Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘lovaglás Sztánán’


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Reklámok

Read Full Post »


17

A lovaglós társaság (balról jobbra guggolva): Bíborka, Kinga és V. Eszter. Szintén balról jobbra, de állva: S. Eszter, Szende, Csaba, jómagam, Jocó és István. (A felvétel S. Eszter szuper fényképezőgépével készült)

Kalandos, emlékezetes, s ez korántsem újságírói túlzás…!

Körülményesen ugyan (sízős baleset miatti visszalépés, az utolsó perc utáni változások stb.) de, ismét összejött a csapat, kimentünk tehát lovagolni Sztánára a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesülethez, azaz DeMartin Mihaelához és Lajoshoz.

Vissza az eredetekhez, a teremtett világhoz, átélni a szabadon, természetes közegükben élő lovak biztosította lovaglási élményt távol a „civilizációtól”, a szmogtól, a betondzsungeltől és a rohanó világtól – ezért is szeretek Sztánára járni lovagolni. No, meg Mihaela és Lajcsi tapasztalata, emberi, baráti viszonyulása. Egyébként mindketten állatorvosok, így pontosan tudják, mire, hogyan van szüksége a lovaknak, szakértelemmel bánnak velük.

4

Mihaela felkészítőt tart (Saját felvétel)

Nos, összejött a társaság, indulunk. Ez már nem csak a baráti kör, azaz elsősorban ismerősök ismerőse, s ilyenkor gyakoribbak a változások, meglepetések, váratlan helyzetek. Nem volt ez másként most sem: a péntek esti SMS üzenetemre nem mindenkitől érkezett válasz, gondoltam, sebaj, minden rendben lesz másnap reggel 7 óra 25 perckor a vasútállomáson. Jöttek is a jelentkezők két kivétellel: egyikük túl sokáig bulizott (tulajdonképpen ketten, a férfiről később), lekéste a vonatot, a másik személy pedig nagyon későn ért haza külföldről, képtelen volt felébredni. Nos, de a bulizós lány, Bíborka megmakacsolta magát, s elhatározta: ő biza kijön Sztánára… De mégis, hogyan? Hát a magánvonattal.

Szerencsére a jelenlevők közül néhány személynek volt mobil inernet kapcsolata, azonnal tájékozódtunk, mikor indul. Tudtam, persze, hogy Sztánán az nem áll meg, de elmehet Bánffyhunyadig, s Bíborka ott átszállhat a Kolozsvárra induló személyvonatra. Igen ám, de ő magyarországi, szinte egyáltalán nem tud románul…!

Done deal.

Igen ám, de Bíborka folyton azt mondta Szendének, a barátnőjének, hogy márbiza ez a vonat igenis megáll Sztánán. Csodálkoztunk Jocóval, a Sztánai Lovasok alaptagjával. Kiderült, hogy a Barátka (Bratca)/ Jád-völgye környékén levő Biharfüredig (Stâna de Vale, ez nem az üdülőtelep!) vásárolt jegyet. Szende éppen akkor beszélt vele, amikor Egeresen volt, s valahogy megértették vele, hogy onnan még legalább egy óra lesz a leszállásig. Ez szöget ütött a fejünkbe Jocóval: itt valami nem passzol. De nagyon nem. Akkor kapcsoltunk, hova igyekszik, s ott valóban megáll a vonat…

20

Szépen, sorban…

A csapat megérkezett Sztánára, Lajcsiék tanyájára, a következő feladat a vonat megállítása volt. Bár volt diplomáciai jelenlét, ez most nem segített… 🙂 Szende eltűnt, s egyszer csak halljuk, csikorognak a vonat kerekei, megáll a szerelvény…! Szende felhívta telefonon Bíbokrát, aki átpasszolta mobiltelefonját a kalauznak, a vonat főnökének és a mozdonyvezetőnek, akiket addig győzködött, amíg a magán gyorsvonat mégis megállt Sztánán. Ez aztán!

Persze, hogy a Csaba által a hozott, a Vajdaságból hozott pálinkát azonnal megittuk erre az ijedtségre… 🙂 S arra is, hogy az egyik férfi résztvevő felült az első, Kolozsvárra tartó vonatra, s visszautazott Erdély fővárosába… Ő még későbbig bulizott, hulla fáradt volt.

Lovaglás két csoportban

A múltkori tapasztalat alapján különválasztottuk a kezdőket és a középhaladókat. Míg előbbiek lépésben, indián sorban haladtak szépen nyugisan, addig a többiek ügettek és vágtáztak. Sebaj, ebédkor ismét találkoztunk, sőt a vonat indulásáig (a 17:21-est lekéstük, de sebaj, volt még egy vonat 17:57-kor) meglátogattuk a mezőn levő lovakat is…

A visszaút is mozgalmas volt: mivel szintén a magánvonattal jöttünk vissza, Bírborka találkozott a vonatfőnökkel, akinek köszönhetően a szerelvény megállt Sztánán. Meg is köszöntük a hölgynek.

S hogy a kép teljes legyen, Csaba egy meggondolatlan kijelentést tett: nála is lehet inni egy pohárral a kalandos lovaglós napra. Három taxiba ültünk, s máris lakásán nevettük el a történteket, meséltük a lovaglós élményeket.

Április 9-én, szombaton kimegyünk ismét Sztánára lovagolni?! 🙂

Read Full Post »


20160228_124422

Szépen, sorban… 🙂

Abszolút kezdőkből és kezdőkből verbuválódott csapat a vasárnapi, február 28-i sztánai lovaglásra. Az indítékot az adta meg, hogy egy hölgyismerősöm jelezte nekem, szeretne menni lovagolni. Természetesen, hogy a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a közismerten Sztánai Lovasok által nyújtott lehetőséget ajánlottam. Sajnos Szende végül nem ért rá, de kérése ihletet jelentett arra, hogy megszervezzem a hétvégi kiruccanást. S valahogy a csillagok állása is olyan volt, hogy gyorsan összejött a DeMartin Lajos és felesége, Mihaela által bevállalható tízfős csapat. Még az utolsó pillanatban bekövetkezett váratlan visszalépést is sikerült hamar megoldani.

20160228_104021

Indulás előtt egy kis elméleti felkészítő…

Hát igen, úgy kezdők, hogy néhányan közülük már ültek lovon, valamennyiünknek viszont alkalmazkodnunk kellett azokhoz, akik alatt még sohasem volt paripa. De mégis sikerült ügetniük, mi több, Eszter adott pillanatban néhány másodpercet vágtázott is Dzsingiszen…. 🙂 Kiválóan kezelte a helyzetet, rendesen megülte a nyerget, nem pánikolt, nem kiabált.

Krisztuc eléggé félt (visított is kétszer…), de széles mosollyal és elégedetten szállt le a lóról, Bianka sem volt túl magabiztos, de aztán belejött, Gyöngyi az elején kissé aggódott, de saját bevallása szerint a túra felétől már igen magabiztosan lovagolt. Karola teljesen nyugisan lovagolt végig a túrát, Dalma is annak ellenére, hogy csak a végén jött rá, Pamela miért eszik olyan gyakran… 🙂 Kudorka már lovagolt, ő kérte, s kapta az ügetést is. Ugyanez volt a helyzet Attilával is. Branea Robi magasztosan, mondhatni nemesi stílusban és felszerelésben lovagolt. Rita a hó! Parancsot hallotta a leggyakrabban, no, de dicséretet is kapott.

Azt beszéltük a tegnap esti kiértékelő beszélgetésen, hogy március 19-én egy középhaladóknak szánt ügetős tanfolyamra mennénk Sztánára. Társulnál?

*******************************************************************************

 

 

*******************************************************************************

Read Full Post »


lovaglas erdoben telen

Így mentünk nemrég DeMartin Lajos tanyáról a sztánai farsangra… (Bezeriţă Emanuel felvétele)

*** A lovaglás során készített fotók és videók itt. ***

[HU] Őseink, a honfoglaló magyarok többsége lóháton kelt át a Vereckei-hágón. Próbáljunk meg, milyen. Nos, mi nem haladunk át a hágón, meg sem közelítjük, csak Sztánán próbálkozunk a lovaglással a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesületnél.

Indulás vasárnap reggel vonattal, vissza délután ugyanúgy. Kezdők is jöhetnek!

További részletek magán üzenetben. A helyek száma korlátozott!!! First come, first served!

*************************************************

[ENG]

Horseback riding on Sunday in Stana/Sztána, Cluj/Kolozs / Sălaj/Szilágy county.

Taking the train on Sunday, February 28 at 7.40 AM from Cluj/Kolozsvár/Klausenburg railway station, arriving to Stana/Sztána one hour later. Breakfast (please pack), warming up inside (our body… with some pălincă/pálinka – try to bring) and waiting for it to be warmer outside…. There will be a comfortable 12 degrees Celsius, but bring warm cloths, gloves.

Taking the 17.21 train back to Cluj/Kolozsvár/Klausenburg.

Beginners, welcome!

Private messages, please.

Limited number of participants! First come, first served!

*************************************************

Read Full Post »


1a

Havas kalotaszegi tájakon. Vissza a múltba, hogy bírjuk a jelent… (Fotó: Szarka Cristian)

Bár úgy tűnik visszaeső tüdőgyulladásos lettem (újabb öt napig betegszabadságon vagyok), mégis kihagyhatatlan volt De Martin Lajos (a.k.a. Lajcsi) barátom (azt tekintem annak, akire rábíznám a lakás- és kocsikulcsomat, illetve a barátnőmet, no, utóbbit azért rá mégsem…. 🙂 🙂 ) ajánlata: a Sztánai Lovasok/Kalotaszegi Turul csapattagjaként vegyek részt a Sztánai Jubileumi Farsang lovas felvonulásán.

Mindent Rikinek köszönhetek, aki a Bonchidai Napokon lesérült, s valakinek haza kellett vinnie a lovat. Valamiért (ezt Lajcsi igazán csak a halálos ágyán fogja elmondani vagy 14 sör és fél liter pálinka után) engem szemelt ki, s teljesen kezdő lovasként bevállaltam a 72 kilométeres távon. Jó na, két nap alatt, de akkor is. S az egyik legakaratosabb lovat adták alám, Csillát.

1

Érkezünk a faluba (Rohonyi D. Iván/Szabadság felvétele)

Visszatérve: igen zsúfolt volt a múlt hét. Szerdán este landoltam Dortmundból, egyenesen Lórihoz mentünk, aztán a hagyományos szerdázás ott alvással, csütörtökön lapszámfelelős voltam este tízig, onnan mentem pókerre éjfélig, majd pénteken korábban haza csomagolni, s ki Sztánára. Terveztem videókat, videóinterjúkat és videóriportot készíteni, de a rohanásban (ennyire on the limit még nem értem el vonatot!) otthon felejtettem a szerkesztőségi videókamerát, amelyik (elég rossz minőségű) fényképeket is készít. A saját fényképezőgépem, a 10 éves Canon PowerShot 3G elromlott.

Szóval a kiválóan lovagló Jocó haverommal (rá egyiket sem bíznám a három közül, főleg utóbbit nem!) már pénteken kimentünk Sztánára, a vasútállomás közvetlen közelében lakó Lajcsikhoz, a Kalotaszegi Turul lovascsapat vezetőjéhez (Mobilszáma: 0755-622868). Naná, hogy azonnal legyalogoltuk az egy órát a faluig, s bemelegítettünk a szombati bálra. Ja, s egy órát vissza, szintén gyalog.

Szerencsére a Szentimrei-villában (köszönöm, Szabó Anna és Zsolt!) kiválóan lehetett pihenni (az a reggeli forró zuhany mindent megért!), így délben frissen jelentkeztem Lajcsinál. Kantár, gyerek, bunda, miegymás, indult a csapat. Amint az alábbi képen látszik.. alakzatban. Na jó, a falu közelében szépen összeszedtük magunkat… 🙂

14

Készül az alakzat… 🙂 (Fotó: Péter Árpád)

Körbevonulás, Farsang Jóska elégetését a lovak is végignézhették. Piroskám picikét türelmetlen volt.

Aztán hazalovaglás, majd ismét gyalog a faluba, lazulás a farsangi bulinak a táncház részébe, s hajnali háromkor ismét haza.

Ismét egy csodás élmény Lajcsinak és csapatának köszönhetően!

Read Full Post »