Lélekfagyasztó volt a bukaresti tűzeset, csak most jutottam oda, hogy leírjak néhány gondolatot erről. Bármelyikünkkel előfordulhatott volna, akár a fővárosban vagy itt Erdélyben…
Valamivel korábban egy fiatal rendőr vesztette életét. Összecsapnak a hullámok.
Az érintettek ma lemondtak. Too little, too late. Vajon biztonságosabbak lesznek a szórakozóhelyek? Ha jól belegondolunk, bármelyikünkkel is előfordulhatott volna ugyanez az évek során, ugyanis több alkalommal voltunk túlzsúfolt helyiségben tartott koncerten…
Lehet, a túlélők közül néhány év múlva néhányan azt nyilatkozzák majd, bárcsak ők is meghaltak volna: többjük élete bizonyos mértékben kínszenvedés lesz. Csak azért, mert egyesek nem tartották be a tűzbiztonsági előírásokat, az illetékesek pedig nem büntették meg őket, s nekik életük végéig szenvedniük kell.
Valamennyiünk tudat alattijában a halottak emlékére gyújtott gyertyák lángjának még hosszú ideig kell égniük, hogy ébren maradjon a polgári öntudatunk: hátha ilyesmi sohasem fordul elő többé.
Isten nyugtassa az elhunytakat! Élethez való esélyt a túlélőknek!
Kiss Olivér blogja 