Bár ismét hajnalban (pontosabban 5 órakor) kellett ébredni, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek: Hám Péter-féle téli túra (itt hirdeti meg őket) a Máramarosi-havasokban.
Szombaton, január 23-án a Zimbroslavele/Zimbostaviile csúcsait (1601 méter) vettük célba. Ne kérdezzétek, merre mentünk kocsival, hol álltunk meg, honnan indult a túra. Örvendtem, hogy nem kell vezetnem (ehelyett szórakoztattam a még kómás társaságot, ébren tartottam a sofőrt), kérdezősködnöm stb.
Itt az első napi túra (Motogna Marius Viorel és Hám Péter képei), szöveggel:
A Zimbroslavele csúcsai felé meglepően könnyen sikerült kocsival a csúcsok alá parkolnunk.
Nehéz a hajnali indulás…
… de kiváló a hangulat
Tankolunk
Éppen arra gondolok, milyen boldog vagyok, amikor társasággal túrázom…
Az igazi elégtétel, amikor hétvégén ilyen helyre sikerül eljutnom
Lépésben
Egyre fennebb
Meredek
Túllépni a határokon
Bátorítjuk egymást
Na, melyik csúcs ez?
A fény és árnyék játéka
Nem szab határt a hideg és a hó
Az ukrajnai radar állomások
Már nincs sok hátra
Tőled nekem
Utolérlek
Bár a Zimbroslavele Mari csúcs csupán 1,602 méter magas, a heves szél miatt eléggé nehéz volt feljutnunk
Második nap, azaz január 24-én 5 óra 45 percre állítottam az ébresztőt… Aznap 1300 méter szintkülönbséget kellett megtennünk, amely összesen 1600-nak bizonyult. Nehéz, téli körülmények között jutottunk fel a Mihály-havasra (Mihăilecu, 1911 méter).
Tizenketten indultunk el, s kilencen jutottunk fel. Hágóvas nélkül, sokszor négykézláb. Két túrázónak hóvédője sem volt. Több helyen jégpálya fogadott, szerencsére nem a kitett részeken. Párszor tanakodtunk: forduljunk-e vissza, vagy sem… A Garmin Dakota 10 GPS-készülékem (köszi a csodás ajándékot, VaVa!) azt mutatta, a túra összesen a 10 órát és 30 percet tartott.
🙂 ❤ 🙂
KedvelésKedvelés