Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘sztánai farsang’


Szívesen vettem részt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) által a farsang alkalmával szervezett lovas felvonuláson… (Fotó: Cosmin Giurgiu – APDT – Ţara Călatei-Kalotaszeg/Facebook)

Egy pozitív, egy negatív: idén sajnos nem szervezik meg a 17 éves hagyományra visszatekintő sztánai farsangot. A Szabadság mai számában megjelent hír itt. Nem elírás, bár az elején én is azt hittem, fake news.

Már január első napjaiban érdeklődtem, hisz minden év egyik kedvenc időpontja a sztánai farsang, s a lovas felvonulás, amelyen előszeretettel veszek részt.

Egy ideig nem kaptam választ kolozsvári ismerősömtől, aztán jött a lesújtó hír: idén elmarad. Az ok (ahogy a helyzetet jól ismerő személy fogalmazott): kis erdélyi s nagy emberi mizéria. Információim szerint a presbitérium egy része valósággal kikezdte Papp Hunor református lelkipásztort, sőt, egyházi források szerint állítólag még fel is jelentették a feletteseinek, bár eddig jókat hallottam róla. Lehet, belefáradt az egészbe – annyi év után nem is csoda -, s ráadásul ásták is.

Állítólag már tavaly kora tavasszal szóba jött a kiesés, ezt viszont sokan a 17 év utáni fáradtság számlájára tették.

A torzsalkodás, az irigység, az áskálódás – s ezzel idénre eltemették a sztánai farsangot. Jövőre minden bizonnyal ismét megszervezik, ám a kihagyás után – szerintem – sokkal nehezebb lesz.

Kétségtelen, hogy újításra, változatosságra szükség van a sztánai farsang kapcsán is. Jó-jó, de nem ennyire… 🙂

S a jó hír:

Ma Váradi József Wizz Air-főnök izgalmas dolgokat jelentett be Kolozsváron. A videóinterjú itt.

Reklámok

Read Full Post »


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


10

A sztánai lovasok, azaz a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai (Fotó: Cosmin Giurgiu – APDT – Ţara Călatei-Kalotaszeg/Facebook)

Valami történt, idén még kevesebben voltak, mint a tavaly. Sokan nehezményezték, hogy szinte ugyanolyan programokra várják a vendégeket, mint 2016-ban, s azelőtt. Mindenképpen újítani kellene… Mondjuk a jelenlegi programok mellett lehet egy kultúrtörténeti, irodalmi, népművészeti, hagyományőrző, tehát közművelődési-oktatási jellegű geoláda-keresés (akár lóháton, anyagi ráfordítással, Lajcsiékkal) Sztána faluban (református és görög katolikus/ortodox templom), a Varjúvárnál, a Szentimrei-villánál, a Csigadombon és a Riszeg-tetőn. Legyen szó természetesen Kós Károlyról, Móricz Zsigmondról, a Kolozsvár-Nagyvárad közötti vasút felépítéséről (az erdélyi vasútépítés hőskoráról), a kiemelkedő munkát végzett mérnökökről.

S miért ne lehetne a fenti tematikával akár pokémon-vadászatot szervezni? Miért nincs például társasjáték-est, jó idő esetén biciklitúra vagy akár kvízverseny?

Amennyiben célirányosan, eme hobbik űzőinek fórumain (Facebook stb.) a szervezők meghirdetik ezeket, minden bizonnyal új, érdeklődő résztvevőkre tennének szert.

A fenti ötleteket hirtelenjében, néhány perc alatt pötyögettem be. Bizonyára, vannak kreatívabbak. Elő velük. Ja, s a szervezők joggal mondhatják: kiváló ötletek, valósítsátok meg… 🙂

Addig is, ilyen volt az idei farsang – egy része. Azaz ennyit, s így láttu(n)k mi… 🙂

Fotóriport itt.

Read Full Post »


1

A lovaglás során tapasztalt egyik csoda… (Kis Réka felvétele)

Szerencsére sűrűsödtek a lovaglós alkalmak. Február 6-án a Sztánai Farsang során vettem részt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjaival, azaz a Sztánai Lovasokkal a felvonuláson, majd február 28-án összesen tizen mentünk lovagolni deMartin Lajoshoz és feleségéhez, Mihaelához, március 5-6. időszakban pedig „csikószállító” kétnapos lovagláson vettem részt, összesen körülbelül 80 kilométer volt a táv.

Kiváló érzés nomád stílusban, átalvetővel, mezőn, dombon lovagolni, patakon átkelni. Így érezhető, látható igazán a természet. Sokat kirándulok, de nagyon ritkán láttam őzet, rókát. Most szerencsére több vadállattal találkoztunk.

Kiváló volt a hangulat, a társaság, a lovaglás. Köszönöm a lehetőséget!

(A naplementés és a Dzsingiszt ábrázoló fotókat Kis Réka készítette). Igaz, tudom, elfogadom a kritikát: a csikóról sajnos nem készítettünk fotót… 😦

Read Full Post »


6

Útban Sztána fele…

Réka végre feltöltötte a Bezeriţă Emanuel által útközben készített felvétleket….

Az eredeti, a Kerekes Edit kolléganőm riportjára, a A Szentimrei-házban Szabó Zsolttal készített videóinterjúmra, valamint a videófelvételere mutató hivatkozásokat tartalmazó blogbejegyzés ide kattintva érhető el.

Read Full Post »


20160206_150041

Készülődés és póz DeMartin Lajos lovas tanyáján…

Nem vettem részt a fényképek alapján csodálatosra sikerült Retyezát-túrán – korántsem bántam meg, mert a sztánai farsangi ünnepség keretében sorra került lovaglás egyaránt kiváló volt. Felelevenítettük a hagyományt, együtt volt a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület, azaz a közismerten Sztánai Lovasok csapata.

Szombaton hajnali ébredés, rohanás a villamosmegállóba, majd elérni a vonatot – a csapat egyik tagjának sikerült lekésnie, de megoldotta… Minden alkalommal „levarázsol” a Nagyváradra tartó szombat reggeli személyvonat: bizonyos értelemben a román társadalom mintaképe. A Vigyázóra igyekvő síző, munkások, háztartásbeliek, s bohém kolozsvári fiatalok és tapasztaltak.

20160206_151231

Vajon menni fog?

A reggeli után 11 órakor átmentem a Szentimrei-házba videóanyagot készíteni a könyvbemutatókról, a vetítésről és a … kincskeresésről. A képsorokból kiderül, miről is van szó… A forralt bor és az ízletes hagymás és zsíros kenyér elfogyasztása után rögvest visszatértem a De Martin Lajos tanyájához, tudtam, hogy időben ott kell lenni a készülődésre. Lóra pattantunk, s Sztánán részt vettünk a lovas felvonuláson. Persze, hogy idén is meglovagoltattuk a gyerekeket és a felnőtteket. Elég későn indultunk vissza, s a vacsora után gyalog jutottunk vissza a faluba a táncházba és a buliba.

Mintha az ünnepségen nem lettek volna annyian, mint tavaly és tavalyelőtt. Számomra valahogy a buli sem sikeredett olyannak, mint korábban.

20160206_162526

Elégett a báb…

Naná, hogy vasárnap délig aludtam, ugyanis 4 óra 40 perckor bújtam csak ágyba a Szentimrei-háznak a kalotaszegi motívumokkal díszített szobájában. A Lajcsi tanyárájra történő indulás előtt éppen egy SMS üzenetre volt csak időm, mert tudtam, hogy tennivaló van, s nemsokára indul vissza a vonat Kolozsvárra.

********************************************************************

Kerekes Edit kolléganőm riportja itt.

A Szentimrei-házban Szabó Zsolttal készített videóinterjúm itt.

A Bezeriţă Emanuel segítségével a lovas felvonulásunkról készített videóösszeállítás itt található.

***********************************************************************

Read Full Post »


Ő iszik

Ő iszik. A sört nem én tettem oda, nem beállított fénykép…

Kiváló dolog a lovaglás, főleg, ha ez a sport és hobbi ráadásul jó társasághoz kapcsolódik. Jó érzés nyeregben lenni télen is, s még akkor is, ha történetesen nincs hó. A megnyugvást, békét árasztó fehér tenger hiányát ellensúlyozza a baráti hangulat, amelynek elengedhetetlen része egymás finom ugratása. Mi több, a keményebb ugratás is belefér, de olyanok között, akik közeliek és jól ismerik már egymást. Ellenkező esetben harag és sértődés lehet a dologból… S senkinek sem célja a másik hangulatának elrontása…

Emlékezetem szerint Biró Jocónak köszönhetően kerültem a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesülethez, azaz a De Martin Lajos által vezetett sztánai lovasokhoz. Aztán 2013-ban a Bonchidai Kastélynapok során az egyik alaptagjuk lesérült (az incidensnek semmi kapcsolata nem volt a lovasbemutatóval!), s helyettesíteni kellett. Nos, itt kerültem én képbe. S majdnem kórházba is, ugyanis egy spontán vágta során majdnem leestem a lóról. S mégsem teljes kezdőként a két nap alatt összesen 72 kilométeres (2014-ben is voltam…) Bonchida-Sztána vasútállomás lovas túrán törtem el a kulcscsontomat, hanem itt Kolozsvár mellett erdei túrabiciklizés közben… De hát kalotaszegi turulék bedobtak a mélyvízbe, s nagyon jól tették! Hálás vagyok, hogy befogadtak. Bizonyára már bánják, de már nincs visszaút… 🙂

Lajcsival még tavaly októberben találkoztam, akkor állapodtunk meg, a sztánai farsang szervezőinek is köszönhetően 2015-ben is felvonulnak a Kalotaszegi Turul lovas csapat tagjai, s utolsó útjára kísérik Farsang Józsit. Szabó Zsolttal a Riszeg vendégházban/Szentimrei villában is jó előre egyeztettem a szállást (köszönjük a lehetőséget!), vittük Vandával a téli hálózsákot, még fűtésre sem volt szükségünk.

Szombaton segédkeztünk a vendégházban, majd kicsikét Lajcsinál, majd nyergelés és uzsgyi Sztána faluba lóháton. Érkezéskor hirtelen belém fagyott a vér: Úristen, milyen kevesen vannak! Aztán „előszivárogtak” az emberek, jó lett a hangulat.

Lovagoltattuk a gyerekeket. Jól esett. Valósággal elérzékenyültem, mi több, pityeregtem is, amikor később megtudtam, hogy a Csorba Ibolya és kolléganője által a Zsoboki Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központból hozott árva és félárva gyermekeknek okoztam örömteli perceket. Gyengéim a látás-, mozgás- és hallássérült, illetve az árva és félárva gyermekek. De főleg utóbbiak.

Ibolya és kolléganői áldásos munkát végeznek, minden tiszteletem!

No, de miután visszavittük a lovakat, persze, hogy elmentünk a buliba. Azaz gyalogoltunk egyet a holdfényben. Felemelő volt. A buli része nem jött be. A Yes együttes korántsem tartozik a kedvenceim közé. Amikor aztán a manele és rossz minőségű cigány zenével próbálták szórakoztatni a közönséget, nos, akkor majdnem okádtam. A táncházban jó volt a hangulat, viszont egyik figura sem hasonlított az általam tanult társasági táncos mozdulatokhoz, így itt nem ültünk sokat… 🙂

VÁROM A TÖBBIEKTŐL A FOTÓKAT, S KIEGÉSZÍTEM A RIPORTOT!

Read Full Post »

Older Posts »