Nincs többé CeBIT

Nem lesz többé… (Saját felvétel)

Lassan már csak az emlékekből élek… Emlékszem, valamikor 2001-ben Glytz barátom fehér színű Opel Astra típusú személygépkocsijával mentünk Hannoverbe. Megállás nélkül utaztunk Kolozsvárról. Éjjel én vezettem Ausztriában az autópályán. Szészi annyira fáradt volt, hogy Hannoverben koccant az előtte levő autóval.

Monika Brandtnak köszönhetően (akit véletlenszerűen ismertem meg, ő eszközölte ki a meghívásokat) minden évben részt vettem a számítástechnikai és távközlési világvásáron. Láttam, tapasztaltam, hallottam, hatások értek: itt mutatták be a legújabb innovációkat. Emlékszem (ismét, ugye), itt láttam legelőször a lapos képernyőt. Néztük, hol a folytatása. Azt hittük, csak az ördög munkája lehet, hogy nincs hasa. Néhány év múlva megjelent nálunk is.

Sokat köszönhetek a CeBIT-nek: rálátás a számítástechnika és távközlés világára, kapcsolatteremtés, barátok, ismerősök. A CeBIT-nek köszönhetően látogattam el hajdanán a Bergen-Belsenbe (egy nappal többet ültem), s ismertem meg a magyarul kiválóan beszélő hannoveri német Stephanie-t, aki tudományos kutatóként dolgozik a volt koncentrációs tábor területén létrehozott intézetben.

Megannyi értékes hozadéka a CeBIT-nek…

Köszönöm, Glytz és Szészi, hogy 2001-ben elvittetek a CeBIT-re! Köszönöm, Monika Brandt!

A hír itt.

FOTÓRIPORT – CEBIT – Robotegyüttes lépett fel Hannvoerben

OMG!

Szürreális látvány tanúi lehettünk: robotokból álló zenei együttes lépett fel tegnap este a németországi Hannoverben szervezett üzleti és techfesztiválon, a CEBIT-en.

Fotók: CEBIT

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Fiatalos lendülettel vág neki a jövőnek a 32 éves CEBIT

Várva várjuk… 🙂 (Saját felvételek)

Minden bizonnyal rengeteg pénzt fektettek bele, s a gyökeres megújulási projektnek, amelyet egyébként nagyon sokan már réges-régen vártak, sikerülnie kell.

Úgy emlékszem, Glytz és Szészi barátom valamikor 2001-ben vagy 2002-ben vitt el a hannoveri CeBIT-re. Azóta minden évben jelen voltam, tudósítottam a számítástechnikai és távközlési világvásárról.

Optimizmus és derű

Hétfőn repültem Hannoverbe, kedden a Hannoveri Polgármesteri Hivatalban tartották az előzetes bemutató rendezvényt a világ szinte minden tájáról összesereglett újságíróknak, tegnap repültem vissza Kolozsvárra.

A hannoveri városháza előterében kiállított makettek a német település életének négy szakaszát ábrázolják a látogatónak: a kezdeti időszak, az 1939 előtti évek, a második világháborús pusztítás és rombolás, illetve a jelenlegi helyzet.

Pepperből már 25 ezret adtak el a világon. Elsősorban ügyfélfogadásra vagy akár borokat is áruló üzletben tanácsadásra használják…

Az alapítás, a fejlődés, a visszalépés és a virágzás korszaka a CEBIT számítástechnikai és távközlési vásárra is érvényes: 1986-ban forradalmi ötletnek számított, hogy a város ilyen jellegű világkiállítást szervez. A második világháború után a brit övezetbe tartozó Hannoverben már 1947-ben nagyszabású kiállítást tartottak, a győztesek mindenáron azt akarták elérni, hogy a világégés utáni időszakban a kereskedelem és az ipar fellendüljön, beinduljon a gazdasági növekedés. A 2000-es évek elejétől a Szabadság munkatársa is minden évben jelen volt a rendezvényen, s tapasztalta, amint a 2008-ig tartó hatalmas fellendülés és lelkesedés kiteljesedett. A gazdasági válság utáni években már-már arról volt szó, a pénzhiány és a befektetések komoly visszafogása miatt virtuális vásárokat tartanak majd. A nehéz idők elmúltak, s 10 évvel a fekete időszak után a CEBIT, akárcsak a város, a negyedik életkorszakába jutott: a forradalmi változás és megújulás.

Németországi mindennapok. (A fotót Kölnben készítettem)

A CeBIT-re (most már CEBIT) 1986 óta mindig márciusban került sor. Idén nem kell sapkát, sálat és kesztyűt vinni, ezek helyett kell majd a rövid nadrág, a póló és a szandál… 🙂

A keddi eseményen mindenképpen érződött a radikális változás szele: biznisz fesztivál lesz a sokszor unalmasnak és ismétlődőnek jellemzett világkiállításból. Ismét ott leszek június 10-13. időszakban. Ha téged is érdekel, akkor www.cebit.de

******

Hogyan juthatsz el a CEBIT számítástechnikai és távközlési üzleti fesztiválra: a Wizz Air légitársasággal Budapestről Hannoverbe közvetlen járattal vagy Kolozsvárról Dortmundba, Berlin Schönefeldre vagy Kölnbe. A magyar fővárosból induló járaton kívül az utóbbi években valamennyit kipróbáltam és a dortmundit ajánlom. Innen tovább a vonattal vagy busszal lehet utazni: Deutsche Bahn, Flixbus, esetleg a Bla-bla car Németországban fizetős szolgáltatásainak az igénybevételével. Szállás Hannoverben: CouchSurfing (ingyenes vendégszerető klub), HomeStay (költségtérítéses), Airbnb (fizetős) vagy Booking.

Az üzleti fesztivál weboldala: www.cebit.de

*****

VIDEÓ – Ételszállító drónt mutatnak be a CEBIT előzetesen

VIDEÓ – Társalgás robottal…

FOTÓRIPORT – Robotok, drónok a CEBIT előzetesen: a jövő elérkezett

FOTÓRIPORT – Merkel reakciója amikor meglátja a drónt…! (Hangulatképek a CeBIT-ről)

Fejest a jövőbe!

Nézem, mégis, mit csinál ez az ember… 2001 óta sokat láttam a hannoveri számítástechnikai és távközlési világvásáron, de ilyet még nem… S mit csinál az az elefánt olyan közel hozzám? Úristen, orrmányával megérinti a fejemet, jajj, le is harapja…!

Nyugalom, csak virtuális valóság! De mennyire valósnak tűnik. Főleg, ha a felbontás nagyobb lenne..

A drónok természetesen központi helyet foglalnak el az idei CeBIT-en. Ilyen helyre lett volna szüksége az ötös csarnokban a magyar pavilonnak is, amelyet idén maga Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter nyitott meg tegnap. Bár az ötlet, a formatervezés ötletes, figyelemfelkeltő, a kiállított terület lényegesen megnőtt (akárcsak az anyaországból érkezett cégek száma) a helyszín igen előnytelen. Egyébként a magyar kormányzat bejelentette: a közeljövőben (hadd véljem azt, hogy a reális időpont a jövő) a CeBIT partneroszrága szeretne lenni. Szerintem ehhez korántsem elég az a két tucatnyi cég, amely idén jelen van Hannoverben. Rendben, jövőre három tucatnyi lesz, ez viszont korántsem változat lényegesen a helyzeten, a fókusz a szubsztancián van. Kell kakaó is, sőt.

Azta’, te, mi ez?

A kelet-közép-európai országok közül csupán Lengyelországnak sikerült a világ legnagyobb számítástachnikai és távközlési szakkiállításának partnerországa lenni. 2013-ban. Mire Magyarországnak is sikerül, addig már nem lesz CeBIT. Szerencsére olimpiát minden valószínűség szerint az emberiség létezésének végezetéig tartanak…

A hangulatképek ide kattintva tekinthetők meg.

FOTÓK – Még egy kis CeBIT

Teljesen automatizált szőlős… Az érzékelők mérik a hőmérsékletet, a csapadékot, a nedvességet, a fény intenzitását. A tulajdonosnak nem kell ott lennie, elég ha a Kanári-szigetekről irányít mindent, ütemezhető az öntözés…

Kuka mindenre képes…

Korábbi, szintén a CeBIT-en készített fotókat tartalmazó bejegyzésem itt.

FOTÓK – Egy kis CeBIT

Igen, ismét Hannoverben, a számítástechnikai és távközlési világkiállításon. Ha jól számolom, immár 15-ik alkalommal…

Idén Svácj a partnerország. Ez tulajdonképpen meg is magyarázza az utolsót fotót… 🙂

CeBIT – Észbontó, mire (nem) képesek a hekkerek. (Remélem, sohasem leszek híres, gazdag és befolyásos!)

Fejjel előre a digitális útvesztőbe… (Fotó: CeBIT)

Az észak-németországi Hannoverben zajló CeBIT számítástechnikai és távközlési világvásár Global Conferences nevű rendezvényéről jövök éppen, ahol Kevin Mitnick, a világ leghíresebb hekkere tartott előadást.

S nem csak azt, hanem gyakorlatban is bemutatta, hogyan lehet feltörni egy rendszert, milyen eszközökkel lehet megszerezni egy amerikai állampolgár társadalombiztosítási számát, hogyan lehet SMS üzenetet küldeni úgy, hogy azt a barátod/barátnőd nevében küldi a hekker, s továbbítod a kért adatokat.

Tegnap egy rendhagyó esemény volt szintén a Global Conference nevű rendezvényen, ugyanis Oroszországból élőben bejelentkezett Edward Snowden… Jelen volt Glenn Greenwald tényfeltáró újságíró is, akihez fordult az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency) volt munkatársa annak érdekében, hogy kiszivárogtassa a polgárok millióinak törvénytelen lehallgatásáról szóló információkat.

Remélem, sohasem leszek annyira fontos vagy sohasem lesz sok pénzem, mert bizonyára a hekkerek célpontjává válok… Vagyon, befolyás és pénz nélkül mit sem ér az ember a szemükben. Szerencsére… 🙂

Ezekről a Szabadságban írok majd az elkövetkező időszakban, úgyhogy vásároljátok a lapot, vagy fizessetek elő rá a Digitálstandon… 🙂

Addig is egy fotóriport és egy cikkecske az itt bemutatott legérdekesebb kütyükről.

*****************************

A CeBIT-re a legegyszerűbb a WizzAir diszkont légitársasággal eljutni. A cég heti négy járatot (hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap) működtet Kolozsvár és Dortmund között. A jegyek 129 lejnél kezdődnek egy irányba, beleértve az összes adót és illetéket, illetve a kis méretű fedélzeti csomagot. További információért a WizzAir járatokról, látogasson el a www.wizzair.com oldalra vagy hívja a 090 376 0160 számot.

*****************************

ELEMZÉS – Rifkin: Kifulladt a kapitalista gazdasági berendezkedés motorja

Három évvel ezelőtt vásárolt túrabiciklim javítása közben Jeremy Rifkin lélegzetállító előadása jutott eszembe, amely az Európa Tanács Strasbourgban szervezett Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvényen hangzott el. (Az eseményről a Szabadságban is beszámoltunk.)

Rifkin világhírű közgazdász, gazdaságtudományi elméletei közismertek. Véleménye szerint a kapitalista gazdasági berendezkedés motorja kifulladt. A tőkehalmozásra és -befektetésre, pontosabban a nyereséghajszolásra összpontosító gazdasági és társadalmi konstrukció elérte csúcspontját. A jövő a decentralizált piacgazdaságé, egy olyan formuláé, amely lehetővé teszi a kisközösségek létezéséhez és működéséhez szükséges energia előállítását. Mi több, ezek a társadalmi entitások részben vagy teljes egészében képesek lesznek saját élelmiszerellátásuk biztosítására, s mobilitásukat is a Rifkin által minimális határköltség elvének alkalmazásával oldják majd meg. Azaz nem majd, hanem már most ezt teszik. Rifkin szerint ugyanis az, amiről ő már beszél, gyakorlatban is alkalmazott elmélet… De mi köze mindezeknek a biciklimhez?

Rifkin azt állította, hogy elsősorban a fiataloknak köszönhetően teljes és radikális változás előtt áll a világgazdaság. Éreztette, elhitette az előadásán jelen lévő ifjakkal, hogy történelmi jelentőségű folyamatok részesei, mi több, befolyásolói, irányítói. Az imént említett közösségi piacgazdaság (ellenpólusán a globalizált ökonómia áll) tulajdonképpen az egyének és csoportok együttműködéses (kollaboratív) rendszere által létrehozott úgynevezett közvagyon használatán és megosztásán alapszik.

Az alapgondolat kiegészítéseként tenném hozzá szerényen: a kapitalizmus szélsőséges méretekben állított elő javakat és szolgáltatásokat, ez most valamilyen szinten tetőződött. Több száz év alatt létrehoztuk már a létünk biztosításához szükséges javakat, most pedig ideje lenne elkezdeni élni, azaz élvezni, kihasználni mindazt, amit mi, s természetesen az előttünk tevékenykedő generációk elértek. Vagyis: ne hajtsunk annyit, dőljünk időnként hátra, s élvezzük is az életet.

Amikor a fogyasztókat elsősorban a birtoklás érdekli…

A gazdasági válság ráadásul megtanított arra, meddig ér a takaró, és hogyan lehet alatta nyújtózkodni. Gondolom, rajtam kívül vannak még olyanok, akik hallani sem akarnak arról, hogy például bankkölcsönt vegyenek fel, csak a legszükségesebbet vásárolják, a kiadások ésszerűsítésére esküsznek. Ezt láttam az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Európában, s most újabban Strasbourgan is: a CouchSurfing hálózaton keresztül szerzett házigazdám természetesen ingyen fogadott be, de jelezte, hogy nem fűt, illetve éjjelre még az internetkapcsolatot biztosító számítástechnikai eszközöket is kikapcsolja, mert kevés áramot akar fogyasztani. Az ok kettős: egyrészt a kiadások csökkentése, másrészt a környezetvédelmi szempontok. A konyhában speciális dobozokban tárolja az eldobásra szánt élelmiszert, egy részét komposztként értékesíti, vagy virágait segíti hozzá a növekedéshez. Futurista hozzáállás, mondanánk, ezek viszont már hozzátartoznak a franciaországi mindennapokhoz.

Túlhaladott társadalmi és üzleti modellek

Visszatérve Rifkinhez: az európai kormányokat tanácsokkal ellátó éles elme azt állítja tehát, hogy olyan korban élünk, amelyben – a fiatalok hozzájárulásával és ötletei alapján! – a hagyományos gazdasági és üzleti modellek hamarosan túlhaladottak lesznek, mi több, működésképtelenné válnak. Az alapelv: a nullához közelítő határköltségek elérésével az egyének és a kisközösségek ésszerűsíthetik kiadásaikat, amely a nagyvállalatok nyújtotta termékeket és szolgáltatásokat valósággal fölöslegessé teszi.

Vegyük például az utazás kérdését: az utóbbi időben egyre többen magunk szervezzük meg belföldi és külföldi utazásainkat, nem vesszük már igénybe az utazási irodák nyújtotta szolgáltatásokat. Mi foglaljuk le a repülőjegyet, ki is nyomtatjuk saját magunknak. A reptéren az adatainkat tartalmazó útlevél vagy személyazonossági igazolvány és egy gép segítségével saját magunk nyomtatjuk ki a vonalkódot tartalmazó beszállókártyát, aminek segítségével máris mehetünk a biztonsági ellenőrzéshez. Nincs tehát szükség alkalmazottakra, fizetésük biztosítására.

Mindent behálóz

 

Más példa: a mobilitáshoz nincs szükség saját személygépkocsira. Az autómegosztó (carsharing) rendszer vagy az internetes felületek segítségével összefogunk a többiekkel, együtt utazunk, megosztjuk a költségeket. Ilyen téren, ugye, egyre több fiatalnak van tapasztalata, mármint olyan megoldások feltérképezésében, hogy az utazást nullához közelítő határköltséggel oldjuk meg, és ne vegyük igénybe például az autóbusztársaságok szolgáltatásait.

Rifkin szerint az új energia, az új közlekedési módszerek, az új kommunikációs eszközök, valamint a Dolgok Internetes Hálózata (Internet of Things – IoT, azaz a világháló segítségével összekötött okos kütyük, telefonok, okos órák, hordozható eszközök) lehetőséget teremtenek egy új gazdasági modell, a nullához közelítő határköltség (zero marginal cost) eléréséhez. Erről ő könyvet is írt Zero Marginal Cost Society címmel.

Megosztás, megosztás, megosztás!

Ez az elv tette és teszi tönkre a napi- és hetilapokat, folyóiratokat, egyáltalán a nyomtatott kiadványokat is. A fiatalok radikálisan megváltozott tájékozódási és viselkedési szokásai egyre inkább szükségtelenné teszik a nyomtatás műfaját. Az ifjúság már nem a lapból, hanem elsősorban a Facebook közösségi oldalról, a blogokról, a Twitterről tájékozódik. Az más kérdés, hogy ezek a hálózatok mennyire biztonságosak, a források mennyire hitelesek. Utóbbi esetben a válasz egyszerűnek tűnik: a trial and error (próba és hiba) alapján a felhasználó kiválogatja, kinek hisz, kit olvas, a virtuális közösség kiveti magából a csalókat, sarlatánokat, hazugokat, manipulálókat. (Itt kell megjegyeznem: hely azért bőven marad nekik is …)

Rifkinnek a villamos energia előállítására is van modellje: termeljünk magunknak és kisközösségünknek, osszuk meg vagy tároljuk észszerűen a többletet, s nem lesz szükség a világot átszelő globális hálózatokra. Ez az úgynevezett sharing economy, azaz a megosztó gazdaság egyik alapelve. Az energia előállításában és szállításában bekövetkező változások komoly következményekkel járnak mindannyiunk mindennapjaira nézve. A társadalmi tulajdon a javak megosztásán alapszik: embertársainkkal megosztjuk személygépkocsinkat, lakásunkat. (No, mindent azért talán mégsem…)

3D nyomtatónkkal szinte bármit előállíthatunk

Rifkin szerint mi magunk olyan termékeket és szolgáltatásokat fejleszthetünk ki, amelyek igen nehéz helyzetbe hozhatják a hagyományos felépítésű és működésű vállalatokat, ugyanis termékeikre egyre kevésbé lesz szükség. Nehéz helyzetbe kerülnek a felsőfokú oktatási intézmények is. A szakember által a megosztás gazdaságának nevezett rendszerben a hírek, könyvek és egyetemi kurzusok szabadon cirkulálhatnak. A fiatalok felteszik a kérdést: miért fizessenek ezer, többezer dollárt azért, amit ingyen megtalálnak a világhálón?

Már otthon is tudunk tárgyakat nyomtatni

 

A közgazdász az építkezési vállalatokat is célba vette: a 3D nyomtatók egyre szélesebb körű elterjedésével ezekre a cégekre is nehéz idők várnak. Példaként hozta fel, hogy Kínában 4 ezer dolláros egységáron házakat nyomtattak… Az új technológia segítségével (amiről a hannoveri CeBIT számítástechnikai világvásár kapcsán a Szabadságban is írtunk) akár személygépkocsik elemeinek a nagy részét is kinyomtathatjuk, s amennyiben az így előállított járműveket ráadásul még másokkal is megosztjuk, a közutakon 80 százalékkal kevesebb kocsi közlekedne. Ennek egyértelmű pozitív hatása lenne az üzemanyag-fogyasztásra, azaz költségeink radikálisan csökkennének. Ráadásul a környezetünket sem szennyeznénk annyira.

Egy másik példa: a zene. Az elmúlt években a megosztás (peer-to-peer) teljes mértékben átalakította a piacot. A Napsternek és más portáloknak köszönhetően könnyen és gyorsan hozzáférhetünk a kedvenc együttesünk zeneszámaihoz, a megszerzés költsége pedig szinte zéró.

Consumer helyett prosumer

Utóbbiak azok, akik előbbiekkel ellentétben mérséklik kiadásaikat, nem halmozzák a javakat, a család bővülése miatt nem vesznek fel hiteleket, nem költöznek nagyobb házba, nem vásárolnak két-három évente új személygépkocsit. Nem fogyasztók, hanem javakat otthon, közösségben előállító tudatos egyének. A Nap és szél segítségével állítja elő saját és a kisközösség számára a villamos energiát, újrahasznosít, 3D nyomtatóval állítja elő a legtöbb szükséges háztartási eszközt. A trend: a fogyasztókat egyre kevésbé érdekli majd a birtoklás, sokkal inkább az árucikkek funkciója, hatásfoka, hozzáférhetősége. A ruhákat a prosumer nem a klasszikus szaküzletben, hanem másodkézből vásárolja, s adott esetben továbbadja.

Ja, és ne feledkezzünk meg a túrabiciklimről: három évvel ezelőtt úgy vásároltam, hogy nagyon hosszú ideig ki kell tartania, ugyanis nemigen lesz pénzem újra. Ezért ügyelek rá, igyekszem karbantartani. Szerencsére olyat vásároltam, amelyet még nem ért el a „fogyasztói társadalom hosszú keze”, azaz tartós alkatrészekből gyártották.

– A maiakat úgy állítják össze, hogy a fékrendszer és a sebességváltást biztosító fogaskerekek keveset tartsanak, hogy a kliens folyamatosan újat vásároljon – igazolta vissza az elméletet Attila, a bicikliszerelő. Ugyanez a helyzet a Dacia Solenza típusú személygépkocsimmal is: javítom, foltozom, ki kell tartania, amíg élek. Ha Rifkin tanácsai alapján nem változtatunk életstílusunkon, életvitelünkön, fogyasztói szokásainkon akkor minden esély meg van arra, hogy még az én kocsim is megérje a világvégét, tönkretett világunk végét…

Kiss Olivér

(Megjelent a Szabadság 2014. november 22-i számában. Közölve a szerkesztőség beleegyezésével.)

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Nagyon rég nem láttam ennyi felszabadult, nevető embert egy helyen

Ügyes legyél ám!

Szombaton nem mentem Amsterdamba a többiekkel, inkább Hannoverben maradtam a CeBIT számítástechnikai és távközlési világvásár pénteki befejezése után. A WizzAir repülőnk csak vasárnap indult Dortmundból, így volt idő pihenni, geodobozolni. Arra gondoltam viszont, keressek egy társasjáték-központot, akárcsak Berlinben néhány évvel ezelőtt. Ennek a hobbinak nagy hagyománya és keletje van Németországban.

Nálunk is évekkel ezelőtt kezdődött a Kolozsvári Német Kulturális Központnál, majd létrejött a Mirakolix Egyesület, legújabban a Kafy (polgári nevén Szász-Köpeczy István) által a Katolikus Egyetemi Lelkészségnél (KEL) szervezett kiváló hangulatú hétvégi Játék-Koktél-estek vonzották a magyar fiatalokat. Innen már egyenes út vezetett a Magyar Társasjátékosok Romániai Egyesülete (MATRISZ) létrehozásáig. Gratula, kiváló kezdeményezés!

A társasjáték, a közös együttlét, a kikapcsolódás, a hobbi. Összejárnak az Erdély fővárosában élő magyar fiatalok, ismerkednek, s sok esetben társra találnak.

Nos, ilyen helyet kerestem Hannoverben is. Beírtam a gugliba, hogy spiele zentrum Hannover, s kiadta a Idee+Spiel Hannover weboldalt. Elmentem a helyszínre, pontosabban a Grupenstrasse 3+5 szám alá, de zárva volt. Bekérezkedtem. Kiderült, több csoport kibérelte a helyet, a jelenlevők különböző játékokban mérték össze tudásukat, rátermettségüket, ügyességüket: darts, csocsó, asztali futball, póker, mini kosárlabda, biliárd stb. Jómagam csak kétszer játszottam pókert, amikor valamelyik játékos nem jelent meg.

START!

Itt valamennyi meglett férfi ismét gyerek lehetett: drukkoltak, sört ittak, perecet ettek, nevettek. Sokat-sokat nevettek. Ennyi embert egy helyen ennyit nevetni talán még sohasem hallottam. Mindenki felszabadult volt, örvendezett, kiváló volt a társaság és a hangulat.

Dirk Tronnier, a tulaj, elmondta: hétközben alkalmazottai foglalkoznak a három emeletes játékközpont menedzselésével, ő ugyanis iskolai tanár.  Látszott, hogy boldoggá teszi, elégedettséggel tölti el, amikor a jó hangulatot tapasztalja. – Ez az egésznek a lényege: érezzék jól magukat, nevessenek – mondja, majd szalad is a konyhába, készülnek a perecek.

Ez egyetlen hatalmas hátrány, hogy csak férfiak játszhatnak. Vannak ugyan külön nők számára fenntartott estek, de az esetek túlnyomó többségében csak férfiak (klubjuk is van: Men’s Club) játszhatnak.

Köszönöm a lehetőséget, Dirk!

Vajon Kolozsváron miért nincs ilyen, egész héten nyitva tartó társasjáték-ház?

FOTÓRIPORT – CeBIT: jó-jó, de mégis, hogy kerül a robot az asztalra?!

Nemsokára a mindennapjaink része lesz… (Fotó: ANDREAS STECH/CeBIT)

Nem mindenki érdeklődhet a számítástechnika és a távközlés iránt, de aki igen, annak érdekes és különleges dolgokat tartogatott a hannoveri CeBIT.

Részletek itt.

További hangulatképek itt.

Korábbi blogbejegyzésem itt.

FOTÓRIPORTOK, VIDEÓ – CeBIT: érdekességek, különlegességek, napsütés

A technológiai innovációt is bemutató CeBIT közvetlen közelében levő Laaztzen faluban nemrég még mezőgazdasággal foglalkoztak… 🙂

Ha jól számolom, tizenkettedik éve jövök az észak-németországi Hannoverben minden esztendő márciusában tartott számítástechnikai és távközlési világkiállításra, a CeBIT-re. A barcelonai távközlési vásárra nem sikerült támogatókat találnom, így oda nem jutottam el, nincs összehasonlítási alapom, ahhoz képest milyen a hannoveri kiállítás.

A hannoveri CeBIT számítástechnikai és távközlési világkiállításra a legegyszerűbben, leggyorsabban és legkényelmesebben a WizzAir diszkont légitársasággal jutsz el. A járatok szerdán, pénteken és vasárnap indulnak, s ugyanakkor térnek vissza a németországi városból. Igaz, két hónappal az indulás előtt foglaltam a jegyet, s így csak 132 lej volt oda-vissza. Nem elírás: százharminckét lej.

A Kolozsvár-Dortmund útvonalat körülbelül másfél óra alatt teszi meg a repülőgép. Itt autót kell bérelnetek eljutnotok Hannoverbe.

A Deutsche Bahn vonatjegy 45-50 euró oda… Ugyanennyi vissza…

A Merkel-Cameron vásári körtúráról készített fotóriport itt található.

Hangulatképek itt.

VIDEÓ – Ember és robot a megnyitón…

CIKK – Tizennégy hazai cég a CeBIT-en

FOTÓRIPORT – CeBIT előzetes: Több mint 10 milliárd tárgy van kapcsolatban az internettel

A robotnak is fejlett érzékei vannak…

Sokak számára meglepő adatot közölt kedden a németországi Hannoverben a sajtónak tartott CeBIT előzetes során az egyik előadó: jelenleg több mint 10 milliárd tárgy van kapcsolatban a világhálóval. – 2020-ra ezek száma 26 milliárdra nő – jelentette ki a szakember.

A CeBIT előzetes során a világ 20 országából érkezett újságírók számára mintegy 30 cég mutatott be érdekességeket, találmányokat és termékeket.

Idén a számítástechnikai és távközlési világvásárra, a hannoveri CeBIT-re március 10-14. között kerül sor.

Részletek a napokban a Szabadság nyomtatott változatában.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.