Vasárnap űzött vadként rohant (szinte) mindenki haza az idén immár harmadik alkalommal (ugyancsak Torockón, természetesen) tartott Születésnapi Agymosó Partyról. Mintha futótűz szaladt volna végig a településen.
Biankával úgy döntöttünk, a buli okozta komoly bal térdfájás miatt (emlékszel, meniszkusz szakadás), meghódítjuk az Ordaskövet. Előbb havas eső, majd dara, később pedig havazás fogadott. A szűnni nem akaró havazás miatt (no, meg késő is volt, bakancsot sem vittünk, mert, ugye, amúgy sem lesz túrázás… Bezzeg társasjátékot igen, de Uram, hol volt az eszünk…) visszafordultunk. De szerencsére le sem értünk a faluba, amikor kitisztult az ég, s verőfényes napsütésben megszárítkoztunk. Bámultuk a szép tájat, s kirázott a hideg, hogy vissza kell mennünk a betondzsungelbe. Más is nagyon megrázott: egy ismerős tragikus halála… 😦 😦
Az Ordaskövet immár hetedik vagy nyolcadik alkalommal próbálom meghódítani… Ugyanez a helyzet a Bedellővel is. Mindig közbejön valami…
Nem akartuk szívni a friss szmogot: elmentünk Torockószentgyörgyre is. A várromnál sajnos nem sikerült megtalálni Krisz geoládáját. De kompenzált a kilátás…
Nehogy azt írja valaki, hogy ilyenkor hideg van sátorozni! Mircea Comannak, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege tagjának kezdeményezésére péntekről szombatra Torockón, az Ordaskő aljában sátoroztunk. Amolyan eszünk-iszunk, sátorozunk, jó kedvünk van, szabadlevegőn vagyunk stílusban. S sikerült is. Előkerült az előszületésnapi pezsgő, tábortűzön sütött gomba burduf túróval, parázson sült krumpli. Jámmmi.
Szombaton a késői ébredés után a siklórepülősök ügyességét csodáltuk meg. Volt, aki a Székelykő melletti sziklákon landolt…
Még aznap továbbutaztunk a Fogarasi-havasokba. Porumbacu de Jos település után jobbra fordultunk, aszfaltozott úton jutottunk el Porumbacu de Sus faluig, ahonnan makadám, majd erdei út vezetett tovább. Körülbelül 18 kilométer után leparkoltuk az autót, innen 1 óra 40 perc alatt értünk fel a sötét erdőbe a Negoiu menedékházig. Ketten az erdőben vak sötétben, fejlámpákkal elég félelmetes volt. Hangosan beszéltünk, hangokat adtunk ki, hátha a maci elillan. Nem tudjuk, egyáltalán ott volt-e a környéken, tény, hogy mi nem találkoztunk vele. Este jól esett a szamosújváriakból, kolozsváriakból és marosvásárhelyiekből álló csapattal születésnapi pezsgőt bontani, forralt bort inni, beszélgetni.
Fogarasi-havasok: Merre menjek?
Vasárnap hajnali ötkor ébresztő, hatkor indultunk útnak. Ilyen korán csak akkor szoktam ébredni, ha földrengés, tűz vagy árvíz van. Eddig ilyen nem történt. Ja, s amikor az Erdély Mentőcsoporttal gyakorlatozunk, s riasztás van. Sajnos nem láttuk a napfelkeltét a Negoiu csúcson vagy a nyeregbe, ehhez korábban kellett volna indulnunk. Ha már lúd legyen kövér alapon, a Custura Sărăţiin (Sărăţii-szirt) keresztül a Şerbota-csúcsra is felmentünk. Összesen körülbelül 1400 pozitív szintkülönbség. Még aznap le a menedékházhoz, a kocsikhoz, gyorsan szavazni, és haza…
Mindenkinek ajánlom a úgy a torockói sátorozást, mint a Fogaras-túrát. Utóbbi Kolozsvárról oda-vissza 500 kilométer megtételével lehetséges, de az élmény… A kocsit Porumbacu de Sustól mintegy 16-18 kilométerre érdemes hagyni. Innen gyalogos út következik a Negoiu menedékházig. Utóbbiról infók itt.
Tábortűz Torockón
Nincs hideg sátorozni!
Jó reggelt!
Ennyi alkoholt még sohasem ittam…!
Jó poén
Tea, kávé
Ügyesség
Fogarasi-havasok: az első napsugarak
Fogarasi-havasok: indiánsor
Fogarasi-havasok: itt már hideg van
Fogarasi-havasok: merre menjünk?
Fogarasi-havasok: magányosan a Negoj-csúcs fele
GYŐZELEM! Erdély legmagasabb, Románia második legmagasabb csúcsán…
Fogarasi-havasok: Naná, hogy csúcsfotó a Negoj-csúcson (2535 méter)
Kiss Olivér blogja 