Töltsél egy munkanapot Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács alelnökével! (BETELTEK A HELYEK)

Amikor a nemrég a BBC hírtelevíziónak nyilatkozott…

Közvetlen, barátságos, de néha román szófordulatokat, szavakat használ, amikor nyilatkozik a sajtónak. A helyi, megyei közigazgatás jó ismerője, több közintézményt vezetett, a június végi helyhatósági választásokat követően a Kolozs Megyei Tanács alelnökévé választották. Korábban ezt a tisztséget Fekete Emőke töltötte be.

***********************************************

Korábbi Töltsél egy napot… projektek itt.

***********************************************

Vákár István nevéhez fűződik a pénz kieszközlése a kolozsvári műemlékek elé elhelyezendő ötnyelvű tájékoztató táblákra. Amint arról a Szabadság is írt, a megyei döntéshozó testület volt elnöke, Alin Tişe korábban beleegyezett abba, hogy 60 ezer lejt utaljanak ki a Kolozsvári Városi Tanácsnak a multikulturalizmus eme megnyilvánulási formájára. Radu Moisin volt ideiglenes polgármester, a Nagy-Románia Párt volt tisztségviselője levelet küldött a PDL-s Tişének, hogy a pénzt inkább másra fordítanák. Közben változott a gyermek fekvése, az USL-s Uioreanu került a megyei tanács élére, de Vákárnak sikerült rávennie, hogy átiratot küldjön a városnak, miszerint a megye továbbra is fenntartja: a pénz rendeltetése az ötnyelvű turista tájékoztató táblák felszerelése. Ennek kiharcolása Vákár István érdeme.

Vajon mi a hobbija?

Miből áll a napi tevékenysége? Hány órakor kezdi, s hány órakor végzi a munkanapot? Kikkel találkozik? Mit mond nekik? Milyen szakterületekkel foglalkozik? Hogyan sikerül képviselnie a magyar ügyeket a Kolozs Megyei Tanácsban? Milyen eszközökkel próbál eredményeket elérni?

Ugyanakkor a résztvevőknek óhatatlanul lehetőségük adódik megismerni Vákár Istvánt, az embert is. Fekete Emőke, László Attila és Magyari Tivadar esetében is így történt, ugyanis kötetlen beszélgetések alakultak ki.

Elmész vele tárgyalásokra, esetleg szakbizottsági ülésen veszel részt. Olyan leszel, mint a segédje. Ez szélesíti a látókörödet, kapcsolatokat építhetsz ki, s lehet, a gyakornokoskodás munkalehetőségekre is rávilágít…

A projekt időtartama: 2012. november 5-9.

Jelentkezés: 2012. október 24 – november 2.

Jelentkezni itt a blogon lehet komment segítségével. Név, email cím és mobilszám szükséges. A mobilszámot és az email címet nem közlöm a blogon, de elküldöm Vákár Istvánnak, aki majd felveszi a kapcsolatot a jelentkezővel.

Jelöld meg, melyik napot választod! Amennyiben ketten jelentkeznek egy napra, akkor a jelentkezési sorrend a mérvadó.

Minden nap (hétfő-péntek) egy személy a tisztségviselő társaságában töltheti a munkanapot. A részletekről Vákár István egyeztet a jelentkezőkkel.

Kérdéseket kommentben lehet feltenni.

Egy feltétel van csupán: utólag az élményeket kommentben várom a résztvevőktől.

Jelentkezés indul!

*********************************************************************

JELENTKEZŐK:

2012. november 5., hétfő: Vadas Vanda

2012. november 6., kedd: ***egész napos bukaresti küldetés***

2012. november 7., szerda: Szász Péter

2012. november 8., csütörtök: Antal Lenke

2012. november 9., péntek: Talmács András

*********************************************************************

FOTÓSZTORI – Horea nyomában, tükörtojás a mikrohullámú sütőben és a Cochii-hegy misztikája

Néhány évvel ezelőtt még a Kolozs megyei havasreketyei (Răchiţele) kocsmában is alig mertünk megszólalni magyarul. Meg sem fordult volna a fejünkben, hogy mondjuk a mócok főhadiszállásának tekintett Poiana Horea faluban (Gyálukáluluj) Ady anyanyelvét használjuk. Talán a mócoknak sem, hogy leszúrjanak minket, de inkább nem rizikóztunk.
Most még rántottát is sütöttünk a Glytzék hétvégi házában (ismételten köszönjük a lehetőséget!) levő mikrohullámú sütőben, nem mintha ez a témához tartozna.

Ki gondolta volna: az etnikai feszültség és a helyzet annyira de-fokozódott, hogy most már azokon a helyeken is mertünk magyarul beszélni, ahol (legalábbis mi úgy gondoljuk) Horea járt. S semmi bajunk nem lett. Legalábbis a Cochii-hegyen nem. Sőt! Szombaton túra közben betértünk egy sörre a gombabegyűjtőbe. Jó hely inni, mi? Nem
így gondoltuk mi, de a bentlévők meggyőztek sejtésünk hamisságáról. S annak valótlanságáról, hogy utálják a magyarokat. Isten biza sikerült nekik még arról is meggyőzniük bennünket, hogy együtt igyunk. Fizettek is két sört. Miután megtudták, hogy újságíró vagyok, kértek, írjam le (bárhol), hogy hol ittunk (Kolozs és Fehér megye határán – azt állították az árok a megyehatár), s azt is, hogy egyikük az alpolgármester testvére. Snapszereztek, azaz crúcsát játszottak. Gond nélkül elismerték, hogy “itt ni minden” (széles kézmozdulat) valamiféle Urbánczy grófé volt, de kártyán eljátszodta. Régi idők, erre igyunk egyet – javasolták. Eltelt már a következő 150 év is a beismerés örömére, s bátran koccintottnuk a sörrel.

 

Még azért is Kolozs megyébe pisilünk – kurjantott fel egyikük s lehúzta a sliccét a gombabegyűjtő mellett. S meggyúlt a viharlámpa, csak nekünk.

Radu cu bureţii úr volt a legbarátságosabb: lehozott a hegyről Poiana Horiiba. 4×4-es autóval. Daciával, természetesen. A gombaszedőkből él. Egy kiló tinórú (hirib, hiriba) 25 lej. Doamna Ileana ott előttünk adott le 13 kilót belőle. De jön a nehéz tél – magyarázták.
Ja, azt is a lelkünkre kötötték, hogy leírjam: d’alu’ Olaru’ din Alba csapathoz tartoznak. Na. Mire leértünk a Glytzék házához, Hajni, Arnold és Zsolt már túl volt a parázson, s az első miccsek megsütését. A mi tarjánk következett.