Világfórum a Demokráciáért: katonaruhában egy huszonéves ukrán hölgy

A világ szinte valamennyi részéből érkeztek küldöttek (Saját felvételek)

Erőt, lendületet és természetesen reményt adott a világ szinte valamennyi tájáról érkezett ifi küldöttnek a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) immár tízedik alkalommal szervezett (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvénye, amelyen – szerencsére, mondták egyesek – sokkal több fiatal egyetemi hallgató, politikai elemző, civil aktivista, újságíró, mint politikus vett részt. A Demokrácia: új remény? (Democracy a new hope?) című értekezleten mindenki egyetértett abban, hogy a fiatalok lesznek a demokrácia megmentői, még akkor is, ha jelen pillanatban egyikük katonaruhában van, és a fórum után azonnal az ukrajnai frontvonalra tér vissza…

Az összetartozás, a szolidaritás és a demokrácia megmentéséért folytatott közös fellépés érzését keltette a résztvevőkben a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) jubileumi rendezvénye, a Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy), amelyen a világ szinte valamennyi szegletéből több száz fiatal résztvevő érkezett.

Többnyire az ET tagállamok legnagyobb felsősokú oktatási intézményeiben működő politikatudományi karok diákjainak, valamint az oktatók, az elemzők, a szakértők és az újságírók részvételével zajló világszintű és –színvonalú, minden év novemberében megszervezett rendezvénysorozat során egyértelműen érződött az Ukrajna iránti rendkívül erős szolidaritás, támogatás és barátság. A 2021 novemberében tartott fórum óta Oroszország lerohanta Ukrajnát, azért a Vlagyimir Putyin által vezetett országot kizárták az 1949-ben létrehozott „európai családból”, így az orosz küldöttek nem vehettek részt a rendezvényen.

Az ukrán néppel való együttérzést erősítették a felszólalók beszédei, a könnyűzenei koncertek, és igen, a karikatúrák is. Ezek által mindenki támogatását akarta kifejezni a szomszédos nemzet hősies harca, s amint többen fogalmaztak, Európa és a demokrácia megvédése iránt. Elhangzott: a világ országai kiállnak Ukrajna mellett, Oroszország és szövetségesei (többek között Belarusz, Kína és Észak-Korea) egyedül maradtak a világban.

A frontvonalról Strasbourga katonaruhában

Alina Mykhailova, az ukrajnai küldöttség tagja, katonaruhában jelent meg az Európa Tanács világrendezvényén. A huszonnyolc éves hölgy a Szabadságnak elmondta: a kijevi helyi tanács tagja, a Holos elnevezésű pro-európai csoportosulás támogatója.

Sokan értékelték a fiatal hölgy bátorságát

Diák is vagyok, politikatudományokat hallgatok, de mivel Oroszország lerohant bennünket, s úgy éreztem, meg kell védenem országomat, önként jelentkeztem a katonaságba. Mihelyt hazatérek Strasbourgból, azonnal a frontvonalra megyek, társaimnak nagy szükségük van rám. Eddig Avdiivka város környékén, a donyecki régióban szolgáltam, onnan jöttem az Európa Tanács világfórumára. A település Donyeck városa melletti repülőtér közelében van, itt különösen intenzív harcok folytak

– fogalmazott a hölgy.

Alina azt is elmondta: amikor szükség volt, fegyvert is fogott, de többnyire orvosi asszisztensként tevékenykedett a frontvonalon, a sebesült katonákat látta el.

– Politikatudományokat tanultam, ez tény, ám asszisztensi gyorstalpalóban is részesültem. Legelőször 2016-tól 2020-ig már szolgáltam a katonaság kötelékében, aztán kijevi önkormányzati képviselő lettem. Idén februárban újrakezdtem a frontvonali tevékenységemet. Hogy miért katonaruhában jöttem az Európa Tanács gyűléstermébe? Ekképp is ki akartam fejezni azt, hogy országunk egy részét ismét lerohanták, megszállták az oroszok, s még a huszonéves lányok is harcolnak Ukrajnáért. A szabadságért, a demokráciáért, Európáért harcolunk. Ha nem állítjuk meg az oroszokat, továbbmennek, s ki tudja, hol állnak meg

– fogalmazott Alina Mykhailova.

Megítélése szerint az ország egész területén nagyon nehéz a helyzet, Kijevet folyamatosan rakétatalálatok érik, nincs ivóvíz, villanyáram, étel.

Nincs mit tárgyalni Oroszországgal, ki kell űzni őket Ukrajna területéről. Putyinéknak hadisarcot kell majd fizetnie azért a mérhetetlen kárért, amelyet okoztak. Ezen kívül nemzetközi bíróság elé kell állítani a háborút támogató valamennyi politikust és katonai vezetőt. Ismerőseim, barátaim és családtagjaim egy kis része el kellett hagynia Ukrajnát, de a legtöbben az országban maradtak, mi több, katonának jelentkeztek, akárcsak én. Hangsúlyozom: korszerű fegyverekre van szükségünk, reméljük, a világ országai továbbra is segítenek rajtunk

– fogalmazott a fiatal hölgy.

Az autokraták és Belarusz

Alina Mykhailova megrázó szavait követően üresen kongtak a politikusok diskurzusai. Írország külügyminisztere Simon Coveney például azt mondta: a demokrácia több mint a többség akaratának érvényesítése.

A demokrácia a világ legértékesebb érce. Az autokraták érzik, hogy a demokrácia nehéz helyzetben van, és kihasználják a helyzetet. Ők nem a rációra, hanem az érzelmekre, elsősorban a félelemre alapozzák politikai mondanivalójukat. Összetett problémákra egyszerű úgynevezett megoldásokat kínálnak a választóknak, akiket rendszerint megvezetnek

– mondta a politikus.

Az értekezleten jelen volt Lucian Romaşcanu művelődési miniszter is, aki Fehéroroszországról beszélt. Szerinte a Belaruszban zajlott úgynevezett választások megfigyelése részben érvényesíti a voksot, ezért legközelebb az európai megfigyelőknek távol kell maradniuk ettől a tevékenységtől.

A világfórumon jelen volt Sviatlana Tsikhanouskaya, a fehérorosz ellenzék száműzetésben élő vezetője is, aki elmondta: az Alekszandr Lukasenko vezette belaruszi rezsim olyan, mint egy háromlábú szék.

Az ülő alkalmatosság egyik lába az erőszak, a másik a pénz, a harmadik pedig Oroszország. Mennyiben az egyik kiesik, az egész szék összeomlik. A szankcióknak köszönhetően előbb-utóbb pénz nélkül maradnak

– vélekedett a politikus.

Fehérorosz küldöttek is jelen voltak az értekezleten, ám ők már nem térhetnek vissza az országba, tudtuk meg. Tsikhanouskaya hangsúlyozta: a világ szeme most Ukrajnán van, ám Fehéroroszországról sem szabad megfeledkezni.

Ki kellett zárni Oroszországot

A világfórumon, amelyen többek között még jelen volt Oleksandr Korniyenko, az ukrajnai parlament főtitkár-helyettese, Olivier Veran, a francia kabinet tagja, Salome Zourabichvili, Grúzia, valamint Katrín Jakobsdóttir, Izland elnöke is.

Eurócentrizmus?

Utóbbinak szívhez szóló üzenete volt az európai országokból és többek között Afganisztánból, Irakból és sok-sok afrikai országból származó egyetemi hallgatók számára: fiatalkorában idealista aktivista volt, aztán rádöbbent a környezetvédelmi és közpolitikai problémák összetettségére, ám az alapértékeket és alapgondolatokat most nem adta fel, ezek szerint cselekszik.

Izlandon az iskolai tanrend része a demokrácia elméleti és gyakorlati oktatása

– jelentette ki.

A világ szinte minden tájáról érkezett fiatalokon műhelyek keretében vitatták meg a legégetőbb kérdéseket: az ifik részvétele a döntéshozó fórumokban, civil kurázsira oktatás, történelem és a narratívák ereje, e-demokrácia, polarizáció, választások, az aktivisták védelme, a félretájékoztatás elleni harc.

A szervezők demokráciával kapcsolatos slam poetry-t is szerveztek, de volt zene és tánc is. A legnagyobb sikert a Bandura Sound System elnevezésű ukrajnai együttes aratta.

Idén is kiosztották az Innováció a Demokráciáért díjat, amelyet a résztvevők szavazata alapján (három kezdeményezés volt versenyben) Marija Pejčinović Burić, az Európa Tanács főtitkára adott át az Astrea Justice – Justice Code Foundation Trust elnevezésű projekt vezetőjének, Courteney Mukoyinak. A projekt a Zimbabwéban zajlik, célja pedig a technológiának a demokrácia szolgálatába állítása: a mesterséges intelligenciát a választások szolgálatába állítják, illetve az emberi jogokat népszerűsítő okostelefonos applikációkat fejlesztettek ki.

*** A helyszíni tudósítást az Európa Tanács és Égly János tette lehetővé. ***

A technológia és a polgárok sodorják veszélybe az európai demokráciákat?

🙂 A karikaturista így látta (Saját felvétel)

A kontinens lakosainak az alapvetően megváltozott technológiai és tájékozódási szokásai,

valamint a sorozatos politikai botrányok, illetve a fogyasztói társadalom szabályainak megszegése mohóság miatt, az erre visszavezethető gazdasági válság következtében alapvetően megingott az európai polgárok bizalma a demokratikus intézmények és a kapitalizmus alappilléreiben – vonhatjuk le a következtetést a november 6–8. között Strasbourgban az Európa Tanács által szervezett Világfórum a demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvény során tartott előadásokat követően.

Helyszíni tudosításom a Szabadság hírportálon olvasható.

A polgárok helyett az üzletembereké és a politikusoké a sajtó

A vitafórumon Christophe Deloire, a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders/Reporters Sans Frontiere) főtitkára is felszólalt (Fotó: Európa Tanács / Council of Europe)

A tömegtájékoztatási eszközök hitelességi indexének zuhanása

akkor kezdődött, amikor az ingyenességre szoktatott polgárok nem voltak többé hajlandók fizetni a nyomtatott és on-line sajtó által szolgáltatott tartalomra, a médiaorgánumoknak pedig tulajdonos után kellett nézniük.

Kihasználva a lehetőséget,

a médiapiacra betörtek a politikusok és a sok esetben hozzájuk közel álló üzletemberek, akik fokozatosan meghatározták a szerkesztőségi politikát, jóváhagyva vagy tiltva bizonyos témákat. A médiaintézmények tulajdonképpen a túlélésért harcoltak, s megfeledkeztek arról, hogy az átállás milyen következményekkel járhat. Az sem fordult meg a sajtót irányító és a benne dolgozók fejében, hogy elindultak a lejtőn, a médiafogyasztók ugyanis ráéreztek az irányítottságra és elfordultak az újságíróktól.

Az üzletembereknek fontosabb a nyereség,

mint a szerkesztőségi függetlenség. Nyereség, persze, az is, ha jó pontot szereznek a hatalmon levő politikusoknál, az ászt a legközelebbi versenytárgyaláson akár ki is lehet játszani.

A polgárok nem fizetnek a hírekért, mégis, hogyan várhatják el, hogy a politikusok vagy üzletemberek által birtokolt vagy ellenőrzött sajtóorgánumok, közösségi platformok következmények nélkül szolgáltassák nekik a tartalmat?! Ilyen értelemben a Facebook számára éppen te vagy az érték, a termék.

Kisebbségi helyzetben még számkivetettebb állapotok uralkodnak, de ez már más téma.

A fentiekről és sok más, az újságírók számára érdekfeszítő témákról volt szó a ma zárult Világfórum a Demokrációért rendezvénysorozatán, amely szerda óta tart Strasbourgban.

Ma a világ szinte minden tájáról érkezett küldöttek baráti hangulatban vettek búcsút egymástól (Fotó: Európa Tanács / Council of Europe)

FOTÓK – Életem első jógázása és egyenlőség a nőkkel

Biciklivel mentünk le, a fotót gyorsan készítettem, belépéskor

Ha jól számolom, hatodik éve jövök Strasbourg városába az Európa Tanács szervezte Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényre. Most viszont jógával is fűszereztem, rögtön vasárnap délutáni érkezésem után.

Laurent ötlete volt. Ruhákkal is készültem, előrevetítette a lehetőséget. Nem izgultam, figyeltem, vajon milyen mozdulatokat, figurákat kell utánoznom. Szerencsére Laurent közelebb volt, mint az amerikai jógi, így az ő mozdulatait utánoztam. Sok olyan figura volt, ami nem ment, messze nem annyira elasztikus a testem, mint gondoltam. A másik oldalamon levő görög hölgy mintha gumiból lett volna. Elképesztő.

Nem másért, de tiltott is van…

A figurák utáni kukkolás közben valamelyest sikerült érezni a nyugodtságot, a kiegyensúlyozottságot, a békét és belső csendet. A gyors szívverésem ellehetetlenítette a teljes „átállást”. Tervem, hogy otthon továbbfejlesztem a jógát. Itt csupán 5 euró volt másfél óra. Odahaza mennyi, s hol lehet jógázni? Itt kiváló volt, hogy nincs bérlet, előjegyzés, miegymás. Mindenki akkor megy, amikor akar: azaz csütörtökön és vasárnap. Az ajtónál egy kis vászon szatyorban gyűjtik a pénzt. Bizalmi alapon.

Előtérben… (Fotó: CoE.int)

Az idei World Forum for Democracy témája a nemek közötti egyenlőség. Nazgulija jut eszembe, a kirgiz házigazdám Osh városában: azért lettem tanárnő, mert a férjem nem engedte, hogy multinacionális cégnél dolgozzam. Azt mondta, ott túl sok progresszív hatás ér, inkább legyek tanárnő. Az ő akarata az én akaratom. Nos, sok esetben ez a keresztény Európában sincs másképp…

Like… really?! (Fotó: CoE.int)

Komolyan gondolják a demokráciát

Immár negyedik alkalommal veszek részt az Európa Tanács által szervezett Demokráciáért Világfórumon – World Forum for Democracy. Az intézmény úgy érezte, szüksége van egy széleskörű tömeget megmozgató rendezvényre. S jól tette. Mert így találkozni, társalogni, tanulni lehet a lengyeltől, meg lehet ismerni a Moldova Köztársaságból érkezetteket, kapcsolatba lehet kerülni Strasburg polgármesterével, illetve a Reporters Sans Frontiere/Reporters Without Borders illetékeseivel, tehetséges, háborút látott fotósaival.

Köszönöm!

 

Kiváló lehetőség.

Amikor viszont egyszer csak valaki azt mondja az egyik panelben, hogy Szomáliában született, a háború miatt családjával Kenyába költözött, majd több afrikai országon áthaladva és a Földközi tengeren átkelve Európába érkezett, kicsit értetlenül áll az ember az információk előtt. Aztán folytatja: Máltán meggyőzte az egyik legolvasottabb napilapjának a főszerkesztőjét, hogy a kiadvány hírportálján elindíthassa blogját.

Ő Farah Abdi

Írói tehetségemnek köszönhetően híres lettem, szexuális orientáltságom miatt pedig menedékjogot kértem. Már gyermekként rádöbbentem arra, hogy férfiként inkább a lányokkal szeretek játszani. Otthon nem vallhattam be, hogy transszexuális vagyok, üldöztek volna a muzulmán többségű országban, Európába kellett jönnöm. Ötször próbáltam meg Líbiából Málta szigetére jutni, megannyi alkalommal visszatoloncoltak. Amikor sikerült, a szigeten azonnal börtönbe zártak, bár a nemzetközi jog szerint ezt nem tehették volna meg. 2012-ben menedékjogot kértem, s szexuális beállítottságom miatt védettséget élveztem

mesélte Farah, aki jelenleg egyértelműen és meggyőzően nőnek néz ki.

Rengeteg nehézségen ment keresztül, de végül afrikai migránsként sikerült beilleszkednie és komoly eredményeket elérnie Európában (Saját felvétel)

La joie de vivre à la Française

Biztonságérzetet vagy aggodalmat keltenek? (Fotó: s3.zetaboards.com)

Nem féltünk Strasbourgban. Az Európa Tanács által szervezett, több száz résztvevővel zajló World Forum for Democracy elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozaton sem. Bár ott is röpködhettek volna a golyók. A holnapi vezércikkem erről szól:

 

Nem félnek, még azért sem. Lelkükben gyász és fájdalom, de tudják, hogy a párizsi terroristák akkor érik igazán el céljukat, ha félelmet szülnek a lelkekben, ha a franciák feladják kozmopolita, progresszív és szabadelvű életüket. Tudják, hogy a nyugat-európai születésű terroristák mit szándékoznak megszüntetni abban, ami francia. Miért ne menjünk bulizni? Miért ne szórakozzunk? Ha nem mi, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor? Ha nem a szórakozóhelyekre és a bárokba, akkor hova? Ha nem születésnapot, névnapot, munkahelyi előléptetést ünnepelni, akkor mit? – kérdezik egymástól, s tőlem Strasbourgban a helyi házigazdáim, Florance és Laurent. Érkezésem után, múlt kedden este, máris biciklire pattanunk és egy olyan szórakozóhelyre karikázunk, ahol lindy hopot táncolunk. Házigazdáim megállapítják, hogy mindenki ott van, aki ott szokott lenni, senkit sem tántorítottak el a november 13-án történtek. Ma még azért is kimegyünk, és szórakozunk! – hangoztatták.

Tovább a Szabadságban… 🙂

World Forum for Democracy: mindenki megfigyelés alatt?!

William Binney nyilvánosságra hozta az NSA törvénytelenségeit. Persze, nem róla van szó, de vajon az ügynökség nem használ különböző embereket arra, hogy feltárjanak ötödleges fontosságú projekteket, s ezáltal ügyesen eltereli a figyelmet a valóban fontos dolgokról ? (Fotó: Facebook)

Elgondolkodtató, mi több, ijesztő (részleges) valóság került terítékre tegnap (is) az Európa Tanács (Council of Europe) által Strasbourgban szervezett Demokrácia Világfórum különböző mozzanatain, rendezvényein: mindenki, mindenhol megfigyelés alatt áll…

Előbb viszont egy derűre okot adó előadás: az architekturális szempontból is impozáns strasbourgi városházán Peace, Shalom, Salam címmel tartott rendezvényen három olyan európai szintű kezdeményezést mutattak be, amely a vallási felekezetek képviselőit közelíti egymáshoz. Az egyik különösképpen érdekes volt: öt különböző felekezetű fiatal (egyikük ateista) körbejárta a világot, s különböző városok vallási közösségeinek rendezvényein vettek részt.

Barátként indultunk útnak, s testvérként tértünk vissza

mondta az egyik résztvevő.

Mellbevágó volt az idén készített A good American című dokumentumfilm.. William Binney az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency – NSA) műszaki igazgatója volt. Több mint 30 évig az intézményben dolgozott… Lehallgatási technikákról, belső ellentétekről, érdekszférákról volt szó. Még a vetítés előtt röviden beszélgettem William Binneyvel: kifejeztem örömömet, hogy egy olyan Isten háta mögötti országból jövök, s szerencsére egy akkora senki vagyok, hogy az amerikaiak biztos, nem érdeklődnek irántam. Tőlünk még a menekültek is szaladnak. Igen ám, de azt mondta, a metaadataimat az amerikai hírszerzés még akkor is tárolja, mivel nem tudni, évek múlva mire használhatják fel azokat…

Figyelnek…

Aztán pedig a Klébert tér közelében levő Odyssée moziban vetített francia produkció, az Un oeil sor vous. Citoyens sous surveillance című dokumentumfilm. Ugyanaz a téma. Ijesztő…

FOTÓK – Strasbourgban a demokrácia. „Még azért is szórakozni megyünk!”

A Demokrácia Világfórumának megnyitóján egy perc néma csenddel adóztunk a párizsi terrorista merényletek áldozantainak emlékére (Fotó: Európa Tanács)

Édesanyám természetesen aggódott, hogy az Európa Tanács meghívására olyan országba utazom, ahol kevesebb mint egy héttel ezelőtt körülbelül 130 halálos áldozattal és sok-sok sebesülttel járó terrorista cselekmények zajlottak. Ez – ugyebár – az édesanyák „feladata”… Picit jobban aggódtam én is, mint mikor olyan országba utaztunk, ahol szinte állandó háborús, pontosabban konflikutális helyzet állt fenn: Izrael. Elvégre ezen sorok írásakor Franciaországban rendkvüli állapot van érvényben, s ez meg is érződik.

Kedden Kolozsvárról Münchenbe repültem az AirDolomiti (Lufthansa) légitársasággal, innen kevesebb mint fél óra alatt értem Stuttgarba, s a helyi HÉV segítségével a vasútállomásra, ahonnan a TGV típusú gyorsvonattal Strasbourgba. A World Forum for Democracy elnevezésű nemzetközi rendezvényen veszem részt. A késő esti érkezés után azonnal Laurent CouchSurfing házigazdámhoz siettem, társalogtunk a barátnőjével és a lányával, iszogattunk.

Nos, ma este még azért is szórakozni megyünk. Megmutatjuk, hogy nem félünk

– jött a házigazda bejelentése.

Így is tettünk. Biciklire pattantunk, s a Shacom nevezetű bárba karikáztunk. Javában zajlott a Lindy Hop tánctanfolyam. Természetesen, hogy azonnal elememben éreztem magam…

Ma, ugye, a Demokrácia Világfórum megnyitóján vettem részt. Sokszínű a felszólalók és a résztvevők palettája: az NSA volt tisztségviselője, emberjogi aktivisták, politikusok, a civil társadalom és a sajtó képviselői. Több mint 100 országból vannak itt emberek…

Nem csak politika, sőt: civil társadalom a világ valamennyi pontjáról, ifjúság, vita, kapcsolatépítés (Fotó: Európa Tanács)

A hangulat eléggé nyomasztó: sokan kijelenti, hogy nem kell félni, de a vasútállomáson látott gépfegyveres katonák, no meg a szigorított biztonsági ellenőrzések miatt aligha lehet elfeledtetni az emberekkel, hogy olyan országban vagyunk, amely – Francois Hollande államfő kijelentése szerint – hadban áll, mi több, rendkívüli állapot van érvényben.

Az általam eddig megkérdzett helyiek aggódnak, de semmiképp sem akarnak változtatni mindennapjaik rutinján: dolgoznak, esznek, isznak és szórakoznak. A hét közepén is. MÉG AZÉRT IS!

ELEMZÉS – Rifkin: Kifulladt a kapitalista gazdasági berendezkedés motorja

Három évvel ezelőtt vásárolt túrabiciklim javítása közben Jeremy Rifkin lélegzetállító előadása jutott eszembe, amely az Európa Tanács Strasbourgban szervezett Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvényen hangzott el. (Az eseményről a Szabadságban is beszámoltunk.)

Rifkin világhírű közgazdász, gazdaságtudományi elméletei közismertek. Véleménye szerint a kapitalista gazdasági berendezkedés motorja kifulladt. A tőkehalmozásra és -befektetésre, pontosabban a nyereséghajszolásra összpontosító gazdasági és társadalmi konstrukció elérte csúcspontját. A jövő a decentralizált piacgazdaságé, egy olyan formuláé, amely lehetővé teszi a kisközösségek létezéséhez és működéséhez szükséges energia előállítását. Mi több, ezek a társadalmi entitások részben vagy teljes egészében képesek lesznek saját élelmiszerellátásuk biztosítására, s mobilitásukat is a Rifkin által minimális határköltség elvének alkalmazásával oldják majd meg. Azaz nem majd, hanem már most ezt teszik. Rifkin szerint ugyanis az, amiről ő már beszél, gyakorlatban is alkalmazott elmélet… De mi köze mindezeknek a biciklimhez?

Rifkin azt állította, hogy elsősorban a fiataloknak köszönhetően teljes és radikális változás előtt áll a világgazdaság. Éreztette, elhitette az előadásán jelen lévő ifjakkal, hogy történelmi jelentőségű folyamatok részesei, mi több, befolyásolói, irányítói. Az imént említett közösségi piacgazdaság (ellenpólusán a globalizált ökonómia áll) tulajdonképpen az egyének és csoportok együttműködéses (kollaboratív) rendszere által létrehozott úgynevezett közvagyon használatán és megosztásán alapszik.

Az alapgondolat kiegészítéseként tenném hozzá szerényen: a kapitalizmus szélsőséges méretekben állított elő javakat és szolgáltatásokat, ez most valamilyen szinten tetőződött. Több száz év alatt létrehoztuk már a létünk biztosításához szükséges javakat, most pedig ideje lenne elkezdeni élni, azaz élvezni, kihasználni mindazt, amit mi, s természetesen az előttünk tevékenykedő generációk elértek. Vagyis: ne hajtsunk annyit, dőljünk időnként hátra, s élvezzük is az életet.

Amikor a fogyasztókat elsősorban a birtoklás érdekli…

A gazdasági válság ráadásul megtanított arra, meddig ér a takaró, és hogyan lehet alatta nyújtózkodni. Gondolom, rajtam kívül vannak még olyanok, akik hallani sem akarnak arról, hogy például bankkölcsönt vegyenek fel, csak a legszükségesebbet vásárolják, a kiadások ésszerűsítésére esküsznek. Ezt láttam az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Európában, s most újabban Strasbourgan is: a CouchSurfing hálózaton keresztül szerzett házigazdám természetesen ingyen fogadott be, de jelezte, hogy nem fűt, illetve éjjelre még az internetkapcsolatot biztosító számítástechnikai eszközöket is kikapcsolja, mert kevés áramot akar fogyasztani. Az ok kettős: egyrészt a kiadások csökkentése, másrészt a környezetvédelmi szempontok. A konyhában speciális dobozokban tárolja az eldobásra szánt élelmiszert, egy részét komposztként értékesíti, vagy virágait segíti hozzá a növekedéshez. Futurista hozzáállás, mondanánk, ezek viszont már hozzátartoznak a franciaországi mindennapokhoz.

Túlhaladott társadalmi és üzleti modellek

Visszatérve Rifkinhez: az európai kormányokat tanácsokkal ellátó éles elme azt állítja tehát, hogy olyan korban élünk, amelyben – a fiatalok hozzájárulásával és ötletei alapján! – a hagyományos gazdasági és üzleti modellek hamarosan túlhaladottak lesznek, mi több, működésképtelenné válnak. Az alapelv: a nullához közelítő határköltségek elérésével az egyének és a kisközösségek ésszerűsíthetik kiadásaikat, amely a nagyvállalatok nyújtotta termékeket és szolgáltatásokat valósággal fölöslegessé teszi.

Vegyük például az utazás kérdését: az utóbbi időben egyre többen magunk szervezzük meg belföldi és külföldi utazásainkat, nem vesszük már igénybe az utazási irodák nyújtotta szolgáltatásokat. Mi foglaljuk le a repülőjegyet, ki is nyomtatjuk saját magunknak. A reptéren az adatainkat tartalmazó útlevél vagy személyazonossági igazolvány és egy gép segítségével saját magunk nyomtatjuk ki a vonalkódot tartalmazó beszállókártyát, aminek segítségével máris mehetünk a biztonsági ellenőrzéshez. Nincs tehát szükség alkalmazottakra, fizetésük biztosítására.

Mindent behálóz

 

Más példa: a mobilitáshoz nincs szükség saját személygépkocsira. Az autómegosztó (carsharing) rendszer vagy az internetes felületek segítségével összefogunk a többiekkel, együtt utazunk, megosztjuk a költségeket. Ilyen téren, ugye, egyre több fiatalnak van tapasztalata, mármint olyan megoldások feltérképezésében, hogy az utazást nullához közelítő határköltséggel oldjuk meg, és ne vegyük igénybe például az autóbusztársaságok szolgáltatásait.

Rifkin szerint az új energia, az új közlekedési módszerek, az új kommunikációs eszközök, valamint a Dolgok Internetes Hálózata (Internet of Things – IoT, azaz a világháló segítségével összekötött okos kütyük, telefonok, okos órák, hordozható eszközök) lehetőséget teremtenek egy új gazdasági modell, a nullához közelítő határköltség (zero marginal cost) eléréséhez. Erről ő könyvet is írt Zero Marginal Cost Society címmel.

Megosztás, megosztás, megosztás!

Ez az elv tette és teszi tönkre a napi- és hetilapokat, folyóiratokat, egyáltalán a nyomtatott kiadványokat is. A fiatalok radikálisan megváltozott tájékozódási és viselkedési szokásai egyre inkább szükségtelenné teszik a nyomtatás műfaját. Az ifjúság már nem a lapból, hanem elsősorban a Facebook közösségi oldalról, a blogokról, a Twitterről tájékozódik. Az más kérdés, hogy ezek a hálózatok mennyire biztonságosak, a források mennyire hitelesek. Utóbbi esetben a válasz egyszerűnek tűnik: a trial and error (próba és hiba) alapján a felhasználó kiválogatja, kinek hisz, kit olvas, a virtuális közösség kiveti magából a csalókat, sarlatánokat, hazugokat, manipulálókat. (Itt kell megjegyeznem: hely azért bőven marad nekik is …)

Rifkinnek a villamos energia előállítására is van modellje: termeljünk magunknak és kisközösségünknek, osszuk meg vagy tároljuk észszerűen a többletet, s nem lesz szükség a világot átszelő globális hálózatokra. Ez az úgynevezett sharing economy, azaz a megosztó gazdaság egyik alapelve. Az energia előállításában és szállításában bekövetkező változások komoly következményekkel járnak mindannyiunk mindennapjaira nézve. A társadalmi tulajdon a javak megosztásán alapszik: embertársainkkal megosztjuk személygépkocsinkat, lakásunkat. (No, mindent azért talán mégsem…)

3D nyomtatónkkal szinte bármit előállíthatunk

Rifkin szerint mi magunk olyan termékeket és szolgáltatásokat fejleszthetünk ki, amelyek igen nehéz helyzetbe hozhatják a hagyományos felépítésű és működésű vállalatokat, ugyanis termékeikre egyre kevésbé lesz szükség. Nehéz helyzetbe kerülnek a felsőfokú oktatási intézmények is. A szakember által a megosztás gazdaságának nevezett rendszerben a hírek, könyvek és egyetemi kurzusok szabadon cirkulálhatnak. A fiatalok felteszik a kérdést: miért fizessenek ezer, többezer dollárt azért, amit ingyen megtalálnak a világhálón?

Már otthon is tudunk tárgyakat nyomtatni

 

A közgazdász az építkezési vállalatokat is célba vette: a 3D nyomtatók egyre szélesebb körű elterjedésével ezekre a cégekre is nehéz idők várnak. Példaként hozta fel, hogy Kínában 4 ezer dolláros egységáron házakat nyomtattak… Az új technológia segítségével (amiről a hannoveri CeBIT számítástechnikai világvásár kapcsán a Szabadságban is írtunk) akár személygépkocsik elemeinek a nagy részét is kinyomtathatjuk, s amennyiben az így előállított járműveket ráadásul még másokkal is megosztjuk, a közutakon 80 százalékkal kevesebb kocsi közlekedne. Ennek egyértelmű pozitív hatása lenne az üzemanyag-fogyasztásra, azaz költségeink radikálisan csökkennének. Ráadásul a környezetünket sem szennyeznénk annyira.

Egy másik példa: a zene. Az elmúlt években a megosztás (peer-to-peer) teljes mértékben átalakította a piacot. A Napsternek és más portáloknak köszönhetően könnyen és gyorsan hozzáférhetünk a kedvenc együttesünk zeneszámaihoz, a megszerzés költsége pedig szinte zéró.

Consumer helyett prosumer

Utóbbiak azok, akik előbbiekkel ellentétben mérséklik kiadásaikat, nem halmozzák a javakat, a család bővülése miatt nem vesznek fel hiteleket, nem költöznek nagyobb házba, nem vásárolnak két-három évente új személygépkocsit. Nem fogyasztók, hanem javakat otthon, közösségben előállító tudatos egyének. A Nap és szél segítségével állítja elő saját és a kisközösség számára a villamos energiát, újrahasznosít, 3D nyomtatóval állítja elő a legtöbb szükséges háztartási eszközt. A trend: a fogyasztókat egyre kevésbé érdekli majd a birtoklás, sokkal inkább az árucikkek funkciója, hatásfoka, hozzáférhetősége. A ruhákat a prosumer nem a klasszikus szaküzletben, hanem másodkézből vásárolja, s adott esetben továbbadja.

Ja, és ne feledkezzünk meg a túrabiciklimről: három évvel ezelőtt úgy vásároltam, hogy nagyon hosszú ideig ki kell tartania, ugyanis nemigen lesz pénzem újra. Ezért ügyelek rá, igyekszem karbantartani. Szerencsére olyat vásároltam, amelyet még nem ért el a „fogyasztói társadalom hosszú keze”, azaz tartós alkatrészekből gyártották.

– A maiakat úgy állítják össze, hogy a fékrendszer és a sebességváltást biztosító fogaskerekek keveset tartsanak, hogy a kliens folyamatosan újat vásároljon – igazolta vissza az elméletet Attila, a bicikliszerelő. Ugyanez a helyzet a Dacia Solenza típusú személygépkocsimmal is: javítom, foltozom, ki kell tartania, amíg élek. Ha Rifkin tanácsai alapján nem változtatunk életstílusunkon, életvitelünkön, fogyasztói szokásainkon akkor minden esély meg van arra, hogy még az én kocsim is megérje a világvégét, tönkretett világunk végét…

Kiss Olivér

(Megjelent a Szabadság 2014. november 22-i számában. Közölve a szerkesztőség beleegyezésével.)