Tudom, hogy várjátok a híres Dákroveremmel kapcsolatos újabb bejegyzést… 🙂 Na, itt van.
Megerőszakoltam a személyes költségvetésemet, s ma mégis elviszem a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám csak finder…) Especially Limited Edition személygépkocsimat javíttatni. Igen, ismét. Néhány nappal ezelőtt a féktárcsa volt soron a fékpofákkal egyetemben (kiadás: 520 lej), most jön a kipufogócső. Nem mintha nem élvezném, amikor versenyautó módjára burrog, s engem néz a fél utca. Pontosabban nem zavarna, ha ugyanezt egy Ferrarival tenném. De a rozsdás Dacia Solenza nem az. Bár meglepetés: nemrég papír fecnit találtam a szélvédőmön (igen, a parbrizon): megvásárolnám az autóját. Megdöbbentem: ezt a tragacsot?! Alkatrésznek kell, mi? Nem, nem adom, a kezem alatt rozsdásodik meg, s bomlik atomjaira.
Remélem, az enyém nem ennyire durva…
Úgy tudom, a városban csak egy olyan cég van, amely kizárólag a kipufogókra szakosodott: ez a Bulgarilor utca 10. szám alatt levő Sturimex Service. Tavaly is náluk voltam, meghegesztették, megkalapálták, megdrótozták, s mostanáig nem volt bajom. Alig néhány lejembe került a munka. Remélem, most is lehet mesterkedni valamit, mert sok pénzem nincs. Azaz a teljes csere kizárt, még a megerőszakolt költségvetés keretében is.
Ma 15 órára vagyok beütemezve, s a szlogen az lesz:
Haideţi să cârpim eşapamentul!
azaz
Tákoljuk meg a kipufogócsöget!
Lássuk, mi lesz belőle…! 🙂
Ja, s még a következők várnak megoldásra: iszonyatosan nyikorog a jobb első szék (rosszabb, mint a füledbe zümmögő szúnyog!), ez le kell szerelni, befújni valami cuccal. Aztán következik a rozsda kezelése, a keresztrúd felszerelése. Még elfelejtettem valamit. A lényeg: a Daciával mindig van valami… 🙂
Ja, eszembe jutott: nagy nehezen szereztem parkolóhely-védő műanyag zsalont, el kell mennem egy építőtelepre öntsenek bele egy kis betont, ki kell lyukasztanom, láncot kell rá tennem, ki kell készítenem a zöldövezet és a kerítés mellé, hogy amikor távozom kitehessem, ne parkoljon senki a helyembe. A régi törpéimet (három darab, lánccal összekötött, talppal, nyakkal és felirattal rendelkező cuccokat) 9 év után ellopták… Éljen a Monostor!
De még mindig van valami javítani való a Daciánál… 🙂 Előbb-utóbb eszembe jut…
Tegnap kivételesen taxival mentem haza. Azt hittem, kiesik a műfogam, amikor megláttam, hogy 747 ezer kilométer van a kocsin. Meg is kérdeztem a sofőrtől: valós a szám?
Igen, ez a legrégebbi, még szolgálatot teljesítő taxi Kolozsváron.
2006-ban holland barátaim anyagi segítségével egy Dacia Solenzát vásároltam. Akárcsak a 2003-ban a Világsajtó Intézettől kapott ösztöndíjból 750 dollárért vásárolt Canon PowerShot 3G digitális fényképezőgépemnek, a járgánynak is ki kell tartania amíg élek. Nemrég kifolyt a taralék motorolaj (mintegy fél liter) a csomagtartóba, s mivel a kocsi előre volt dőlve, ráment a hátsó ülésekre is. Mosodában van a drága három napja. Azért ennyi ideje, mert még nem volt időm érte menni… Remélem, nem adták el.
Ha a Logan kibír 747 ezer kilométert (igaz, a csapágyai nagyon csúnyán szóltak, de gurult), akkor a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition kibírja ennek a felét. Ha évente 10 ezer kilométert vezetem a járgányomat, s most van rajta 81 ezer kilométer (2004 telén gyártották), akkor kibírja életem végéig, ugye?
Ajánlom tehát, hogy a csomagtartóba ne tartsunk motorolajat. Vagy ha igen, akkor győződjünk meg róla, hogy nem folyik ki. S ha kifolyik, akkor ajánlom a Babeș parknak a Kertmonostor felőli oldalánál levő autómosót. Várjunk csak, nem is ajánlhatom még, mert nem tudom, milyen munkát végeztek… 80 lejért. 🙂
Volt minden a hétvégén: ultra durva útviszonyok, piakiállítás érkezéskor, kóruspróba, a találkozás öröme, enyhe nosztalgiázás a korábbi élmények kapcsán, értetlenség kifejezése azokkal kapcsolatban, akik otthon maradtak, félextrém túrázás a Csodavárhoz és a teraszokhoz (hó, jég, jeges hó és fordítva), ivászat, motorozás hárman, kidőlt fa, verőfényes napsütés, havazás, dara, eső, napozás, HÓSZÁNOZÁS, motoros szánnal áttört kerítés, s más ínyencségek.
Harc az életért
Laci elmondása szerint amikor a Havasreketye (Răchiţele) határában találkoztunk (ugyanabban a kanyarban, mint januárban – érdekes egybeesés és szinkronizálás), akkor egyszerűen nem hitte el, hogy csak Lenkével ketten mentünk ki. Erről aztán nagyon sokat beszélgettünk: neki sem sikerült egyetlen barátját, ismerősét sem meggyőznie, Lenkének és nekem sem.
Sebaj, kiviseljük magunkat hármasban!
Így is lett.
Csipet csoda
Mit sem számított az, hogy péntekről szombatra virradóra majdnem elvitte a szél a házat, reggel: TÚRA INDUL!. Körülbelül öt kilométert elmentem Pádis irányába a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmakerrel, s máris ott termett Laci, aki Lenkét felvitte a pádisi menedékházhoz, s visszaindult értem.
Csatlakoztunk volna Lenkéhez, aki előre ment, de időközben a menedékház után kidőlt egy fa. Keresztbe az útra. Magyarországi terepjárósokkal próbáltuk elvontatni, sikertelenül. Mire Laci nagy nehezen megkerülte a helyet (el is dőlt a BMW F800 GS típusú, 210 kilogrammos, 86 lóerős motrával), addig az anyaországiak, akikkel néhány perccel azelőtt próbáltuk elvontatni a kidőlt fát, már oda is hozták Lenkét.
Ezen még Laci csodamotrával sem sikerült átmenni... 🙂
Innen kezdődött a motorozás hármasban, majd felmentünk a teraszokhoz, innen pedig a Csodavárhoz. Izgi volt a havas jégen és a jeges havon mászkálni.
Ja, és este előkerült a hószán is, ugyanis 5-7 centiméteres hó hullott. Nagy izgalmamba át is mentem vele a szomszédhoz áttörve a fakerítést… 🙂
Kissé összeszorult a szívem, amikor Zs. javasolta, menjünk a Madarasi Hargitára, ugyanis nagyon kellemes, de egyben lélektépő emlékek fűznek ehhez a helyhez.
Tudtam, hogy nosztalgia-túra lesz.
Hat évvel ezelőtt ide mentünk először kirándulni Huncuttal. Ott voltak Glytz-cék és Szésziék. Életem egyik legszebb mozzanata. Akkor is így gondoltam, s most is, amikor visszanéztem az akkori fényképeket, videókat.
Akkor vagyok a legboldogabb és a legfelszabadultabb, amikor már pénteken elhagyhatom a „dobozokat” (otthon, trolibusz, munkahely, a filharmónia terme stb.), a betondzsungelt és a friss szmogot, bevághatom magam a tragacsba (Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker, 2004, 63 ezer km), s elmehetek túrázni. Kedvemen még az sem rontott, hogy kollégámat, Kovács Hont Imrét (Hontit) is magammal vittem. 🙂 A világhírű Kidéig. Bocsánat, Kibédig. Igen, végre hagymát is kaptam tőle.
Szegény dákrovert nem akartam kitenni a hóláncos megpróbáltatásnak, így Szabó „Kobra” Zoli, a 21gr menedékház tulajdonosa (micsoda érdekes személyiség, jó fej!) vitt fel bennünket a Madarasi Hargitára. Korán lefeküdtünk, sehol sem volt buli.
Sokkal kevesebb hó volt most, mint 2005 márciusában, viszont ugyanolyan ködös, mint akkor.
Most Lenkével, az unokatestvéremel kimentünk a csúcsra, majd próbáltuk megtalálni a vízesést. Ködben nem találtuk a jelet, s nyomok sem voltak. Csak az iszonyatos motoros szánok zavarták meg a fenséges csendet. Este majdnem pókerezés lett az új ismerősökkel, de végül a Madarasi Menedékházban levő „buliba” mentünk át. Lenkével igyekeztünk az Andrea és Márk féle tánctanfolyamon tanultakat bemutatni. De túlsúlyban voltak a másféle zeneszámok… Szerencsére az áramgenerátor több ízben bedobta a törülközőt, s visszamentünk a 21gr-be. Így kimaradtunk abból, hogy valakit „megakasztottak”. Azaz verekedés volt…
Hihetetlen, hogy használnak még ilyen irtózatos környezetszennyező áramfejlesztő berendezéseket! (Fotó: http://www.uh.ro)
Hogy az évtizedeken keresztül ezek a gázolajjal vagy benzinnel működő kolosszus generátorok mennyit szennyezték a környezetet, azt csak Isten tudja. 1996 óta az RMDSZ szinte valamennyi kormány tagja volt, így nem hiszem, hogy ne lehetett volna elintézni, hogy itt is legyen villanyáram. Persze, akármennyire jóban vagyok vele, le kell írnom, hogy a Hargita megyei tanácselnök, Borboly Csaba is ludas a dologban!
Persze, hogy a Villamosművek Rt.
központosított intézmény, ezért a bukaresti vezetőtanácsi ülésen hozzák meg a fejlesztésre vonatkozó döntéseket. De ezeket egy 1996 óta szinte folyamatosan kormányon levő pártnak tudja befolyásolni. A Madarasi Hargita a Székelyföld
Kihagyhatatlan...
jelképes helye, ezért feltétlenül szükséges lenne a vezetékes villanyáram bevezetése. Korodi Attila volt, és Borbély László jelenlegi környezetvédelmi miniszter nem méri fel mekkora méretű környezetszennyezés megy végbe a dízelmotorral működő áramgenerátorok miatt?
A helynek nagy a turisztikai potenciálja, a évek során kiépült panziókból, sípályákból származó bevételnek köszönhetően megtérülne a Villamosművek befektetése. Tehát már nem csak politikai, hanem befektetés szempontjából előnyös üzlet lenne.
Lenkével, az unokatestvéremmel a Madarasi Hargita-csúcson. Függetlenek egymást közt... 🙂
Vasárnap nem maradhatott ki a közel 11 kilométeres gyaloglás sem a menedékháztól az Ivóban levő Kopling-házig. Két óra alatt mentünk le Lenkével.
Hat évente térek vissza Botházi Erzsébet és Domokos házába
Melegség töltött el, amikor sikerült megtalálnom az ivói ingatlant. Először 1999 nyarán kérezkedtem be hozzájuk, mivel besötétedett, s egyedül nem mertem kimenni a Madarasi Hargitára. Az akkori barátnőmmel, Csillával lazultunk a hegyen. 2005 márciusában volt barátnőmmel, Enikővel tértem be hozzájuk. Emlékeztek rám, náluk töltöttünk egy éjszakát. (Lenkével köszönjük szépen a mostani, rendkívül ízletes nyúlhús levest és a szalonnát!) Sohasem felejtem el, mint mondott Erzsi néni, amikor búcsúzott Huncuttól és tőlem:
aztán nekem ne külön-külön jöjjenek vissza…
Sajnos így lett, pedig a számítógépemben megtalált, s 2005. május 31-i keltezésű levelemben ezt írom nekik:
Biztosíthatjuk Erzsi nénit, hogy legközelebb ismét együtt látogatjuk meg az Önök csodálatos otthonát.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter is reagált a bejegyzésre. Borboly Csaba a következőket írta munkahelyi email címemre:
Sajnálom, hogy nem 1990-től foglalkozik mindenki ezzel a kérdéskörrel, mert ha így lenne, akkor már túl lennénk rajta. Számomra az esély erre csak 2 éve adódott meg.
Eddig idáig jutottunk (lásd alább), vagyis ha mindenki tesz az ügyben, akkor tudunk haladni! De ehhez mindenkire szükség van, aki illetékes ebben az ügyben.
A Borboly Csaba által említett dokumentumrészlet:
Hargita megye egyik legjelentősebb turisztikai potenciállal rendelkező helye a Madarasi-Hargita, ahol számos turisztikai terv, fejlesztés esetében jelentős akadály a villamosítás hiánya. Hargita Megye Tanácsa fokozott figyelmet fordít a Hargita-hegység fejlesztésére, és ennek egyik alapfeltétele, hogy a lakosság minél szélesebb rétege számára elérhető legyen a villamos energia.
A Hargita Megye Tanácsa által küldött 23761/2010 számú, a Madarasi-Hargita villamosításával kapcsolatban a brassói székhelyű Dél-erdélyi Áramszolgáltató Vállalathoz küldött felkérésre a következő válasz érkezett:
2011. márciusra elkészül a fenti munkálat megvalósíthatósági tanulmánya (SF) és a teljes tervezési dokumentáció (PT), amelynek elfogadása és jóváhagyása után a Dél-erdélyi Áramszolgáltató Vállalat befektetési terveibe foglalhatja a Madarasi-Hargita villamosítását. Tehát várhatóan még ebben az évben elkészül az áramosítás tervezési és kivitelezési terve, továbbá a szolgáltató biztosított bennünket arról, hogy megvalósul a villamosítás.
A fentieket figyelembe véve világosan kitűnik, hogy amennyiben 2012-ben már komoly beruházásokat akarunk megvalósítani a Hargita-hegységben, így a Madarasi-Hargitán is, akkor Hargita Megye Tanácsa jelentős közreműködése és a szolgáltató pozitív hozzáállása mellett minden érdekelt fél részéről együttműködésre, partnerségre van szükség, hiszen csakis közös erőfeszítéssel érhetjük el a várt eredményeket. Azt javasoljuk tehát, hogy minden érdekelt keresse az együttműködés lehetőségeit, egy ilyen nagyságrendű fejlesztés ugyanis csak a bizalom kiterjesztésével és nyitottsággal érhet el sikereket.
Kerdes, hogy mekkora a Madarasi Hargita befogado kepessege, foleg, hogy Natura 2000-es vedelmi ovezet. Elso reflex, hogy legyen aram, masodik, es komolyabb, hogy amig nincs terulet rendezes a harom telepules eggyuttes hozzaallasaval nehez ott valamit is lepni. Es persze, mintha Varsag villanyarama most fontosabb volt, mert ott telen nyaron emberek elnek, laknak. Persze azert a fene egyen meg :-). Szia Oliver.
egnap kivételesen taxival mentem haza. Azt hittem, kiesik a műfogam, amikor megláttam, hogy 
Kiss Olivér blogja 