Tegnap a közszolgálati televízió (TVR) kolozsvári stúdiója magyar adásának meghívottja voltam, nagyszebeni Astra Dokumentumfilm-fesztiválról beszélgettem Varga-Mihály Márton műsorvezetővel. Sok érvet sorakoztattam fel eme mozgóképes műfaj mellett, de elfelejtettem egyik leglényegesebbet, amelyet ő emelt ki, s csak utólag, robogózás közben ülepedett le bennem: toleránsabbakká tesznek.
Mennyire igaza van Marcinak:
a dokumentumfilmek által rendszerint olyan világ tárulkozik eléd, amelyről keveset tudsz, vagy egyáltalán nem hallottál róla. Ennek a világnak a megismerése, a tudás mindenképpen toleránsabbá, megértőbbé, empatikusabbá tesz.
Olyan a dokumentumfilm, akár az utazás: látsz, hallasz, tudomást szerzel, hatások érnek, reflektálsz olyan távoli világról és azzal kapcsolatban, amely elérhetetlen számodra. S a megismerés által toleránsabb leszel, empatikusabb.
A dokumentumfilmekről alkotott véleményem további része ide kattintva érhető el.
A dokumentumfilm-fesztivál online elérhetőséget nyújt a produkciók megtekintésére. Részletek itt.
ezért lélektépő élmény dokumentumfilmeket nézni. Mindezek ellenére évek óta a kedvenc filmes műfajom, hiszen a valóság messze felülmúl bármely képzelt világot.
Klisé talán a cím, de igaz… 🙂
Úgy emlékszem, 2018 óta veszek részt a Nagyszebenben szervezett Astra Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon. A filmek vonatkozásában nagyon kevés volt a melléfogás.
Idén csütörtök este érkeztem a fesztiválra és a vasárnapi díjátadó gálát követően indultam vissza Kolozsvárra.
Ki és milyen formában segít az egyedül maradt és magukra hagyott időseknek? Főleg, amikor egy olyan városban élnek, ahol Litvánia legmagasabb öngyilkossági rátáját mutatták ki. Ki látogatja, nyugtatja őket, s ad nekik reményt? S mi történik akkor, ha valaki elhatározza: véget vet az életének? Megrázó történetek, tanulságos végkifejet!
Alex Dima dokumentumfilmje az illegális fakivágásokról
3. Attention all passengers/Atenţie pasageri
Ki gondolta volna, mennyire lelkileg megterhelő lehet a mozdonyvezetői munka. Az Astra Filmfesztiválon Marek Moučka rendezőt személyesen is alkalmam nyílt társalogni, így lehetőség adódott a produkció még mélyebb megismerésére. Meg is kérdeztem tőle: mégis, miért érdemes a nagyvilág elé tárni a szlovák mozdonyvezetők traumáit – a film ugyanis arról szól, hogyan dolgozzák fel az öngyilkosok halálra gázolása okozta poszt-traumatikus időszakot.
Még mielőtt válaszolt volna, beláttam: egy olyan társadalmi rétegről van szó, amelynek tagjait egyszerűen nem látjuk. Elszállítanak egyik helyről a másikra, s esetleg látjuk őket a mozdony ablakában.
Szerinte is fontos külön arra rávilágítani, mit éreznek, gondolnak a vonat elé ugró embereket halálra gázoló mozdonyvezetők…
A film vetítését követő kérdezz-felelek során Anton von Heiseler úgy beszélt a halálról és az azt követő „eljárásokról”, mintha mindkettő a világ legtermészetesebb dolga lenne. Valamennyire érthető, ugyanis a dokumentumfilm forgatása közben annyi koporsót látott, hogy megszokta.
Akárcsak a teljesen iparosított koporsómenedzsmentet lebonyolító munkások, akik ebédszünetben kedélyesen meghívták pizzázni a krematóriumban található munkahelyükön…
Sokkoló látni, mi történik a Berlinben elhunyt és hamvasztásra váró személyek hulláival. S a rendező mégis hogyan lelt rá erre a kitűnő témára: a hamvasztás mellett döntött nagymamája meg akarta nézni, mi lesz vele, miután végleg behunyja a szemét…
6. Nun of your business/Fac ce vreau în mănăstirea mea
Igen, a szerb-horvát koprodukció bebizonyítja: az apácák is szerelmesek lehetnek… egymásba. Mégis, hogyan tarthat a fellángolás, ugyanis mindkettőjüknek harcba kell szállnia a szigorú kolostori szabályokkal, a biblia tanításaival és a saját meggyőződésekkel.
Meglepetés!
A kapcsolat kitart, de mi lesz, amikor minden kiderül, s szembe kell nézniük a „kinti” társadalom ítélkezésével? Ivana Marinić Kragić ügyesen kezeli a témát, a meglepetések lépten-nyomon jelen vannak a dokumentumfilmben…
Kérem, a produkció megtekintése után fogadjanak, melyik pár szakít, s kik maradnak együtt! Kérem, indokolják meg egymásnak a válaszaikat! Azután pedig írjanak a Facebookon Dorota Proba lengyel rendezőnek, s ellenőrizzék, helyesen tippeltek-e!
Kétségtelen, hogy az emberi érzelmek, a párkapcsolatok a legbonyolultabb társadalmi képletek közé tartoznak. Ez a film erről szól, de rólunk is, hisz teszteli saját és a partnerünkkel szemben tanúsított őszinteségünket is!
8. Stela, in the name of the father/Stela, în numele tatălui
Szakember szerint a főszereplő a kamera jelenlététől befolyásolva csak előadta magát. Ez igaz lehet, ám úgy vélem, személyes traumái és a mélyszegénységben és droggal élők megsegítésére tett próbálkozásai feljogosítják erre.
9. Radiography of a family/Radiografia unei familii
10. For your comfort and safety/Pentru confortul şi siguranţa dumneavoastră
Frédéric Mainçon rendező egy bohém figura, aki egyszerűen szóba állt a párizsi Palais de Tokyo kortárs művészeti központ biztonsági őreivel. S felfedezte, hogy valamennyien afrikaiak.
A fekete bőrű férfiak láttán jött az ötlete: dokumentumfilmet készít arról, milyen 12 órát állva dolgozni. Szerencsére a kiszolgáltatott bevándorló-alkalmazottakat arról is kérdezte, mit gondolnak a kortárs művészetről, a látogatókról, saját életükről. Arra is kíváncsi volt, mit gondolnak arról, hogy szinte valamennyi látogató átnéz rajtuk…
11. The certainty of probabilities / Certitudinea probabilităţilor
Bevallom, nem tudtam végignézni a poszt-doktori elméleti dolgozat vizuális megjelenítéséhez hasonlító filmes produkciót, ám a téma iránt érdeklődök számára mindenképpen ajánlott: gazdasági, társadalmi és ipari és turisztikai szempontból 1968-ban Románia még mindig a kelet-európai élvonalban volt, Ceauşeascu csupán három évvel korábban került hatalomra.
A társadalmi rétegeket a derűlátás és a progresszív gondolkodás jellemezte, politikai viszonylatban pedig az 1968-as prágai tavasznak a szovjet tankok általi leverését élesen bíráló későbbi diktátor közmegítélése igen pozitív volt mind bel-, mind pedig külföldön. Ugyanakkor elindult, azaz folytatódott a nyugati országok pocskondiázása…
Magyar nézőnek különösen fájó, amikor több ízben a román-magyar-szerb hármas határnál található obeliszken azt írja: 04.06.1921.
Maria Bălănean viszont más szempontból közelíti meg a témát: milyen számkivetett sorsa van azoknak, akik a határövezetben élnek, a különböző alkalmakkor ünnepségeket szervező vagy a népek közötti mérhetetlen barátságot és összetartást hangoztató hatóságok képviselői ugyanis nem voltak képesek határátkelőket létesíteni a mobilitás megkönnyítése érdekében…
Elkövettem azt a hibát, hogy Nagyszebenben a dokumentumfilm előtt vitatkozzam a svéd szociális, gyermekvédelmi és igazságügyi rendszerről Diana Maria Olsson rendezővel. Mekkora hiba mindkettőnk részéről!
Az ember ugyanis azt gondolná, hogy a társadalmi berendezkedés, a demokrácia, az igazságszolgáltatás működése szempontjából a skandináv ország minimum példaértékű, az ottani rendszer bírálása pedig legalább tájékozatlanságra vall. A fiatal hölgy személyes drámája alapján készített dokumentumfilm mellbevágó, megindító és… sokkoló.
Mindenképpen ajánlott mindazoknak, akik – akárcsak a rendező – valósággal istenítette a svéd (mindenféle) rendszert…!
Valóban, sok rendező, sok szempontból rávilágított már az erdélyi szászok masszív emigrációjának kérdésére és az általuk lakott falvak elnéptelenedésére, Jacopo Marzi viszont új perspektívában mutatja be őket: felkeresi azt a házaspárt, aki 30 évvel a Szeben megyei Riomfalván (Richiş) tartotta az ott élő szászok utolsó esküvőjét.
Új megközelítés, eredeti téma. Főleg, hogy a dokumentumfilmben egy szászul rappelő fiatalember is megjelenik. Mindannyian másképp dolgozzák fel és élik meg a szülőföldtől való távolmaradást. Igen, de mi köze az egésznek a méhkashoz és a himnuszhoz?!
minél több, de ha lehet, az összes 2500 fölötti hegycsúcsra feljutni ezen a „közeli helyeken” és „ami belefér” típusú nyáron.
Augusztus 28-án, pénteken már délután elindultunk Kolozsvárról, s éjfél tájt érkeztünk a Szombatvölgyi menedékházhoz (Cabana Valea Sâmbetei). A kocsikat a kis vízerőmű fölötti sorompó közelében hagytuk, innen pedig körülbelül másfél óra és az éj leple alatt értünk szálláshelyünkhöz.
Szombaton kimásztunk a gerincre,
s innen szintgörbén eljutottunk a Dara (2501 méter) a Hârtopul Darei (2506 méter) csúcsokra, vasárnap Bibi pihenőt tartott, így Emmával és Jocóval másztuk meg a Nagy-Vista (Viştea Mare, 2527 méter) és a Moldoveanu-csúcsot (2544 méter, Románia legmagasabbja).
Kedden Emma tartott kényszerpihenőt (gyomorrontás), így Hám Péter kiváló körút-ötlete alapján Bibi és Jocó társaságában voltunk a Bucsecs-hegységben lévő Bucura Dumbravei (Vârful Ocolit, 2503 méter) és az Omu-csúcson (2507 méter).
Aztán a Bibi édesapja, Róbert és az élettársa, Ildikó által működtetett, Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) lévő Robildi vendégházban lábadoztunk (gyomorrontás), viszont szeptember 5-6. időszakban nem hagytuk ki a Nagyszebenben zajló Astra Dokumentumfilm-fesztivál első napjait sem…
Részletek a képaláírásokban. Kattints az első fotóra!
Továbbra is rossz állapotban van a Szombatvölgyi menedékház
Továbbra is rossz állapotban van a Szombatvölgyi menedékház
Terveznek a hölgyek
Stílusosan
Ha leválik a bakancsnak a Jocó által megragasztott talpa…
Valahol a nyeregben
A Dara-csúcs fele
Panoráma juhokkal
Merengő
Bibi is mereng
Sikerült!
A szokásos dili-fotó. Bibi komoly
Jó a fókusz
Távlatok a Fogarasi-havasokban
A Nagy-Vista hegycsúcs alatti menedékhely
A pásztorok fuvaroztatják őket
Már látszik a Nagy-Vista és a Moldoveanu-csúcs
Kiváló állapotban van a Kis-ablak (Fereastra Mica a Sâmbetei) közvelten közelében lévő menedékhely
Kiváló állapotban van a Kis-ablak (Fereastra Mica a Sâmbetei) közvelten közelében lévő menedékhely
Emma csúcsfotót készít Jocóról a Moldoveanu-csúcson. Nincs mosoly
Dugó a Nagy-Vista és a Moldoveanu-csúcs között
Moldoveanu-csúcs. Tömgesen
Majdhogynem élvezhetetlen a tömeg miatt
Fürdőruciban Románia legmagasabb csúcsán
Fülhallgatóval a Moldoveanu-csúcsra
A pásztorok tehetik tönkre a Nagy-Vista csúcs alatt lévő menedékhelyet
A pásztorok műve (Nagy-Vista menedékhely)
A pásztorok műve (Nagy-Vista menedékhely)
Viszlát, Fogarasi-havasok!
A Bucsecs-hegységbe történő indulás előtt titánok vagyunk
Alsószombatfalva (Sâmbăta de jos), lipicai tenyészlovak megtekintése. 1875-ben itt hozták létre az akkori Magyarország negyedik ménesuradalmát lipicai tenyészlovakkal
Ez már a Bucsecs-hegység. Hám Péter kiváló ötlete alapján a Ialomiţei-barlangtól és kolostortól indultunk el az Omu-csúcsra
Nehéz a hőségben. Indultunk volna még korábban…
Belefutottunk, egyébként mi is kikerültük volna
Omu-csúcs
Szerencsére éppen senki sem járt a környéken. Bucsecs-hegység, Szfinx
Kedd estétől totál relax és gyomorrontás-rehabilitáció a Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) található Robildi vendégházban, Bianka édeapjánál, Róbertnél és élettársánál, Ildikónál. Az állva, azaz fekve szörfözés is műsoron volt
Öböl
Apa és lánya
Kinyúltam, végig Róbert evezett
Ellazulva
Fiúk, ti elbubukáltatok?!
Szombaton már Nagyszebenben voltunk az Astra Dokumentumfilm-fesztiválon
Kiváló alkotásokat tekinthettünk meg. Köszönjük, Kató Csilla!