Pusztító földrengés keletkezett a lelkemben, amikor meghallottam, hogy meghalt Jancsó Noémi, Rekita Rozália és Jancsó Miklós színművész lánya.
Kedden, július 27-én kaptam a hírt a Szabadság szerkesztőségében: elhunyt egy 22 éves lány, aki vasárnap, július 25-én reggel autóbalesetet szenvedett Szászfenesen. Hirtelen nem tudtam kiről van szó, aztán elmondták: Jancsó Noémi. Csak látásból ismertem, sokszor itt szórólapozott a Jókai utcában, a Bulgakovban láttam még néhányszor.
Hétfőn, július 26-án lapszámfelelős voltam, a keddi lapszámba került be a kollégám által fordított rendőrségi hír. Megjelenés után olvastam el, de ki gondolta volna, hogy ő a J. Noémi.
A rendőrségi hír így szólt:
FIGYELMETLEN GYALOGOSOK A KÓRHÁZBAN. (…) A 22 éves J. Noémi az E60-as országúton, Szászfenesen lett baleset áldozata vasárnap reggel 9 órakor, amikor kerékpárját tolva, kijelöletlen helyen kelt át az országúton.
Nos, itt a gubanc.
Elsősorban tudni kell azt, hogy a Szabadságban kedden, július 27-én közölt hírt, miszerint Noémi szabálytalanul kelt volna át az úton, kizárólag a rendőrség által a szerkesztőségünkbe lejuttatott közlemény alapján hoztuk le. A hír, s egyben valamennyi rendőrségi értesítés, Szabadság által nem ellenőrzött anyag, hanem a hatóság, ebben az esetben a rendőrség által továbbított, a helyszínelő kékruhások által összeállított jegyzőkönyv alapján készült rendőrségi hír. Ez a rovat címében is szerepel: rendőrségi hírek.
A szemtanúk (eddig Noémi húga, Hajnal és barátnőjük, Ala) azt állítják, hogy a 22 éves lány már biza a gyalogátkelőn ment át.
Elindult a tényfeltáró riport. A család kérésére, amelyik attól tart, ha a sajtó nem tűzi napirendre az ügyet, nem keresi meg az illetékeseket, nem gyakorol nyomást, akkor eltusolhatják az ügyet.
Amit eddig sikerült megtudnom: a rendőrség által a szerkesztőségünkbe eljuttatott közlemény szerint a gázolás oka az áldozatnak az úttesten történő szabálytalan átkelése, a szemtanúk pedig vehemensen azt állítják, hogy a 22 éves Jancsó Noémi igenis a gyalogátjárón próbált átjutni a túloldalra. A szemtanúk, eddig Noémi húga, Hajni és barátnőjük Alexandra (Ala) utóbbi változat mellett teszik le a garast.
Egy szerdai napon, július 28-án kerestem fel a Jancsó családot a Ploieşti utcai otthonában. Hajnal, az áldozat húga, jóformán meg se tudott szólalni. Egy ideig a semmibe nézett, vagy eltévedt szemekkel rám, majd tenyereit a fülére illesztette, hogy ne kelljen újraélnie a tragédiát miközben a másik szemtanú, Cărăuşu Alexandra (Ala), Noémi barátnője elmeséli, mi történt. Nyomott volt a hangulat, a szobát a hihetetlen szomorúság, a tehetetlenség érzése, a gyász lepte el. Mit tehettem volna, hogy ez a tragédia ne következzen be? Miért jutottunk ide? Miért nem sikerült megállnia a sofőrnek? Miért éppen ott kelt át Noémi az úttesten? Miért éppen ott döntöttek úgy, hogy visszafordulnak? – néhány kérdés, amelyre senki se tud válaszolni. Az apa, Jancsó Miklós annyi nyugtatót vett be, hogy nem vállalta, volán mögé ül, s kivisz bennünket a helyszínre. Nem csoda, ugyanis felmérhetetlen tragédia, csapás érte. A színész artikulálja a szavakat, belesüllyed a székbe, értetlenül áll a tény előtt: 22 éves lánya a hullaházban (pénteken, július 30-án eltemették) van. Az édesanya, Rekita Rozália színművész többször sír, lánya, Hajnal vállára dől, tőle vár vigasztalást. Pedig a fiatal lánynak is ugyanerre van szüksége. Hajnal magába roskadva, törökülésben ül az ágyon, hallgat. Csak hallgat.
Végül Ala veszi rá magát, hogy elmeséli, mi történt:
Vasárnap reggel elindultunk biciklivel hárman, a Tarniţa vízgyűjtő tóhoz akartunk menni, de az eső miatt Szászfenesen úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk. A gyalogátjáró után álltunk meg, megbeszéltük, hogy nem megyünk tovább, s mivel Noémi volt az utolsó, ő indult először vissza. A Kolozsvár irányából közlekedő gépkocsik megálltak, megadták az előnyt. Ugyanez történt a Szászfenes központja irányából a megyeszékhely fele igyekvők esetében is, de a külső, biztonsági sávon közlekedő kocsi elsodorta Noémit. A sofőr nem fékezett, a barátnőm körülbelül 20 méterrel odébb ért földet, addig sodorta.
Noémi a gyalogátjárón ment keresztül – hangzik el Ala részéről, s ezt az addig hallgató Hajni is megerősíti. – A rendőrnek a helyszínen mondtuk egy-két mondatot, elkérte a személyazonossági igazolványunkat, lejegyezte a mobiltelefonszámunkat, majd telefonáltak amikor a sürgősségen voltunk, de nem tudtunk elmenni, Noémi mellett maradtunk. Elmentünk később, de a rendőr már nem volt ott, így csak szerdán sikerült nyilatkoznunk – meséli Ala.
A helyszínen (Szászfenesen, az ortodox templom és a 412. szám alatt levő ház között levő gyalogátjárónál) járva személyesen is
meggyőződtem arról, hogy azon az útszakaszon szinte lehetetlen máshol átkelni, mint az gyalogátkelőn. Még ott is életveszélyes. Mi több, mikor július 28-án Ala segítségével a helyszínen visszajátszottuk a történteket, bennünket is majdnem elgázoltak az átjárón. Ez a készülő videó riportból is látható lesz majd. Noémi ruhadarabjai még mindig ott voltak a helyszínen…
A napokban szorongó szívvel mentem a Mikó utcai sürgősségre találkozni azzal az orvossal, aki átvette Noémit a rohammentősöktől. Nem kellett sok részletet mondanom, Markovits Simona azonnal emlékezett az esetre. Rájuk is nagy hatással volt a 22 éves lány esete, mondja, s aztán bonyolult orvosi szavakat használ. Amikor azt tapasztalja, hogy nem értem, akkor egyszerűbb nyelvezettel elmagyarázza, hogy Noémi lélegeztető géppel érkezett a sürgősségre.
A legmélyebb kómába volt már, több helyen el volt törve a lába, de nem ez okozta a halált. Ugyanakkor tüdősérülése volt, de ez szerencsére nem akadályozta meg azt, hogy mesterséges úton folyjék a lélegeztetés. A legnagyobb gondot az agyi és a koponya sérülések jelentették, teljes agyalapi bevérzése volt. Mi több, nagyon magas volt a vérnyomás az agyába. Valamelyest sikerült stabilizálnunk állapotát, de ez azt jelentette, hogy hatalmas adrenalin és minden más. El kell mondanom, hogy figyelembe véve az állapotát, semmi esélye nem volt a túlélésre – mondta az orvos. Sajnos, tette hozzá , nagyon sok ilyen eset fordul elő – mondta szomorúan az orvosnő.
A Szabadságban is közöltük, a CityNews hírportálra és a Ziua de Cluj napilap írott és on-line változatában is sikerült kieszközölnöm, hogy megjelenjen a felhívás: tanúkra van szükség, akik megerősítik, hogy Noémi valóban a gyalogátkelőn ment át. Ismertek ilyen tanút?
Beszéltem már a megyei rendőrfőparancsnokkal, utasítására hétfőn, augusztus 2-án remélem sikerült kézbe vennem a rendőrségi jegyzőkönyvet, s az előre egyeztetettek alapján konzultálok egy ügyésszel és egy bíróval, lássuk, mit szólnak a szakemberek ehhez az esethez.
Állítólag a sofőr igen komoly ismeretségi körrel rendelkezik a rendőrségen és a katonaság keretén belül… De minden remény szerint sikerül majd ellensúlyozni azt, amit a kékruhások a sofőr és két utastársa által adott nyilatkozat alapján leírtak a helyszíni jegyzőkönyvbe: Noémi nem a gyalogátkelőn ment át. FELHÁBORÍTÓ! Időközben Hajni és Ala is nyilatkozatot adott a rendőrségen, lássuk, mint mond majd a rendőrfőparancsnok és a közlekedésrendészet parancsnoka, amikor rákérdezek, hányadán áll a dolog.
A tényfeltáró riportot az elkövetkező időszakban közlöm a Szabadságban. Egyelőre ennyit tudok, ezt kívántam megosztani veletek.
Valahányszor ilyen esetekről hallok, mindig eszembe jut Balló Áron, a Szabadság volt főszerkesztője, aki szintén autóbalesetben vesztette életét.
Ha van lelki erejük azoknak, akik jól ismerték, kérem, írjanak néhány sort Noémiről, remélem, sikerül beillesztenem a riport végére.
Isten nyugtasson, Noémi!
Isten nyugtasson, Áron!
*******************************************************************************************
FEJLEMÉNY1 (hétfő, augusztus 2., 17:15): A megyei közlekedésrendészet parancsnokát, Mureşan Alexandrut még a múlt héten csütörtökön kerestem meg. Arra lettem volna kíváncsi, a gázoló sofőrnek szabad lett volna közlekednie az úgynevezett biztonsági sávon, s miért kerül a rendőrségi jegyzőkönyvbe, hogy Noémi szabálytalanul kelt át az úttesten. Nem sikerült elérnem, így a megyei rendőrfőparancsnokot, Iuliu Păcurarut hívtam fel. Éppen külföldön volt, de szólt, hogy Mureşant ne zavarjam, ugyanis éppen a testvérét temeti.
Így ma, azaz hétfőn kerestem meg mindkettőjüket. Păcuraru készségesen válaszolt a kérdéseimre. Egyrészt arról számolt be, hogy múlt heti telefonhívásom alapján belső vizsgálat indult annak megállapítására: milyen információk alapján került bele az a jegyzőkönyvbe, hogy az áldozat szabálytalanul kelt volna át az úttesten. Ugyanakkor magához hívatta a közlekedésrendészet parancsnokát, kifaggatta, s utasítást adott arra vonatkozóan, hogy valamennyi törvényes részletet bocsásson a Szabadság rendelkezésére.
Az érvényben levő jogszabályok szerint a Szászfenesen áthaladó országút mellett rész aszfaltozott útpadka. Ezen nem lehet közlekedni. A vizsgálat során kiderül, hogy a sofőr ezen haladt-e vagy sem a Volkswagen Polo típusú személygépkocsijával. Lévén, hogy büntetőjogi eljárás indul, az iratcsomót ebben a pillanatban egy ügyész veszi át, a vizsgálatot kizárólag ő irányítja, ő dönti el, milyen lépésekre kerül sor, és mikor. A helyszínen rajz és ábra készült a baleset körülményeiről, méréseket végeztek, a helyszínen és közvetlenül a baleset után kihallgatták a tanúkat. Az elkövetkezőkben újabb bizonyítékokat gyűjtünk. A helyszínen a rendőr csak előzetes következtetéseket vont le, ennek alapján állították össze a sajtóközleményt, amelynek egyébként semmilyen jogi hatása, következménye nincs. A rendőr azt állapította meg, hogy az áldozat teste nem a gyalogátkelőn volt, s valószínűleg azért vonta le azt a következtetést, hogy nem a zebrán ment át. Természetes is, hogy nem a gyalogátkelőn találták meg, ugyanis a gépkocsi elsodorta. Valamennyi ilyen esetben az ügyész elrendeli azt, hogy a gépkocsit szakértői műszaki vizsgálatnak vessék alá. Ismétlem: az ügyet a nyomozó tiszt és az ügyész irányítja – mondta a Kolozs megyei közlekedési rendőrség parancsnoka.
Mureşan Alexandru hangsúlyozta: ebben a pillanatban a közlekedésrendészet nem állapíthatja meg, ki volt a hibás. Elmondása szerint az ügyész sem nyilatkozik mindaddig, míg el nem indul a büntető eljárás. Akkor majd kiderül, hogy súlyos testi sértésről vagy gondatlanságból elkövetett emberölésről van szó. Hangsúlyozta, hogy a megyei közlekedési bizottságban az általa vezetett intézmény képviselője már javasolta, hogy a két szászfenesi gyalogátkelőnél mihamarabb helyezzenek működésbe olyan villanyrendőrt, amelyet a járókelők gombnyomásra aktiválnak.
Érdemes megjegyezni, hogy Ovidiu Lonca, szászfenesi illetőségű lakos, aki szemtanúja volt a balesetnek, az Adevărul napilap kolozsvári kiadásának azt nyilatkozta:
A lány abszolút helyesen kelt át az úttesten, és egy felelőtlen sofőr elgázolta a gyalogátkelőn – mondta a tanú.
Ugyanakkor Jancsó Miklós, Noémi édesapja ma a Szabadságnak elmondta: sikerült még egy bukaresti szemtanút szerezni, aki hajlandó rendőrségi nyilatkozatot is adni arról, hogy az áldozat a gyalogátkelőn ment át. Mi több, a család ügyvédet fogadott.
Szerencsére a sajtó összefogott, s minden irányból újságírói ankét indult. A tényfeltáró riport a Szabadság keddi, augusztus 3-i számában jelenik meg. Ebben megszólal majd egy ügyész és egy bíró is.
Jó hír az, hogy kerültek független szemtanúk (a bíró szerint ezek tanúvallomását veszik elsősorban figyelembe), az ügyet sikerült a megfelelő mederbe terelni, a mérleg két nyelvét kiegyensúlyozni a román sajtós kollégák segítségével.
Holnap belinkelem a tényfeltáró riportot és a fotóriportot.
**************************************************************************************************************
FEJLEMÉNY2 (augusztus 3., 12:36):
A tényfeltáró riport ide kattintva érhető el
*********************************************************************************************************************
Kiss Olivér blogja 