Múltkor egy biztosító égett ki, az a kis parány mütyür, aminek köszönhetően működik az index. A hátsó szélvédő felső részén levő féklámpa égője rendszeresen kiég. Mániám, hogy az működjön a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám csak PathFinder) Especially Limited Edition személygépkocsimon. No, meg fontos is. Mégis, féklámpa.
Múltkor öt darabot vásároltam belőle legyen. A múltkor kiégett, cseréltem is volna, de észrevettem, hogy a rögzítő csillagcsavar menete megment. Kámpec. Gondoltam, kicserélem.
Szerinted, sikerült?! Mégis, egy félmilliós városról, az ország második legnagyobb településéről van szó…
***************************************
FEJLEMÉNY: A Jókai/Napoca utca 16. szám alatt működő Zama vendéglő mindenese hozott nekem hat darab csillagcsavart egy autószervizből… 🙂 Használtak, de nem annyira, mint az enyém… 🙂
Elöljáróban: 1977 óta ugyanazon a helyen lakom, ismerem a környéket, január 2-án reggel (éppen kirándulni indultunk) mégis szinte megbüntetett a rendőrség.
Gondoltam, ne menjek a szokásos úton a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám csupán Patfinder!) Especially Limited Edition (ki kell tartania amíg, élek, soha többet nem lesz pénzem más kocsira) személygépkocsimmal, azaz ne a volt BIG (jelenleg Winmarkt) fele vegyem az utamat, majd jobbra fordulva a Hajnal negyedi körforgalom irányába hajtsak, hanem az üzletház háta mögött a Bucegi utcában menjek végig, majd az ANL-tömbházak után jobbra, s ismét jobbra a Parâng utcába, s a Petrom benzinkútnál forduljak jobbra.
Így is tettem. Igen ám, de két útjelző tábla is tiltja a balra fordulást. Szerencsére az év második napja volt, igazán nem zavartam a forgalmat, be volt kapcsolva a biztonsági övem, megálltam, jeleztem, így csak figyelmeztetést és 6 büntetőpontot kaptam a rendőrtől. Nos, a történet sokkal, de sokkal zaftosabb, de most nincs időm leírni a teljes szitut. Esetleg személyesen… 🙂
No, de a lényeg:
Ahogy ereszkedsz le a Parâng utcáról, s közeledsz a Kalányos/Primăverii utcához, jobbra van a Petrom benzinkút. Itt ólálkodnak a rendőrök tudva, hogy néhányan szándékosan, mások (mint én a befagyott ablakom és a saját figyelmetlenségem miatt) pedig nem szabályszegés céljából itt balra fordulnak. Ott a balra fordulni tilos tilos tábla.Máris elindult a rendőr valaki után…Néhány méterrel odébb ott a kötelezően előre táblaItt ólálkodnak a rendőrök az áldozatokra várva…
TWO HOURS OF QUEUEING at the Romanian-Hungarian border: going back 25 years… Long live United Europe! Here we’re already at the Hungarian side…
We’re traveling to the Canary Islands from Budapest, so we had to drive to the Hungarian capital. With the Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition, of course. 🙂
I found three ladies from the Republic of Moldova on Bla-bla car, so we all traveled together. I was expecting a bit of queue at the Romanian-Hungarian border because of the holodays, but definitely not what we experienced. We went back in time: 2 HOURS OF WAITING AT THE BORDER. Yes, it was in the 1990s when I experienced this for the last time.
We had one Romanian ID, a Hungarian passport, a Romanian one from a lady from Republic of Moldova and two passports from Republic of Moldova. They thoroughly checked all of them. They looked in the trunk, clearly looking for a “hidden passanger”… I know we traveled from a non-Schengen country to one that is part of the border-free region of Europe, but still…
Terrorism can have some unexpected side effects… 😦
Tudom, hogy várjátok a híres Dákroveremmel kapcsolatos újabb bejegyzést… 🙂 Na, itt van.
Megerőszakoltam a személyes költségvetésemet, s ma mégis elviszem a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám csak finder…) Especially Limited Edition személygépkocsimat javíttatni. Igen, ismét. Néhány nappal ezelőtt a féktárcsa volt soron a fékpofákkal egyetemben (kiadás: 520 lej), most jön a kipufogócső. Nem mintha nem élvezném, amikor versenyautó módjára burrog, s engem néz a fél utca. Pontosabban nem zavarna, ha ugyanezt egy Ferrarival tenném. De a rozsdás Dacia Solenza nem az. Bár meglepetés: nemrég papír fecnit találtam a szélvédőmön (igen, a parbrizon): megvásárolnám az autóját. Megdöbbentem: ezt a tragacsot?! Alkatrésznek kell, mi? Nem, nem adom, a kezem alatt rozsdásodik meg, s bomlik atomjaira.
Remélem, az enyém nem ennyire durva…
Úgy tudom, a városban csak egy olyan cég van, amely kizárólag a kipufogókra szakosodott: ez a Bulgarilor utca 10. szám alatt levő Sturimex Service. Tavaly is náluk voltam, meghegesztették, megkalapálták, megdrótozták, s mostanáig nem volt bajom. Alig néhány lejembe került a munka. Remélem, most is lehet mesterkedni valamit, mert sok pénzem nincs. Azaz a teljes csere kizárt, még a megerőszakolt költségvetés keretében is.
Ma 15 órára vagyok beütemezve, s a szlogen az lesz:
Haideţi să cârpim eşapamentul!
azaz
Tákoljuk meg a kipufogócsöget!
Lássuk, mi lesz belőle…! 🙂
Ja, s még a következők várnak megoldásra: iszonyatosan nyikorog a jobb első szék (rosszabb, mint a füledbe zümmögő szúnyog!), ez le kell szerelni, befújni valami cuccal. Aztán következik a rozsda kezelése, a keresztrúd felszerelése. Még elfelejtettem valamit. A lényeg: a Daciával mindig van valami… 🙂
Ja, eszembe jutott: nagy nehezen szereztem parkolóhely-védő műanyag zsalont, el kell mennem egy építőtelepre öntsenek bele egy kis betont, ki kell lyukasztanom, láncot kell rá tennem, ki kell készítenem a zöldövezet és a kerítés mellé, hogy amikor távozom kitehessem, ne parkoljon senki a helyembe. A régi törpéimet (három darab, lánccal összekötött, talppal, nyakkal és felirattal rendelkező cuccokat) 9 év után ellopták… Éljen a Monostor!
De még mindig van valami javítani való a Daciánál… 🙂 Előbb-utóbb eszembe jut…
A jó hangulat garantált volt… 🙂 (Átkelés a Tisza folyón Tiszadorogmánál. A fotó az ugráló férfiú digitális fényképezőgépével készült…)
Felbuzdulva a tavalyi sikeres Balaton-kerülésen, az idei bringás kalandot híres-hírhedt Szerda csoport oszlopos hölgy tagjai (Oláh Emese és Balogh Xénia) ötlötték ki: bringázzuk körbe a Tisza-tavat.
A Wikipédia szerint
a Tisza-tó (régi nevén Kiskörei víztározó) Magyarország legnagyobb mesterséges tava a Tiszán. Az Alföldön, Heves megye délkeleti szélén, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán fekszik. 1973-ban építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása végett. Feltöltése az 1990-es években fejeződött be, területe így 127 km² lett. Hossza 27 km, átlagos mélysége 1,3 méter, legmélyebb pontján 17 méter. 43 km²-nyi sziget található benne. 1973-ban építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása végett. Feltöltése az 1990-es években fejeződött be, területe így 127 km² lett. Hossza 27 km, átlagos mélysége 1,3 méter, legmélyebb pontján 17 méter. 43 km²-nyi sziget található benne.
Az Alföldre Boti viccesen azt mondja: a kietlen magyar ugar… 🙂
Vajon elsüllyed? (Átkelés a Tiszán Tiszadorogmánál. Szabó Tamás felvételei)
Hosszas és sok esetben körülményes (puszit érdemel a két főszervező, Emese és Xénia) szervezés után Vandával már április 30-án, csütörtökön útnak indultunk, meglátogattuk a szüleit, illetve az éppen ott tartózkodó sógornőjét, Tündét és első unokatestvérét, EmmátErdődön(Ardud). Az amúgy is esedékes családlátogatás miatti Erdődre utazás más pozitívummal is járt: pénteken nem kellett hajnali 5 óra tájt ébredni, mint a többiek, akikkel egyébként Nagykárolyban találkoztunk pénteken, május 1-jén fél tíz tájt. Innen együtt folytattuk az utunkat az érmihályfalvi határátkelőhöz, ahol meglepő módon hosszú sort találtunk. Kiderült, miért: valakik gyermeket szerettek volna átvinni a határon, állítólag nem volt minden irat rendben.
Korántsem volt megerőltető a bringázás, bárki körbe biciklizheti a Tisza-tavat
Debrecen érintésével (33-as főút) a Hortobágyon keresztül dél tájt érkeztünk Tiszafüredre. Vandával előbb couchsurfinges házigazdánkhoz, Borbély Lászlóhoz mentünk (nem, ez nem az RMDSZ-es politikus), majd csatlakoztunk a többiekhez, akik a Horgász kempingben szálltak meg. A biciklikkel észak-kelet irányba indultunk Tiszafüredről, s Tiszadorogmánál komppal keltünk át a folyón. Szerencsénk volt, éppen akkor hoztak át valakiket, s potom 200 forint ellenében biciklistől átvittek. Innen már könnyű volt visszajutni Poroszlóra, ahol a többiek szállást foglaltak (Piros Ponty panzió). Együtt vacsoráztunk az Aranydombi udvarháznál, a ponty-harcsa halászlé kiváló volt. Bár záróra után érkeztünk, kiszolgáltak. Kedvesen, előzékenyen. Annyira kértek csupán, hogy amennyiben lehet egy féle levesből, s második fogásból rendeljünk, hogy a konyhának könnyebb legyen. Idehaza minden bizonnyal be sem engednek, még akkor sem, ha (akárcsak a tiszafürediek) tudják: sok lesz a fogyasztás, s borravalót is hagyunk. Ilyen téren merőben más az anyaországi mentalitás, teljesen másképp bánnak a vendégekkel, ügyfelekkel. A szolgáltatások megbízhatók, sok minden kiszámítható. Igen, ez unalmas is lehet, de rendkívül hatékony és praktikus.
Együtt a csapat Kisköre közelében
A pénteki érkezéskor Emese segítségével „előre vittük” Poroszlóra a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Editiont, így késő este betettük a bicikliket, s 10 kilométert levezettem Tiszafüredre. Nem a késői „hazaérkezés”, de még a biciklik ki és be helyezése sem zavart, hanem az, hogy egész nem semmi alkoholt nem tudtam fogyasztani…. 🙂 Biciklizés után egy-két sör valóságos orgazmus a férfiaknak… 🙂
A pénteken megtett táv: közel 44 kilométer. Lapos területen, 18.6 kilométeres átlagsebességgel, ez 2 óra 21 percet vett fel. A megállásokat az eszköz nem méri.
A pénteki bringázás számokban (Köszönet Tamásnak és az okos kütyüjének)
Szombaton esett. Bent is kint is. De nekem még ekkor sem sikerült alkoholt fogyasztani, ugyanis a bizonytalan forgatókönyv miatt tiszafüredi szállásunkról ismét kocsival mentünk Poroszlóra, sőt, még a bicikliket is vittük. No, most a fentiekből valaki azt hiheti, Atyaisten, mennyi isznak ezek. Csak a szöveg sok erről, az alkohol annál kevesebb.
Amikor szombat dél tájt világos volt, hogy nem lesz biciklizés, alternatív program után néztünk. Vandával az eső elállta után elbicikliztünk néhány kilométert a Tisza-tó partján, míg a csapat többi tagja a házigazdánk kíséretében a termálfürdőbe ment házigazdánkkal, Lacival, akinek tanácsa az volt: 16 óra után csak 400 forint a belépő. S a szaunát is lehet használni. Tanács: ha Tiszafüreden keresel szállást, foglalj a Thermál kempingnél, itt ugyanis a szállásdíjban a termálfürdő használata is benne van. A legbiztosabb: ellenőrizd ezt az infót!
Házigazdánk, László tanácsa alapján szombaton este a Tiszaörvényen levő Hableány vendéglőben vacsoráztunk. Észbontóan jó volt a harcsapaprikás, amelyről még Laci CS adatlapján olvastam. A kiszolgálás kifogástalan volt: a pincér barátságos, hatékony volt, nem mímelte a kedvességet, s túlzásba sem vitte. Ilyen élményben ritkán volt részem. Bár kevés pénzből gazdálkodtunk, valósággal jól esett ott hagyni pénzt. Komolyan!
Vasárnap volt a nagy nap: hajnali hatkor ébredés, hétkor indult a túra. A Nagy Túra. Tudtuk, közel 70 kilométert kell tekernünk. Tizen. Ilyenkor mindig akad valami malőr, igazodni kell a leglassúbb bringázóhoz. Mindkét helyzet érvényes volt: Emese a kempingtől kölcsönzött bringával vágott neki az útnak (az övének a hátsó kereke kipukkadt), folyton esett le a lánca. Botival próbáltuk „megreparálni”, sikertelenül. Adott pillanatban, szerencsére csak a túra végén Emese megelégelte a helyzetet, stoppal ment Tiszaörvényig, ahonnan Boti hozta el. A biciklikölcsönzésért szerencsére nem kellett fizetnie…
A vasárnapi tekerés számokban (Köszönet ugyanazoknak)
Vasárnap Tiszafüred-Poroszló-Kisköre-Abádszalók-Tiszaörvény-Tiszafüred útvonalon majdnem 72 kilométert bringáztunk. Nagyon könnyen ment mindenkinek. Mintha tizenöt-húsz kilométert bringáztunk volna. Ahogy Boti kellően megjegyezte: teljesen más sík terepen, így akár 100-150, akár 200 kilométert is le lehet bringázni.
Az átlagsebességünk 19.3 km/h volt, effektív tekerés 3 óra és 45 perc volt. Vasárnap összecsomagoltunk, feltettük a bicikliket a kocsikra (a Botién öt volt…), s irány Nagykároly, ahol Emese szüleinek jóvoltából gulyást vacsoráztunk.
Kiváló, élménydús hosszú hétvége volt. A jó hangulaton, a tartalmas és aktív együttléten volt a hangsúly. A teljesítmény szerintem senkit sem érdekelt.
Vásárlás:
Feltétlenül vegyél szőlőcukrot (glukóz), csokoládét, taposs az önérzetedre, s vigyél magaddal Pepsit vagy Coca-Colát.
Bringázás közben:
Sok a kisüzlet, büfé, még május elején is. A falvakban vannak boltok. Tiszafüreden Lidl, Penny.
Biztonság:
Semmi miatt nem kell különösképpen aggódni, a bringákat azért mindig érdemes lekötni. A Tiszafüred-Poroszló közötti 33-as, kerékpársáv nélküli főút kihívást jelent, veszélyesnek is mondható. Mi vasárnap reggel korán vettük igénybe, problémamentes volt. Társaink szombaton délután Poroszlóról átbringáztak Tiszafüredre, állítólag csak egy meleg helyzet volt. Az első, azaz a pénteki napon amikor Tiszafüredről Tiszadorogma érintésével és a komp igénybe vételével jutottunk el Poroszlóra több kilométeren makadám úton haladtunk, ami lassította ugyan a haladást, de nem jelentősen. A vasárnapi túra során végig aszfalton haladtunk, kiváló sebességgel (amikor nem kellett újra és újra visszatennünk Kudor Emese bérelt biciklijének a láncát…)
Legyen mindenkinél megfelelő szerszám a bringa megjavítására (gondoljunk a gumidefektre is. Legyen nálunk csere
Költségek:
Üzemanyag (Kolozsvár-Tiszafüred-Poroszló-Tiszafüred-Kolozsvár) Dákvágennel (Dacia Solenza, 2004): 770 km, 7 l/100 km, azaz körülbelül 312 lej.
Szállás: Lacinak és a CS-nek köszönhetően Vandával nem fizettünk, egyébként 3500-4500 Ft/nap/fő a kempingekben, vendágházakban.
Étkezés: egy-két vendéglőzéssel, de elsősorban otthonról hozott kajával (kolbász, konzerv, sajt stb.): körülbelül 100-150 lej.
Kiss Olivér blogja 