FOTÓRIPORT – Izland – NEGYEDIK RÉSZ: A világ legnagyobbjai és legmagasztosabbjai között

Szinte kiírtjuk őket, szennyezzük életterüket, majd az utolsó példányok csodájára járunk. Ezek vagyunk mi, emberek… (Jack Ball felvétele)

****************

Az első rész ide kattintva tekinthető meg.

****************

A második rész itt található.

****************

A harmadik rész itt tekinthető meg.

****************

A bálnákra gondolok, természetesen…

Kattints a képekre, van magyarázat is.

Höfn kikötő megtekintése után Seydisfjördurt vettük célba. Azzal nem számoltunk, hogy magas hágón kell átkelnünk. Itt pedig 1 Celsius fokot mutatott a hőmérő. Szerencsére, amikor leereszkedtünk a kikötőbe, akkor már sokkal barátságosabb lett a hőmérséklet: 11 fok. Azonnal alvás következett, élménydús napot tudhattunk magunk mögött. Ketten kocsiban, hárman kempingben töltöttük az éjszakát. Dalmátkutyákra hasonlító hegyek veszik körül a fontos halászati kikötőt, látványos kinézetet varázsolva neki

Seydisfjördur. Gyöngyszem

A település a turisták ezreit szállító óceánjárók és a teherkompok célállomása is. Ottlétünk reggelén kikötött egy hajó, amely legalább 1500 turistát tett le. A helyi lakosság száma 665. Ilyenkor ötlött fel bennünk, hogy az izlandiak alig-alig uralják a helyzetet, a különböző helyeken hömpölygő turisták valósággal elözönlik a szigetet. Itt Seydisfjördurban például nyugodtan függetlenséget nyilváníthattunk volna. Kinevezzük a polgármestert és helyettesét, valamint a rendőrfőnököt. Lezárjuk az utakat, internetes felületen vagy rádión kommunikáljuk a külvilággal, hogy átvettük a hatalmat. A helyi rendőri állomány megítélésünk szerint 2 személy, a legközelebbi településről még besegít két kolléga, s esetleg még érkezik egy 5 személyes rohamosztag. Ez akkor is csak 9 személy a 2 ezerrel szemben. Ezt a súlyos eltolódást az izlandiak is érzik

Gyalog megyünk a Skalanes-félszigetre, amelynek végén puffin kolóniát remélünk megtekinteni. A csodás madarakat csak később látjuk, de találkozunk egy biológussal, aki elmondja: jövőre Izland többek között a turistaáradatnak köszönhetően visszafizeti a 2008-as gazdasági válság során a Nemzetközi Valutaalaptól és a Világbanktól kölcsön kapott több milliárd eurót, módosítanak a korona-euró árfolyamon annak érdekében, hogy még többe kerüljön a szigetre utazni. – Ezután a felső középosztálybeliek számára lesz majd csak elérhető Izland. Képtelenség ennyi beutazó embert menedzselni – mondta a biológus. Puffinokat megyünk nézni miután az állatvilágot érintő kutatást végző amerikai egyetemi hallgatókat fogadó házat elhagyjuk, de nem sikerül. Ezzel szemben viszont valósággal ránk támadnak a területüket védő sirályok. Nem tetszik nekik az emberi jelenlét, elvégre ez az ő felségterületük

Hafnarholmi: puffin (lunda) kolónia. A tengerek elszennyeződése és a fő táplálékának számító homoki angolna túlzott halászata veszélybe sodorta őket, de szerencsére Izland több helyén előfordulnak. A kecses, a pingvinhez hasonlóan totyogó állat csőre a párzási idénykor harsogóan színes (piros, sárga és kék), míg télen ezek a színek eltompulnak. A megfigyelőnél mindenki csak suttogva beszél, senki sem akarja zavarni őket. Egy francia férfitől kis távcsövet kapuk, így csodáljuk meg a közelükben levő példányokat

Ha sokat zabálnak, képtelenek felszállni… 🙂

Késő este érkezünk Husavikba. Tudtuk, hogy másnap életünk egyik legizgalmasabb és minden bizonnyal soha vissza nem térő pillanatára kerül sor: bálnales

Igaz, 72 eurót fizettünk, de megérte. Csodás volt az idő, szép a kilátás, a hajó elegánsan, mondhatni kecsesen siklott ki az öbölbe. Hosszasan vártunk a megjelenésükre: előbb a rendkívül ritka kék bálnákat vettük üldözőbe, a más cégekhez tartozó hajók is a lehető legközelebb akarták vinni vendégeiket az óriási állatokhoz. Aztán következtek a csukabálnák, a hosszúszárnyú bálnák és a delfinek. Tudtuk, hogy csak a reklámokban van olyan, amikor kiugranak a vízből, s a hátukra történő becsapódás következtében vízfal emelkedik a magasba. Az óriásállatok többnyire csak a hátukat és az uszonyaikat mutatták meg nekünk, de volt egy amelyiknek a száját és a szemét is láttuk… A kihalófélben levő bálnákról pedig még csak annyi: készségesen mutatták magukat azoknak, akik majd áttételesen életükre törnek. Szívderítő, de szomorú hely is egyben. A kettősség és a szépség miatt számomra talán a bálnales áll az izlandi túránk csúcsán. Mi több, még lundákat (puffinokat) is láttunk, de annak ellenére, hogy korábban már láttunk belőlük néhányat, most is nagy élményt jelentett…

Kommentár nélkül…

Kommentár nélkül…

Kommentár nélkül…

Kommentár nélkül…

Kommentár nélkül…

Kommentár nélkül…

Elégedetten…

Sokat vezetünk Hvammstangi félszigetig, de előtte még beugrunk fürdeni egyet a Myvatn-tóhoz. Sajnos a képeket még nem tudtam letölteni…

A Maps.me kiváló ingyenes off-line navigáció segítségével próbáljuk kideríteni, sikerül-e eljutnunk a szigetet körbeölelő 1-es számú főúttól több száz kilométeres letérőt jelentő Westfjordokat. Nem sikerül. De kompenzálja a túra legemlékezetesebb élménye: sátorozás az Atlanti-óceán partján a fókakolónia közelében

Mezsdgye izlandi módra

Sajnos ezen a parton is sok a szemét…

Szombaton, június 18-án este éppen az Izland-Magyarország Eb-mérkőzés kezdete előtt érkezünk Reykjavikba. Annyit merünk kiáltani, hogy Ria, Ria.. 🙂

A Hallgrímskirkja evangélikus templom több mint 75 méter magas. Ez a legmagasabb épület Izlandon

Szinglik figyelem: kiteszed a kesztyűd egyikét, valaki elveszi, s reméli, hogy rád talál. Ha sikerül, pár lesztek…

A turisztikai irodának köszönhetően sikerül kijutni a Vidoy szigetre. Még geoládát is találtam. Kis hajó visz ki, nagyon közel van a fővároshoz