A Thāli, azaz a hagyományos indiai ebéd-tál (Saját felvételek)
Valójában nem értem, a fogyasztás félútján, miért kerített hatalmába a pánik: nem lakom jól. Pedig korábban már megtapasztaltuk, hogy a Hegyvölgy (Piezișă) utca 10. szám alatt található Indigo indiai vendéglőben (ahol egyébként indiai-indiai szakácsok készítik az ételt..!) mindig bőséges az adag, s teli bendővel távozunk.
Tetézem: a Boros Hanga vezette étteremben (az ő meghívásának tettünk eleget) ráadásul minden nagyon ízletes. Tetszik ugyanakkor az indiai gasztronómiai szokás: nem egyféléből esznek sokat, hanem sokféléből keveset.
Csütörtökön délután egymás után érkeztek az indiai ételekre vágyó vendégek az Indigo vendéglőbe
Természetesen, hogy ismét két típusú ételt rendeltünk, hogy egymás táljából és tányérjából csipegetni tudjunk… 🙂
Ott volt, ugye, a Thāli, azaz hagyományos indiai ebéd-tál.
Jaj, ismét összefut a számban a nyál: vajcsirke, különféle zöldségek (murok, zöldborsó, karfiol, hagyma és paradicsom) a Missi Roti kenyér, párolt rizs, Kachumber saláta és a fenséges desszert-golyócska, a gulab jamun (ejtsd: guláb dzsámún), azaz az indiai konyha egyik jellegzetes desszertje.
Az édesség alapját tejpor alkotja, golyócskát formálnak belőle a szakácsok és cukros lében tartják. Mamma mia, milyen finom!
A szójaszósszal “mázolt” karfiol
Az Indigo új menüjében indokínai ételkülönlegességek is szerepelnek: nekünk a mancsúri gobira esett a választásunk. Ez finom-finom szójaszósszal mázolt karfiol, mellé hagyma, zöldhagyma és szezámmag. Ja, és tandoori shakarkandi sütőben sült édes krumpli.
Indigo, indiai vendéglő Kolozsváron: ízlelőbimbóim mámora.
Ketten ettünk belőle, mára is maradt: Tikka tál / Platou Tikka, 1200 gr
Boros Hangának köszönhetően
az évek során több ízben kipróbáltuk a különféle indiai ételeket: a diáknegyedben található Indigo vendéglőben mindig a kényelmes teraszon foglaltunk helyet, s fogyasztottuk el a finom, többnyire csípős ételeket – legutoljára tavaly augusztus végén.
Most viszont sajnos elmaradt a személyes találkozás Hangával és ízlés-kikérdezés (ki, mit kedvel, mennyire csípős legyen, milyen fűszerek legyenek rajta stb.) ám a 0740-910-688-as telefonszámon a rendelést felvevő hölgy is készségesen állt rendelkezésemre: az újdonságnak számító különféle tálak közül a Tikkát javasolta.
A rendelés nagyon gondosan becsomagolva, melegen, majdhogynem forrón érkezett meg
Az 1200 grammos finomságokkal teli tál
jó választásnak bizonyult: mindketten jól laktunk belőle, és még másnapra is maradt.
A tál tartalma:
háromféle fűszerpáccal bolondított csirkehús. Az egyik csípős (Tikka), a másik pedig nem (Malai Tikka) és a közepesen csípős (Kasoori Tikka). Utóbbi görögszénafűvel ízesítve, yummy. Voltak még hara bara és aloo tikki olajban sült falatkák, az első spenót-zöldborsó-prézli, a második pedig krumpli-liszt-prézli keverék, mindkettő másként fűszerezve.
Ugyanakkor kétféle indiai kenyér volt a tálon: az egyik panner kulcha házi indiai túróval (paneer), a másik pedig az aloo paratha, a fűszerezett krumpli keverékkel töltött indiai kenyér. Ezen kívül volt két szósz: a tamarind és a menta-joghurt alapú.
Szerintem tökéletes választás (akár a zártkörű) születésnapokra, családi összejövetelekre – a járványszabályok betartásával, natürlich. Érdekes kipróbálni az egzotikus falatokat, nemde?
Mi több, a rendelést a saját flottának köszönhetően a delivery szolgálat fél órán belül kihozta, igaz ugyan, hogy a táv csupán 1 kilométer volt, de úgy hallottam, távolabbra is hamar kiszállítják.
A szószok jól szigetelt kis műanyag dobozokban érkeztek, megőrizték ízüket, zamatjukat
Hangát erről is kérdeztem, s elmondta, hogy Kolozsvár nagy részét lefedik, nem csupán a vendéglőhöz közel eső rendeléseket veszik fel. Tőlük a FoodPanda, a Tazz, a Glovoés a TakeAway segítségével is rendelni lehet, ebben az időszakban ugyanis sem a beltér sem pedig a terasz nem működik, így a házhoz szállításra vannak hangsúlyosan ráállva.
Jelentős kedvezményekkel is csalogatják az éhes szájúakat, így érdemes tőlük rendelni az ízletes indiai ételeket!
Annak ellenére, hogy hétfőn, ugye, a fű se nő, estére többen begyűltek a kolozsvári diáknegyedben lévő Indigo indiai vendéglő teraszára (Bibi okostelenfonjával készített saját felvételek)
a Boros Hanga menedzselte kolozsvári Indigo indiai vendéglőben vacsorázni. A szükségállapot idején egyszer találkoztunk, a „koronaválságról” és a vendéglátóipar-ágazat igen nehéz helyzetéről társalogtunk.
Szerencsére a hatóságok hozzájárultak a teraszok kinyitásához
és a Hangához hasonló vendéglőmenedzserek-tulajdonosok fellélegezhettek: nem kellett annyi alkalmazottat kényszerszabadságra küldeni vagy elbocsátani.
Az Ingido indiai vendéglő épülete a Piezişă utca 10. szám alatt. Note the chopper! 🙂
Október óta nem fogyasztottam finom indiai falatokat
Isten őrizz viszont,hogy sok pénzem legyen, mert ellenállhatatlan kísértést érzek majd a gyakori vendéglői étkezésre, s az indiai ízek és zamatok vonatozásában biztos, hogy az Indigo éttermet választom.
Na, s mi ezzel a baj? Nos, konkrétan az, hogy amilyen finomságokat főznek, egyszerűen nem tudnék leállni, ennék, ennék, ennék. S innám a finom kézműves sört, így túlsúlyos és alkoholista is lennék.
A bejáratnál
Hétfőn jártunk az Indigóban:
üres diáknegyed, sok zárt gyorsétkezde, étterem és vendéglő. Impozáns, figyelemfelkeltő épület és felirat: Indigo – Café&Restaurant, Indian Cuisine. A hatalmas, kék színű motorbiciklire leszünk figyelmesek, a kétkerekűek számára külön parkolóhelyet tartanak fenn.
Kezet fertőtlenítünk és a klasszikus menüt kérjük, bár a QR-kód beolvasásával digitális is a vendégek rendelkezésére áll.
Bibi számára az volt a fontos,
hogy a készítmények ne csípjenek (annyira), így választása a Paneer Pakora elnevezésű előételre esett: házi készítésű sajt csicseriborsó lisztbe panírozva és kisütve.
Előtérben az indiai táskatészta, a szamósza (samosa), háttérben pedig Paneer pakora. Ismét összefut a nyál a számban…!
Hanga hangsúlyozta: a sajt készítésénél használt bivaly tej helyi termelőktől származik.
Jómagam a borsót és burgonyát tartalmazó
Samosa/Szamósza indiai vegetáriánus, fűszerezett táskatésztát választottam. Lehet éppen azért, mert Hanga elmondása szerint a hozzá passzoló szósz tamarindból, azaz az indiai és délkelet-ázsiai ételek alapvető hozzávalójából készül, amely egyébként erős afrodiziákum… 🙂
Tanúm van rá: becsukott szemmel élveztem a számban kavaró finom ízeket, ízlelőbimbóim örömtáncot jártak, majdnem repetát kértem, de tudtam, a főétel is finom lesz.
Annyira, de annyira finom a Biryani…!
Berbécshússal bolondított rizskülönlegességet,
fűszereket és sült hagymát tartalmazó Biryanit rendeltem.
A basmati rizs egy hosszúszemű rizsfajta, híres az ízéről és az illatáról. A basmati tulajdonképpen a „rizsek királynője”, jócskán fűszeres étel, hagyományosan joghurtos salátával fogyasztják. Picit könnyeztem, „beindult” az orrom is, ám nagyon finom ételnek bizonyult.
Előtérben a Biryanihoz használt joghurtos saláta, háttérben pedig a Bibi által rendelt Awadhi Dum Aloo Curry
Bianka választása az Awadhi Dum Aloo curry-re esett:
édes-savanyú-csípős, házi sajttal, gránátalma maggal és fűszer-töltelékkel töltött krumpli fehér szószban elkészítve. A szósz alapja összedarált kesudió (cashew), dinnyemag és fűszerek.
Kellemes estét töltöttünk az Indigónál, érkeztek még vendégek (többnyire párok és barátok), több mint két órát töltöttünk a lokálban.
A kolozsvári Bistro 1568 terasza a “koronaválság” előtt (Saját felvétel)
A „koronaválság” kezdetétől, a folyamatos terepmunka mellett, a járvány okozta gazdasági hatásokkal foglalkoztam. Elsősorban a kisiparosokat, kisvállalkozókat, különböző iparágak képviselőit (pilóta, szájsebész, postás, vendéglő menedzsere, szakács, biciklijavító stb.) arról kérdeztem, hogyan érinti őket a válság.
Előételem: spenótból készült és fűszerezett krokett borsóval és mentával
Az indián vénasszonyok nyarának
köszönhetően a közismerten Piezişă utca 10. szám alatt levő Indigo elnevezésű indiai vendéglő teraszán foglaltunk helyet a minap.
Boros Hanga meghívásának eleget téve különböző finomságokat próbáltunk ki és picike indiai nyelvtudással gyarapodtunk: tamatar az paradicsom, murg az csirke és ilyenek. Ja, és a tikka az ebben az esetben nem a fejlámpám márkáját fedi… 🙂
Megtudtuk azt is, mi az, amit előételnek ettünk,
s a neve Hara Bhara. Amolyan harababúrának hangzik ez, de korántsem az, hanem spenótból készült és fűszerezett krokett borsóval és mentával. Visszatértem a vegetáriánus ételekre, de nem ám a második fogás vonatkozásában: beugrottam a mélyvízbe, s bárányhúst kértem a pincértől.
Csak forgattam a fűszeres falatokat a számban,
csak mártogattam a foghagymás naan kenyeret a paradicsomos, hagymás szószban, minél hosszabb ideig akartam kényeztetni és kéjmámorban részesíteni az ízlelőbimbóimat és késleltetni a finomságok lenyelését. Ahhh!
Korábbi, máshol szerzett tapasztalataim alapján komoly fenntartásaim voltak a bárányhússal kapcsolatban, de az Indigó indiai szakácsainak köszönhetően véleményem radikálisan megváltozott: picikét csámcsogva fogyasztottam a finom falatokat.
Boros Hangának köszönhetően ismét lehetőségünk nyílt stílusos és ízletes ételt felszolgáló vendéglőben vacsorázni. Nem csak a vendégfogadó egységben elfogyasztott finomságok, hanem a kiszolgáló személyzet kedvessége is figyelemre méltó az indiai ételekre szakosodott vendéglőben.
Bár Bibi nem szereti a csípős ételeket, mégis kitartottunk a keleti stílusú gasztronómiai falatok mellett.
Ebédelni is érdemes
Ruxandra, a pincér kisasszony türelmesen kiszolgált, megkérdezte, mit fogyasztottunk eddig itt, milyen húst kedvelünk, javaslatokat tett. Előételnek a csicseriborsó lisztben forgatott és megfűszerezett bundás karfiolt választottuk. Ketten egyet, legyen hely a főételnek is 🙂 Ami az italt illeti, Bianka választása a frissen facsart narancslére esett, én természetesen a Bere à la Cluj kézműves sörökközül választottam: Orbán Viktorra gondolva stílusosan előbb az Immigrant nevűt gurítottam le, majd feledni akartam eme „orcátlanságot”, s a keresztény-nemzeti Pure-C következett.
Bár még csak fél hatot jelzett Bibi okosórája,
egy család máris forrón tartotta a konyha kemencéjét: csomó fincsiséget rendeltek. Aztán jönni kezdtek a vendégek: bár csak keddi nap volt, szinte teljesen megtelt az emeleti rész, s még egy hosszú asztalt is teljesen lefoglaltak későbbre. Mások is kedvelik ezt a helyet.
Főétel szempontjából Bibi választása a caju-val és görögszénával ízesített, szósszal készített Methi Malai csirkefalatkákra esett, amelyet fokhagymás tandoori lepénykenyérrel fogyasztott.
Két falattal én is ettem belőle,
csendben csámcsogtam is annyira finom volt. Jómagam a hagyományos indiai tandoori kemencében sült pisztrángot választottam (társasági táncoktatás következett, lájtosat akartam enni), krumpli körettel, vajas és citromos szósszal. Ajajajaj!
No, de előbb az előétel… 🙂
Majdnem háromnegyed órát gyalogoltunk a táncteremig annyira kerek hasunk lett… Finom, finom, finom az Indigóban készített indiai étel!
Azt kívánom magamnak: ilyen vonatkozásban hadd maradjak továbbra is minimálbérhez (nagyon) közeli újságírói keresettel, mert ellenkezőleg az ilyen helyeken folyamatosan elfogyasztott finom étel és ital következtében 100 kilónál is több lennék… 🙂 🙂
Egyetemistáknak is
Gyertek!
Családban megünnepelt születésnap
Elég lesz?
A pale ale a kedvencem
Megálltam kettőnél, mert társasági tánctanfolyam következett
S amikor szétnyílt…
Ő is teleette magát… 🙂
Este nyolc előtt már csak egy lefoglalt asztal volt üres… Kedvelik a helyet
Amikor Boros Hanga felajánlotta, vacsorázzunk az általa menedzselt Indigo vendéglőben, nem tudtam pontosan, mire számítsak. Sokat felejtek, s ez most is előnyömre vált: már nem emlékeztem, hogy megjegyezte, indiai stílusú étteremről van szó, így a kellemes meglepetés ereje is hatott rám. Reméltem, hogy az indigó, azaz a másolópapír leképezi az elvárásaimat… Sikerült. Avagy India, go!
Nehezen döntöttünk, de Mihai javaslata alapján jól választottunk…
Tegnap délután komótosan végigsétáltam a Mikó utcán, szemügyre vettem a portákat. Sok vendégfogadó egység kapujára ki volt írva: találkozunk szeptemberben. Bibivel az utca vége és a diáknegyedbe vezető Hegyvölgy (Piezişă) utca sarka közelében találkoztam, siettetett.
Gyere már, királykisasszony, éhes vagyok!
Az én gyomrom sem volt tele. Szándékosan üresen hagytam a déli reggeli után.
Nem bántam meg.
Az eddig meglátogatott 65 országban India nincs benne, de előbb-utóbb sikerül oda is eljutnom…
Impozáns, de mégis otthonos külső, a sikátorban elhagyatottnak látszó robogók viszont, amelyekkel az otthon fogyasztó ügyfelek számára szállítják a rendeléseket, nem keltenek jó benyomást. Pozitív viszont, hogy a konyhában két indiai származású szakácsot pillantunk meg: tudjuk, hiteles gasztronómiai élményben lesz részünk.
Nem újságírói túlzás: nehezen választottunk. A változatos és bőséges menü sem könnyített a dolgunkon, ugyanúgy ahogy az sem, egyikünk sem fogyasztott még vacsorát egy indiai étteremben.
Bár – amint az imént említettem – a belvárosban szinte valamennyi vendéglő zárva van, az Indigo a nyári szünidő ideje alatt is fogadja a vendégeket. S nem keveset…
S akkor jönnek az ízvilág kellékei: Taandori-kemencében készített indiai kenyér, fűszeresen pácolt csirkemell-darabocskák paradicsomos-vajas-fűszeres szószban (most is összefut a nyál a számban), fekete lencse fűszeres szószban. A Madras-csirkemellet tartalmazó pohárka árván maradt, túl csípős volt.
Bár nem a kedvencem, de az itt csicseriborsólisztben elkészített hagymakarikák nagyon finomak voltak.
A desszertet is elpusztítottuk: rizzsel, tejjel, szárított gyümölcsdarabkákkal, mangóval, sáfránnyal és kardámommal bolondított krémpuding. Jujjj, de finom volt.
Az elején azt hittem, éhes maradok, nem tűnt kiadósnak a tál. Tévedtem.
Kiss Olivér blogja 