Koronavírus-(bűn)ügy az operánál: pozitív a Varázsfuvolában fellépő egyik gyermek? (FRISSÍTVE)

A Tompa Gábor vezette próbákon (ő a Varázsfuvola rendezője) készített fotókon nem jelennek meg a gyermekek (Fotó: http://www.magyaropera.ro)

Egyre gyakrabban érkeznek a szomorúbbnál-szomorúbb hírek (a prefektus szerint minden bizonnyal hanyagság miatt bekövetkezett) koronavírus-fertőzések kapcsán a Kolozsvári Magyar Operából.

Forrásom szerint

ma, október 16-án kapta meg pozitív eredményét egy gyerek, aki a kórusban énekelt. A héten és a múlt héten is volt iskolában. Azt még nem tudom, hogy a szülők szóltak-e az igazgatónak, az oszinak. (Lásd az Apáczai-líceum igazgatjának cáfolatát lent)

Forrásom szerint Kolozsvár Magyar Gyermekkórus tagja az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanul. Vajon kik a szülei, s mit szándékoznak tenni? Kérem, aki tud információkat, közölje, tudjak cikket összeállítani a Szabadság számára.

Az eset annál felháborítóbb, hogy gyermekek egészségét sodorták veszélybe…

Más: a színháznál síri csend honol. A Tompa Gábor vezette intézmény legutoljára október 8-án kommunikált az alkalmazottakkal. Mint ismeretes, itt is többen megfertőződtek. Azon a napon Viola Andrea szűkszavú üzenetben közölte, hogy

A jelenlegi helyzetre való tekintettel a színpadi tevékenység október 8-21. között szünetel.

Ugyanakkor tájékoztatott, hogy

Az október 25-re tervezett Hegedűs a háztetőn című előadással és az azt megelőző színpadi próbákkal folytatjuk a tevékenységet.

Kérdés, változik-e valami. Lehet, addig bűnvádi eljárás indul…

***

FRISSÍTÉS (1), 2020. október 17., 12:00 – Forrás szerint a fertőzőtt gyermek ezen a héten nem járt iskolába. Múlt héten is csupán csütörtökig ment az Apáczaiba.

FRISSÍTÉS (2), 2020. október 17., 12:07 – Vörös Alpár, az Apáczai igazgatója szerint a fertőzött gyermek szülei múlt péntektől, tehát október 9-től kezdődően nem engedték a gyermeket iskolába, pedig nem voltak tünetei. Október 16-án a szülők értesítették az iskolát a pozitív teszteredményről, a tanintézmény pedig azonnali intézkedéseket foganatosított: hétfőtől a 7. osztálynak (pontosítva 15 óra 31 perckor) on-line oktatás lesz.

FRISSÍTÉS (3), 2020. október 17., 14:02 – Forrásom szerint az opera már szeptember 30-án tudta, hogy az egyik személlyel baj van.

Tompa nem engedte, hogy a próbákat maszkban tartsák. Az a gond, hogy a gyermekek szüleivel valami nyilatkozatot írtak alá, amelyben vállalják a rizikót, merthogy elkaphatják a vírust. Ennek alapján, szerintem, ezen a szálon nem nagyon lehet tovább menni. Azt nem tudom, hogy az operásokkal írattak-e alá valami ilyesmit.

VIDEÓINTERJÚ – A prefektus nem zárja ki a büntetőjogi felelősséget a Kolozsvári Magyar Operánál kialakult fertőzési góc esetében (FRISSÍTVE: perel a szakszervezet?)

A prefektust különösképpen aggasztja a kormány hatáskörébe tartozó kolozsvári kulturális intézménynél kialakult rendkívül súlyos helyzet (Saját felvétel)

Ma a Kolozs Megyei Prefektúrán tartott sajtóértekezleten a Kolozsvári Magyar Operánál kialakult fertőzési gócról, a művelődési minisztériumhoz tartozó kulturális intézménynél jelenleg zajló közegészségügyi vizsgálatról kérdeztem Mircea Abrudeant.

A kormány képviselőjétől videóinterjút is kértem a Szabadság hírportálnak a rendkívül súlyos helyzetről, amelyről korábbi blogbejegyzésemben és a WebSzabadságon is írtam.

Nem hivatalos források szerint úgy a színháznál, mint az operánál kialakult borzasztó helyzet miatt az elkövetkező időszakban a művelődési miniszter Kolozsvárra küldi a tárca ellenőrző testületének (a minisztérium vizsgálóbizottságának) tagjait annak érdekében, hogy az ankét során górcső alá vegyék a két intézményvezetőnek a fertőzési góc kialakulásával kapcsolatos szerepét.

Akinek információja van, kérem, ossza meg velem, hogy teljesebb képet kaphassunk a kialakult helyzetről. Az etikai szabályok szerint, az újságíró a bíróságon sem adja/adhatja ki a források nevét.

A videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

***

FRISSÍTÉS: Forrásom szerint perelni szándékszik a Kolozsvári Magyar Opera szakszervezete. Az alkalmazottak érdekeit védők az intézmény vezetőségét vették célba.

Az első négy koronavírusos eset tudatában folytatták az előadásokat, a tüneteket mutató alkalmazottakat nem küldték haza. Két alkalmazott jelenleg az intenzív osztályon van – közölte a le nem ellenőrzött információkat a forrás.

Koronavírus a színháznál: október 24-ig elmaradnak az előadások :-(

Vajon egész ősszel nem mehetünk színházba? (Fotó: KMÁSZ/Facebook)

Igen, lassan minden bezár, előadásokat, könyvbemutatókat, más rendezvényeket és eseményeket fújnak le, halasztnak el… 😦

Ismét be kell gubózni, zárkózni, a lehető legkevesebb emberrel kell találkozni, bár bio-pszicho-társadalmi-kulturális lények vagyunk, nemde? S akkor most ez: a Kolozsvári Magyar Színház műszaki személyzetének négy tagja koronavírusos lett, ezért október 24-ig elmaradnak az előadások… 😦

Volt náci tiszt hajdani áldozatához: táncolj nekem! TÁNCOLJ!!!

Ennél azért sokkal keményebb… (Biró István/www.huntheater.ro felvételei)

 

(Darab: Nona Ciobanu: Aki elzárja az éjszaká. Kolozsvári Állami Magyar Színház)

Tudtam, pontosabban csak sejtettem, hogy kemény lesz, s meg is fogadtam Köllő Csongor tanácsát: mély lélegzetet vettem. Ezt ajánlottam Vandának is. Valójában senki és semmi sem készíthetett fel arra, ami következett…

Tofán-Koós Imola már az elején mondta, nem tudja, meddig bírja. Adott pillanatban bennem is felötlött, elhagyom a termet. Mert, ahogy Zongor Réka írta: nem jöhetsz ki érintetlenül, ha jelen voltál, akkor, ott. JELENLÉT, erről van szó.

…

Kicsit túl jelen voltam: az első csepp könny akkor szökött ki, amikor Hannának táncolnia kellett. A zenei aláfestés, a vizuális hatás (persze, hogy a Schindler listája című filmben a háború után szabaduló zsidók sorai ötlöttek fel) killer volt. Elszakadtam a darabtól, s hallottam az auschwitzi haláltábor túlélői által a Schindler jeruzsálemi sírjára elhelyezett kavicsok szelíd koppanását. Oda tették, ahol Vandával, Botival, Xénivel és Ildikóval tavaly ilyenkor jártam. Néhány másodpercig ismét ott voltam, majd „átmentem” Yad Vashembe, ezután a washingtoni Holokauszt múzeum következett, majd Auschwitz és Birkenau területe, s végül Bergen-Belsen. A seb ismét feltépődött. S a könnyek formájában vérzett. Hiszem, hogy ezeket a sebeket időnként fel kell tépni. Egyébként nem sebek, s ami még rosszabb: elfelejtjük létezésüket, ezek valahogy beleolvadnak a szürke hétköznapokba. Relativizálódnak.

…

A második meredek pont a cipők voltak. Ismét folyt a sírás. Eszembe jutott a Yad Vashemben látott, „holtvágányra juttatott” szerelvény, amellyel a zsidókat vitték a haláltáborokba. S pörögtek előttem a többi helyen látott fésűk, szemüvegek, kofferek.

A stúdióterem előcsarnokából látni, amint csillogva hömpölyög a Kis-Szamos. S a víz legalább két vonatkozásban kapcsolódik a darabhoz. Ekkor szökött harmadszor könny a szemembe…

S ami még „borzalmasabb”: december végén – január elején Krakkóba megyünk, s persze, a környéket is „meglátogatjuk”. Én immár harmadszor…

***************

Valakinek, aki talán érzéketlen: vajon valóban jó tudatlannak lenni, s csak legyinteni a lelki mélységekre? Kell a könny és a szenvedés, a számkivetettség szúró, vágó, hasító érzése?

***************

Miféle játék az, amelyből hiányzik a zsákmány üldözésével járó származó élvezet?

A testem. Az emlékeim őrzője

Állandóan azt kérdeztem magamtól, mi a szerelem?

Én is éppen olyan bűnös vagyok, mint te!

 

Jancsó Miklós visszatérő motívumai: a színház (és Tompa Gábor), valamint az ortoépia. (Ja, és a szex)

Borítóterv: Könczey Elemér

Az élet nagy és fájó dolgairól ír Jancsó Miklós színművész a nemrég megjelent A kényelmetlen hős című könyvében. Ez így túl komolyan, mi több, talán kissé komoran is hangzik. Főleg azért, mert humoreszkekről van szó. De miért fájó a nevettetős stílus? Mert az élet nagy és fájó dolgairól számol be. Arról, ami Jancsónak talán a legjobban fájt: a színészi pályájának Tompa Gábor színházigazgató által történt zátonyra futtatása és a beszédtechnika tantárgy oktatásának elsorvasztása ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá.

Az élet nagy és fájó, talán a legmélyebb sebet hagyó dolgait elviccelni: tehetség, rátermettség, szellem. Az utóbbi talán a legjelentősebb.

Szívesen olvastam a könyvet. Inkább hosszabb ideig ültem a fürdőszobában vagy még mentem egy megállót a trolibusszal, csakhogy befejezhessem egyik-másik részt (ilyenkor volt csak időm olvasni). Egyszer körbementem a 25-össel, s a „reggeli” szerkesztőségi gyűlésről is elkéstem. De legalább megtudtam, mit tanácsolt tizenéves kislányának a szerző, amikor a pályaválasztásról faggatta (igen vártatlan fordulat következik be), illetve ki volt Jancsó kamaszfantáziája. Szívemhez-lelkemhez szóló passzusokat olvastam a „vad, esztelen” szeretkezésekről, de leginkább a házasság-ellenességről:

A férfiak, akik már semmi értelmeset nem tudnak magukkal kezdeni, megnősülnek.

Ennél már talán csak az meredekebb, amikor az akadémikusok versengnek: ki pisil messzebb. Habár Erdély újrafelosztása, a kivándorlók otthontalanságának felfedése, az izomterem-történet, a Muşatescuvá vedlett Rejtő, a bulvársajtó visszásságainak bírálása, A tantárgyért folytatott harc (a nagy a betű nem cím kezdetét jelenti) is figyelembe érdemes.

Kedvencem viszont A gyerekek, akiket fel kell nevelni című írás (a főnök nem rúgja ki, megőrzi állását, pedig teljesen alkalmatlan, mert a gyerekeit fel kell nevelni). Mégsem. A gázrezsó. De nem. A primadonna. NEM, hanem az Erős fiúk.

Nem tudok dönteni. Újraolvasom a dedikált (ez nagyon jól esett nekem!!!) könyvet.

Kiss Olivérnek köszönettel, amiért felvállalt egy becsületes, bár minden jel szerint reménytelen küzdelmet – egy kényelmetlen „hős”-től a Kényelmetlen hőst. Jancsó Miklós. 2010. november 29.