Idehaza nemigen férünk meg egymástól, van ám egy paradicsomi szépségű sziget az Atlanti-óceánban, ahol van elég hely…
CIKK – Madeirán románoknak és magyaroknak egyaránt van hely
Címke: román-magyar
A románok háromnegyede jó véleménnyel van rólunk
Érdekes viszont megjegyezni, hogy az IRES közvélemény-kutatásának ugyanazon alanyai ellenségként tekintenek Magyarországra, bár több mint felük sohasem volt anyaországunkban…
Sok minden befolyásolhatja a többség percepcióját. 2009 decemberében arról írtam blogbejegyzést, mit gondolnak rólunk egyes román értelmiségiek. Most is fenntartom az ott leírtakat, szerintem érvényesek. Ilyen vonatkozásban a megítélésünk alig változott valamit. Most viszont, a „tömeget” kérdezték meg.
A románok leginkább Magyarországot tekintik Romániával szemben ellenséges országnak – derült ki a szóban forgó, ma közreadott felmérésből, amely szerint ugyanakkor a megkérdezettek többsége jónak ítéli a két állam kapcsolatait. Paradoxon.
Érdekes, hogy a románok nagy többsége Olaszországot és Spanyolországot tekinti baráti államnak. Igen, mert oda lehet menni zsozsót keresni. A francia-román (politikai) barátságra fittyet hánynak, oda nemigen lehet menni dolgozni.
A megkérdezettek 73 százalékának jó vagy nagyon jó a véleménye a magyarokról, az erdélyiek körében a legpozitívabb a magyarságkép.
Etnikumközi viszonylatban jut eszembe a vicc, amellyel a nyugat-európai és amerikai újságíróknak illusztrálom az erdélyi helyzetet:
János és Ion 37 éve szomszédok. Mit több, rokonok is, ugyanis János fia elvette Ion lányát feleségül. Egyszer csak Ion azt mondja Jánosnak:
– Te, János, utállak!
– Megbolondultál, komám, hát 37 éve szomszédok vagyunk, a fiam a lányodat vette feleségül, egy családhoz tartozunk. Mi ütött beléd?
– Ti, magyarok, 1576-ben meggyilkoltatok egy román királyt!
– De hát, komám, az nagyon régen volt!
– Igen, de én ma tudtam meg!
Érdekes megjegyezni azt is, hogy a felmérés szerint a románok 51 százaléka soha nem volt Magyarországon, de mégis Magyarországot tekintik Romániával szemben ellenséges országnak…
Kiss Olivér blogja 