Felkiáltójellel szándékoztam írni, aztán meggondoltam magamat: valójában még van levegő, maradt még.
A filmet pénteken láttam a Művész (Arta) moziban, és mély hatást gyakorolt rám. Háromnegyed nyolckor vettem észre, hogy nyolctól vetítik, nem volt időm megnézni az előzetest, vagy olvasni a hátteréről, a rendezőről, a történetről.
Talán jobb is így.
Ismerőseimtől tudtam meg utólag, hogy a film tényeken alapszik. Számomra meglepő viszont, hogy erdélyi, s nem magyarországi esetről van szó. Ezek szerint az anyaországban dúló LGBTQ elleni „harc” nem csak az erdélyi magyar, hanem a román társadalom bizonyos rétegeibe is beszivárgott…
Szomorú.
Szomorú az is, hogy az erdélyi magyarok felülnek a magyarországi spin doctoroknak, akik különféle belső és külső ellenségeket találnak ki a vezető politikusok számára. A cél, persze, egyszerű és egyértelmű: szavazatszerzés és a választások ismételt megnyerése.
A valóságban is éppen ilyen! Tóth Attila (Nyúl) és Tusa Szilárd keszíti elő a sebesültet a kiemeléshez
Egyelőre nem írok a jászvásári regényes nyomozásról, amely során azonosítottuk az 1946 augusztusában a szovjet hadifogságból hazatérő honvédek temetési helyét a megyeszékhely melletti Socola nevezetű városrész (korábban falu/község) elhagyatott tehervonat-állomásán.
Erről később.
Elöljáróban annyit, hogy sikeres akciót hajtottunk végre, egy olyan helyen, ahol még senki sem kutatott magyar honvéd tömegsír után.Feltehetően a mintegy 20-100 személyt agy bombatölcsérbe hantoltak el, ugyanis útban hazafele a szovjet fogságból elhunytak.
Erről még a jászvásári levéltárban, a városházán, s a történeti intézetnél sem tudnak. Háttér itt.
Míg lesz időm a fenti témával foglalkozni, írok néhány sort az Erdély Mentőcsoportnak Gyergyószentmiklóson zajlott szimulációs gyakorlatokról.
Együtt a Csapat… (Farkas Bálint felvétele)
Hiszem és vallom, hogy mérföldkő volt a hétvégi szimulációs gyakorlat. Referenciát jelent, ehhez viszonyítjuk majd ami eddig volt, s ami ezután következik. Megkockáztatom a kijelentést, eddig mindig bevált: ilyen nem volt, és nem lesz! S ha mégis, mindig mindkinek AZ ELSŐ ivódik be a tudatába. Kiváló volt a szakmai koncepció! Ölelem a gyergyói csapatot (különösképpen Esztit, Orsit és Beát!) 🙂
Ez a felvétel 2010 szeptemberében készült a Kolozs megyei Szinden, az EM és az Életjel Mentőcsoport legeslegelső képzésén. Sajnos a magyarországi barátainkat leszámítva Lenkén, Szabó Lacin, Kolozsi Ernőn és rajtam kívül mindenki lemorzsolódott. De sebaj, itt az életerős, tenni akaró utánpótlás. Ez erőt ad és elégtételt jelent. Fejlődünk, van eredmény. Immár egy külföldi és egy belföldi bevetést is magunk mögött tudhatunk. Bővülnek a kompetenciák, a szakágak. Lesznek még szimulációs gyakorlatok, talán bevetések is.
Kiss Olivér blogja 