Csak egy éjszaka, de az is elég volt. Mármint abból a szempontból, hogy elmenekülni az Untold elől. Igazából nem volt elég: Sztánán is többet kellett volna ülni, s az Untold elől is több napig elmenekülni.
Amikor pattog a tűz, sül a hús, s jó társasággal vagy körülvéve, akkor még a telihold is másképp sugározza a fényt, amikor a szabad ég alatt alszol…
Igen kellemes meglepetés a kolozsvári vasútállomás aluljárójában
A lovaglós társaság (balról jobbra guggolva): Bíborka, Kinga és V. Eszter. Szintén balról jobbra, de állva: S. Eszter, Szende, Csaba, jómagam, Jocó és István. (A felvétel S. Eszter szuper fényképezőgépével készült)
Kalandos, emlékezetes, s ez korántsem újságírói túlzás…!
Körülményesen ugyan (sízős baleset miatti visszalépés, az utolsó perc utáni változások stb.) de, ismét összejött a csapat, kimentünk tehát lovagolni Sztánára a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesülethez, azaz DeMartin Mihaelához és Lajoshoz.
Vissza az eredetekhez, a teremtett világhoz, átélni a szabadon, természetes közegükben élő lovak biztosította lovaglási élményt távol a „civilizációtól”, a szmogtól, a betondzsungeltől és a rohanó világtól – ezért is szeretek Sztánára járni lovagolni. No, meg Mihaela és Lajcsi tapasztalata, emberi, baráti viszonyulása. Egyébként mindketten állatorvosok, így pontosan tudják, mire, hogyan van szüksége a lovaknak, szakértelemmel bánnak velük.
Mihaela felkészítőt tart (Saját felvétel)
Nos, összejött a társaság, indulunk. Ez már nem csak a baráti kör, azaz elsősorban ismerősök ismerőse, s ilyenkor gyakoribbak a változások, meglepetések, váratlan helyzetek. Nem volt ez másként most sem: a péntek esti SMS üzenetemre nem mindenkitől érkezett válasz, gondoltam, sebaj, minden rendben lesz másnap reggel 7 óra 25 perckor a vasútállomáson. Jöttek is a jelentkezők két kivétellel: egyikük túl sokáig bulizott (tulajdonképpen ketten, a férfiről később), lekéste a vonatot, a másik személy pedig nagyon későn ért haza külföldről, képtelen volt felébredni. Nos, de a bulizós lány, Bíborka megmakacsolta magát, s elhatározta: ő biza kijön Sztánára… De mégis, hogyan? Hát a magánvonattal.
Szerencsére a jelenlevők közül néhány személynek volt mobil inernet kapcsolata, azonnal tájékozódtunk, mikor indul. Tudtam, persze, hogy Sztánán az nem áll meg, de elmehet Bánffyhunyadig, s Bíborka ott átszállhat a Kolozsvárra induló személyvonatra. Igen ám, de ő magyarországi, szinte egyáltalán nem tud románul…!
Done deal.
Igen ám, de Bíborka folyton azt mondta Szendének, a barátnőjének, hogy márbiza ez a vonat igenis megáll Sztánán. Csodálkoztunk Jocóval, a Sztánai Lovasok alaptagjával. Kiderült, hogy a Barátka (Bratca)/ Jád-völgye környékén levő Biharfüredig (Stâna de Vale, ez nem az üdülőtelep!) vásárolt jegyet. Szende éppen akkor beszélt vele, amikor Egeresen volt, s valahogy megértették vele, hogy onnan még legalább egy óra lesz a leszállásig. Ez szöget ütött a fejünkbe Jocóval: itt valami nem passzol. De nagyon nem. Akkor kapcsoltunk, hova igyekszik, s ott valóban megáll a vonat…
Szépen, sorban…
A csapat megérkezett Sztánára, Lajcsiék tanyájára, a következő feladat a vonat megállítása volt. Bár volt diplomáciai jelenlét, ez most nem segített… 🙂 Szende eltűnt, s egyszer csak halljuk, csikorognak a vonat kerekei, megáll a szerelvény…! Szende felhívta telefonon Bíbokrát, aki átpasszolta mobiltelefonját a kalauznak, a vonat főnökének és a mozdonyvezetőnek, akiket addig győzködött, amíg a magán gyorsvonat mégis megállt Sztánán. Ez aztán!
Persze, hogy a Csaba által a hozott, a Vajdaságból hozott pálinkát azonnal megittuk erre az ijedtségre… 🙂 S arra is, hogy az egyik férfi résztvevő felült az első, Kolozsvárra tartó vonatra, s visszautazott Erdély fővárosába… Ő még későbbig bulizott, hulla fáradt volt.
Lovaglás két csoportban
A múltkori tapasztalat alapján különválasztottuk a kezdőket és a középhaladókat. Míg előbbiek lépésben, indián sorban haladtak szépen nyugisan, addig a többiek ügettek és vágtáztak. Sebaj, ebédkor ismét találkoztunk, sőt a vonat indulásáig (a 17:21-est lekéstük, de sebaj, volt még egy vonat 17:57-kor) meglátogattuk a mezőn levő lovakat is…
A visszaút is mozgalmas volt: mivel szintén a magánvonattal jöttünk vissza, Bírborka találkozott a vonatfőnökkel, akinek köszönhetően a szerelvény megállt Sztánán. Meg is köszöntük a hölgynek.
S hogy a kép teljes legyen, Csaba egy meggondolatlan kijelentést tett: nála is lehet inni egy pohárral a kalandos lovaglós napra. Három taxiba ültünk, s máris lakásán nevettük el a történteket, meséltük a lovaglós élményeket.
Április 9-én, szombaton kimegyünk ismét Sztánára lovagolni?! 🙂
A lovaglás során tapasztalt egyik csoda… (Kis Réka felvétele)
Szerencsére sűrűsödtek a lovaglós alkalmak. Február 6-án a Sztánai Farsang során vettem részt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjaival, azaz a Sztánai Lovasokkal a felvonuláson, majd február 28-án összesen tizen mentünk lovagolni deMartin Lajoshoz és feleségéhez, Mihaelához, március 5-6. időszakban pedig „csikószállító” kétnapos lovagláson vettem részt, összesen körülbelül 80 kilométer volt a táv.
Kiváló érzés nomád stílusban, átalvetővel, mezőn, dombon lovagolni, patakon átkelni. Így érezhető, látható igazán a természet. Sokat kirándulok, de nagyon ritkán láttam őzet, rókát. Most szerencsére több vadállattal találkoztunk.
Kiváló volt a hangulat, a társaság, a lovaglás. Köszönöm a lehetőséget!
(A naplementés és a Dzsingiszt ábrázoló fotókat Kis Réka készítette). Igaz, tudom, elfogadom a kritikát: a csikóról sajnos nem készítettünk fotót… 😦
Abszolút kezdőkből és kezdőkből verbuválódott csapat a vasárnapi, február 28-i sztánai lovaglásra. Az indítékot az adta meg, hogy egy hölgyismerősöm jelezte nekem, szeretne menni lovagolni. Természetesen, hogy a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a közismerten Sztánai Lovasok által nyújtott lehetőséget ajánlottam. Sajnos Szende végül nem ért rá, de kérése ihletet jelentett arra, hogy megszervezzem a hétvégi kiruccanást. S valahogy a csillagok állása is olyan volt, hogy gyorsan összejött a DeMartin Lajos és felesége, Mihaela által bevállalható tízfős csapat. Még az utolsó pillanatban bekövetkezett váratlan visszalépést is sikerült hamar megoldani.
Indulás előtt egy kis elméleti felkészítő…
Hát igen, úgy kezdők, hogy néhányan közülük már ültek lovon, valamennyiünknek viszont alkalmazkodnunk kellett azokhoz, akik alatt még sohasem volt paripa. De mégis sikerült ügetniük, mi több, Eszter adott pillanatban néhány másodpercet vágtázott is Dzsingiszen…. 🙂 Kiválóan kezelte a helyzetet, rendesen megülte a nyerget, nem pánikolt, nem kiabált.
Krisztuc eléggé félt (visított is kétszer…), de széles mosollyal és elégedetten szállt le a lóról, Bianka sem volt túl magabiztos, de aztán belejött, Gyöngyi az elején kissé aggódott, de saját bevallása szerint a túra felétől már igen magabiztosan lovagolt. Karola teljesen nyugisan lovagolt végig a túrát, Dalma is annak ellenére, hogy csak a végén jött rá, Pamela miért eszik olyan gyakran… 🙂 Kudorka már lovagolt, ő kérte, s kapta az ügetést is. Ugyanez volt a helyzet Attilával is. Branea Robi magasztosan, mondhatni nemesi stílusban és felszerelésben lovagolt. Rita a hó! Parancsot hallotta a leggyakrabban, no, de dicséretet is kapott.
Azt beszéltük a tegnap esti kiértékelő beszélgetésen, hogy március 19-én egy középhaladóknak szánt ügetős tanfolyamra mennénk Sztánára. Társulnál?
Előbb a kis pálinka, aztán a reggeli
Elméleti felkészítő
Gyüngyi barátkozik
Kriszta már nyeregben
Gyöngyi számára széles mosollyal indul a túra
Dalma lova a legnagyobb
Attila már lovagolt, otthonosan mozog a paripán
Bianka: ha látna Brad Pitt…
Emese: induljunk már!
Jó FB kép…
Lépésben
Nem félek!
Csak meg ne rúgja a másik lovat…
Robi: stílus, elegancia, kifinomultság
Indiánok?
Megfordultam
Te már ittál?
A pálcát alig használtam
Tavaszi tájon
Az időjárás is kedvezett
Olivér hol maradt?
Egyenek is picikét
Eszter: Dzsingisz elindult vágtába, de nyeregbe maradtam
[HU] Őseink, a honfoglaló magyarok többsége lóháton kelt át a Vereckei-hágón. Próbáljunk meg, milyen. Nos, mi nem haladunk át a hágón, meg sem közelítjük, csak Sztánán próbálkozunk a lovaglással a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesületnél.
Indulás vasárnap reggel vonattal, vissza délután ugyanúgy. Kezdők is jöhetnek!
További részletek magán üzenetben. A helyek száma korlátozott!!! First come, first served!
*************************************************
[ENG]
Horseback riding on Sunday in Stana/Sztána, Cluj/Kolozs / Sălaj/Szilágy county.
Taking the train on Sunday, February 28 at 7.40 AM from Cluj/Kolozsvár/Klausenburg railway station, arriving to Stana/Sztána one hour later. Breakfast (please pack), warming up inside (our body… with some pălincă/pálinka – try to bring) and waiting for it to be warmer outside…. There will be a comfortable 12 degrees Celsius, but bring warm cloths, gloves.
Taking the 17.21 train back to Cluj/Kolozsvár/Klausenburg.
Beginners, welcome!
Private messages, please.
Limited number of participants! First come, first served!
Réka végre feltöltötte a Bezeriţă Emanuel által útközben készített felvétleket….
Az eredeti, a Kerekes Edit kolléganőm riportjára, a A Szentimrei-házban Szabó Zsolttal készített videóinterjúmra, valamint a videófelvételere mutató hivatkozásokat tartalmazó blogbejegyzés ide kattintva érhető el.
Nem vettem részt a fényképek alapján csodálatosra sikerült Retyezát-túrán – korántsem bántam meg, mert a sztánai farsangi ünnepség keretében sorra került lovaglás egyaránt kiváló volt. Felelevenítettük a hagyományt, együtt volt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a közismerten Sztánai Lovasok csapata.
Szombaton hajnali ébredés, rohanás a villamosmegállóba, majd elérni a vonatot – a csapat egyik tagjának sikerült lekésnie, de megoldotta… Minden alkalommal „levarázsol” a Nagyváradra tartó szombat reggeli személyvonat: bizonyos értelemben a román társadalom mintaképe. A Vigyázóra igyekvő síző, munkások, háztartásbeliek, s bohém kolozsvári fiatalok és tapasztaltak.
Vajon menni fog?
A reggeli után 11 órakor átmentem a Szentimrei-házba videóanyagot készíteni a könyvbemutatókról, a vetítésről és a … kincskeresésről. A képsorokból kiderül, miről is van szó… A forralt bor és az ízletes hagymás és zsíros kenyér elfogyasztása után rögvest visszatértem a De Martin Lajos tanyájához, tudtam, hogy időben ott kell lenni a készülődésre. Lóra pattantunk, s Sztánán részt vettünk a lovas felvonuláson. Persze, hogy idén is meglovagoltattuk a gyerekeket és a felnőtteket. Elég későn indultunk vissza, s a vacsora után gyalog jutottunk vissza a faluba a táncházba és a buliba.
Mintha az ünnepségen nem lettek volna annyian, mint tavaly és tavalyelőtt. Számomra valahogy a buli sem sikeredett olyannak, mint korábban.
Elégett a báb…
Naná, hogy vasárnap délig aludtam, ugyanis 4 óra 40 perckor bújtam csak ágyba a Szentimrei-háznak a kalotaszegi motívumokkal díszített szobájában. A Lajcsi tanyárájra történő indulás előtt éppen egy SMS üzenetre volt csak időm, mert tudtam, hogy tennivaló van, s nemsokára indul vissza a vonat Kolozsvárra.
Az önfeledt szabadság érzése csakis nomád életstílusban, Erdély tájait lóháton barangolva érezhető – ez ismét bebizonyosodott a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a Sztánai Lovasok csapatával megtett 144 kilométeres mini expedíció alkalmából.
A négynapos, Sztána-Méra-Bonchida-Kajántó-Sztána „portyázás” célja nem valaminek a felfedezése, ahogy az expedíciók során történik, hanem eljutni a Transylvania Trust által szervezett Bonchidai Kastélynapokra, s vissza. Az expedíció kifejezés tulajdonképpen mégis talál a lovas túrára, ugyanis kiváló lehetőséget nyújtott önmagunk ismételt felfedezésére, a mély introspekcióra, a részletes önelemzésre.
Igazi nomád életmód (Saját felvétel)
Ugyanakkor egyedi alkalmat jelentett a csapat régi és új tagjainak arra, hogy egymást is jobban megismerjék. Hiszem és vallom ugyanis azt is, hogy egy embert igazán az utazással járó örömök és bánatok, váratlan pozitív és negatív fordulatok közös átélése során lehet igazán megismerni.
A viszontagságok elviselése, a nehéz helyzetek közös erővel történő megoldása, a sikerek és eredmények együttes ünneplése láthatatlan fonalként összeszövi az embereket, a bajtársi hangulat képzeletbeli kalapácsként összekovácsolja az ilyen élményben részesülőket. Bár gyötör a kánikula, szomjasak, fáradtak, alkalomadtán nyűgösek vagyunk, a közös élmény, egymás társasága, a többiek segítőkészsége erőt ad, és összetartja az embereket. Ezek különös, egyedi, szintén az önfeledt szabadság érzéséhez hozzájáruló hangulatot eredményeznek.
A sztánai lovasok immár tizenegyedik alkalommal vettek részt a Bonchidai Kastélynapokon, tizetik alkalommal pedig lóháton mentek Sztánáról a Bánffy-kastélyig, és vissza…
Távol vagy a betondzsungelektől, a számítástechnika és távközlés eszközeitől, hegyeken-völgyeken barangolsz lovad hátán, szalonnát és hagymát eszel, alig van térerő, s ha mégis akad, akkor kikapcsolt mobiltelefonnal haladsz lépésben, ügetsz, vagy akár vágtázol. Szeled a tájat, hálás vagy a lovadnak, hogy szabad vagy, megsimogatod a nyakát vagy a szügyét, akár az életed történéseit elemzed. De mindenképpen örvényként magával ragad a SZABADSÁG érzése. Csodás pillanatok…
Pihenő Méra határában. Antal Ágota mesél, a fiúk feszült figyelemmel kísérik mondanivalóját… 🙂 (Saját fotó)
Csütörtökön, augusztus 27-én a reggeli vonattal megy ki a kolozsvári csapat: Guttmann Emese, Kis Réka, Gabor Alexandru és jómagam. A többiekkel, azaz Ádámmal, Norbival, Robival, Rikivel, Lajcsival, és Lalival a sztánai vasútállomás mellet levő „főhadiszálláson” találkozunk. Kikészítjük a kellékeket (pajzsok, kelevézek, háló, nyilak stb.), a hozzáértők lovakat patkolnak. A szombati fellépéshez szükséges kellékeket kisebb teherkocsival szállítják Bonchidára – ezek közül talán a jurta a legfontosabb. A nomád életmódot szimbolizáló, a hun őseinkre emlékeztető lakhatási eszköz sok érdeklődőt, kíváncsiskodót vonz a kastélynapokon. Ismerjük az útvonalat: Sztána vasútállomás-Egeres falu-Egeres gyártelep-Bogártelke-Türe-Magyarnádas-Méra-Kajántó. Tudjuk, hogy este Mora László kajántói református lelkipásztorhoz kell elérnünk.
*** Folytatás a Szabadságban megjelenő élménybeszámolómban… ***
Újraéljük a tavalyi és a tavalyelőtti nomád élményeket (Fotó: Péter Árpád)
Holnap, azaz csütörtökön reggel indulunk Sztánáról, Kajántón Mora László református lelkipásztor jóvoltából megszállunk, majd pénteken este érünk Bonchidára. Szombaton fellépés, vasárnap lovagoltatás. Hétfőn reggel indulunk vissza Bonchidáról Kajántóra, majd kedden innen Sztánáig lovagolunk. Összesen 144 kilométer négy nap alatt, két napos pihenővel.
Zitz-cel és Sönccel a Gorgó-völgyében “malackodunk”
Az elmúlt időszak szerencsére ismét bővelkedett természetjárásban, különleges tevékenységekben. Augusztus 14-én Szélyes Éva és Levente meghívására részt vettem az Adrenalin Park előavató ünnepségén, ahol a legnehezebb magaslati akadálypályát próbáltam ki. Másnap, pénteken, szabadnap lévén Emmával és Jocóval kigyalogoltunk ugyanoda, ez 18 kilométeres gyaloglás jelentett. Ez volt a következő napi Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra bemelegítője. Annyira komolyan edzettünk, hogy szombaton, augusztus 16-án kicsit megbántuk a túl komoly felkészülést: a Kolozsvártól Sztánáig tartó 50 kilométeres teljesítménytúrán adott pillanatban elég nehezen gyalogoltunk. Na, de megtettük. Igaz, körülbelül 14 óra alatt, a Riszeg-tetőn levő pontbírók meg sem vártak, de Magyargyerővásárhelyen a református lelkipásztortól kaptunk igazoló pecsétet…
Vasárnap, augusztus 17-én sem tudtam a fenekemen ülni. Mihelyt vonattal hazajöttem Sztánáról, elmentem Zitzékkel biciklizni a Gorgó-völgyébe. Geodobozolásis lett volna, de – amint az a fényképeken is látszik, közbeszólt a sár…
Nehezen haladtunk (Zitz felvétele)
Idén sem maradt ki a lovaglás. Tavaly a Bonchidai Kastély Napokon részt vevő Kalotaszegi Turul Hagyományőrző Egyesület egyik tagja lesérült, így DeMartin Lajos felkért, helyettesítsem, s lóháton tegyem meg a 72 kilométert Sztánáig. No, ennyit egy nap a ló sem tud 67 kilót (plusz a csomagok) cipelni, ezért a távot két nap alatt tettük meg. Idén beneveztem az oda-vissza lovaglásra, ami összesen 144 kilométert jelentett.
Ennyi fizikai tevékenység után a szeptember 5-7-i hétvégén már csak a billentyű és az egér rongálásával égettem a kalóriákat: a körülbelül 10 éve folyamatosan szervezett számítógépes játék parti idei kiadásán vettem részt Székelyudvarhelyen. A hazautazás (vasárnap lapszámfelelős voltam) kalandosra sikeredett (hajnali ébredés, majd taxival a buszállomásra, innen Marosvásárhelyre, majd onnan saját kocsival haza), de így szép az élet. Most már csak azt várom, nagyot aludjak. Pihennem kell, mert holnap összpontosításra van szükség: ki kell szabadulnunk a Para Park bezárt szobáiból…
A forgatókönyv szerint a vadászatra ment honfoglaló hunok jurtájából a szláv őslakósok elrabolták a menyecskéket, de igen rosszul jártak, mert a magyarok ősei felégették a zsiványok házát, s kiszabadították feleségeiket. Mi több, a szlávok egy részét lefejezték, a többit íjjal megsebesítették… Engem csak megsebesítettek… 🙂
A Szabadságban megjelent fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
Kiss Olivér blogja 