Alaposan meglepődtünk, amikor a 2020. december 18. és 2021. január 3. közötti időszakban Bosznia-Hercegovinában megejtett körutunk során, tanácsot kérve az érdekes és izgalmas látnivalókkal kapcsolatban, Kovács Lehel István, a Sapientia – EMTE egyetemi adjunktusa, az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke, valamint Hám Péter rendkívül tapasztalt világutazó azt javasolta, feltétlenül menjünk el a Szarajevótól mintegy 30 kilométerre északra elhelyezkedő Visoko városába, és vegyük szemügyre… a boszniai piramisok völgyét. Lévén hogy utolsó pillanatban döntöttünk a boszniai körút mellett (eredetileg Rodostóba és Drinápolyba készültünk, ám néhány órával indulásunk előtt Törökország felkerült a magas Covid-19-megbetegedésarányt jelző „sárga listára”), nem volt idő útitervet készíteni, utánanézni a dolgoknak, ezért megfogadtuk a két tapasztalt utazó tanácsát, és ellátogattunk egy olyan helyre, amelyről korábban semmilyen információnk nem volt, s amely alaposan meglepett.
minél több, de ha lehet, az összes 2500 fölötti hegycsúcsra feljutni ezen a „közeli helyeken” és „ami belefér” típusú nyáron.
Augusztus 28-án, pénteken már délután elindultunk Kolozsvárról, s éjfél tájt érkeztünk a Szombatvölgyi menedékházhoz (Cabana Valea Sâmbetei). A kocsikat a kis vízerőmű fölötti sorompó közelében hagytuk, innen pedig körülbelül másfél óra és az éj leple alatt értünk szálláshelyünkhöz.
Szombaton kimásztunk a gerincre,
s innen szintgörbén eljutottunk a Dara (2501 méter) a Hârtopul Darei (2506 méter) csúcsokra, vasárnap Bibi pihenőt tartott, így Emmával és Jocóval másztuk meg a Nagy-Vista (Viştea Mare, 2527 méter) és a Moldoveanu-csúcsot (2544 méter, Románia legmagasabbja).
Kedden Emma tartott kényszerpihenőt (gyomorrontás), így Hám Péter kiváló körút-ötlete alapján Bibi és Jocó társaságában voltunk a Bucsecs-hegységben lévő Bucura Dumbravei (Vârful Ocolit, 2503 méter) és az Omu-csúcson (2507 méter).
Aztán a Bibi édesapja, Róbert és az élettársa, Ildikó által működtetett, Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) lévő Robildi vendégházban lábadoztunk (gyomorrontás), viszont szeptember 5-6. időszakban nem hagytuk ki a Nagyszebenben zajló Astra Dokumentumfilm-fesztivál első napjait sem…
Részletek a képaláírásokban. Kattints az első fotóra!
Továbbra is rossz állapotban van a Szombatvölgyi menedékház
Továbbra is rossz állapotban van a Szombatvölgyi menedékház
Terveznek a hölgyek
Stílusosan
Ha leválik a bakancsnak a Jocó által megragasztott talpa…
Valahol a nyeregben
A Dara-csúcs fele
Panoráma juhokkal
Merengő
Bibi is mereng
Sikerült!
A szokásos dili-fotó. Bibi komoly
Jó a fókusz
Távlatok a Fogarasi-havasokban
A Nagy-Vista hegycsúcs alatti menedékhely
A pásztorok fuvaroztatják őket
Már látszik a Nagy-Vista és a Moldoveanu-csúcs
Kiváló állapotban van a Kis-ablak (Fereastra Mica a Sâmbetei) közvelten közelében lévő menedékhely
Kiváló állapotban van a Kis-ablak (Fereastra Mica a Sâmbetei) közvelten közelében lévő menedékhely
Emma csúcsfotót készít Jocóról a Moldoveanu-csúcson. Nincs mosoly
Dugó a Nagy-Vista és a Moldoveanu-csúcs között
Moldoveanu-csúcs. Tömgesen
Majdhogynem élvezhetetlen a tömeg miatt
Fürdőruciban Románia legmagasabb csúcsán
Fülhallgatóval a Moldoveanu-csúcsra
A pásztorok tehetik tönkre a Nagy-Vista csúcs alatt lévő menedékhelyet
A pásztorok műve (Nagy-Vista menedékhely)
A pásztorok műve (Nagy-Vista menedékhely)
Viszlát, Fogarasi-havasok!
A Bucsecs-hegységbe történő indulás előtt titánok vagyunk
Alsószombatfalva (Sâmbăta de jos), lipicai tenyészlovak megtekintése. 1875-ben itt hozták létre az akkori Magyarország negyedik ménesuradalmát lipicai tenyészlovakkal
Ez már a Bucsecs-hegység. Hám Péter kiváló ötlete alapján a Ialomiţei-barlangtól és kolostortól indultunk el az Omu-csúcsra
Nehéz a hőségben. Indultunk volna még korábban…
Belefutottunk, egyébként mi is kikerültük volna
Omu-csúcs
Szerencsére éppen senki sem járt a környéken. Bucsecs-hegység, Szfinx
Kedd estétől totál relax és gyomorrontás-rehabilitáció a Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) található Robildi vendégházban, Bianka édeapjánál, Róbertnél és élettársánál, Ildikónál. Az állva, azaz fekve szörfözés is műsoron volt
Öböl
Apa és lánya
Kinyúltam, végig Róbert evezett
Ellazulva
Fiúk, ti elbubukáltatok?!
Szombaton már Nagyszebenben voltunk az Astra Dokumentumfilm-fesztiválon
Kiváló alkotásokat tekinthettünk meg. Köszönjük, Kató Csilla!
A korábbi negatív élmények miatt ódzkodtam attól, hogy ismét Kárpátaljába utazzam, bár néhány évvel ezelőtt jól telt a szilveszter Ungváron – akkor is csúszópénzt kértek a forgalmi rendőrök. Szóval ilyen ambivalens érzések lettek úrrá rajtam, amikor Hám Péter bejelentette, hogy lecsekkolja a kárpátaljai hegyeket.
S a vezetési stílusa sincs az ínyemre, ám ebben a tekintetben is szerencsém volt: nem tudta annyira taposni a gázpedált, mert valamiféle elektronikai cucc korlátozta őt ebben.
All-in-all kiválóan telt Lenkével és Péterrel a kárpátaljai kiruccanás, szép emlékekkel gazdagodtunk. Köszönöm mindkettőjüknek a lehetőséget.
A Szabadságban ma megjelent élménybeszámoló ide kattintva érhető el.
Ez volt a túraleírás, amelyet Zernest/Zărneşti előtt egy-két órával kaptunk meg. Pénteken, július 13-án a közel 16 órai indulásig bizonytalan volt, hova megyünk. Végül úgy döntöttünk, a Hám Péter által javasolt Királykő-túrára esik a választás. Akkor, különböző kommunikációs zavarok miatt, még nem tudtuk, hogy a Marosvásárhelyi EKE a főszervező… Ezért is mondtam néhány ekésnek, mi a Hám Péter kakukktojásai vagyunk… 🙂
A túraleírás így hangzott:
Július 14-én, szombaton reggel 7-kor indulás a sátraktól kis hátizsákokkal a Királykő északi gerincére.
Útvonal: Plaiul Foii turistaház – Spirlea védkunyhó – Deubel útja – Grind-nyereg – Pásztor-csúcs (2238 m) – Vârful Căldării Ocolite (2202 m) – Kis-Cimbalom (2231) – Nagy-Cimbalom (2177 m) – Hegyes-csúcs (2150 m) – Csoránga-őv – Reménység védkunyhó – Călineţ-szakadékvölgy alsó szakasza – Plaiul Foii turistaház – sátrak.
A túra hossza: 21 km.
Szintkülönbség: +1700 m / -1700 m.
Várható időtartam pihenőkkel együtt: 12 óra.
Minősítés: nehéz sziklatúra, nagy szintkülönbséggel, időnként kétkezi mászással, drótköteles, kitett szakaszokkal, kőfolyásokkal.
Látnivalók: látványos mészkőszikla falak, tornyok és gerincek, lélegzetelállító kilátás, sok védett virág Kötelező felszerelés: esőköpeny, szélkabát, 1,5 – 2 liter folyadék, kemény talpú túrabakancs.
Ajánlott felszerelés: jól összecsukható túrabot, napkrém, napellenzős sapka v. kalap, lábszárvédő.
Igen, volt minden. Bibi nehezebben bírta, így számunka végül a GPS szerint: 15 óra, 2000 méter szintkülönbség, 21 Km össztávolság.Hiszem és vallom: csak azt tudja, milyen, aki megtette Románia legnehezebbnek tartott túráját a Királykőn…
Köszönjük szépen segítőinknek (György Enikőnek, Kádár Gyulának és Német Leventének), az Marosvásárhelyi EKE valódi túrázóinak, akik senkit, semmilyen körülmények között nem hagynak hátra!
*********************
*********************
Hadd beszéljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre, ne aggódj, nincs sok!
Indulás szombaton hajnali 7 órakor a Plaiul Foii menedékháztól/szállodától…
Igen, odáig mászunk fel. Igen, mászunk… 🙂
Rejtélyes
Kaliforniai CouchSurfing vendégem, Kat (középen) is csatlakozott a túrához
Valóban: nagyon sok helyen láncok segítettek a gerincre
Megérte a kilátás…
Egy kis bemelegítő: fémsodrony
Perspektívák
Van még sok?!
Levente az oldalas megoldás mellett döntött
Nem találom a fogást!
Kicsi a távolság közöttünk
Néhány perccel a fotó készítése előtt hegyi zergék kaccsintottak ránk
Örökkévalóság
Végre a gerincen
Csúcs
Másfajta csúcson… 🙂
Killing me softly 🙂
Ott a végén mentünk le
Ártatlannak tűnt, de aztán bedurvult, esett, rendkívül csúszós lett minden
A Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker Especially Limited “Trailblazer” Edition ismét Kárpátaljára megy. Hátha most nem kell 50 eurós csúszópénzt fizetnem az ukrán forgalmi rendőröknek, mint 2014-ben… 🙂 Túrabakancsok becsomagolva, várnak a Hegyek!
Nagyon régen voltam utoljára Kárpátalján. Egyszer ott szilvesztereztünk: az akkori kolozsvári magyar és az akkori ungvári magyar főkonzul közbenjárására Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka segítette ott tartózkodásunkat.
Most a Hám Péter által szervezett hosszú hétvégés túrára megyünk. Célpont: Verhovina.
Hám Péter, a.k.a./zis Pedro, a Top Trekkers (volt Túrázás/Excursii) FB-csoport indítója és működtetője, azaz szíve-lelke-veséje) alaposan dokumentálódott, Erdélyben szinte mindenhol esik az eső, ugyanez a helyzet a Vajdaság környékén és Kárpátlaján, így Felvidékre megyünk kirándulni hétfő éjfélig.
Pedro pontosabban a Selmeci körhegységet szemelte ki, állítólag ott nem esik az eső. S ha igen, akkor lubickolunk. Jajj, betettem a fürdőnadrágomat?!
Három picurka videó a készülődésről. MICSODA?! A felfújható matrac elfoglalja a fél csomagtartót?!
Földi szépség, feltöltődött lélek (Hám Péter felvétele)
Bár ismét hajnalban (pontosabban 5 órakor) kellett ébredni, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek: Hám Péter-féle téli túra (itt hirdeti meg őket) a Máramarosi-havasokban.
Szombaton, január 23-án a Zimbroslavele/Zimbostaviile csúcsait (1601 méter) vettük célba. Ne kérdezzétek, merre mentünk kocsival, hol álltunk meg, honnan indult a túra. Örvendtem, hogy nem kell vezetnem (ehelyett szórakoztattam a még kómás társaságot, ébren tartottam a sofőrt), kérdezősködnöm stb.
Itt az első napi túra (Motogna Marius Viorel és Hám Péter képei), szöveggel:
A Zimbroslavele csúcsai felé meglepően könnyen sikerült kocsival a csúcsok alá parkolnunk.
Nehéz a hajnali indulás…
… de kiváló a hangulat
Tankolunk
Éppen arra gondolok, milyen boldog vagyok, amikor társasággal túrázom…
Az igazi elégtétel, amikor hétvégén ilyen helyre sikerül eljutnom
Lépésben
Egyre fennebb
Meredek
Túllépni a határokon
Bátorítjuk egymást
Na, melyik csúcs ez?
A fény és árnyék játéka
Nem szab határt a hideg és a hó
Az ukrajnai radar állomások
Már nincs sok hátra
Tőled nekem
Utolérlek
Bár a Zimbroslavele Mari csúcs csupán 1,602 méter magas, a heves szél miatt eléggé nehéz volt feljutnunk
Második nap, azaz január 24-én 5 óra 45 percre állítottam az ébresztőt… Aznap 1300 méter szintkülönbséget kellett megtennünk, amely összesen 1600-nak bizonyult. Nehéz, téli körülmények között jutottunk fel a Mihály-havasra (Mihăilecu, 1911 méter).
Tizenketten indultunk el, s kilencen jutottunk fel. Hágóvas nélkül, sokszor négykézláb. Két túrázónak hóvédője sem volt. Több helyen jégpálya fogadott, szerencsére nem a kitett részeken. Párszor tanakodtunk: forduljunk-e vissza, vagy sem… A Garmin Dakota 10 GPS-készülékem (köszi a csodás ajándékot, VaVa!) azt mutatta, a túra összesen a 10 órát és 30 percet tartott.
Még el sem múlt a Kanári-szigetek hatása (a kalandról egy későbbi bejegyzésben…) , a szombat késő esti érkezést követően magamhoz sem tértem igazán, vasárnap egy teljesen más valóságba, éghajlatba, hőmérsékletbe csöppentem: Hám Péter kezdeményezésére Mikulás-túrán vettünk részt a Széplesen/Ţibleş…
Hadd beszéljenek a fotók a közel 60 (hatvan) résztvevős túráról… Összekevertem a felvételeket, így nem tudom, melyiket, ki készítette. Egy biztos: én egyet sem… 🙂
Idén valamivel egyszerűbb volt a szervezkedés, végül két kocsival mentünk nyolcan az úgynevezett Szerda csoportból/csapatból. Pénteken, május 15-én késő este érkeztünk Gyergyószentmiklósra. Azonnal találkoztunk Micu Vasile barátunkkal, az Erdély Mentőcsoport oszlopos tagjával, aki szállást intézett nekünk egy helyi iskola bentlakásában. Köszönjük a szervezkedést, a ránk fordított időt és energiát!
Ezeken a tájakon túráztunk (Vadas Vanda felvétele)
Azonnal a kocsma következett, bár a Rubinban mégsem kellett volna kiürítenünk az áfonyapálinka teljes készletét. Tavaly két kocsmát zártunk be, most egyet. Ilyen vonatkozásban gyengébben teljesítettünk. Annál jobban viszont a túrán: Boti és Lóri bevállalta az ötvenest, bár a tavaly szintidőn kívül „teljesítette” a harmincast. S kiváló eredményt értek el mindketten. Ugyanúgy (igaz, nem időben, de kitartásban, szívósságban és pszichés erő vonatkozásában) Füzes Attila.
Kriszta itt még átszellemülten (Fotó: Dancurás Hegyimentők Gyergyószentmiklós)
A legkimagaslóbb eredményt viszont Ambrus Kriszta érte el. Ahogy Hám Péter írta a Facebookon:
kilépett a plázából, letépett magáról pár huncut kelléket, húzott egy közepes kaliberű bakancsot, pár (üveg) fröccs után nekieredt az eső áztatta terepnek és 12 óra alatt, megcsinálta: 50 km és 2 500 m szint. Gratulálunk neki!
Aláírom. Hozzátenném még a csodaédibédi rózsaszín (elnézést, pink) okostelefont, amelyet állandóan bügyürget. Vajon alkalomadtán a térerő hiányában nem jelentkeztek az elvonási tünetek?
Sallai János barátunk ötödik lett az 50-es távon. Ez a kolozsvári Szerda csapat (leszámítva a Krisztáét) legjobb teljesítménye. Ne feledkezzünk meg Szénási Zoltánról sem, aki első volt az ötvenesen…
Ahogy saját maga írta a FB-n: …ülve jobban szemügyre tudtam venni a túra jeleket fel a Nagyhagymás felé :))
Dicséret a szervezésért, a székelyföldi ekések és hegyimentők példás odaadásáért. Kitettek magukért, jó volt (szinte) minden.
Sajnos rossz szájízzel maradtunk, ugyanis vasárnap késő délután Bözsi néni „jóvoltából” közel másfél órás késéssel indulhattunk haza Gyergyószentmiklósról Kolozsvárra. A vasárnapi Gyilkos-tó – Gyergyószentmiklós buszra még a szombati induláskor befizettünk. A lazító túrán Bözsi néni a jelenlevőktől érdeklődött: kinek van szüksége buszra. Többen jelezték, hogy sokan nem jöttek kirándulni, s ők is igényelik a szállítást. Ennek ellenére Bözsi néni úgy ítélte meg, csak egy járműre van szükség. A túra nem volt kötelező, nem ott kellett volna összeszámolni az embereket, s Lórinak igaza volt, bár kissé ingerülten közölte: egyszerűen annyi buszt kellett volna rendelni, ahány személy előjegyezte azt. Ennyire egyszerű. Hátha idővel csak a pozitív emlékek rögzülnek szürkeállományunkban…
Lefele könnyebb (Vadas Vanda felvétele)
Nagyon reméljük, hogy jövőre nem május második, hanem első szombatján szervezi a EKE Kolozsvári 1891 a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrát. Vandával, Lindával és Emmával ugyanis úgy döntöttünk, hogy 2016 „az ötvenesek” éve lesz. Nem, ez korántsem életkorunkra vonatkozik, hanem arra, hogy jövőre úgy a Jókai, mint az Erőss Zsolton bevállaljuk az 50 kilométeres gyalogtúrát. S természetesen ugyanez lesz a helyzet a Kós Károly Teljesítménytúrán, amely by default 50 kilométeres. A Jókai 50 és az Erőss 50 között két hét pihenő nagyon jó lenne… 🙂
Kedvenceim azok a nyugodt, ráérős, korántsem rohanós hétvégi túrák, amikor már pénteken elhagyjuk a betondzsungelt, nem szívjuk többé magunkba a friss szmogot, valósággal elmenekülünk. Egész héten szaladgálás, mi több, rohanás, nyugtalanság, intéznivalók. Sokszor még nekem is nagyon összegyűl, pedig tudatosan úgy szerveztem meg az életemet, hogy minél kevesebb macera legyen. Komolyan nem tudom, a családosok, akiknek a stressz szempontjából hatványozottabban nehezebb, hogyan bírják a gyűrődést…
Ezúttal nem a kedvenc forgatókönyvem szerint alakultak a dolgok: pénteken, sőt még szombaton sem tudtunk volna elmenni. Azaz kiruccanhattunk volna, de csak férfiak voltak érdekeltek a túrában… Nőnapkor kolbászparti?! Valahogy nem volt kecsegtető. Ezért szombaton egy kis biciklizés és geodobozolás, majd baráti vacsora, vasárnap pedig túra volt műsoron. No, de milyen túra…
Bár tudtam, hogy vasárnap HAJNALI 4 ÓRA 30 PERCKOR kell ébrednem, hogy ne késsem le a HAJNALI FÉL HAT ÓRÁS indulást, mégsem tudtam időben lefeküdni. Egy ideig zombi voltam a kocsiban, de aztán látva a hóval borított hegycsúcsokat, megjött a kedvem.
Hám Péter túravezető ezúttal a Máramarosi-havasokban levő Keresztálló-csúcsot és környékét szemelte ki. S nagyon jól tette. S nem csak ezt hódítottuk meg, hanem egy másik 1800-ast is. Ahogy ő írja a Túrázás/Excursii FB-csoportban: fárasztó, de nagyon látványos túrában volt részünk a szép időnek köszönhetően. S még az Erdélyi Kárpát Egyesület túra- és társaságkedvelő emberének, Kinczel Ferencnek a születésnapját is megünnepeltünk. Igaz ugyan, hogy elvesztette a pénztárcáját, de hétfőn visszament, és megtalálta… 🙂
Köszönjük a szép élményt, Péter! Már nem orrolok rád annyira a hajnali ébredésért…. 🙂
Hadd beszéljenek inkább Sallai János és Hám Péter fényképei!
Ha mindent összevetek az év eddigi legjobb túrája volt a Hám Péter által (a Túrázás/Excursii FB-csoport itt) szervezett kétnapos hétvégi kiruccanás: kiváló volt a társaság, a hangulat, az idő. S természetesen a táj és a túra is.
Kivételesen nem pénteken este szabadultunk a betondzsungelből és a friss szmogból, hanem csak szombaton reggel. Laura, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének aktív tagja is velünk tartott. Amíg Hám Péter és csapata elért (ők csak a déli harangszókor indultak) Felsőbányára (Baia Sprie), addig mi megnéztük a Kék-tavat, s még a TiviDan által elrejtett geodoboztis megtaláltuk.
A kocsikat a Fernezely (Firizei) völgyben hagytuk, s nekivágtunk a Sólyomkőnek. Egészséges kis mászás volt. Megismerjük a nagybányai EKE-csapatot: Mátyus Attilát, Kinczel Ferencet, Barra Lehelt. Nagyon jó a hangulat, jó a túra, sokat léháskodunk.
Csodaország
Vasárnap már nem csak kilencen, hanem tizennégyen túrázunk. Még több nagybányai természetjáró csatlakozik hozzánk. Hajdan működött bányavállalat épületeinél hagyjuk a kocsikat, s jelzett, majd jelzetlen úton, nagyon meredeken jutunk fel a Vasalóra, majd a Rozsályra. Itt tűzrakás, szükségállapot miatt elcsent csirkehússal… 🙂
S még három geodobozt is elrejtettem a környéken…. 🙂
Az egyik képhez ezt a kommentet írtam. Kilenc lájkot kapott, szerintem az utolsó mondatért…
Ősszel még nyár.
Kiváló társaság volt, jól egymásra hangolódtunk. Egyedi, talán megismételhetetlen alkalom volt. Ilyen, így nem volt, s nem is lesz többé. Ezért jó, hogy éltünk a lehetőséggel, s “kiviseltük” magunkat… Mennyire másak vagyunk (életút, szakma, családi háttér, álmok, életkor, személyiség stb.), s mégis van közös halmaz: a természetszeretet és –járás. Szerintem ezek egy olyan mozgatórugók, amelyek minden mást felülmúlnak. S ezek a kötelékek sajátos dinamikát biztosítottak a hétvégének.
Kiválóan éreztem magam veletek, mindannyiatokkal.
Sajnálom, hogy egyesekkel nem sikerült mélyrehatóbban elbeszélgetnem, megismerkednem. Talán az idő is túl rövid volt. Remélem, mindannyian túlláttak a szitán, s különbséget tudtak tenni a színház és a valós én között. Korántsem akarok maszlagos lenni, túlzásokban sem akarok esni, de mindannyiatokban értékes és értelmes embereket ismertem meg. Mindenki a saját hátterével, élményvilágával és megnyilvánulási formájával – de mégis egységes egészet alkottunk.
Egyáltalán nem vagyok érzelgős típus, de számomra kiváló volt az egész hétvége. Köszönöm nektek! Remélem, legközelebb kevesebbet jár a szám… 🙂
Indulunk a Sólyomkőre
No, már fent is vagyunk…
Együtt a csúcson. Jajj, de romcsiiiii…
Szívd magadba!
A Vasaló következik
Ugyanaz a csoport, ugyanott, de másképp
Az Első Mohikán vezet
Csodaország
A Vasalón
Ebéd a sziklák szélén
Kinek küld SMS-t?
Nagybánya
Szépségek
Magányosan
Közelebb
Valamit ismét magyarázok… Vagy jegyzetelem, amit Hám Helga Melinda mond?
Közben a kutyus dézsmálja a hátrahagyott ételmaradékokat
Kiss Olivér blogja 