Lelki feltöltődés a Fogarasi-havasokban (Saját felvétel)
Természetesen egy nap alatt is levezethető a Kolozsvár és az Argeş megyei Burnei-esztena közötti 7-8 órás út (lassú, kimért és óvatos sofőr vagyok…), ám inkább úgy döntöttünk, a Románia legmagasabb hegycsúcsához legközelebb lévő, az előbb említett parkolóhelyet két szakaszban közelítjük meg: arrafelé egy ismerősünk nagyszebeni lakásán, visszafelé pedig egy Felek (Avrig) melletti faluban található panzióban szálltunk meg.
Igyekeztünk elkerülni a tömeget, így a csúcstámadásra pénteken kora reggel indultunk, ám így is sok csodabogárral találkoztunk.
A sátorozás, a túra és a hazaút is kalandosnak sikeredett, s végre láttam szabadon lévő medvét is. Ám bárcsak ne ezzel a példánnyal találkoztam volna…
A város polgáraként az évek során többször felemeltem a szavamat a több szempontból törvénytelen, közpénzeket is felhasználó, a nyereséget pedig magáncégek zsebébe csatornázó Untold zenei fesztivál ellen. Most nem ez a cél. Ebben az esetben is megtanultam a leckét: a pénz és a magánérdek legyőzi a lakosság nyugalmát, kényelmét és életminőségét.
Ami zavar, azt vagy kiiktatod vagy pedig csatlakozol hozzá. Számomra egy harmadik megoldás kínálkozott: az Untold alatt elmenekülök a városból.
Bianka ötlete és vágya alapján most a Fogarasi-havasokat szemeltük ki, szerdán délután indultunk, vasárnap este tértünk vissza.
Kattints az első fotóra, s kezdődik a rövid történet:
Legyen kulturális, szellemi vonzata is a túrának: látogatás a Corbii de Piatră barlangkolostorban
Sátorozás azon a helyen, amelyről azt hittük, a Burnei-esztena. Kiderült, fennebb van. A helyhiány miatt a Buzău megyei túrázók közvetlenül a miénk mellé húzták fel a sátrukat amíg mi a hegyen voltunk…
Péntek reggel 7 óra: csúcstámadás a Burnei-esztenától
Bianka: mikor lesz vége a mászásnak?
A lassú tempó és egy alkalmi túratársunkra való várakozás miatt délben értünk csak fel a Moldoveanu-csúcsra
Bianka átmerészkedett a Moldoveanu-csúcs és a Nagy Vist-csúcs közötti nehéz szakaszon is. Legyőzte a tériszonyát. Ügyes!
Anca, a marosvásárhelyi illetőségű, de Ausztráliában élő túratársunk. Sátorhelyünktől nem akartunk felgyalogolni a Burnei-esztenáig, így stoppoltam. Anca megállt…
Csacsik
Szépség
Csacsi csacsival
Díva
Életem első, szabadon látott medvéje. Lélektépő látvány kéregető, saját természetes környezetét elhagyó, sovány és fáradt medvét látni…
Az Olt-völgyén mentünk, a Transzfogarason jöttünk. Három órás volt a forgalmi dugó a Bâlea-tónál lévő zsibvásár és a két parkoló miatt… Felhívtam mind az Argeş, mind pedig a Szeben megyei rendőr-főkapitányságot, panaszlevelet írtam a belügyminisztériumnak, megkértem Kolozs megyei parlamenti képviselőmet, interpelláljon az ügyben. Hátha változik valami…
Ez már a Bucsecs-hegység. Hám Péter kiváló ötlete alapján a Ialomiţei-barlangtól és kolostortól indultunk el az Omu-csúcsra (Saját felvétel)
Lévén, hogy az új koronavírus-járvány miatt a román állampolgárok szinte sehova sem utazhatnak, vagy nagyon körülményes bizonyos országokba kijutni, két szlogen köré építettük a nyarat: közeli helyeken, és ami belefér.
Előbbi a Bikini együttes egyik dalának a címe, utóbbi a tizenegyedik Kolozsvári Magyar Napok jelmondata.
Ilyen értelemben tehát idén csak az erdélyi dombokon-hegyeken jártunk: május második felében sátorozás a Torockói-hegységben, lovaglás Sztánán, Retyezát-hegység, négynapos lovaglás Sztánáról a Zilah melletti Porolissumra majd onnan vissza, kajakozás a Fernezely-tavon, Radnai-havasok, lubickolás a Szatmárnémetiben lévő Aquastar élményfürdőben, majd augusztusban ismét Fogarasi-havasok…
A Szabadságban megjelent élménybeszámolóm ide kattintva olvasható.
minél több, de ha lehet, az összes 2500 fölötti hegycsúcsra feljutni ezen a „közeli helyeken” és „ami belefér” típusú nyáron.
Augusztus 28-án, pénteken már délután elindultunk Kolozsvárról, s éjfél tájt érkeztünk a Szombatvölgyi menedékházhoz (Cabana Valea Sâmbetei). A kocsikat a kis vízerőmű fölötti sorompó közelében hagytuk, innen pedig körülbelül másfél óra és az éj leple alatt értünk szálláshelyünkhöz.
Szombaton kimásztunk a gerincre,
s innen szintgörbén eljutottunk a Dara (2501 méter) a Hârtopul Darei (2506 méter) csúcsokra, vasárnap Bibi pihenőt tartott, így Emmával és Jocóval másztuk meg a Nagy-Vista (Viştea Mare, 2527 méter) és a Moldoveanu-csúcsot (2544 méter, Románia legmagasabbja).
Kedden Emma tartott kényszerpihenőt (gyomorrontás), így Hám Péter kiváló körút-ötlete alapján Bibi és Jocó társaságában voltunk a Bucsecs-hegységben lévő Bucura Dumbravei (Vârful Ocolit, 2503 méter) és az Omu-csúcson (2507 méter).
Aztán a Bibi édesapja, Róbert és az élettársa, Ildikó által működtetett, Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) lévő Robildi vendégházban lábadoztunk (gyomorrontás), viszont szeptember 5-6. időszakban nem hagytuk ki a Nagyszebenben zajló Astra Dokumentumfilm-fesztivál első napjait sem…
Részletek a képaláírásokban. Kattints az első fotóra!
Továbbra is rossz állapotban van a Szombatvölgyi menedékház
Továbbra is rossz állapotban van a Szombatvölgyi menedékház
Terveznek a hölgyek
Stílusosan
Ha leválik a bakancsnak a Jocó által megragasztott talpa…
Valahol a nyeregben
A Dara-csúcs fele
Panoráma juhokkal
Merengő
Bibi is mereng
Sikerült!
A szokásos dili-fotó. Bibi komoly
Jó a fókusz
Távlatok a Fogarasi-havasokban
A Nagy-Vista hegycsúcs alatti menedékhely
A pásztorok fuvaroztatják őket
Már látszik a Nagy-Vista és a Moldoveanu-csúcs
Kiváló állapotban van a Kis-ablak (Fereastra Mica a Sâmbetei) közvelten közelében lévő menedékhely
Kiváló állapotban van a Kis-ablak (Fereastra Mica a Sâmbetei) közvelten közelében lévő menedékhely
Emma csúcsfotót készít Jocóról a Moldoveanu-csúcson. Nincs mosoly
Dugó a Nagy-Vista és a Moldoveanu-csúcs között
Moldoveanu-csúcs. Tömgesen
Majdhogynem élvezhetetlen a tömeg miatt
Fürdőruciban Románia legmagasabb csúcsán
Fülhallgatóval a Moldoveanu-csúcsra
A pásztorok tehetik tönkre a Nagy-Vista csúcs alatt lévő menedékhelyet
A pásztorok műve (Nagy-Vista menedékhely)
A pásztorok műve (Nagy-Vista menedékhely)
Viszlát, Fogarasi-havasok!
A Bucsecs-hegységbe történő indulás előtt titánok vagyunk
Alsószombatfalva (Sâmbăta de jos), lipicai tenyészlovak megtekintése. 1875-ben itt hozták létre az akkori Magyarország negyedik ménesuradalmát lipicai tenyészlovakkal
Ez már a Bucsecs-hegység. Hám Péter kiváló ötlete alapján a Ialomiţei-barlangtól és kolostortól indultunk el az Omu-csúcsra
Nehéz a hőségben. Indultunk volna még korábban…
Belefutottunk, egyébként mi is kikerültük volna
Omu-csúcs
Szerencsére éppen senki sem járt a környéken. Bucsecs-hegység, Szfinx
Kedd estétől totál relax és gyomorrontás-rehabilitáció a Vajdahunyad melletti Királybányatoplicán (Topliţa) található Robildi vendégházban, Bianka édeapjánál, Róbertnél és élettársánál, Ildikónál. Az állva, azaz fekve szörfözés is műsoron volt
Öböl
Apa és lánya
Kinyúltam, végig Róbert evezett
Ellazulva
Fiúk, ti elbubukáltatok?!
Szombaton már Nagyszebenben voltunk az Astra Dokumentumfilm-fesztiválon
Kiváló alkotásokat tekinthettünk meg. Köszönjük, Kató Csilla!
s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.
Hiába, ilyenek és ilyenek is maradnak azok a helyek
ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogarasés környéken lévő hegyek és csúcsok.
Szerencsére Bibivel már pénteken este kimentünk
Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.
Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.
Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!
Szombaton korán ébredtünk, Cârţişoara faluból kocsival felmentünk a Bâlea-vízesésig, innen viszont nem tudtunk folytatni az utunkat, mert a Transzfogaras hivatalosan le van zárva. A hatalmas betonelemek a tűkanyar utáni betonnal fedett útszakasznál voltak elhelyezve, ám az egyiket éppen annyira mozdították el, hogy mellette elférjen egy gépkocsi is. Az árus azt mondta: megtörténhet, hogy büntetnek a rendőrök. Napközben rengeteg gépkocsi, motorbicikli és bicikli ment fel a Bâlea-tóig, tudomásom szerint a rendőrök nem jártak a helyszínen, senkit sem büntettek meg. A Bâlea-vízeséstől drótkötélpályás felvonóval jutottunk el a tóig, innen pedig a Negoj-csúcs volt a cél. A Bâlea-tónál sízőket is láttunk…
Még van hó bőven. A kék csíkon indultunk el e Negoj-csúcs irányába
Itt már a piros csíkon haladunk, közeledik a Călţun-tó
A nyeregből már látszik a Călţun-tó és az ultramodern menedékházikó
Útitársaink ellenkező irányba haladtak
Így néz ki belül az ultramodern formatervezésű menedékhely a Călţun-tónál
Kezdenek megjelenni a sátrak a Călţun-tónál
Nyugalom
Amennyiben a hó annyira elzárja a bejáratot, hogy nem lehet kimenni, van még egy megoldás… 🙂
A Negoj-csúcsra nem sikerült feljutni, itt már útban vissza a Bâlea-tóhoz
Lassan visszaérünk a Bâlea-tóhoz. Szerencsn volt: egy nagyszebeni fiatalember felvett, és levitt a Bâlea-vízesésig, ahol a kocsinkat parkoltunk
A szombati adatok
Vasárnap egy számomra járatlan útvonalon túráztunk Sallai János barátom kezdeményezésére: Bâlea-tó (kocsival Cârţişoara faluból a Bâlea-vízesésig, majd drótkötélpályás felvonóval a Bâlea-tóig), majd Zerge-nyereg (Şaua Caprei). Innen Buteanu-csúcs, majd a élen le egészen a szerpentines útig
Útban a Buteanu-csúcs felé
A Buteanu-csúcsról csodálatos kilátás nyílt a Moldoveanu-csúcs fele vezető útra
Beereszkedtünk egy katlanba
Olvadófélben
Más szemszögből
Rododendron-mező. Szép a havasszépe
Türköződés
A vasárnapi túra adatai. Nem 65.8 Km/h-val száguldottunk a nyeregben, hanem még néhány percig be volt kapcsolva miután beültem a kocsiba… 🙂
Nehogy azt írja valaki, hogy ilyenkor hideg van sátorozni! Mircea Comannak, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege tagjának kezdeményezésére péntekről szombatra Torockón, az Ordaskő aljában sátoroztunk. Amolyan eszünk-iszunk, sátorozunk, jó kedvünk van, szabadlevegőn vagyunk stílusban. S sikerült is. Előkerült az előszületésnapi pezsgő, tábortűzön sütött gomba burduf túróval, parázson sült krumpli. Jámmmi.
Szombaton a késői ébredés után a siklórepülősök ügyességét csodáltuk meg. Volt, aki a Székelykő melletti sziklákon landolt…
Még aznap továbbutaztunk a Fogarasi-havasokba. Porumbacu de Jos település után jobbra fordultunk, aszfaltozott úton jutottunk el Porumbacu de Sus faluig, ahonnan makadám, majd erdei út vezetett tovább. Körülbelül 18 kilométer után leparkoltuk az autót, innen 1 óra 40 perc alatt értünk fel a sötét erdőbe a Negoiu menedékházig. Ketten az erdőben vak sötétben, fejlámpákkal elég félelmetes volt. Hangosan beszéltünk, hangokat adtunk ki, hátha a maci elillan. Nem tudjuk, egyáltalán ott volt-e a környéken, tény, hogy mi nem találkoztunk vele. Este jól esett a szamosújváriakból, kolozsváriakból és marosvásárhelyiekből álló csapattal születésnapi pezsgőt bontani, forralt bort inni, beszélgetni.
Fogarasi-havasok: Merre menjek?
Vasárnap hajnali ötkor ébresztő, hatkor indultunk útnak. Ilyen korán csak akkor szoktam ébredni, ha földrengés, tűz vagy árvíz van. Eddig ilyen nem történt. Ja, s amikor az Erdély Mentőcsoporttal gyakorlatozunk, s riasztás van. Sajnos nem láttuk a napfelkeltét a Negoiu csúcson vagy a nyeregbe, ehhez korábban kellett volna indulnunk. Ha már lúd legyen kövér alapon, a Custura Sărăţiin (Sărăţii-szirt) keresztül a Şerbota-csúcsra is felmentünk. Összesen körülbelül 1400 pozitív szintkülönbség. Még aznap le a menedékházhoz, a kocsikhoz, gyorsan szavazni, és haza…
Mindenkinek ajánlom a úgy a torockói sátorozást, mint a Fogaras-túrát. Utóbbi Kolozsvárról oda-vissza 500 kilométer megtételével lehetséges, de az élmény… A kocsit Porumbacu de Sustól mintegy 16-18 kilométerre érdemes hagyni. Innen gyalogos út következik a Negoiu menedékházig. Utóbbiról infók itt.
Tábortűz Torockón
Nincs hideg sátorozni!
Jó reggelt!
Ennyi alkoholt még sohasem ittam…!
Jó poén
Tea, kávé
Ügyesség
Fogarasi-havasok: az első napsugarak
Fogarasi-havasok: indiánsor
Fogarasi-havasok: itt már hideg van
Fogarasi-havasok: merre menjünk?
Fogarasi-havasok: magányosan a Negoj-csúcs fele
GYŐZELEM! Erdély legmagasabb, Románia második legmagasabb csúcsán…
Fogarasi-havasok: Naná, hogy csúcsfotó a Negoj-csúcson (2535 méter)
Valamelyik nap hívott Kertész Levente, a Kolozsvár Pedálozik Kerékpárklub elnöke, akit a Határon Túra június 29-i sajtóértekezletén ismertem meg: lenne kedvem felbiciklizni a Transzfogarason. Bár eredetileg az Erdélyi Kárpát Egyesület vándortáborába készültem, mégis igent mondtam. Egy ilyen lehetőséget bűn kihagyni!
Eredetileg Csoma Botinak is kellett volna jönnie, de a rossz időre való kilátás miatt pénteken visszamondta.
Kiderült, Levente a nagyszebeni www.ciclism.ro portál által szervezett éve informális bringás találkozóra invitált, amely során a résztvevők
felbicikliznek a Transzfogarason a Bâlea-tóig.
Ekkor sem esett igazán le, mi vár rám
Szombaton, július 30-án hajnali fél ötkor (!!!) ébredés, egy órával később találkoztunk egy monostori benzinkútnál. A Szeben megyei Cârţişoara falu határába röviddel reggel 9 óra után érkeztünk meg, az indulás 11-kor volt. Már a legelején észleltem a kiváló, baráti hangulatot, a csapatszellemet.
Amikor megláttam, kik, és milyen szerkóban, illetve biciklivel indulnak, majdnem kiesett a műfogam...
A mezőnyt látva eszméltem rá, hogy ismét túl nagy fába vágtam a fejszémet, akárcsak a Kolozsvár Pedálozik legutóbbi versenyén.
Vissza nem lehetett fordulni
Az egész táv során nagyon ügyeltem a ritmusra, összpontosítottam arra, hogy végig bírjam, ne erőltessem meg az izmaimat. Szerencsére Levente szinte állandóan mellettem volt, bátorított, szóval tartott. A feladás gondolata néhányszor megfogalmazódott, de akkor hirtelen ott termett Levente, szóval tartott, mondta, hogy már ezen és ezen is túl vagyunk, ez és az következik, már nincs sok, bírjam. Ez rengeteget segített! Levente igazi csapattárs, a csapatszellem fenntartója, s a kiváló hangulat záloga. Ugyanakkor hihetetlenül nagy dumás, közvetlen, barátságos, közlékeny, villámgyorsan barátkozó, s mérhetetlenül lelkes.
Öt kilométerre a céltól zuhogni kezdett az eső
Köd, pára, felhő. Minden volt
Mindenem vizes lett – a szó szoros értelmében. Alig láttam előre. Cristi hirtelen ott termett a kocsival, felajánlotta szálljak be. Eléggé zúzott állapotban lehettem, mert Levente már nem bátorított vagy nem volt ott, a nagy kalamajka miatt már nem emlékszem. Azt mondta Cristinek, még a biciklit magam mellett tolva is kimegyek.
Felpattantam a bringára, s irány a cél! S kiértem!
Lefele ismét elkapott az eső, zuhogott, alig láttam valamit. Adott pillanatban meg kellett állnom. Két fékpofám leégett.
Érdekes módon vasárnap nem volt izomlázam, az ágyékfájás is elmúlt.
Kivételesen nem csatlakoztam a hétvégi off-road cucchoz, amely szintén egyedi élményt nyújtott volna (főleg a hóban sátorozás), hanem a Lázok Levente projektet választottam: Fogarasi-havasok, Bâlea-tó, Jégszálloda (Ice Hotel) és Jégtemplom (Ice Church).
Az én időszámításom szerint hajnalban indulunk Kolozsvárról, azaz ébredés 7-kor, indulás 8-kor: Teréz, Lenke, Alina, Sabina, Levente, Robi, s jómagam.
Szerencsére a kocsiban könnyen eltelik az idő, viccelődünk, a fő téma, természetesen a szex. Van, aki mélyen hallgat, mások viháncolnak, érdekes ilyenkor az emberek reakciója.
Észre sem vesszük, s már valahol a Bâlea-vízesésnél járunk. Innen drótkötélpályás libegővel felmentünk a Bâlea-tóhoz. Verőfényes napsütés, csodás táj.
Előzetes egyeztetésünk alapján (Kakasy Boti, uh.ro, köszönöm az elérhetőséget!) megkeresem Leo Klingeist, a komplexum menedzserét. A tavon korcsolyázik, nyugisan. Előbb engedélyt ad a filmezésre és a fotózásra, majd beszélgetünk: idén hatodik alkalommal megnyílt szállóban 14 kétágyas szoba várja a vendégeket, a befektetés értéke mintegy 40 ezer euró.
Annak ellenére, hogy az Ice Hotelről már a legnevesebb világlapokban, televíziós társaságok írtak/sugároztak Leo készségesen áll egy európai szinten kisvárosnak tekinthető kolozsvári újságíró rendelkezésére. Ez jól esett.
Ja, és este fél tizenegykor már Kolozsváron voltunk, megálltunk még Nagyszebenen is sétálni egy kicsit.
Igaz ugyan, hogy sokkal több időt töltöttünk a kocsiban/dobozban, mint a szabad levegőn, jómagam elégedetten tértem haza: végre láttam a jégszállót és a jégtemplomot.
Ez már a Bucsecs-hegység. Hám Péter kiváló ötlete alapján a Ialomiţei-barlangtól és kolostortól indultunk el az Omu-csúcsra (Saját felvétel)
Kiss Olivér blogja 