Kimondottan örvendtem, hogy a szervezők megtartották a FilmtettFeszthuszonegyedik kiadását. A mi kis erdélyi magyar filmfesztiválocskánkat: kicsit sárgább (a csikó), kicsit savanyúbb, de a miénk. Mindenképpen csak a miénk.
Tetszett, hogy idén kedvenc mozgófilmes műfajom volt fókuszban: szinte valamennyi dokumentumfilmet megnéztem – a Filmgaloppot nem bírtam végig.
Gratulálok a szervezőknek, csak ők tudják, milyen munkával járt az egész.
Most nem írok a filmekről semmit, csak felsorolom, amit láttam:
Szerdán kiváltottam a szombati, ma pedig a vasárnapi jegyeket. Semmit sem bízunk a véletlenre.
Tetszett a Legjobb tudomásom szerint című, Lőrincz Nándor és Nagy Bálint rendezte film, amelynek a főszereplője Bodolai Balázs. A vetítés után „mikrofonvégre kaptam”, a videóinterjú ide kattintva tekintető meg.
A szerdán 21 órától vetített Bizalomcímű filmről nem találtam leírást a programfüzetben, ennek ellenére belevetettem magamat a mélyébe. Nem bántam meg.
Ma, csütörtökön a 17 órakor kezdődőHasadék, 19 órától a Zárójelentés, 21:30-tól pedig a Habcímű filmet nézem meg.
Péntekre– természetesen – a kedvenc mozgófilmes műfajomhoz, a dokumentumfilmekhez tartozó produkciók vannak beütemezve, amelyeket a Művész moziban vetítenek.
Szombatona Győzelem/Victoria moziban vetítendő produkciókat nézem meg: 12 órátólSeveled, 14 órától a Magyar rövidek 1, 16 órától a Jutalomutazás, 19 órától tervezek részt venni a díjátadó ünnepségen, 20:30-tól pedig A feleségem története van műsoron.
Szeptember közepén az Erdélyi Magyar Filmszemle stábtagjának megfertőződése miatt lefújták az eseményt, de lám, néhány nap múlva nem a filmvásznon, hanem a laptopunk képernyőjén nézhetjük meg az elmaradt produkciókat.
Ezúttal nem a hagyományos helyen, azaz a Győzelem (Victoria) moziban, sőt, nem is annak virtuális felületén, hanem a Művész (Arta) mozi weboldalán nézhetők meg a filmek.
A Filmtettfeszt hagyományaihoz híven az online vetítések is ingyenesek lesznek, a filmek elérhetőek lesznek a megadott időintervallumban bármely romániai IP-címről, eredeti nyelven, román felirattal.
A program a következő:
Október 31., szombat
10:00–20:00 Ifjúsági film – Bácskai Lauró István: Keménykalap és krumpliorr (1978)
A Vadliba kisdobos őrs tagjai szövetkeznek az állatkertből ellopott kismajmok felkutatására. Megpróbálják rendbe hozni, amit a rakoncátlan, rendbontó felnőttek elrontottak. Minduntalan keresztezi útjukat az álruhás, intrikáló Bagaméri, az elátkozott fagylaltos, aki szeretne hozzáférni a majmokért beígért jutalomhoz.
19:00–24:00 – Zolnay Pál: Fotográfia (1972)
Két fiatalember, az egyik fényképész, a másik retusőr, vándorfotósként a vidéket járja. Céljuk, hogy mesterségüket őszinte hivatásnak tekintve, a felismerhetetlenségig agyonretusált képek helyett az ember igazi arcát, beszédes mozdulatait, árulkodó tekintetét örökítsék meg, tehát szembesítsenek a valósággal. Útjukon különféle emberekkel kerülnek kapcsolatba, akik inkább a valóság hazug képmását, „szebb” önmagukat akarták látni. Eközben különös emberi sorsok is feltárulkoztak, indulatok uralta mélységekkel, tragédiákkal. Ezek közül legmegrázóbb a Nyerges házaspár története. A film bekerült a Magyar Művészeti Akadémia minden idők legértékesebb magyar játékfilmjeit listázó, 53 magyar film nevű válogatásába.
kísérőfilm: Ulrich Gábor: Dűne (2020) A hangok, mint tanúk. Átmosódnak emlékeken és félálmokon, eldönthetetlen, valóságosak-e. Hullámzás képzelet és valóság között. Ringatózó képek az elmében, pulzáló, sötét érzések.
Egy szörnyű titok a sejtjeinkben dúló szélben.
(Karafiáth Orsolya)
Kádár Melinda: A forrás és a torony (2019)
Amikor az ökoszisztémát éltető forrás elapad, segélykérése beindít egy folyamatot, mely a világ összes erőforrását egy torony megépítésére fordítja. Ez látszólag romboló hatással van a környezetre, a toronynak azonban nincs más célja, mint a forrást újraindítani.
November 1., vasárnap
19:00–24:00 Nagyjátékfilm – Kísértetek vonata: egy hátborzongató história magyar és román változata
A film az Arnold Ridley színműve és Bíró Lajos forgatókönyve nyomán 1931-ben készült The Ghost Train című, Walter Forde által rendezett angol film remake-je, amely az eredetiből átvette a katasztrófajelenetek snittjeit. A Lázár Lajos rendezte magyar filmet 1933. április 12-én mutatták be. A filmből ugyanebben az évben román nyelvű verzió is készült a Hunnia filmgyárban. A 65–70 perces magyar és román filmet egybevágva mutatjuk be, hiszen nincs annál izgalmasabb, mint egymás mellé tenni ugyanannak az alkotásnak a két különböző változatát. A remake-ekből egybeszerkesztett film Kővári Szabolcs munkája.
A Békeidő egy filmantológia, több, egymásba kapcsolódó történettel. Különböző emberi viszonyokban járja körül a dominancia és kiszolgáltatottság kérdését, képzelet és valóság határán, legyen szó párkapcsolatról, barátságról, szülő és gyerek, állam és polgár viszonyáról. A cselekmény egy éjszaka alatt zajlik, és több fő történetszálat ötvöz, melyek újabb történetek és karakterek felé ágaznak el: egy protestáns pap és családja közötti konfliktus; egy politikai aktivista nő tizenéves lányának kalandjai; egy középkorú színész és a felesége házassági válsága, valamint egy híres színházrendező és fiatal pártfogoltjának története.
Kísérőfilm: Darabos Éva: Pá kis panelom (2019)
A film elején főszereplőnk arról értesül, hogy hamarosan el kell költöznie otthonából, amely egy panelházban található. A felkavaró hír hatására elöntik az érzelmek. Búcsúkönnye betonnehéz monolittá fejlődik, amelynek becsapódásával egy fiktív körkép kezdődik a karakterünk számára hamarosan múlttá váló telepi életről.
Elkerülhetetlen? (A szükségállapot idején készített felvételem a WebSzabadság fotóriportjának része volt)
Egyre közelebb süvítenek el a COVID-19 golyók a fülem mellett.
Kezdődött július elején Mircea Abrudeannal, Kolozs megye prefektusával, akivel, mivel újságíróként terepmunkát végeztem, többször is találkoztam. Legutóbb, amikor az új sportcsarnokban kialakított ideiglenes COVID-19 kórházat leszerelték. Aztán jött az örvény: egy haver, akivel legalább két olyan személy potenciálisan találkozott, akikkel néhány nappal azelőtt, testközelből, én is. Aztán egy ifjúsági vezető, akivel a Kolozsvári Magyar Napokon találkoztam – igaz távolról.
Az utóbbi másfél hét soán egyre több COVID-19 golyó süvített el a fülem mellett,
s egyre közelebb. A legutóbbi példa a FilmtettFeszt stábjának a tagja, akivel szerdán kellett volna videóinterjút készítenem a WebSzabadság számára. Az őrangyalom azt akarta, hogy a kolozsvári bíróság mellett működő ügyészség éppen ezen a napok válaszoljon a néhány nappal korábban küldött adatigénylési kérésemre, s belemerültem a vezető anyag írásába, nyilatkozatok, reagálások stb. S a videóinterjú elmaradt. A hivatalos és ünnepélyes fesztiválnyitó előtt kérdeztem tőle, na, akkor most vajon lehet, de hárított, ugyanis kezdődött a film és fáradt volt.
Sajnos későn érkeztünk, s csak egy helyet kaptam üresen, én állva néztem végig a produkciót, de nem bántam meg.
Az önéletrajzi film hűen követi, hogy a családnak mi mindent kellett elszenvednie a különböző politikai és katonai állami berendezkedések miatt. Társadalomkritika, s egyben a politikai rendszerek bírálata is, kidomborítva azok embertelenségét, illetve a politikai és katonai vezetők azon törekvését, hogy szinte minden áron megőrizzék a hatalmat, akár a lakosság érdekeinek kárára.
Jó benyomást tett bennem a rendező is. Fekete Ibolya humora, öniróniája, értelmes és összefüggő szövege jól kiegészítette Jakab-Benke Nándor társalgótárs nem konvencionális stílusát.
Sokkal jobban tetszett a Filmtettfeszt16. kiadásának tegnapi napján vetített film (Gondolj rám) előzetese, mint maga a produkció. Az ízelítő alapján úgy ítéltem meg, a Győzelem/Victoria moziban vetítendő kiváló magyar vígjátékkal örvendeztetem meg magunkat. Tévedtem.
Még az sem vette el a kedvemet, hogy a film félórás késéssel kezdődött, s nem vagyok egyedül a véleménnyel: ez a film sem vígjáték, sem dráma. Megrekedt a kettő között valahol, mi több, alkalomadtán unalmasba fordult. Vontatott volt. A színészekről lerítt a
profi vagyok, oda kell csupán tolnom a búrámat, s minden rendben lesz
attitűd.
S ráadásul sztereotípiákat duzzaszt: az erdélyi nő csak bejáró lehet, alacsony fizetésért is dolgozik, s leviseli a gyűrődést, sőt a megaláztatást is.
Inkább ültünk volna Szerdán… Szerencsére Adorjánt nem sikerült elcsalni, így csak Bibinek kellett szabadkoznom…
Kiss Olivér blogja 