Eddig a Kolozsvári Városi Tanácsban öt, a megyei döntéshozó testületben pedig hét RMDSZ-es képviselte a magyarság érdekeit, most viszont Erdély fővárosában csak négy, a megyei tanácsba pedig kettővel kevesebb jutott be az RMDSZ részéről.
Kik jutottak mandátumhoz? Kiderül innen.
hogy 1995 tavaszán, az ortodox húsvétkor román nacionalisták megvertek a törvényszékkel szembeni utcában levő Jazz Clubban. Olyan hely volt az akkor, mint most a Bulgakov… Marosán Tamás is kapott néhány pofot akkor, a románok tudták, hogy csak magyarok maradtak a lokálban, a többségiek az ortodox húsvétkor szokásos körmeneten voltak.
1995 áprilisában meg is jelent a Szabadság diákmellékletében, a Campusban, majd újabb anyagom jelent meg, azóta a kolozsvári napilapnál és annak hírportáljánál dolgozom.
Mondjuk ez azért is „indokolt” lenne, mert a Monostor lakónegyed Mehedinţi (rămâi fără dinţi) utcájában sokszor bántalmaztak magyarságom miatt, az iskolában is sokszor kaptunk verést.
A Kolozsvár Társaságnál a minap tartott előadás rávilágított néhány aspektusra, ami a kolozsvári kisebbségi létre vonatozik…
A kolozsvári magyar, örmény és zsidó kisebbségek helyzete volt a témája a Kolozsvár Társaság (KT) által szervezett beszélgetésnek. Meghívottak: Oláh Emese kolozsvári alpolgármester, Bálint Júlia, az Armenia Örmény-Magyar Baráti Társaság elnöke, és Veress Ilka, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa volt. A moderátor szerepét Horváth István, a kisebbségkutató intézet igazgatója vállalta.
Van, aki azt mondja, lehet, a bírónő a nagy nyilvánosság elkerülése végett halasztotta holnapra az ítélethirdetést Horváth Anna és Fodor Zsolt esetében. A hipotézis szerint pénteken már kevesebben szakítanak időt arra, hogy korán reggel elmenjenek a Kolozs Megyei Ítélőtáblához, s ismét támogatásukról biztosítsák Kolozsvár volt RMDSZ-es alpolgármesterét. Lehet, valóban egy gyomorémelyítő játék része az ítélet kihirdetésének ismételt halasztása? (Korábban eljárásjogi okok, pontosabban a bírónő múlasztása miatt nem került sor a bejelentésre)
Inkább derűs volt ma a hangulat a folyosón. Röviddel 10 óra után értem az ítélőtábla első emeletén levő 155-ös számú terem elé. Ekkor csak Anna és közeli barátnője, volt városházi munkatársa, Szabó Mónika volt ott. Aztán gyűlni kezdtek az emberek: többek között Farkas Emőd, Gergely Balázs, Csigi Levente, Horváth István, Nagy-Debreczeni Hajnalka, Bogdán Zsolt, Laczkó Vass Róbert, Korodi-Vass Lóránt, Czirmay Zoltán, Antal Géza, Takács Aranka, Oláh Emese, Nistor Dániel, Madarász Lóránt, Bagaméri Noémi, Antal Annamária, Czézár Éva, Kurkó Cecília, Könczei Árpád, Grabán Zsolt Attila. Mindannyian támogatásukról akarták biztosítani Horváth Annát.
S ahogy ilyenkor lenni szokott: politikától, autókig, focitól a nőkig minden szóba került. Voltak aggódó, derűs, unott arcok is.
Többször bementem a tárgyalóterembe, egy sikkasztásos per sokáig elhúzódott. Majd egy bíró foglal helyet a székben, valamiféle apró fellebbezések voltak napirenden. Amikor ez véget ért, kitessékeltek mindenkit a teremből, bezárták az ajtót.
Egyszer csak Mónika bejelentette: a bíróság jegyzője értesítette Horváth Annát, hogy a bíró az ítélethirdetést holnapra halasztotta: kiábrándultság, értetlenség.
Annán látszott, hogy edzett már, vagy sok idegnyugtatót vett be, vagy mindkettő: még a sajtónak is nyilatkozott.
Ítélethirdetés tehát holnap…
S ha belegondolunk: lehet, az ítélet már megszületett, mi több, le is van írva valahova…
***
A hangulatképeket tartalmazó fotóriport ide kattintva tekinthető meg
Horváth Anna rövid nyilatkozata itt található.
***
Ma volt Horváth Anna volt RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester korrupciós perének harmadik nyilvános tárgyalása. Tavaly október óta valamennyi bírósági megjelenés zárt ajtók mögött, a sajtó és az érdekeltek kizárásával zajlott.
Összekevert tanúvallomások, a bíró által kijavított román-magyar fordító, buszállomás hiányzó fedele miatti nem létező nyomásgyakorlás, török tiszteletbeli konzul, lovak, stoplámpák és románul nehezen beszélő tanúk – sok ínyencség és humoros jelenet volt ma reggel a volt kolozsvári alpolgármester tárgyalásán, amely során a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által javasolt, tehát a vád tanúit hallgatták ki.
A várakozásokkal ellentétben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által tavaly május elején készített, a Fodor Zsolt üzletember és Horváth Anna közötti Karolina (Múzeum) téri találkozó során zajlott beszélgetés hanganyagát mégsem hallgatták meg. Az ok: előbb be kell fejezni az összes tanú kihallgatását. Igen ám, de ezekből még a következő tárgyalásra is még több mint egy tucat maradt, holott az eddigi kettőn is csupán ez zajlott. Vallomást tett egy olyan „pszichológus”, aki tulajdonképpen filológus, de marketinggel foglalkozik… Szóval, volt csemege elég… Erről bővebben a Szabadságban.
Mintha szinte mindenki egy szerepet játszana – csakhogy itt, ebben a darabban emberek sorsáról, karrierjéről, emberi méltóságáról, közmegítéléséről, presztízséről és természetesen nem utolsó sorban szabadságáról van szó. Családokban, baráti körökben gerjed a feszültség, egyeseken úrrá lesz a bizalmatlanság. Sorsok pecsételődnek meg, munkahelyek szűnnek meg, erőviszonyok rendeződnek át. Új emberek kerülnek helyzetbe – úgy tudom, Oláh Emesének esze ágában sem volt alpolgármesternek lenni, nehezen sikerült meggyőzni őt a feladat vállalására. Igaz is: jól jövedelmező ügyvédi karriert felfüggeszteni egy közintézményben levő taposómalomért. Az első tárgyalást követően örömkönnyek is folytak le az arcokon – a bírónő engedélyével Horváth Anna végre kapcsolatba léphetett gyermekei volt dadusával, közeli barátnőjével. Igazi drámai jelenet.
Tanulságosak volt a korrupciós per (amely eddig az érdeklődők és a sajtó kizárásával zajlott) első nyilvános tárgyalása: az immár másodszor kihallgatott tanúk (tavaly ilyenkor kellett nyilatkozatot adniuk a Korrupcióellenes Ügyészség illetékeseinek) közül néhányan falfehéren álltak a bírónő elé, másokon látszott a mímelt bizonytalanság és az álszentség, megint másokról pedig világosan látszott, hogy először állnak a bíróság előtt. Néhánynak a belső vívódása láthatatlan volt: fontos az Anna iránti lojalitás, az iránta érzett barátság és szolidaritás, másrészt pedig a bíró figyelmeztetése is folyton vissza-visszatér, a hamis tanúvallomást a törvény bünteti.
Egyes tanúk belebonyolódtak a részletekbe, a bíró kérdései összezavarták, a magyarázatok nem csengtek hihetőnek. Egyikük az igen hiányos román nyelvtudása miatt összekeverte a kedvezményezett szervezetet a közvetítővel, s ezzel vélhetően kárt okozott a védelemnek. Amikor egy politikusnak köszönhetően egy civil entitás önkéntesei fesztiváljegyeket kapnak egy üzletembertől, akkor a szervezet nem közvetítő, hanem kedvezményezett, hisz éppen azon diákszövetség tagjai vagy szimpatizánsai, amely a támogatást kapta. A közvetítő szintagmának viszont igen korrupt szaga van…
Follow the money, azaz kövesd a pénzt – oktatják az újságíróknak a tényfeltáró tanfolyamokon. Ennek iskolapéldája a Watergate-ügy. Persze, a választási kampányt megelőzően és a munka hevében sok minden relativizálódik, sok a teendő, nincs idő, maximális a rohanás. Ilyenkor az ember nem kérdez rá dolgokra, nem emlékszik, mennyi pénzt kapott, még akkor sem, ha történetesen ő vásárolta a fesztiváljegyek egy részét. A bíró hitetlenül nézett a tanúra, mi több, az ügyészre is, amikor egyikük többször elismételte: nem emlékszik pontosan, hány lejt kapott iksztől, bár ő vásárolta meg a belépők egy részét.
A legkarizmatikusabb fellépése az egyik vádlottnak, nevezetesen Horváth Annának volt. (A másik vádlott Fodor Zsolt, az Euro GSM tulajdonosa.) Persze, Kolozsvár volt alpolgármestere jogász, több mint egy évtizede az állami közigazgatásban tevékenykedik. Nem véletlenül nevéhez és határozott fellépéséhez kapcsolódó becenevet találtak neki a városházán: anakonda. A politikus erkölcsi tartása, emberi megnyilvánulása és karizmatikus fellépése tetszett a bírónak. Mi több, Horváth Anna női tapintatosságról, emberi gesztusról és empátiáról tett tanúbizonyságot, amikor a második nyilvános tárgyalás végén szót kért és a segédügyvéd meglepetésére kérte, hogy az egyik tanút mégse citálják a bíróság elé, mert igen nehéz lelki időszakon megy keresztül.
Kívülállóként úgy tűnt, hogy a bíró valóban az igazság kiderítésében érdekelt. Érződött, hogy ismeri az ügyet, világosak számára az összefüggések, tiszta számára a szereplők köre, az érdekek sem homályosak. Ami kiviláglott: szinte valamennyi tanú meghallgatása esetében igyekezett kideríteni a valóságot, tisztán látni, megteremteni az ok-okozati viszonyt a Fodor Zsolt üzletember, az EuroGSM tulajdonosa és a Horváth Anna politikus közötti „tranzakcióban”. Azaz próbált rájönni arra, valóban létezik-e ez a kapcsolat, s pontosan miben állt.
Az első és a második tárgyaláson igen fura helyzet alakult ki: nem lehetett megkülönböztetni, kik a vád, s kik a védelem tanúi, ugyanis egyikük sem tett terhelő vallomást Erdély fővárosának volt alpolgármesterére. Mi több az állam, a vád képviselője, azaz az ügyész igen kevés kérdést tett fel a tanúknak, egyelőre csupán a bűnvádi kivizsgálás során tett vallomásokra hagyatkozott. Gyanítani lehet csupán, ki, milyen darabban játszik…
Már tavaly ilyenkor megírtam: vékony jégen táncolnak az ügyészek. A választási kampány előtt Horváth Anna megkeresi jó ismerősét, barátját, Fodor Zsoltot, akitől anyagi segítséget kér. Az üzletember kijelenti: magánszemélyként nem támogat semmilyen politikai tevékenységet, cége ugyanezen politikát folytatja. Ekkor egyikük ötlete alapján felmerül, hogy a választási kampányban tevékenykedő önkéntesek munkáját honorálják. Csakhogy ezek a fiatalok nem csupán a politikai megkérettetést segítették bérmentve, az RMDSZ más tevékenysége során is ingyen dolgoztak. Fodor Zsolt hozzájárul ahhoz, hogy 20 ezer lejjel támogassa a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget (KMDSZ), amelyek önkéntes tagjai és szimpatizánsai hatvan fesztiváljegyben (Double Rise, Untold és Electric Castle) részesülnek.
Igen ám, de ezeknek az önkénteseknek már korábban megígérték, hogy valamilyen formában honorálják a kifejtett munkát. A vádirat szerint álcázott, pontosabban fiktív tranzakcióról van szó, ezért mindkettőjüket pénzmosással és befolyással való üzérkedéssel vádolják. A valóság része az is, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak már évekkel korábban ki kellett volna bocsátania a Fodor Zsolt cégének, pontosabban a Karolina (Múzeum) téri lakóközösségnek az építkezési engedélyt az eredeti formájában visszaállítandó ingatlan erkélyének a felépítésére.
A tanúk szerint Horváth Anna annyit tett csupán, hogy a beosztottjai által megoldatlan problémát (az üzletember volt kihallgatáson az urbanisztikai osztály vezetőjénél, így később ennek feletteséhez, a magyar alpolgármesterhez fordult) próbálta kimozdítani a holtpontról. A beosztottak szerint nem utasította őket, információkat kért csupán. Ez befolyással való üzérkedés? Ez pénzmosás? A bíróság dolga eldönteni.
Egy biztos: amennyiben a két vádlottat felmentik, ki teszi majd jóvá az emberi lelkekben, baráti kapcsolatokban tett kárt, a közmegítélésben ejtett csorbát? Ha Horváth Anna és Fodor Zsolt amolyan „járulékos áldozat”, s mindkettőjüket felmentik, ki hozza helyre a dolgokat? Vagy ez már nem az igazságszolgáltatás dolga?
A sajtó számára nem feltétlenül jó hír, hogy ezután nem Gáspár Szilágyi János képviseli Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterének ügyét. A magyar ügyvéd mindig készségesen válaszolt a Szabadság kérdéseire, tájékoztatta lapunkat a per fejleményeiről, a tárgyalások kimeneteléről. Tudomásom szerint egy ideje a híres Gheorghiţă Mateuţ igyekszik mederbe terelni a dolgokat, s eligazodni az iratcsomón. Minden bizonnyal nem esik nehezére, hisz eddig rengeteg politikus, üzletembert képviselt már a korrupcióellenes ügyészek előtt.
Az emlékeztetőm szerint a DNA ügyészeinek ma kellett volna eldönteniük: újabb 60 nappal kérik a hatósági felügyelet meghosszabbítását, vagy sem.
Forrásaim szerint, amennyiben a szabadságjogokat felügyelő bíró jóváhagyja az ügyészek kérését, Horváth Anna benyújtja lemondását. Tudomásom szerint Emil Boc továbbra is kitart amellett, hogy az egyik alpolgármesteri tisztséget valamelyik RMDSZ-es városi tanácsos töltse be. Nem másért, de ez kedves belföldi, de főleg külföldi közmegítélésének, nő a presztízsindexe. A kolozsvári magyarságnak pedig feltétlenül szüksége van egy ilyen beosztású köztisztviselőre, aki megadja a hangot, képviseli érdekeinket, ügyeinket.
Nos, de amennyiben lemond Horváth Anna, ki az, aki a helyébe kerül? A politikai és városi tanácsosi tevékenység velejárója, hogy adott pillanatban felelősséget kell vállalni, helyt kell állni a legnehezebb helyzetben is a barikádon. Egyszer az alakulat tesz valamit a személyért, aztán pedig fordítva.
Úgy vélem, amennyiben Horváth Anna lemond (remélem, erre nem kerül sor), a legalkalmasabb Oláh Emese (jogász, van önkormányzati tapasztalata) lenne. Gergely Balázsnak ugyan az első mandátumnál tart, de ő is gondmentesen megbirkózna a feladattal. Már több helyről hallottam Hegedűs Csilla nevét. Vajon személyisége, stílusa, viselkedése és modora alkalmassá teszi egy ilyen összetett, lavírozós, kivárós és sok diplomáciát igénylő tisztség betöltésére?
Két ügyben készítettem ankétot a Szabadságnak: az egyik a Házsongárdi temetőben állítólag illegálisan felépített kripta ügye, a másik pedig az ügyészség által a Mátyás szoborcsoport talapzata előtti gyepre törvénytelenül elhelyezett Iorga-tábla ügyében tett büntető vizsgálat kérdésköre.
A kripta ügyében a Horváth Anna alpolgármester, Oláh Emese, Geréd Imre és Csoma Botond városi tanácsosok által benyújtott büntető feljelentés kapcsán egy éve vizsgálódik az ügyészség. A Iorga-tábla esetében több időre volt szükség: Kelemen Hunor volt művelődési miniszter és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület volt a alelnöke 4 (négy) éve próbálja azonosítani és megbüntetni a tettest vagy a tetteseket a rendőrség és az ügyészség.
Jó munkához idő kell, így a közmondás. Abban reménykedem csupán, hogy amíg nyugdíjba vonulok, addig mindkét ügyben lesz valami eredmény.
Nyilvánvaló, hogy úgy a kripta, mint a tábla ügyében szimbolikus térfoglalásról van szó. Sajnos túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy ellenszegüljünk ezeknek a folyamatoknak…
*********************************************************************
Illegális kripta-ügy: folyamatban a büntetőeljárás… egy éve
Iorga-tábla: négy éve tart a feljelentések kivizsgálása
*********************************************************************
Folyik a lobbi, égnek a mobiltelefon-hullámok. Szinte valamennyi RMDSZ-es városi tanácsos a kincses város alpolgármestere szeretne lenni. Ez csak természetes, ugyanis a tisztséggel járó ezrek mellett ott a befolyás, a tekintély, a lehetőségek tárháza. Ugródeszka lehet fontosabb tisztségek betöltésére.
Tegnap az egyik jelölt SMS-üzenetekben toborozta a Szabadság hírportál felhasználóit, hogy a szavazógépen rá voksoljanak. Igen megtisztelő, hogy ennyire fontosnak és mérvadónak tartja a polgárok így kifejtett álláspontját.
Lényegében „két nagyágyú”, azaz Horváth Anna és Csoma Botond között folyik a belső harc.
Tudtommal Oláh Emese nem vállalja.
Ma a Megyei Állandó Tanács (MÁT), illetve a Megyei Ügyvezető Tanács (MÜT) dönt arról, az RMDSZ kit javasol alpolgármesternek Kolozsváron. Az érdekvédelmi szövetség ugyanis (szerencsére ismét) a mérleg nyelve a kolozsvári városi tanácsban, így jogosan számíthat és pályázhat arra, hogy az egyik polgármester-helyettest ő adja. A helyi tanács alakuló ülésére és az alpolgármesterek megválasztására pénteken kerül sor.
Tehát Csoma Botond vagy Horváth Anna?
Kiss Olivér blogja 