A The New York Times a Szabadság szerkesztőségében és a monostori Mehedinţi utcában!


A real eye opener, a window to the world
A real eye opener, a window to the world

A Szabadságnál találkoztam velük először körülbelül két hónapja. A New York Times riporterei hosszú ideje (pontosabban januártól) be-be járogattak a szerkesztőségbe, de valahogy elkerülték a figyelmemet.

Pedig általában szóba elegyedek a külföldi újságírókkal, sokszor segítek nekik eligazodni különböző témákban, fordítok, interjúk időpontját szövegem le nekik, stb.

Most viszont nem szólaltak meg.

Huncutul beosontak a szerkesztőség ajtaján, s ott lapultak minden pénteken a főszerkesztői irodában. Egyszer csak észrevettem őket, s azóta minden nap találkozunk.

Falom minden szavukat. A szó szoros értelmében.

Beszámolnak a világgazdasági válságnak Kína egyik régiójára gyakorolt hatásáról, a legújabb technológiai vívmányok gyakorlati hasznáról, Obama kampányígéreteinek az elnöki mandátum első időszakában történő életbe léptetésének csapdáiról és kihívásairól, stb.

A riporterek a New York Times napilap legjobb cikkeiből közölnek válogatást péntekenként a România Liberă mellékleteként. Így találkoztunk. Nagyon rég vagy talán soha nem olvastam ilyen érdeklődéssel egy sajtóterméket. Bármennyire is furán hangzik, minden egyes cikk, elemzés, háttéranyag érdekes, olvasmányos. Persze, alkalomadtán szótároznom is kell, de ez nem csökkenti a pozitív élményt. Péntekenként a főszerkesztői szobában landoló kiadványok (napilapok, hetilapok, magazinok) közül mindig előbányászom a România Liberăt és belőle a New York Times-t.

A következő péntekig biztosított a minőségi, a világ minden tájáról beszámolót közlő kiadvány.

A trobilban (hétközben szinte kizárólag tömegközlekdési eszközöket használok arra, hogy fel-alá járjak a vároban) sokszor vadul néztek, hogy mit tartok a kezemben. Kolozsvár Bronx negyedében, a Monostoron, s még annak is a legkeményebb utcájában, a Mehedinţi-en, ahol lakom valóságos ufó a New York Times

Ajánlom mindenkinek.

HIHETETLEN! A monostori bankrablás gyanúsítottja vagyok! MIÉRT ÉN? (bizonyítékkal) [frissítve!x2]


Eldöntöttem: nem adom meg többé a lehetőséget BéFének, hogy kipellengérezzen (ahogy azt nemrég tette), inkább leírom én: a monostori bankrablás gyanúsítottja vagyok. Slussz. Na, BéFé neked befellegzett, ezzel nem szivathatsz többé! Ha mégis, akkor felfogadom Dancs Annamari ügyvédjét, és az előzményekre való tekintettel nem úszod meg szárazon!

Igen, ezt is megértem: kiraboltak egy bankot lakásomtól néhány száz méterre. Bevallom: kissé gondolkodóba ejtett a hír. Nos, most nem a világvége, az egyre romló közbiztonság szempontjából, mert 14 éves újságírói karrierem során láttam egyet-mást, így nem sok minden lep meg. De maga az, hogy már hozzám is egyre közelebb kerülnek az olyan dolgot, amelyekkel eddig csak a híradóban találkoztam, amiről netán írtam. Mindent összevetve: nem kis dolog egy ilyen fegyveres bankrablás (elektrosokkos és valós fegyverrel). Ezt is megértük.

Ahogy Hofi mondaná: a Monostoron (ő Kőbányán) nevelkedtem, jártam iskolába, láttam egy-két figurát, de ez… Tényleg nem semmi. Lévén, hogy 33 éve itt élek, számomra nem új szám a lakónegyed egy-két sajátossága. Ismerem a cap în gură módszert, sőt tudom, hogy a “garázsok mögött” úgy hivatkoznak az utcámra, hogy Mehedinţi rămâi fără dinţi (Fogak nélkül maradsz a Mehedinti utcán), tudom, hol vannak a danger zone kategóriájú helyek, gyermekkoromban melyik hinta vagy libikóka alatt rejtették el a parityákat, amivel a 3-as számú általános iskola és a miliţia ablakát törték be. Szóval, egy dolog kétségtelen: ismerek egy-két băiat de cartiert, egy-két fogást.

Sajnos engem egyik bandába se vettek be, nem volt meg a testsúlyom,  lyukas volt néhány fogam, s már akkor a lányok sokkal jobban érdekeltek, mint a bunyó. Ezért ebből a melóból is kimaradtam. Teljesen. Most hallok először a hírben szereplő bandákról, nevezetesen a Ionel Octavian Cucuruzan (zis Cucuruzu’) vezette csoportosulásról. És állítólag az én utcámban is van egy ilyen banda. Ha jól hallottam, annak valami Buburuzu’ a neve. MICSODA NEVEK… Tiszta Bronx. Most hallok először róluk, s MÉGIS a bankrablás gyanúsítottja vagyok.

UPDATE 1. (2009-02-18 14:32):  Meggyőződésem, hogy jelenleg a Mehedinţi a város, a megye, a régió, sőt az ország legbiztonságosabb utcája. A bankrablás óta szinte minden utcasakron rendőrt, csendőrt vagy valami oda nem illő alakot (titkosszolgálatis) lehet látni. Ugyanakkor a MAI xxxxx rendszámú gépkocsik állandóan az utcában cirkálnak. Még egy ilyen bankrablás, s ajtót se kell zárnunk… 🙂

UPDATE 2. (2009-02-20 10:59) A bankrablók még mindig nem kerültek rendőrkézre. A hatóságok még mindig a BMW típusú személygépkocsikat állítják meg az utcán. Picit bevizelős, ugyanis minden valószínűség szerint a bankrablók nem ugyanabban a gépkocsiban furikáznak (ha egyáltalán) a városban.

Íme a két bizonyíték arra, hogy gyanusított vagyok:

mehe12

buletin1