Felbuzdulva a tavalyi sikeres Balaton-kerülésen, az idei bringás kalandot híres-hírhedt Szerda csoport oszlopos hölgy tagjai (Oláh Emese és Balogh Xénia) ötlötték ki: bringázzuk körbe a Tisza-tavat.
A Wikipédia szerint
a Tisza-tó (régi nevén Kiskörei víztározó) Magyarország legnagyobb mesterséges tava a Tiszán. Az Alföldön, Heves megye délkeleti szélén, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán fekszik. 1973-ban építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása végett. Feltöltése az 1990-es években fejeződött be, területe így 127 km² lett. Hossza 27 km, átlagos mélysége 1,3 méter, legmélyebb pontján 17 méter. 43 km²-nyi sziget található benne. 1973-ban építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása végett. Feltöltése az 1990-es években fejeződött be, területe így 127 km² lett. Hossza 27 km, átlagos mélysége 1,3 méter, legmélyebb pontján 17 méter. 43 km²-nyi sziget található benne.
Az Alföldre Boti viccesen azt mondja: a kietlen magyar ugar… 🙂
Hosszas és sok esetben körülményes (puszit érdemel a két főszervező, Emese és Xénia) szervezés után Vandával már április 30-án, csütörtökön útnak indultunk, meglátogattuk a szüleit, illetve az éppen ott tartózkodó sógornőjét, Tündét és első unokatestvérét, Emmát Erdődön (Ardud). Az amúgy is esedékes családlátogatás miatti Erdődre utazás más pozitívummal is járt: pénteken nem kellett hajnali 5 óra tájt ébredni, mint a többiek, akikkel egyébként Nagykárolyban találkoztunk pénteken, május 1-jén fél tíz tájt. Innen együtt folytattuk az utunkat az érmihályfalvi határátkelőhöz, ahol meglepő módon hosszú sort találtunk. Kiderült, miért: valakik gyermeket szerettek volna átvinni a határon, állítólag nem volt minden irat rendben.
Debrecen érintésével (33-as főút) a Hortobágyon keresztül dél tájt érkeztünk Tiszafüredre. Vandával előbb couchsurfinges házigazdánkhoz, Borbély Lászlóhoz mentünk (nem, ez nem az RMDSZ-es politikus), majd csatlakoztunk a többiekhez, akik a Horgász kempingben szálltak meg. A biciklikkel észak-kelet irányba indultunk Tiszafüredről, s Tiszadorogmánál komppal keltünk át a folyón. Szerencsénk volt, éppen akkor hoztak át valakiket, s potom 200 forint ellenében biciklistől átvittek. Innen már könnyű volt visszajutni Poroszlóra, ahol a többiek szállást foglaltak (Piros Ponty panzió). Együtt vacsoráztunk az Aranydombi udvarháznál, a ponty-harcsa halászlé kiváló volt. Bár záróra után érkeztünk, kiszolgáltak. Kedvesen, előzékenyen. Annyira kértek csupán, hogy amennyiben lehet egy féle levesből, s második fogásból rendeljünk, hogy a konyhának könnyebb legyen. Idehaza minden bizonnyal be sem engednek, még akkor sem, ha (akárcsak a tiszafürediek) tudják: sok lesz a fogyasztás, s borravalót is hagyunk. Ilyen téren merőben más az anyaországi mentalitás, teljesen másképp bánnak a vendégekkel, ügyfelekkel. A szolgáltatások megbízhatók, sok minden kiszámítható. Igen, ez unalmas is lehet, de rendkívül hatékony és praktikus.
A pénteki érkezéskor Emese segítségével „előre vittük” Poroszlóra a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Editiont, így késő este betettük a bicikliket, s 10 kilométert levezettem Tiszafüredre. Nem a késői „hazaérkezés”, de még a biciklik ki és be helyezése sem zavart, hanem az, hogy egész nem semmi alkoholt nem tudtam fogyasztani…. 🙂 Biciklizés után egy-két sör valóságos orgazmus a férfiaknak… 🙂
A pénteken megtett táv: közel 44 kilométer. Lapos területen, 18.6 kilométeres átlagsebességgel, ez 2 óra 21 percet vett fel. A megállásokat az eszköz nem méri.
Szombaton esett. Bent is kint is. De nekem még ekkor sem sikerült alkoholt fogyasztani, ugyanis a bizonytalan forgatókönyv miatt tiszafüredi szállásunkról ismét kocsival mentünk Poroszlóra, sőt, még a bicikliket is vittük. No, most a fentiekből valaki azt hiheti, Atyaisten, mennyi isznak ezek. Csak a szöveg sok erről, az alkohol annál kevesebb.
Amikor szombat dél tájt világos volt, hogy nem lesz biciklizés, alternatív program után néztünk. Vandával az eső elállta után elbicikliztünk néhány kilométert a Tisza-tó partján, míg a csapat többi tagja a házigazdánk kíséretében a termálfürdőbe ment házigazdánkkal, Lacival, akinek tanácsa az volt: 16 óra után csak 400 forint a belépő. S a szaunát is lehet használni. Tanács: ha Tiszafüreden keresel szállást, foglalj a Thermál kempingnél, itt ugyanis a szállásdíjban a termálfürdő használata is benne van. A legbiztosabb: ellenőrizd ezt az infót!
Házigazdánk, László tanácsa alapján szombaton este a Tiszaörvényen levő Hableány vendéglőben vacsoráztunk. Észbontóan jó volt a harcsapaprikás, amelyről még Laci CS adatlapján olvastam. A kiszolgálás kifogástalan volt: a pincér barátságos, hatékony volt, nem mímelte a kedvességet, s túlzásba sem vitte. Ilyen élményben ritkán volt részem. Bár kevés pénzből gazdálkodtunk, valósággal jól esett ott hagyni pénzt. Komolyan!
Vasárnap volt a nagy nap: hajnali hatkor ébredés, hétkor indult a túra. A Nagy Túra. Tudtuk, közel 70 kilométert kell tekernünk. Tizen. Ilyenkor mindig akad valami malőr, igazodni kell a leglassúbb bringázóhoz. Mindkét helyzet érvényes volt: Emese a kempingtől kölcsönzött bringával vágott neki az útnak (az övének a hátsó kereke kipukkadt), folyton esett le a lánca. Botival próbáltuk „megreparálni”, sikertelenül. Adott pillanatban, szerencsére csak a túra végén Emese megelégelte a helyzetet, stoppal ment Tiszaörvényig, ahonnan Boti hozta el. A biciklikölcsönzésért szerencsére nem kellett fizetnie…
Vasárnap Tiszafüred-Poroszló-Kisköre-Abádszalók-Tiszaörvény-Tiszafüred útvonalon majdnem 72 kilométert bringáztunk. Nagyon könnyen ment mindenkinek. Mintha tizenöt-húsz kilométert bringáztunk volna. Ahogy Boti kellően megjegyezte: teljesen más sík terepen, így akár 100-150, akár 200 kilométert is le lehet bringázni.
Az átlagsebességünk 19.3 km/h volt, effektív tekerés 3 óra és 45 perc volt. Vasárnap összecsomagoltunk, feltettük a bicikliket a kocsikra (a Botién öt volt…), s irány Nagykároly, ahol Emese szüleinek jóvoltából gulyást vacsoráztunk.
Kiváló, élménydús hosszú hétvége volt. A jó hangulaton, a tartalmas és aktív együttléten volt a hangsúly. A teljesítmény szerintem senkit sem érdekelt.
Vásárlás:
Feltétlenül vegyél szőlőcukrot (glukóz), csokoládét, taposs az önérzetedre, s vigyél magaddal Pepsit vagy Coca-Colát.
Bringázás közben:
Sok a kisüzlet, büfé, még május elején is. A falvakban vannak boltok. Tiszafüreden Lidl, Penny.
Biztonság:
Semmi miatt nem kell különösképpen aggódni, a bringákat azért mindig érdemes lekötni. A Tiszafüred-Poroszló közötti 33-as, kerékpársáv nélküli főút kihívást jelent, veszélyesnek is mondható. Mi vasárnap reggel korán vettük igénybe, problémamentes volt. Társaink szombaton délután Poroszlóról átbringáztak Tiszafüredre, állítólag csak egy meleg helyzet volt. Az első, azaz a pénteki napon amikor Tiszafüredről Tiszadorogma érintésével és a komp igénybe vételével jutottunk el Poroszlóra több kilométeren makadám úton haladtunk, ami lassította ugyan a haladást, de nem jelentősen. A vasárnapi túra során végig aszfalton haladtunk, kiváló sebességgel (amikor nem kellett újra és újra visszatennünk Kudor Emese bérelt biciklijének a láncát…)
Legyen mindenkinél megfelelő szerszám a bringa megjavítására (gondoljunk a gumidefektre is. Legyen nálunk csere
Költségek:
Üzemanyag (Kolozsvár-Tiszafüred-Poroszló-Tiszafüred-Kolozsvár) Dákvágennel (Dacia Solenza, 2004): 770 km, 7 l/100 km, azaz körülbelül 312 lej.
Szállás: Lacinak és a CS-nek köszönhetően Vandával nem fizettünk, egyébként 3500-4500 Ft/nap/fő a kempingekben, vendágházakban.
Étkezés: egy-két vendéglőzéssel, de elsősorban otthonról hozott kajával (kolbász, konzerv, sajt stb.): körülbelül 100-150 lej.
Kiss Olivér blogja 
🙂 🙂 🙂
KedvelésKedvelés
🙂 🙂 🙂
KedvelésKedvelés