Időutazás Fehéroroszország fővárosában, Minszkben. Ilyet csak Tiraszpolban, a Dnyeszter Menti Köztársaság fővárosában, illetve Kirgizisztánban láttunk (Saját felvétel)
Mit tudsz Belaruszról?
– kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor több hónappal előre lefoglaltam az olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak.
Hebegtek-habogtak – akárcsak én, mielőtt a megcélzott országnak és politikai, társadalmi rendszerének alaposabban utána nem néztem.
Amennyiben valaki a nemzetközi hírügynökségek honlapjának keresőjébe azt írja, Belarus, alig-alig olvashat híreket erről a „titokzatos”, bizonyos nemzetközi szervezetektől is távol álló/távol tartott országról. Annál inkább jelen van viszont az ország neve az emberjogi és a sajtószabadsággal foglalkozó nemzetközi intézmények, valamint az újságírók érdekvédelmi szervezeteinek híreiben…
A főajtó. A Shchuchyn környékén levő bunker tavaly nyártól látogatható. Háború esetén a közelben levő katonai légi bázist irányították volna innen
Milyen a gazdasági, társadalmi, szociális és politikai berendezkedés Fehéroroszországban, ki fizet, ha valaki munkanélküli, hány személyt tartóztatnak le egy esetleges kormányellenes tüntetéskor, és legfőképpen: mire szolgál a Nagy Kék Furgon? – erre kerestem hát a választ utazásom során, amelyet sok szervezkedés, intézkedés előzött meg.
Részletes, sok-sok fotóval illusztrált élménybeszámolóm a Szabadság 2019. november 29-i és december 2-i számában jelent meg.
Rendkívül jól bánnak az állatokkal. Gomelben például a tenyerünkből ettek a galambok és a mókusok… Sok fegyver, tankot, katonai helikoptert láttunk Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például
Sok fegyvert, tankot, katonai helikoptert láttunk
Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Szerencsére geoládázásra is jutott idő. Igen veszélyes hobbi, a rendőrállam ugyanis azt gondolja, merényletre készülsz. Mindent figyelnek, látnak. Ennek ellenére néhány helyen sikerült geoládát találni. Egyébként nagyon kevés van az országban
Bementem iskolába, egyetemre, kórházba: az emberek alig beszélnek egymással. A felsőfokú oktatási intézményben nem volt zsibongás, egyetemisták közötti társalgás. Mindenki hallgatott, csak a legszükségesebbet mondták el egymásnak
Mindenhol tisztaság, mindenkinek van állása. Adott helyen ketten takarítottak egy kirakatot, az állam több állást is ajánl, amennyiben egyik sem felel meg, fizetned kell a hatóságoknak, nem pedig a munkaügyi hivatal neked! Egy hatasztalos vendéglőben például nyolcan dolgoztak. Állami szociális háló, korántsem piacgazdaság. Hogy is lehetne ilyesmi egy szocialista piacgazdaságban, ahogy Fehéroroszország határozza meg magát?
Rendkívül jól bánnak az állatokkal. Gomelben például a tenyerünkből ettek a galambok és a mókusok… Sok fegyver, tankot, katonai helikoptert láttunk Fehéroroszországban. Szomorúan sok volt a második világháborús és a Holokauszt-helyszín: lelki és testi szenvedés, gyász. Adott volt a nevetés, a kikapcsolódás is, a minszki Macskamúzeumban, például
Félnek a fehéroroszok. Gyanakvóak azzal a nagyon kevés külföldivel szemben, akik meglátogatják országukat, félnek egymástól. Nem lehet tudni, ki a besúgó, a KGB (most is így nevezik a titkosszolgálatot) embere. Szinte mindenki apolitikusnak vallotta magát – addig van jó életük, amíg valamilyen formában szembe nem mennek a rezsimmel (Gomel)
Rengeteg a zöldövezet, tisztelik a természetet (Gomel)
Kiváló az infrastruktúra (14 nap alatt 2500 kilométert autóztunk, körbejártuk az országot), rengeteg az autópálya. Mondjuk, könnyű sztrádát építeni, hisz síkságról beszélünk. Az ortodox egyház nagy becsben van…
Az emberek félnek a diktatúra represszív szerveitől: az utcák végén ott egy nagy kék furgon. Amennyiben valaki valamilyen kihágást, szabálytalanságot, törvényszegést, bűncselekményt követ el, nem mindig büntetik meg, veszik őrizetbe, tartóztatják le. Beviszik a nagy kék furgonba, és megverik, majd útjára engedik. Fellebbezés?! TESSÉK?! Legtöbbször busszal közlekedtünk
Ez már Babruysk/Babrujszk… Valaki mondta: múltkor 2 ezer ember tüntetett a diktátor és a kormány ellen, 1700 személyt letartóztattak. A következő utcai tiltakozó megmozduláson már csak 200-an vettek részt, 175-öt őrizetbe vettek. Azóta nincsenek államfő- és kormányellenes tüntetések…
Modern bárok, akárcsak… Berlinben (Babruysk/Babrujszk)
Babrujszk városát a nyugat felől előrenyomuló németek 1941. június 29-én foglalták el. A megszállás évei alatt mintegy 20 ezer helyi zsidót öltek meg, 1943-ig gettó is működött itt. A város rendkívül véres harcokban (csak a németek 20 ezer katonát vesztettek, a várostól délkeletre bekerített egységeiket felszámolták) szabadult fel 1944. június 29-én. Lakosságszáma 28 ezerre csökkent, a város romokban hevert, ennek ellenére szeptember 20-án területi (oblaszty) székhellyé nyilvánították. A háború után gyors urbanizáció vette kezdetét, 1959-ben 96 ezer, 1989-ben már 232 ezer lakosa volt. Az egyik zsinagóga (a városban egykor 40 működött) romjai
Olvasd el!
Szombat volt, a még működő babrujszki zsinagógába mentünk. Házigazdánk, az örökmozgó és derűlátó Victoria megbeszélte: bemehetünk a szertartásra. Hatalmas élmény volt a kaotikus eseményt végigkísérni. A Tórát is elővették (azt mondták, ritka alkalom, szerencsések vagyunk), a rabbi abból olvasott fel. A szertartás végén elmondták a neveinket, s mi helyeztük vissza a díszeket a Tóra tartóira. Micsoda megtiszteltetés. Imbolyogva jöttem ki zsinagógából, elvarázsolva éreztem magam. KÖSZÖNÖM!
Szomorúan hagytuk el Fehéroroszországot… Viszlát, ha még beengednek…
Az egyik zsinagóga romjai Vitebsk városában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet felhasználni)
Két kihagyhatatlan dolog
kecsegtetett ezen a két napon, azaz szeptember 4-én, szerdán és 5-én, csütörtökön: Európa földrajzi közepe és Aljakszandr Rihoravics Lukasenka fehérorosz diktátor szülőfaluja. Előbbi valójában csak blöff, ugyanis ebből több is van a kontinensen, attól függően, milyen szemszögből tekint a térképre a rezsim által felkért geográfus… 🙂
A diktátor szülőfaluja,
a fehérorosz Scorniceşti sok meglepetéssel fogadott.
Kérlek, kattintsd az első fotóra, vannak képaláírások is!
A körülbelül 90 ezer lakosú, a Minszktől 230 kilométerre Polack nem csupán arról híres, hogy itt van Európa (egyik) földrajzi közepe: egyike a legősibb városoknak az országban, számos műemléke maradt fenn az elmúlt századokból. A város első említése 862-ből származik, a Kijevi Rusz krónikáiban, a Poveszty vremennih letben említik
A település leghíresebb épülete a Szent Szófia-székesegyház. A Nyugati-Dvina és a Pologa összefolyása fölé magasodó kéttornyú templomhoz lépcsősor vezet fel a Lenin utcától. A templom előtt áll a 12. századból származó írással a Borisz-kő, melyet 1981-ben helyeztek el itt, eredetileg Podkosztelci faluban állt (a mai Navapolack város része). Engem viszont egy elhagyatott kis utca jobban izgatott…
Ismét örömmel töltött el, hogy a fehéroroszok nem bántják az állatokat, nem rúgják, kergetik őket. Ennek következtében a háziállatok nem félnek az embertől, mi több, itt is megvan a kutya-macska barátság 🙂
Mutatja a geoláda fele vezető utat…
Vicebszk már az első pillantáskor lenyűgözött: a szovjet tankok és helikopterek ékesen helyettesítették a 16-17-18-ik századi architektúrát, amelyet a második világháború során a náci Németország hadserege fellengzősen és két ízben (a megszálláskor és távozáskor) lerombolt. Fújj, szlávok. A szovjet ízű központ inkább egy szabadtéri múzeumra hasonlított, mint egy fehérorosz nagyváros belvárosának esztétikai gyönyörűségére
Műemlékek és emlékművek helyett szovjet tankok és harci helikopterek között
1897-ben Vicebszk lakosságának fele zsidó volt. Több zsinagóga is működött, mára már csak a rook maradtak meg…
Boldogan
Szeptember 5-én, csütörtökön a Európa utolsó diktátorának szülőfaluja volt soron. Összeszorult gyomorral, aggódva közelítettünk Kopys fele. Vajon mennyire őrzött a falu? Hány civil ruhába öltözött ügynök leselkedik majd ránk, követi minden lépésünket. A központban gyanús csend fogadott: minden az átlagnál sokkal tisztább volt, azaz 150 százalékban patyolat tiszta…
Idillikus, festői környezet. Lukasenka tulajdonképpen Alexandria elnevezésű faluban született, de ha már szomszédos település, akkor Kopyst is jól rendbe tette. Az állami hivatalos narratíva szerint a kormány éppen e két településsel kezdte a fehérorosz falvak és községek infrastruktúrájának korszerűsítését, a közművek bevezetését, a közterek felújítását és a közélelmezési egységek létrehozását… Ismerős?
Játszóteret is építettek, bár egyetlen gyermek sincs a környéken…
Ingyenes beköltözést is felajánlott az állam, ám mégis üresen állnak a kormány által felépített házak…
Naná, hogy sportlétesítményeket is építettek a diktátor szülőfalujában. Ismerős? 🙂
Vajon mit ír itt? (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
A Bianka által összeállított programban
egy bunkeris szerepelt. Korábbi tapasztalataim alapján elővigyázatosan fogadtam az ötletet… 🙂 Nos, de valahogy mégis sikerült bejutni…
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Grodnó és Navahrudak között egy légvédelmi bunkert is útba ejtettünk. A GPS nem segített, tájékozódási képességünk és cirill betűs ismereteink alapján tájékozódtunk. Itt például mit ír?
A kapunál egy mosolygó őr fogadott. Nem tudtuk, jó-e vagy sem. Ügynök-e vagy sem. Kiderült, egy régen használt, mindennel felszerelt légvédelmi bunkerről van szó, amelyet egy magánvállalkozó (legálisan vagy sem) turisztikai attrakcióként használ…
Sikerült bejutni. Kicsi a bejárat, vajon mekkora lehet ez a bunker?
A főajtó. A Shchuchyn környékén levő bunker tavaly nyártól látogatható. Háború esetén a közelben levő katonai légi bázist irányították volna innen
Gyermekszobát is berendeztek
A pilótáknak 4 percük volt arra, hogy az levegőbe emeljék a vadászgépeket. A Szovjetúnió területén összesen öt ilyen légvédelmi bunker volt. Ennek a titkos neve Seignior volt. Békeidőben 10, háború esetén 50 ember teljesített itt katonai szolgálatot. A bunker két bejárattal rendelkezett
A személyzet, a tisztek és a parancsnokok 30 napig tudtak a bunkerben tartózkodni külső segítség nélkül. Akkoriban úgy ítélték meg, ennyi idő elegendő lesz a Szovjetuniónak a győzelemhez. Vagy ahhoz, hogy elveszítse a háborút. A szovjet csapatok 1990-ben elhagyták a bunkert, jelenleg a hidegháborús múzeumként működik
Vajon mit ír itt?
Útban Navahrudak fele egy temetőt is meglátogattunk. Mi feltűnő?
Házigazdánk elvitt forrásvizet hozatni. Ez a hely gyógyfürdő része. Biztos, nem egy kolostor?
Ilyen építkezési stílus is van Fehéroroszországban… 🙂
eltökélt szándékunk volt a természeti szépségek megtekintése is, a hetedik napon (2019. augusztus 31.) erre is sort kerítettünk: Belavezhskaya Pushcha / Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park, az UNESCO Világörökség része.
A fehérorosz-lengyel határon levő erdőt
szabadon látogathatják a Schengen-övezethez és az Európai Unióhoz tartozó lengyelek is, amennyiben gyalog vagy biciklivel kívánnak látogatást tenni a természetvédelmi területen.
Biciklit béreltünk, s irány a kaland!
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Biciklit béreltünk, s azonnal kezdődött is a flört Bundurel (alias András) és Bibi között… 🙂
Amolyan tanösvény állt a látogatók rendelkezésére a különféle növényekről, állatokról. Az erdő legsúlyosabban az első világháború során károsodott. A németek 1915 augusztusában foglalták el, az erdő nyugati részén (a mai lengyel területeken) vasutakat építettek a fakitermelés fejlesztésére. Az utolsó bölényt 1919-ben ejtették el, ugyanebben az évben (februárban) a Belavezsai-erdő Lengyelországhoz került. A bölények újratelepítése a második világháború után. 1921-ben a lengyel állam védetté nyilvánította az erdőt, 1929-ben állatkerti bölényeket telepítettek le, ezzel újra meghonosítva a fajt
Gramm szemét nem volt a parkban: mindenhol tisztaság. Gyönyörű volt a táj is
Andrással elbicikliztünk a fehérorosz-lengyel határhoz is. Bár, természetesen, nem volt szabad fotózni, rizikóztam. Nem tudtunk átmenni, mert akkor visszajönni nem tudtunk volna: amennyiben több mint 5 napot ülnek, Fehéroroszországba EU-s állampolgárok csak a minszki nemzetközi repülőtéren keresztül utazhatnak be az országba. Ráadásul 5 nap után on-line regisztrációs ívet kell kitölteniük vagy jelentkezniük kell a milícián…
Nem túlzás: 600 éves fa. Az erdő egyike Európa utolsó fennmaradt őserdeinek, magterülete szigorú védelem alatt áll
A nemzeti park területén egyfajta állatkert is működik
Fehéroroszország nemzeti szimbóluma a bölény, amely már csak egyedül itt él Európában természetes körülmények között
Bresztben külön érdekesség a mozdonymúzeum, ahol a gőzzel hajtott óriásokat tekinthettük meg…
Az ötödik napon látottak hatása alatt ébredtünk Bresztben
augusztus 30-án, fehéroroszországi tartózkodásunk hatodik napján. Itt is szintén a CouchSurfing (Vendégszerető Klub) segítségével találtunk ingyen szállást.
Természetesen, az alacsony fizetésem miatt fontos az,
hogy térítésmentesen kapjak külföldön szállást, ám az ilyen jellegű lehetőség nagy mértékben hozzásegít a város, az emberek sokkal jobb megismeréséhez, a hely szellemének a megtapasztalásához. A helyi ember ismeri a környezetet, tudja, hova érdemes még ellátogatni, mi nem jelenik meg az átlagos turista radarján. Rendszerint, természetesen, ezek a helyek a legizgalmasabbak.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások is!
Házigazdánktól trolibusszal mentünk be Breszt belvárosába. A lengyel, szovjet, német, majd ismét szovjet fennhatóság nyomai az architektúrában is megmutatkoznak. A trolibuszt vezető hölgynek ehhez semmi köze… 🙂
A breszti vasútállomás épületét több ízben lebombázták, ám a kitartó fehéroroszok folyamatosan újjáépítették. A pályaudvaron cigarettázó fiatalembert láttunk. Nem sokáig dohányzott, egy biztonsági őr azonnal mellette termett, s számon kérte tőle a szabálytalanságot. A férfi meghunyászkodva eloltotta a cigit, eldobta a csikket. Bezzeg nálunk…
A breszti vasútállomás épületében betartják a többnyelvűségre vonatkozó erkölcsi szabályokat…
Bresztben külön érdekesség a mozdonymúzeum, ahol a gőzzel hajtott óriásokat tekinthettük meg…
A Breszti Erőd előtti ismét tankok üdvözöltek bennünket…
Az erőd megépítésének gondolata már Napóleon 1812-es hadjárata után felmerült. A Szovjetunió elleni támadás során az előrenyomuló német csapatok az első napon körülzárták az erődben levő határőröket, akik csaknem egy hónapon át kitartottak a túlerőben levő támadók ellen, akik csak rendkívül heves harc és nagy áldozatok árán tudták bevenni az erődöt. A védők közül csak néhányan maradtak életben. Az emlékműkomplexumot 1971-ben avatták fel
A Breszti Erődben található múzeumban rendkívül élethű viaszmakettek elevenítik fel az ádáz harcokat
Olyan, mintha élnének
A második világháború során elszenvedett pusztítás sebei
Fehéroroszországban mindenkinek KELL LEGYEN munkahelye. Diktatúra van, nincs apelláta. Aki nem megy dolgozni valahova, az fizet az államnak! A közszféra túlméretezett, a minszki piacot is például egy állami vállalat működteti. Ezért is van négyzetméterenként két-három alkalmazott, amelyik szinte ugyanazt árulja, mint 10 méterrel odébb négy dolgozó… 🙂 (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
Augusztus 29-én, fehéroroszországi tartózkodásunk ötödik napján
egy mindennapi, de a társadalmi állapotok szempontjából annál inkább sokatmondó hellyel indítottunk: ellátogattunk a minszki nagypiacra.
Hiszem és vallom,
hogy a társadalmi, szociális, gazdasági berendezkedésre vonatkozóan egy tárgyalóterem, egy szerkesztőség és egy piac a legmérvadóbb. A bíróságra nem sikerült bejutni, az esetleges retorzió miatt nem akartam elárulni, hogy újságíró vagyok, így maradt a piac.
A Minszk környékén, útban Bresztbe
még (eléggé kétes ízléssel és műemlékvédelmi eszközökkel és módszerekkel rehabilitált) műemlékeket, kastélyokat is megtekintettünk.
Kérlek, kattints az első fotóra, vannak képaláírások!
A miri kastély három évszázadon át a Radziwiłł-család birtokában volt. A jellegzetes vörös téglából épült vár és a mellette levő kisebb park napjainkig megmaradt. A kulturális Világörökség rangjának elnyerése óta folyamatos rekonstrukció folyik. A négy, egyenként 25 méter magas sarokbástyával védett várudvar mintegy 75 méter átmérőjű, a bejárat felett egy ötödik bástya magasodik. A várfal magassága 13 méter, vastagsága mintegy 3 méter
Impozáns, kívülről is mesebelinek tűnő: Nyaszvizsi vár. A Világörökség részének nyilvánított vár szintén a Radziwiłł család birtokában volt. 1939 szeptemberében Nyaszvizs a Szovjetunió része lett, az arisztokrata családok minden birtokát államosították. A nyaszvizsi kastélyban szanatóriumot rendeztek be, ezt a célt szolgálta egészen 1994-ig, amikor a Belarusz Köztársaság Kulturális Minisztériumának kezelésébe került. A várkertben geoládát is találtam… 🙂
Neogótikus kastély is utunkba került: Kosava. Jelenleg az utolsó simításokat végzik a kétes esztétikai érzékkel és műemlékvédelmi szakértelemmel felújított várkastélyon
Útban Bresztbe újabb Holokauszt-emlékhelyet látogattunk meg: Bronnaya Gora / Bronna Góra. Még az útikalauzok leírása alapján is körülményes volt megtalálnunk vasúti sínek mellett levő szerény emlékművet
Hátborzongatóak a közelében levő vasúti sínek: ezeken hozták a helyszínen főbelőtt és tömegsírokba helyezett lengyelországi zsidókat. 1942 májusától novemberig körülbelül 50 ezer (!) zsidót mészároltak itt le, a hullákat 4 méter mély, 60 méter hosszú tömegsírokba helyezték el
A háború végén a közeledő szovjet csapatok miatt a nácik próbálták eltörölni a tömeggyilkosságok és a tömegsírok nyomait: két hét alatt kiásatták és elégették a hullák egy részét. A helyszínre fákat ültettek
Csak egy sima kiállítás… (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
Fehéroroszországi tartózkodásunk
(2019. augusztus 25 – szeptember 8.) negyedik napja volt talán a legszomorúbb. Ki gondolta volna, hogy ennyi második világháborús és a Holokauszttal kapcsolatos emlékhelyvan az ország területén?
Vegyes érzelmekkel látogattam el ezekre a helyekre:
egyrészt hajtott az emberiség legsötétebb időszaka során elkövetett (háborús) bűnök helyszíneinek a felfedezése, másrészt pedig a mélyen gyökerező kíváncsiság: MIÉRTitt, miért így, miért ők. S az örök: hogyan történhetett meg? Miért nem voltak erők, amelyek megakadályozták volna az atrocitásokat, miért süllyedhetett ennyire mélyre az emberiség egy része?
Ma autómosás közben az U FC futballklub
egyik középkorú szurkolójával társalogtam, s mondta: nem tudta, hogy az 1990-es években mennyi atrocitás érte az erdélyi magyarokat. Ha 1990 Fekete Márciusát tömegsírok követik, vajon ugyanúgy nem értesült volna a történtekről? Vajon a németek tudták, katonáik, mit műveltek Belaruszban, értesültek a zsidók szisztematikus kiírtásáról?
Kérlek, kattints az első fotóra, van képaláírás is. Kell zenei aláfestés is…
A sikeres és problémamentes autóbérlés után (előre lefoglaltuk neten a rentalcars.com segítségével, a biztosítást is náluk fizettük, de az Budget-Avis cégnél újabbat kellett kötnünk, a korábbi ellenértékét szerencsére visszautalták. Egyenesen a Budget-Avis cég honalpján béreljetek!) útnak indultunk… volna. Előbb viszont el kellett mennünk a milíciára ideiglenes tartózkodási papírost szerezni számomra, az online regisztráció ugyanis rendszerhiba miatt nem sikerült. Szerencsére Yulia, a házigazdánk velünk tartott, a hivatalban ugyanis senki sem beszélt angolul. Külön élmény, de kerülendő. Ezt a papírost kaptam. Na, most végre indulhatott a fehérorosz kaland…!
Hatiny. 1943. március 22-én a falut az országot megszálló német haderő megsemmisítette. A második világháború idején a nácik további 186 települést tettek a földdel egyenlővé Fehéroroszországban…! “Véres szőnyeg” vezet az emlékhelyhez…
A Hatinyi-erdőben tevékenykedő partizánok egy autókonvoj elleni támadásuk során 6 km-re a falutól megöltek egy német parancsnokot. A megszállók bosszúból elhatározták Hatiny felégetését. A nácik a teljes lakosságot a kolhozistállóba zárták, majd felgyújtották azt, elevenen égetve el az embereket. Az égő ruházattal menekülni próbálókat géppuskával lőtték le. A falu kizárólag fából készült házait szintén felgyújtották. A 149 halott közül 75-en 16 évnél fiatalabbak voltak…
Két kislánynak sikerült az erdőbe menekülni, őket Hvorosztyenyi falu lakosai fogadták be, de később a németek ezt a falut is fölégették és megölték őket. Rajtuk kívül 5 gyermek és 1 felnőtt (az 56 éves kovács, Joszif Kaminszkij) menekült meg, akit a fotón látható emlékmű ábrázol. Kezében a kisfia, aki az égési sebek miatt a karja között halt meg…
Itt is tökéletesítik a tisztaságot: a kőkockák közül távolítják el a gazt…
1943 február-márciusában a németek a Winterlauben-offenzíva során ukrán és lett kollaboránsokból álló SS-hadosztályokat vetettek be a partizánok és a polgári lakosság ellen. 143 települést égettek fel, néhányat teljes lakosságával együtt. Nagyon sok gyermek esett a nácik kegyetlenségének áldozatául
Az offenzíva során a Fehéroroszorság területén mintegy 3500 embert öltek meg, 2000-et németországi kényszermunkára, mintegy 1000 gyereket pedig a salaspilsi megsemmisítő táborba hurcoltak
A második világháborúban harcolt szovjet katonák emlékére állított Mound of Glory közvetlen közelében egy kis kiállítással leptek meg bennünket… 🙂
A legmegdöbbentőbb helyet a nap végén látogattuk meg: Maly Trostinets náci haláltábor, Minszk külvárosában egy 200 hektáros kolhoz helyén épült, most a tömbházak közelében található. Erre a helyre hozták vonaton a zsidókat Ausztriából, Németországból, Csehszlovákiából, Hollandiából és Lengyelországból… kivégezni. Leszálltak, lelőtték őket, a hullákat pedig tömegsírokba helyezték el. Az emlékhelynek ezt a részét 2015-ben építették
Még csak néhány másodpercig élt…
Idén az osztrák kormány anyagi hozzájárulásával újabb emlékmű épült
Gondtalanul…
Vajon tudják a szülők, éppen hol, milyen elképzelhetetlen atrocitások helyén játszanak a gyermekeik?
Néhány évtizeddel ezelőtt itt embereket dolgoztattak halálra, lőttek főbe és helyeztek tömegsírokba, ők meg piknikeznek…
Igen jellegzetes ellentmondás Minszk volt ipari negyedében, ahol a gyárakat szórakozóhelyekké, kulturális klaszterekké alakították át. A múlt valamiféle fétis-kísértetként mégis jelen van, ebben az esetben Lenin mellszobra formájában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
Augusztus 27-én kedden lájtosan indítottuk a napot:
ellátogattunk a Bibi által preferált Macskamúzeumba. Nem állatkert, nem is kitömött cicákat tekintettünk meg. Várjunk csak, a történet kiderül a fotóriportból…
A fehéroroszországi látogatás időszaka: 2019. augusztus 25 – szeptember 8.
Kattints, kérlek, az első fotóra! Vannak képaláírások is!
Hiszem és vallom, bíróság előtt is hajlandó vagyok tanúskodni: nincs olyan tiszta ország, mint Belarusz. Természetesen, ez is a beillik abba a képbe, miszerint Fehéroroszország Sztálin-dekorációs Patyomkin-falu szürreális színpadi elemekkel. Mindenhol tisztaság van, erre nagyon ügyelnek, minden tökéletesnek kell kinéznie. Óhatatlanul Észak-Korea jut az ember eszébe: a külsőségekre való figyelem, a tisztág, a rend és a fegyelem rögeszméje, mint a tökéletes társadalmi berendezkedés és élet bizonyítéka a külvilág számára. Igen ám, de az ázsiai országban csupán a fővárosban, Phenjánban patyolat tiszta minden, Fehéroroszországban MINDEN, MINDENHOL!
A második világháború során szinte mindent a földdel egyenlővé tettek a nácik. Nagyon kevés a régi épület, architektúra szempontjából nem sok különlegességgel büszkélkedhetnek. Amit pedig megmutathatnának a világnak, azt bagatellizálják: ezt itt például egy… cukrászda
A Macskamúzeum igazgatója morcos volt, így az alattvalóival barátkoztunk. A létesítmény több célt szolgál: menedékhely a kóbor cicák számára és örökbefogadási központ. Valóságos terápia az odalátogató számára: a macskákat simogatva, hajhászva minden gondjáról-bajáról megfeledkezik az ember…
Ételt kapnak a Macskamúzeum lakói…
Fehéroroszországban nem a Második Világháborúról, hanem a Nagy Hazafias Háborúról beszélnek, amely során a nép felszabadította magát a náci elnyomás alól. Úgy döntöttünk, meglátogatjuk a háborúnak és a hőstetteknek szánt múzeumot
Fehéroroszország (vagy Belarusz) történelme egészen az őskorig nyúlik vissza, bár a beloruszok első független állama csak 1991-ben jött létre. Az első világháborúban a keleti front évekig az ország területén húzódott. A megszálló németek jóváhagyásával 1918-ban megalakult az első belorusz állam, amely azonban rövid életű volt, mert a németek kivonulása után Szovjet-Oroszország szállta meg az országot és tanácsköztársaságot hoztak létre
A második világháborúban sokat szenvedett az ország, lakosságának jelentékeny részét (750 ezer és 3 millió között) elvesztette, ipara elpusztult. A világháború után főleg a gépjárműgyártás és a vegyipar fejlődött, Belarusz a szovjet gazdaság „összeszerelő üzemévé” vált
Rendkívül élethű a Nagy Hazafias Háború Múzeuma
Irány kellett
Lelő?
Holokauszt-emlékmű Minszkben: Fehéroroszországban 800 ezer zsidót öltek meg a második világháború idején. Történészek szerint az egykori Szovjetunió tagköztársaságában több mint száz gettót létesítettek, ahová külföldről – többek között Németországból, Lengyelországból, Csehországból, Ausztriából és Franciaországból – szállítottak több százezer zsidót. A minszki gettó volt a legnagyobb, itt százezer embert zsúfoltak össze
Rálátás a jövőre: QR-kóddal letöltöd az appot, majd megjelenik a virtuális szobor
A régi station helyére új épült Minszkben
Ismét a volt ipari övezet rekonverziója: tökéletes megoldás
Étterem egy volt Ikarusz autóbuszból… 🙂
Igen jellegzetes ellentmondás Minszk volt ipari negyedében, ahol a gyárakat szórakozóhelyekké, kulturális klaszterekké alakították át. A múlt valamiféle fétis-kísértetként mégis jelen van, ebben az esetben Lenin mellszobra formájában (Saját felvételek. A fotókat a forrás megjelölésével lehet használni)
Egy fotó ezer szó: kérlek, kattints az első felvételre. A fotóknak azért van képaláírása is…
Augusztus 26-án csak délelőtt 10 órakor hagytuk el házigazdánk panellakását. A 24-es számú busszal becammogtunk a belvárosba, de még ezelőtt András (a.k.a. Bundurel) megcsodálta az Uázt… 🙂
Ortodox templom Minszk belv’ros’ban
Nem csak nálunk vannak elektromos autóbuszok
Akár egy festmény: idillikus látkép Minszk belvárosáról
A szovjet időszak maradványait jól ötvözik a kapitalista elemekkel… 🙂
Az opera épülete volt az egyeten jellegzetes épület, amely túlélte a második világháború rombolásait
Lenin sok helyen üdvözölt bennünket
Csodát műveltek az ipari negyed rekonverziójával Minszkben: rendkívül hangulatos és ízléses bárokat, lokálokat, szórakozóhelyeket alakítottak ki
Hárman vágtunk neki a kalandnak (balró): Máthé András,Geberán Bianka és jómagam
Amennyiben emlékezetem nem csal,
eddig egyetlen országban tapasztaltaknak sem kellett ennyit ülepedniük, korábban sokkal hamarabb sikerült hozzálátnom az élménybeszámoló megírásához. Belarusz esetében csak most, a hazaérkezés után közel három héttel sikerült annyira megemésztenem a dolgokat, hogy nekilássak zongorázni a billentyűzeten. Maradandó élmények, szép emlékek, tanulságos helyzetek.
Ebből az (európai) országból is úgy érkeztem haza,
hogy azt mondhattam: elégedett lehetek romániai életkörülményeimmel. Kellenek az ilyen helyzetek, egyébként igen nehéz értékelnünk a (viszonylag) szabad életünket. S azt is, amink van. Azzal együtt, persze, amink nincs. S itt elsősorban az elnyomó rendszerre, a szólás-, sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadság hiányára gondolok. Nálk van. Nem hiába nevezik Fehéroroszországot a kontinens utolsó diktatúrájának és Európa Észak-Koreájának.
Az ismérvek egy részét jómagam is megtapasztaltam,
miközben augusztus 25 – szeptember 8. időszakban, két hét alatt barátnőm által jól eltervezett 2500 kilométeres körút alatt szinte az egész országot bejártuk, s a CouchSurfing segítségével a helyiek életébe, gondolataiba, anyagi, szociális és társadalmi helyzetébe, értékrendjébe, életvitelébe, életstílusába, életfelfogásába is betekintést nyerhettünk.
A részletes élménybeszámoló a Szabadságban jelenik majd meg,
blogomon a fotók és képaláírások segítségével igyekszem betekintést nyújtani a (szinte) szomszédos ország (Szatmárnémeti és Breszt között csupán 680 km a távolság, míg Szatmár-Bukarest szinte ugyanannyi…) és lakóinak mindennapjaiba, de egy nemzeti parkba is ellátogatunk.
Kérlek, kattints az első képre!
Mit tudsz Belaruszról? – kérdeztem ismerőseimet, barátaimat, amikor februárban lefoglaltam az olcsó repülőjegyet abba az országba, amelyet a kontinens Észak-Koreájának, Európa utolsó diktatúrájának tartanak. Egyesek hallottak Lukasenkoról. Augusztus 24-én utaztunk Budapestre, majd innen a Belavia fehérorosz nemzeti légitársasággal (a repülőjegyeket még februárban foglaltuk) Minszkbe. A kis gép eléggé gondolkodóba ejtett, s az sem volt valami megnyugtató, hogy csak mi voltuk az egyetlen turisták rajta… Minszk: ami a repülő elhagyása után vár, nos már az aggályokkal lepett el… Két rendőr várta az utasokat egy jegyzékkel… Gondoltam, újságíró neve van rajta…
A sikeres és problémamentes autóbérlés után (előre lefoglaltuk neten a rentalcars.com segítségével, a biztosítást is náluk fizettük, de az Budget-Avis cégnél újabbat kellett kötnünk, a korábbi ellenértékét szerencsére visszautalták. Egyenesen a Budget-Avis cég honalpján béreljetek!) útnak indultunk… volna. Előbb viszont el kellett mennünk a milíciára ideiglenes tartózkodási papírost szerezni számomra, az online regisztráció ugyanis rendszerhiba miatt nem sikerült. Szerencsére Yulia, a házigazdánk velünk tartott, a hivatalban ugyanis senki sem beszélt angolul. Külön élmény, de kerülendő. Ezt a papírost kaptam. Na, most végre indulhatott a fehérorosz kaland…!
Még a repülőtéren vásároltunk helyi mobilkártyát, amelyet a Bibi által itthonról hozott mobilkészülékbe tettünk. Azonnal hasított a 4G, volt 4 Gb netünk, végtelen percünk az A1-es mobilhálózatba és 120 hálózaton kívül. Tudom ott 7 Gb-t ír, amiből négy, majd később csodás módon 11 Gb lett. Ment a net, a Waze (nem volt senki rajta…), a WhatsApp, minden. High life!
Érkezés utáni eufória: tényleg megérkeztünk Fehéroroszországba! BEENGEDTEK! Ami azonnal feltűnt, hogy minden rendkívül tiszta és rendezett
Egy marsrutkával (a reptérbusz az orrunk előtt ment el) potom áron (egy kevés eurót már a repülőtéren váltottunk) bejutottunk a vasútállomásig, innen meg városi busszal Júliáig – Yulia. Folyamatos kapcsolatban álltunk a házigazdánkkal, nagyon hatékonyak voltunk. Bár szinte senki sem beszélt angolul, elboldogultunk: amikor nem vált már be a Google Translate applikáció, akkor megkértünk egy helyi személyt, hívja fel a házigazdánkat. Így jártunk el a fotó bal oldalán levő szőke hölggyel is…
A néni az autóbuszon akadt ránk. Vele is felhívattuk a házigazdánkat, oroszul egyezzenek meg, hol vagyunk, s mennyit kell még mennünk. A közös nyelv nem segített, a nő eléggé ittas állapotban volt… Végül a házigazdánk kijött értünk a megállóba… 🙂
Este meghívtuk vacsorázni a minszki házigazdánkat és vásárolni mentünk…
Kiss Olivér blogja 