Honvéd sírt/sírokat/tömegsírt keresünk Jászvásáron és Iaşi megyében. Reménytelen küldetés?

Ilyet találunk mi is?

Egy nagyon kedves haveromtól indult az egész, aki volt katonai pilóta, jelenleg pedig az egyik kereskedelmi légitársaságnál teljesít szolgálatot. Valamilyen szinten ismeri tehát a hadszínterek sajátosságait, a háborúval járó következményeket. Megromlott egészségügyi állapotban levő édesapja kérte meg, kutassa fel azt a hadisírt, ahol haverom nagyapja nyugszik. Rendkívül izgalmas történet és feladat, úgy döntöttem, segítek neki az információszerzésben, s ugyanakkor riportot készítek a Szabadság számára. Egy hónapja gyűjtjük az információkat.

Úgy tudom, eddig a helyszínen romániai magyar újságíró nem próbált utánajárni annak, a második világháború után a szovjet hadifogságból hazatérés közben Jászvásár és Iaşi megye területén elhunyt magyar katonákat hova és hogyan hantolták el. Mert a rendelkezésemre álló információk szerint Vad Imre Lajossal valamikor 1946-1948 között ez történt. Az 1908. október 17-én született (édesanyja Nagy Zsuzsánna) férfi állítólag útközben hunyt el, s az akkor létező Socol/Sokola/Socola község területén temették el. Az elmúlt napokban sikerült kideríteni, hogy akár mondjuk a Monostor és Kolozsvár esetében, a szóban forgó község beolvadt Jászvásárba. Így könnyen megtörténhet, hogy a sírok helyén éppen egy tízemeletes tömbház tornyosul. Más előzetes információk szerint a holttesteket a szerelvényekről történő eltávolítás után közvetlenül a vasútállomás közelében hantolták el.

Valahol egy falu szélén. Lehet, ilyenre bukkanunk…

Érdekes módon egy nyomtatott térképen Jászvásár környékén megjelenik egy Socola nevezetű község, interneten viszont semmi nyoma. Amennyibe valóban létezik egy ilyen község vagy falu, nyert ügyünk van, gondolom én, mert az idősebbek biztosan emlékeznek, hova lehetnek eltemetve a magyar és német katonák.

Eddig ennyit sikerül megtudni a hatóságoktól: a magyar Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztályától, a bukaresti székhelyű Hősök Emlékét Őrző Országos Hivataltól, a jászvásári városháza szóvivőjétől, jászvásári újságíró kollégáktól, a Jászvásári Történeti Múzeum, a Kolozsvári és a Jászvásári, mi több, az Országos Levéltár igazgatójától és illetékeseitől, Csucsuja István professzor úrtól, illetve más kapcsolatoktól. Utóbbiak főleg nem hivatalos, informatikai segítséget nyújtottak: megszerezni azokat az információkat, amelyek nem hivatalosak, s amelyeket még újságírónak sem vagy elsősorban nekünk nem bocsátanak rendelkezésre…

Egyedi feladat, 17 éves újságírói karrierem során sohasem foglalkoztam ilyen kérdéssel. Annál inkább Papp Annamária kolléganőm, akinek szakirányú végzettsége is van, mi több, köteteket jelentetett meg a szovjet hadifogságban hazatértek történeteiről. Segítségemre volt még Benkő Levente történész-újságíró is, köszönöm mindkettőjük segítségét.

Holnap, szerdán, május 9-én reggel indulunk Jászvásárra. Minden eddigi információt, s még a helyszínen szerzetteket felhasználva igyekszünk nyomára akadni a sírhelynek vagy tömegsírnak.

Ha van infód, kérlek írj hozzászólást!

Wish us luck! 🙂