Kiváló dolog a lovaglás, főleg, ha ez a sport és hobbi ráadásul jó társasághoz kapcsolódik. Jó érzés nyeregben lenni télen is, s még akkor is, ha történetesen nincs hó. A megnyugvást, békét árasztó fehér tenger hiányát ellensúlyozza a baráti hangulat, amelynek elengedhetetlen része egymás finom ugratása. Mi több, a keményebb ugratás is belefér, de olyanok között, akik közeliek és jól ismerik már egymást. Ellenkező esetben harag és sértődés lehet a dologból… S senkinek sem célja a másik hangulatának elrontása…
Emlékezetem szerint Biró Jocónak köszönhetően kerültem a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesülethez, azaz a De Martin Lajos által vezetett sztánai lovasokhoz. Aztán 2013-ban a Bonchidai Kastélynapok során az egyik alaptagjuk lesérült (az incidensnek semmi kapcsolata nem volt a lovasbemutatóval!), s helyettesíteni kellett. Nos, itt kerültem én képbe. S majdnem kórházba is, ugyanis egy spontán vágta során majdnem leestem a lóról. S mégsem teljes kezdőként a két nap alatt összesen 72 kilométeres (2014-ben is voltam…) Bonchida-Sztána vasútállomás lovas túrán törtem el a kulcscsontomat, hanem itt Kolozsvár mellett erdei túrabiciklizés közben… De hát kalotaszegi turulék bedobtak a mélyvízbe, s nagyon jól tették! Hálás vagyok, hogy befogadtak. Bizonyára már bánják, de már nincs visszaút… 🙂
Lajcsival még tavaly októberben találkoztam, akkor állapodtunk meg, a sztánai farsang szervezőinek is köszönhetően 2015-ben is felvonulnak a Kalotaszegi Turul lovas csapat tagjai, s utolsó útjára kísérik Farsang Józsit. Szabó Zsolttal a Riszeg vendégházban/Szentimrei villában is jó előre egyeztettem a szállást (köszönjük a lehetőséget!), vittük Vandával a téli hálózsákot, még fűtésre sem volt szükségünk.
Szombaton segédkeztünk a vendégházban, majd kicsikét Lajcsinál, majd nyergelés és uzsgyi Sztána faluba lóháton. Érkezéskor hirtelen belém fagyott a vér: Úristen, milyen kevesen vannak! Aztán „előszivárogtak” az emberek, jó lett a hangulat.
Lovagoltattuk a gyerekeket. Jól esett. Valósággal elérzékenyültem, mi több, pityeregtem is, amikor később megtudtam, hogy a Csorba Ibolya és kolléganője által a Zsoboki Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központból hozott árva és félárva gyermekeknek okoztam örömteli perceket. Gyengéim a látás-, mozgás- és hallássérült, illetve az árva és félárva gyermekek. De főleg utóbbiak.
Ibolya és kolléganői áldásos munkát végeznek, minden tiszteletem!
No, de miután visszavittük a lovakat, persze, hogy elmentünk a buliba. Azaz gyalogoltunk egyet a holdfényben. Felemelő volt. A buli része nem jött be. A Yes együttes korántsem tartozik a kedvenceim közé. Amikor aztán a manele és rossz minőségű cigány zenével próbálták szórakoztatni a közönséget, nos, akkor majdnem okádtam. A táncházban jó volt a hangulat, viszont egyik figura sem hasonlított az általam tanult társasági táncos mozdulatokhoz, így itt nem ültünk sokat… 🙂
VÁROM A TÖBBIEKTŐL A FOTÓKAT, S KIEGÉSZÍTEM A RIPORTOT!
Kiss Olivér blogja 
🙂 🙂
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés