hogy 2000 után lett volna színesbőrű résztvevője a Kós Károly által 1914-ben református bálként indított rendezvénysorozatnak. S főleg nem olyan, aki magyar néptáncot tanult, körbelovagolta volna a művelődési ház előtti teret a már porig égett bábot… 🙂
Herdeytunejie Naheem Adebayo urat egy általam szervezett CouchSurfingtalálkozón ismertem meg: azóta az Öreghavason is voltunk kirándulni, whistezni is megtanítottuk, most meg az orosz Olga társaságában eljött a sztánai farsangra. Köszönöm A-nak, hogy elhozta őket.
Az afrikai és az orosz résztvevőnek
magyar néptáncot tanítottak a lelkes és kedves oktatók, Ade-t lóhátra ültettem, ismerkedett az erdélyi magyar hagyományokkal. Persze, hogy már előtte meséltem mindkettőjüknek a farsang hagyományáról, Kós Károlyról stb. Csak címszavakban, mert úgy megjegyzi.
Idén sem voltam a bálban, csak a lovas felvonuláson vettem részt. Jól éreztem magam. A bajusz a bujdosás jelképe volt.
********************************************
Érkeznek a túrázók a Szentimrei-házhoz
Az első túrázók
Zsíros kenyér, forralt bor és tea a Szentimrei-házhoz érkezett vendégeknek
Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke forralt borral és teával kínálja a Szentimrei-házhoz érkezett vendégeket
Szombaton délelőtt a tizenkilencedik alkalommal szervezett Sztánai Farsang alkalmából a Varjúvárhoz és a Csigadombra látogató vendégeket a Szentimrei-villában zsíros kenyérrel, forralt borral és teával kínálja Szász Csilla, a Szentimrei Alapítvány képviselője
Tessék csak, tessék!
A főszereplő
Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke a Sztánai Füzetek legutóbbi számát mutaja be az érdeklődöknek a Szentimrei-házban
🙂
Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke a Sztánai Füzetek legutóbbi számát mutaja be az érdeklődöknek a Szentimrei-házban
Szánkózók a Varjúvárnál
Szánkózók a Varjúvárnál
Indulnak a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonulásra
Útban Sztána falu felé
Érkeznek a Sztánai Lovasok
🙂
🙂
Haverom, Adebayo Naheem Adetunji
Lovagoltatásra is sor került
Öröm
A Terramont és a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület által szervezett téli lovaglás résztvevői 2020. február 9-én
Gyertek már vissza pacitársak
Várakozó
*****************************************
A WebSzabadságon megjelent fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
Szívesen vettem részt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) által a farsang alkalmával szervezett lovas felvonuláson… (Fotó: Cosmin Giurgiu – APDT – Ţara Călatei-Kalotaszeg/Facebook)
Egy pozitív, egy negatív: idén sajnos nem szervezik meg a 17 éves hagyományra visszatekintő sztánai farsangot. A Szabadság mai számában megjelent hír itt. Nem elírás, bár az elején én is azt hittem, fake news.
Már január első napjaiban érdeklődtem, hisz minden év egyik kedvenc időpontja a sztánai farsang, s a lovas felvonulás, amelyen előszeretettel veszek részt.
Egy ideig nem kaptam választ kolozsvári ismerősömtől, aztán jött a lesújtó hír: idén elmarad. Az ok (ahogy a helyzetet jól ismerő személy fogalmazott): kis erdélyi s nagy emberi mizéria. Információim szerint a presbitérium egy része valósággal kikezdte Papp Hunor református lelkipásztort, sőt, egyházi források szerint állítólag még fel is jelentették a feletteseinek, bár eddig jókat hallottam róla. Lehet, belefáradt az egészbe – annyi év után nem is csoda -, s ráadásul ásták is.
Állítólag már tavaly kora tavasszal szóba jött a kiesés, ezt viszont sokan a 17 év utáni fáradtság számlájára tették.
A torzsalkodás, az irigység, az áskálódás – s ezzel idénre eltemették a sztánai farsangot. Jövőre minden bizonnyal ismét megszervezik, ám a kihagyás után – szerintem – sokkal nehezebb lesz.
Kétségtelen, hogy újításra, változatosságra szükség van a sztánai farsang kapcsán is. Jó-jó, de nem ennyire… 🙂
S a jó hír:
Ma Váradi József Wizz Air-főnök izgalmas dolgokat jelentett be Kolozsváron. A videóinterjú itt.
Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)
A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggátettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.
Mit ér az élet Élet nélkül?
Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.
Beléd égeti az Életet.
Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.
S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.
Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂
Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.
Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.
No, de lassan visszatér az Élet… 🙂
Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.
Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.
Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.
Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…
A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.
Kattints az első fotóra!
Kilátás reggel…
Égi Erő
Így a legszebb az Élet
A Gondolkodó
Bogi asztalterítőket is hozott. Jó háziasszony lesz belőle.
Reggeli
Törke vízgyűjtő gát áramfejlesztővel. Az osztrákok munkája. Becsületükre legyen mondva, a környéket nem tették tönkre
A sztánai lovasok, azaz a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai (Fotó: Cosmin Giurgiu – APDT – Ţara Călatei-Kalotaszeg/Facebook)
Valami történt, idén még kevesebben voltak, mint a tavaly. Sokan nehezményezték, hogy szinte ugyanolyan programokra várják a vendégeket, mint 2016-ban, s azelőtt. Mindenképpen újítani kellene… Mondjuk a jelenlegi programok mellett lehet egy kultúrtörténeti, irodalmi, népművészeti, hagyományőrző, tehát közművelődési-oktatási jellegű geoláda-keresés (akár lóháton, anyagi ráfordítással, Lajcsiékkal) Sztána faluban (református és görög katolikus/ortodox templom), a Varjúvárnál, a Szentimrei-villánál, a Csigadombon és a Riszeg-tetőn. Legyen szó természetesen Kós Károlyról, Móricz Zsigmondról, a Kolozsvár-Nagyvárad közötti vasút felépítéséről (az erdélyi vasútépítés hőskoráról), a kiemelkedő munkát végzett mérnökökről.
S miért ne lehetne a fenti tematikával akár pokémon-vadászatot szervezni? Miért nincs például társasjáték-est, jó idő esetén biciklitúra vagy akár kvízverseny?
Amennyiben célirányosan, eme hobbik űzőinek fórumain (Facebook stb.) a szervezők meghirdetik ezeket, minden bizonnyal új, érdeklődő résztvevőkre tennének szert.
A fenti ötleteket hirtelenjében, néhány perc alatt pötyögettem be. Bizonyára, vannak kreatívabbak. Elő velük. Ja, s a szervezők joggal mondhatják: kiváló ötletek, valósítsátok meg… 🙂
A lovaglás során tapasztalt egyik csoda… (Kis Réka felvétele)
Szerencsére sűrűsödtek a lovaglós alkalmak. Február 6-án a Sztánai Farsang során vettem részt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjaival, azaz a Sztánai Lovasokkal a felvonuláson, majd február 28-án összesen tizen mentünk lovagolni deMartin Lajoshoz és feleségéhez, Mihaelához, március 5-6. időszakban pedig „csikószállító” kétnapos lovagláson vettem részt, összesen körülbelül 80 kilométer volt a táv.
Kiváló érzés nomád stílusban, átalvetővel, mezőn, dombon lovagolni, patakon átkelni. Így érezhető, látható igazán a természet. Sokat kirándulok, de nagyon ritkán láttam őzet, rókát. Most szerencsére több vadállattal találkoztunk.
Kiváló volt a hangulat, a társaság, a lovaglás. Köszönöm a lehetőséget!
(A naplementés és a Dzsingiszt ábrázoló fotókat Kis Réka készítette). Igaz, tudom, elfogadom a kritikát: a csikóról sajnos nem készítettünk fotót… 😦
Réka végre feltöltötte a Bezeriţă Emanuel által útközben készített felvétleket….
Az eredeti, a Kerekes Edit kolléganőm riportjára, a A Szentimrei-házban Szabó Zsolttal készített videóinterjúmra, valamint a videófelvételere mutató hivatkozásokat tartalmazó blogbejegyzés ide kattintva érhető el.
Nem vettem részt a fényképek alapján csodálatosra sikerült Retyezát-túrán – korántsem bántam meg, mert a sztánai farsangi ünnepség keretében sorra került lovaglás egyaránt kiváló volt. Felelevenítettük a hagyományt, együtt volt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a közismerten Sztánai Lovasok csapata.
Szombaton hajnali ébredés, rohanás a villamosmegállóba, majd elérni a vonatot – a csapat egyik tagjának sikerült lekésnie, de megoldotta… Minden alkalommal „levarázsol” a Nagyváradra tartó szombat reggeli személyvonat: bizonyos értelemben a román társadalom mintaképe. A Vigyázóra igyekvő síző, munkások, háztartásbeliek, s bohém kolozsvári fiatalok és tapasztaltak.
Vajon menni fog?
A reggeli után 11 órakor átmentem a Szentimrei-házba videóanyagot készíteni a könyvbemutatókról, a vetítésről és a … kincskeresésről. A képsorokból kiderül, miről is van szó… A forralt bor és az ízletes hagymás és zsíros kenyér elfogyasztása után rögvest visszatértem a De Martin Lajos tanyájához, tudtam, hogy időben ott kell lenni a készülődésre. Lóra pattantunk, s Sztánán részt vettünk a lovas felvonuláson. Persze, hogy idén is meglovagoltattuk a gyerekeket és a felnőtteket. Elég későn indultunk vissza, s a vacsora után gyalog jutottunk vissza a faluba a táncházba és a buliba.
Mintha az ünnepségen nem lettek volna annyian, mint tavaly és tavalyelőtt. Számomra valahogy a buli sem sikeredett olyannak, mint korábban.
Elégett a báb…
Naná, hogy vasárnap délig aludtam, ugyanis 4 óra 40 perckor bújtam csak ágyba a Szentimrei-háznak a kalotaszegi motívumokkal díszített szobájában. A Lajcsi tanyárájra történő indulás előtt éppen egy SMS üzenetre volt csak időm, mert tudtam, hogy tennivaló van, s nemsokára indul vissza a vonat Kolozsvárra.
Ő iszik. A sört nem én tettem oda, nem beállított fénykép…
Kiváló dolog a lovaglás, főleg, ha ez a sport és hobbi ráadásul jó társasághoz kapcsolódik. Jó érzés nyeregben lenni télen is, s még akkor is, ha történetesen nincs hó. A megnyugvást, békét árasztó fehér tenger hiányát ellensúlyozza a baráti hangulat, amelynek elengedhetetlen része egymás finom ugratása. Mi több, a keményebb ugratás is belefér, de olyanok között, akik közeliek és jól ismerik már egymást. Ellenkező esetben harag és sértődés lehet a dologból… S senkinek sem célja a másik hangulatának elrontása…
Emlékezetem szerint Biró Jocónak köszönhetően kerültem a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesülethez, azaz a De Martin Lajos által vezetett sztánai lovasokhoz. Aztán 2013-ban a Bonchidai Kastélynapok során az egyik alaptagjuk lesérült (az incidensnek semmi kapcsolata nem volt a lovasbemutatóval!), s helyettesíteni kellett. Nos, itt kerültem én képbe. S majdnem kórházba is, ugyanis egy spontán vágta során majdnem leestem a lóról. S mégsem teljes kezdőként a két nap alatt összesen 72 kilométeres (2014-ben is voltam…) Bonchida-Sztána vasútállomás lovas túrán törtem el a kulcscsontomat, hanem itt Kolozsvár mellett erdei túrabiciklizés közben… De hát kalotaszegi turulék bedobtak a mélyvízbe, s nagyon jól tették! Hálás vagyok, hogy befogadtak. Bizonyára már bánják, de már nincs visszaút… 🙂
Lajcsival még tavaly októberben találkoztam, akkor állapodtunk meg, a sztánai farsang szervezőinek is köszönhetően 2015-ben is felvonulnak a Kalotaszegi Turul lovas csapat tagjai, s utolsó útjára kísérik Farsang Józsit. Szabó Zsolttal a Riszeg vendégházban/Szentimrei villában is jó előre egyeztettem a szállást (köszönjük a lehetőséget!), vittük Vandával a téli hálózsákot, még fűtésre sem volt szükségünk.
Szombaton segédkeztünk a vendégházban, majd kicsikét Lajcsinál, majd nyergelés és uzsgyi Sztána faluba lóháton. Érkezéskor hirtelen belém fagyott a vér: Úristen, milyen kevesen vannak! Aztán „előszivárogtak” az emberek, jó lett a hangulat.
Ibolya és kolléganői áldásos munkát végeznek, minden tiszteletem!
No, de miután visszavittük a lovakat, persze, hogy elmentünk a buliba. Azaz gyalogoltunk egyet a holdfényben. Felemelő volt. A buli része nem jött be. A Yes együttes korántsem tartozik a kedvenceim közé. Amikor aztán a manele és rossz minőségű cigány zenével próbálták szórakoztatni a közönséget, nos, akkor majdnem okádtam. A táncházban jó volt a hangulat, viszont egyik figura sem hasonlított az általam tanult társasági táncos mozdulatokhoz, így itt nem ültünk sokat… 🙂
VÁROM A TÖBBIEKTŐL A FOTÓKAT, S KIEGÉSZÍTEM A RIPORTOT!
Kit nem láttam még ennyire sápadtnak?
Munka
Hordja
Ő is hordja
Ő iszik
Ő darál
Ő készül
Ők szundiznak
Ők tanácskonzak. De mégis, hol van a lovaglás? Nos, nem vittem magammal a kamerát, várom a többiek fotóit… 🙂
Havas kalotaszegi tájakon. Vissza a múltba, hogy bírjuk a jelent… (Fotó: Szarka Cristian)
Bár úgy tűnik visszaeső tüdőgyulladásos lettem(újabb öt napig betegszabadságon vagyok), mégis kihagyhatatlan volt De Martin Lajos (a.k.a. Lajcsi) barátom (azt tekintem annak, akire rábíznám a lakás- és kocsikulcsomat, illetve a barátnőmet, no, utóbbit azért rá mégsem…. 🙂 🙂 ) ajánlata: a Sztánai Lovasok/Kalotaszegi Turul csapattagjaként vegyek részt a Sztánai Jubileumi Farsang lovas felvonulásán.
Mindent Rikinek köszönhetek, aki a Bonchidai Napokon lesérült, s valakinek haza kellett vinnie a lovat. Valamiért (ezt Lajcsi igazán csak a halálos ágyán fogja elmondani vagy 14 sör és fél liter pálinka után) engem szemelt ki, s teljesen kezdő lovasként bevállaltam a 72 kilométeres távon. Jó na, két nap alatt, de akkor is. S az egyik legakaratosabb lovat adták alám, Csillát.
Érkezünk a faluba (Rohonyi D. Iván/Szabadság felvétele)
Visszatérve: igen zsúfolt volt a múlt hét. Szerdán este landoltam Dortmundból, egyenesen Lórihoz mentünk, aztán a hagyományos szerdázás ott alvással, csütörtökön lapszámfelelős voltam este tízig, onnan mentem pókerre éjfélig, majd pénteken korábban haza csomagolni, s ki Sztánára. Terveztem videókat, videóinterjúkat és videóriportot készíteni, de a rohanásban (ennyire on the limit még nem értem el vonatot!) otthon felejtettem a szerkesztőségi videókamerát, amelyik (elég rossz minőségű) fényképeket is készít. A saját fényképezőgépem, a 10 éves Canon PowerShot 3G elromlott.
Szóval a kiválóan lovagló Jocó haverommal (rá egyiket sem bíznám a három közül, főleg utóbbit nem!) már pénteken kimentünk Sztánára, a vasútállomás közvetlen közelében lakó Lajcsikhoz, a Kalotaszegi Turul lovascsapat vezetőjéhez (Mobilszáma: 0755-622868). Naná, hogy azonnal legyalogoltuk az egy órát a faluig, s bemelegítettünk a szombati bálra. Ja, s egy órát vissza, szintén gyalog.
Szerencsére a Szentimrei-villában (köszönöm, Szabó Anna és Zsolt!) kiválóan lehetett pihenni (az a reggeli forró zuhany mindent megért!), így délben frissen jelentkeztem Lajcsinál. Kantár, gyerek, bunda, miegymás, indult a csapat. Amint az alábbi képen látszik.. alakzatban. Na jó, a falu közelében szépen összeszedtük magunkat… 🙂
Készül az alakzat… 🙂 (Fotó: Péter Árpád)
Körbevonulás, Farsang Jóska elégetését a lovak is végignézhették. Piroskám picikét türelmetlen volt.
Aztán hazalovaglás, majd ismét gyalog a faluba, lazulás a farsangi bulinak a táncház részébe, s hajnali háromkor ismét haza.
Ismét egy csodás élmény Lajcsinak és csapatának köszönhetően!
Érkezünk a faluba (Rohonyi D. Iván/Szabadság felvétele)
Hajrá Kalotaszegi Turul! (Fotó: Szarka Cristian)
Norbi táncra perdül (Fotó: Rohonyi D Iván/Szabadság)
Kiss Olivér blogja 