A Community Emergency Response Team (CERT) idei, a Gyalui-havasokban szervezett humanitárius segélyakciója, amely során az önkéntesek az Erdélyi Szigethegység elszigetelt hegyvidéki házaiban a világtól elszakadva élő gyerekeknek, családoknak vittek ajándékot, nem volt olyan, mint a tavaly. Talán azért nem, mert az első, a legeslegelső az mindig emlékezetes marad. Idén nem jött el Lázok Levente barátom sem, így keresnünk kellett helyet valamelyik nagy teljesítményű terepjáróban. Ennek sok előnye volt, ugyanos lehetőséget teremtett új ismerősök szerzésére. Így ismerkedtünk meg Cukival és ami szintén reveláció volt: Petruţaval és férjével Zoltánnal. Igen barátságos, nagyon kedves emberek.
Jó volt viszont együtt tölteni az estét, közösen vacsorázni, s iszogatni, viccelődni, élcelődni, ismerkedni. Ez plusz pont volt a tavalyi kiruccanáshoz képest.
A Gyalui-havasokban ugyanolyan sorsú emberekkel, szétesett családokkal, öntudatukon kívül reménytelen helyzetbe került gyerekekkel találkoztunk, akárcsak a tavalyi akció során. Ismét volt a szemekben csillogás, a lelkekben remény, hogy talán jövőre jobb lesz.
Szerdán, december 19-én a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt a Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport közös humanitárius akciót szervez Kolozsváron és az Aranyos-völgyében. Adományoznál valamit?
*****************************************************************
A Szabadság hírportálra feltöltött fotóriport ide kattintva tekinthető meg
A WebSzabadságon levő videóriport itt található.
*****************************************************************
Kiss Olivér blogja 