Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Hám Péter’


A Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker Especially Limited “Trailblazer” Edition ismét Kárpátaljára megy. Hátha most nem kell 50 eurós csúszópénzt fizetnem az ukrán forgalmi rendőröknek, mint 2014-ben… 🙂 Túrabakancsok becsomagolva, várnak a Hegyek!

Nagyon régen voltam utoljára Kárpátalján. Egyszer ott szilvesztereztünk: az akkori kolozsvári magyar és az akkori ungvári magyar főkonzul közbenjárására Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka segítette ott tartózkodásunkat.

Most a Hám Péter által szervezett hosszú hétvégés túrára megyünk. Célpont: Verhovina.  

Reklámok

Read Full Post »


Hám Péter, a.k.a./zis Pedro, a Top Trekkers (volt Túrázás/Excursii) FB-csoport indítója és működtetője, azaz szíve-lelke-veséje) alaposan dokumentálódott, Erdélyben szinte mindenhol esik az eső, ugyanez a helyzet a Vajdaság környékén és Kárpátlaján, így Felvidékre megyünk kirándulni hétfő éjfélig.

Pedro pontosabban a Selmeci körhegységet szemelte ki, állítólag ott nem esik az eső. S ha igen, akkor lubickolunk. Jajj, betettem a fürdőnadrágomat?!

Három picurka videó a készülődésről. MICSODA?! A felfújható matrac elfoglalja a fél csomagtartót?!

 

 

Read Full Post »


14

Földi szépség, feltöltődött lélek (Hám Péter felvétele)

Bár ismét hajnalban (pontosabban 5 órakor) kellett ébredni, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek: Hám Péter-féle téli túra (itt hirdeti meg őket) a Máramarosi-havasokban.

*****************************************************************************************

Szombaton, január 23-án a Zimbroslavele/Zimbostaviile csúcsait (1601 méter) vettük célba. Ne kérdezzétek, merre mentünk kocsival, hol álltunk meg, honnan indult a túra. Örvendtem, hogy nem kell vezetnem (ehelyett szórakoztattam a még kómás társaságot, ébren tartottam a sofőrt), kérdezősködnöm stb.

Itt az első napi túra (Motogna Marius Viorel és Hám Péter képei), szöveggel:

**************************************************************************************************

Második nap, azaz január 24-én 5 óra 45 percre állítottam az ébresztőt… Aznap 1300 méter szintkülönbséget kellett megtennünk, amely összesen 1600-nak bizonyult. Nehéz, téli körülmények között jutottunk fel a Mihály-havasra (Mihăilecu, 1911 méter).

Tizenketten indultunk el, s kilencen jutottunk fel. Hágóvas nélkül, sokszor négykézláb. Két túrázónak hóvédője sem volt. Több helyen jégpálya fogadott, szerencsére nem a kitett részeken. Párszor tanakodtunk: forduljunk-e vissza, vagy sem… A Garmin Dakota 10 GPS-készülékem (köszi a csodás ajándékot, VaVa!) azt mutatta, a túra összesen a 10 órát és 30 percet tartott.

Read Full Post »


kicsi

Páros (Hám Péter felvétele)

Még el sem múlt a Kanári-szigetek hatása (a kalandról egy későbbi bejegyzésben…) , a szombat késő esti érkezést követően magamhoz sem tértem igazán, vasárnap egy teljesen más valóságba, éghajlatba, hőmérsékletbe csöppentem: Hám Péter kezdeményezésére Mikulás-túrán vettünk részt a Széplesen/Ţibleş…

Hadd beszéljenek a fotók a közel 60 (hatvan) résztvevős túráról… Összekevertem a felvételeket, így nem tudom, melyiket, ki készítette. Egy biztos: én egyet sem… 🙂

És a videó:

Mikulas Tura Ham Peter – Turazas Excursii 2015 Hihglights from SzaboPeterZsolt on Vimeo.

Read Full Post »


Kérdésként fel sem merült, hogy idén menjünk-e vagy sem az Erőss Zsolt Emlék- és Teljesítménytúrára. A tavalyi zsenáns „eredményt” tisztára kellett mosnunk. Egyesek még felül is múlták…

Idén valamivel egyszerűbb volt a szervezkedés, végül két kocsival mentünk nyolcan az úgynevezett Szerda csoportból/csapatból. Pénteken, május 15-én késő este érkeztünk Gyergyószentmiklósra. Azonnal találkoztunk Micu Vasile barátunkkal, az Erdély Mentőcsoport oszlopos tagjával, aki szállást intézett nekünk egy helyi iskola bentlakásában. Köszönjük a szervezkedést, a ránk fordított időt és energiát!

13

Ezeken a tájakon túráztunk (Vadas Vanda felvétele)

Azonnal a kocsma következett, bár a Rubinban mégsem kellett volna kiürítenünk az áfonyapálinka teljes készletét. Tavaly két kocsmát zártunk be, most egyet. Ilyen vonatkozásban gyengébben teljesítettünk. Annál jobban viszont a túrán: Boti és Lóri bevállalta az ötvenest, bár a tavaly szintidőn kívül „teljesítette” a harmincast. S kiváló eredményt értek el mindketten. Ugyanúgy (igaz, nem időben, de kitartásban, szívósságban és pszichés erő vonatkozásában) Füzes Attila.

kriszta1

Kriszta itt még átszellemülten (Fotó: Dancurás Hegyimentők Gyergyószentmiklós)

A legkimagaslóbb eredményt viszont Ambrus Kriszta érte el. Ahogy Hám Péter írta a Facebookon:

kilépett a plázából, letépett magáról pár huncut kelléket, húzott egy közepes kaliberű bakancsot, pár (üveg) fröccs után nekieredt az eső áztatta terepnek és 12 óra alatt, megcsinálta: 50 km és 2 500 m szint. Gratulálunk neki!

Aláírom. Hozzátenném még a csodaédibédi rózsaszín (elnézést, pink) okostelefont, amelyet állandóan bügyürget. Vajon alkalomadtán a térerő hiányában nem jelentkeztek az elvonási tünetek?

Sallai János barátunk ötödik lett az 50-es távon. Ez a kolozsvári Szerda csapat (leszámítva a Krisztáét) legjobb teljesítménye. Ne feledkezzünk meg Szénási Zoltánról sem, aki első volt az ötvenesen…

kriszta2

Ahogy saját maga írta a FB-n: …ülve jobban szemügyre tudtam venni a túra jeleket fel a Nagyhagymás felé :))

Dicséret a szervezésért, a székelyföldi ekések és hegyimentők példás odaadásáért. Kitettek magukért, jó volt (szinte) minden.

Sajnos rossz szájízzel maradtunk, ugyanis vasárnap késő délután Bözsi néni „jóvoltából” közel másfél órás késéssel indulhattunk haza Gyergyószentmiklósról Kolozsvárra. A vasárnapi Gyilkos-tó – Gyergyószentmiklós buszra még a szombati induláskor befizettünk. A lazító túrán Bözsi néni a jelenlevőktől érdeklődött: kinek van szüksége buszra. Többen jelezték, hogy sokan nem jöttek kirándulni, s ők is igényelik a szállítást. Ennek ellenére Bözsi néni úgy ítélte meg, csak egy járműre van szükség. A túra nem volt kötelező, nem ott kellett volna összeszámolni az embereket, s Lórinak igaza volt, bár kissé ingerülten közölte: egyszerűen annyi buszt kellett volna rendelni, ahány személy előjegyezte azt. Ennyire egyszerű. Hátha idővel csak a pozitív emlékek rögzülnek szürkeállományunkban…

23

Lefele könnyebb (Vadas Vanda felvétele)

Nagyon reméljük, hogy jövőre nem május második, hanem első szombatján szervezi a EKE Kolozsvári 1891 a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrát. Vandával, Lindával és Emmával ugyanis úgy döntöttünk, hogy 2016 „az ötvenesek” éve lesz. Nem, ez korántsem életkorunkra vonatkozik, hanem arra, hogy jövőre úgy a Jókai, mint az Erőss Zsolton bevállaljuk az 50 kilométeres gyalogtúrát. S természetesen ugyanez lesz a helyzet a Kós Károly Teljesítménytúrán, amely by default 50 kilométeres. A Jókai 50 és az Erőss 50 között két hét pihenő nagyon jó lenne… 🙂

**********************************************************

A Szabadságban megjelent cikkem itt található.

A WebSzabadságra feltöltött fotóriport itt található.

Vargyas Attila kiváló összeállítása: (figyelj bennünket a 6:23-tól…)

**********************************************************

 

Read Full Post »


1

Tél, visszavárunk! (Sallai János felvétele)

Kedvenceim azok a nyugodt, ráérős, korántsem rohanós hétvégi túrák, amikor már pénteken elhagyjuk a betondzsungelt, nem szívjuk többé magunkba a friss szmogot, valósággal elmenekülünk. Egész héten szaladgálás, mi több, rohanás, nyugtalanság, intéznivalók. Sokszor még nekem is nagyon összegyűl, pedig tudatosan úgy szerveztem meg az életemet, hogy minél kevesebb macera legyen. Komolyan nem tudom, a családosok, akiknek a stressz szempontjából hatványozottabban nehezebb, hogyan bírják a gyűrődést…

Ezúttal nem a kedvenc forgatókönyvem szerint alakultak a dolgok: pénteken, sőt még szombaton sem tudtunk volna elmenni. Azaz kiruccanhattunk volna, de csak férfiak voltak érdekeltek a túrában… Nőnapkor kolbászparti?! Valahogy nem volt kecsegtető. Ezért szombaton egy kis biciklizés és geodobozolás, majd baráti vacsora, vasárnap pedig túra volt műsoron. No, de milyen túra…

Bár tudtam, hogy vasárnap HAJNALI 4 ÓRA 30 PERCKOR kell ébrednem, hogy ne késsem le a HAJNALI FÉL HAT ÓRÁS indulást, mégsem tudtam időben lefeküdni. Egy ideig zombi voltam a kocsiban, de aztán látva a hóval borított hegycsúcsokat, megjött a kedvem.

Hám Péter túravezető ezúttal a Máramarosi-havasokban levő Keresztálló-csúcsot és környékét szemelte ki. S nagyon jól tette. S nem csak ezt hódítottuk meg, hanem egy másik 1800-ast is. Ahogy ő írja a Túrázás/Excursii FB-csoportban: fárasztó, de nagyon látványos túrában volt részünk a szép időnek köszönhetően. S még az Erdélyi Kárpát Egyesület túra- és társaságkedvelő emberének, Kinczel Ferencnek a születésnapját is megünnepeltünk. Igaz ugyan, hogy elvesztette a pénztárcáját, de hétfőn visszament, és megtalálta… 🙂

Köszönjük a szép élményt, Péter! Már nem orrolok rád annyira a hajnali ébredésért…. 🙂

Hadd beszéljenek inkább Sallai János és Hám Péter fényképei!

 

Read Full Post »


Magányosan

Magányosan (Hám Péter felvételei)

Ha mindent összevetek az év eddigi legjobb túrája volt a Hám Péter által (a Túrázás/Excursii FB-csoport itt) szervezett kétnapos hétvégi kiruccanás: kiváló volt a társaság, a hangulat, az idő. S természetesen a táj és a túra is.

Kivételesen nem pénteken este szabadultunk a betondzsungelből és a friss szmogból, hanem csak szombaton reggel. Laura, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének aktív tagja is velünk tartott. Amíg Hám Péter és csapata elért (ők csak a déli harangszókor indultak) Felsőbányára (Baia Sprie), addig mi megnéztük a Kék-tavat, s még a TiviDan által elrejtett geodobozt is megtaláltuk.

A kocsikat a Fernezely (Firizei) völgyben hagytuk, s nekivágtunk a Sólyomkőnek. Egészséges kis mászás volt. Megismerjük a nagybányai EKE-csapatot: Mátyus Attilát, Kinczel Ferencet, Barra Lehelt. Nagyon jó a hangulat, jó a túra, sokat léháskodunk.

Csodaország

Csodaország

Vasárnap már nem csak kilencen, hanem tizennégyen túrázunk. Még több nagybányai természetjáró csatlakozik hozzánk. Hajdan működött bányavállalat épületeinél hagyjuk a kocsikat, s jelzett, majd jelzetlen úton, nagyon meredeken jutunk fel a Vasalóra, majd a Rozsályra. Itt tűzrakás, szükségállapot miatt elcsent csirkehússal… 🙂

S még három geodobozt is elrejtettem a környéken…. 🙂

Az egyik képhez ezt a kommentet írtam. Kilenc lájkot kapott, szerintem az utolsó mondatért…

Ősszel még nyár.

Kiváló társaság volt, jól egymásra hangolódtunk. Egyedi, talán megismételhetetlen alkalom volt. Ilyen, így nem volt, s nem is lesz többé. Ezért jó, hogy éltünk a lehetőséggel, s “kiviseltük” magunkat… Mennyire másak vagyunk (életút, szakma, családi háttér, álmok, életkor, személyiség stb.), s mégis van közös halmaz: a természetszeretet és –járás. Szerintem ezek egy olyan mozgatórugók, amelyek minden mást felülmúlnak. S ezek a kötelékek sajátos dinamikát biztosítottak a hétvégének.

Kiválóan éreztem magam veletek, mindannyiatokkal.

Sajnálom, hogy egyesekkel nem sikerült mélyrehatóbban elbeszélgetnem, megismerkednem. Talán az idő is túl rövid volt. Remélem, mindannyian túlláttak a szitán, s különbséget tudtak tenni a színház és a valós én között. Korántsem akarok maszlagos lenni, túlzásokban sem akarok esni, de mindannyiatokban értékes és értelmes embereket ismertem meg. Mindenki a saját hátterével, élményvilágával és megnyilvánulási formájával – de mégis egységes egészet alkottunk.

Egyáltalán nem vagyok érzelgős típus, de számomra kiváló volt az egész hétvége. Köszönöm nektek! Remélem, legközelebb kevesebbet jár a szám… 🙂

Read Full Post »

Older Posts »