rt. 375 ezer euróért vállalná a munkát. A magyarországi Reneszánsz Zrt. 579 ezer eurót kér az önkormányzattól, a szatmárnémeti Euras Kft. pedig 635 ezer euróért végezné el a restaurálást.
A beérkezett ajánlatok szerint három jelentkező 12 hónap alatt végezné el a munkálatokat, a Reneszánsz Zrt. 6-7 hónap alatt, az Euras Kft. pedig 10 hónap alatt bonyolítja le a kivitelezést. Mint ismeretes, a tenderfüzet szerint az ár 95 százalékban, a kivitelezési idő pedig 5 százalékarányban számít az elbírálásban. (…)
Köszönöm, Krónika, hogy a WebSzabadságról másolsz!
Kiss Olivér blogja 