Címke: utazás Grúziába

ITT A MÁSODIK RÉSZ – Örményország és Grúzia: hihetetlen kulturális örökség, feledhetetlen természeti szépségek (ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ)

On Szerző: koliveritt: Magánéletem, MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

csapat es kazgebi
A kulturális örökség megtekintése mellett a természetjárás rendkívül fontos eleme volt a kaukázusi kiruccanásnak. Itt éppen a Kazbegi-túrán a csapat. Balról jobbra: Kruk Zoltán, Csoma Botond, Kertész Lenke, Pătcaş Csaba György, Vadas Vanda és jómagam. Fotó: Canon PowerShot G3 (2003)

A Szabadság mai számában jelent meg az örményországi és grúziai élménybeszámoló második (és egyben utolsó) része. Sok pozitív visszajelzést kaptam, remélem, a írások folyamatot indítottak el egyesekben annak érdekében, hogy vegyék a bátorságot, s utazzanak.

Az élménybeszámoló itt olvasható.

Örményország és Grúzia: hihetetlen kulturális örökség, feledhetetlen természeti szépségek (ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ)

On Szerző: koliveritt: MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Kőbe véstek fontos történelmi eseményeket

2015 csodálatos év volt az utazások szempontjából. Még Grúziába és Örményországba is sikerült eljutnunk… Most olvasom, hogy március végétől a WizzAir heti két járatot indít Budapestről Reykjavíkba. Máris megnéztem, július-augusztusban mikor olcsók a jegyek… 🙂 Izland régi célpont…

A Szabadság mai számában jelent meg a két kaukázusi országban szeptemberben megejtett utunk élménybeszámolójának első része. Enjoy!

BESZÉLGETÉS Örményországról és Grúziáról…

On Szerző: koliveritt: Magánéletem, Magánvéleményem, MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Örömmel vettem Laczkó Vass Róbert meghívását, tartsak előadást az örményországi és grúziai körutunkról.

A minap a Bulgakovban találkoztunk megbeszélni a részleteket, igen jó módszere ez az egymásra hangolódásnak. Nem mintha Róbert nem lenne nagyobb utazó, mint én, s nem látná át ennek minden vonatkozását, nem ismerné egy nyilvános beszélgetés, vonalvezetés titkait – színész, s a Györkös Mányi Albert Emlékházban huzamosabb ideje zajló, havonta sorra kerülő Nyitott szemmel című sorozat ötletgazdája, vezetője. Ugyanezzel a címmel nemrég kötetet jelentetett meg, amelyben összegyűjtötte az addigi beszélgetőtársakkal tartott esték szövegét.

Nos, találkozzunk, október 22-én, csütörtökön 18 órakor a Györkös Mányi Albert emlékházban (Kolozsvár, Majális/Republicii utca 5. szám)!

Jössz? 🙂

plakat

VIDEÓK, FOTÓRIPORT – Prométheusz és barlangja (Örményország és Grúzia – tizenegyedik nap)

On Szerző: koliveritt: Mindennapok2 hozzászólás

A folyó év szeptember 7-19. időszakban megejtett örményországi és grúziai portyázásunk fotókban… / Our round-trip to Armenia and Georgia in photos…

*********************************************************************

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

A kétnapos örményországi körút második napja itt / The second day of our two-day round-trip in Armenia here.

FOTÓRIPORT –Jereván és környéke, Garni és Geghard (ötödik nap)

FOTÓRIPORT – Elhagyjuk Örményországot, átmegyünk Grúziába (hatodik és hetedik nap)

FOTÓRIPORT – Meghódítjuk a Kazbegit. Vajon a csúcsot is? (Nyolcadik nap)

FOTÓRIPORT – Sztálin elvtárssal is találkozunk, de nem a barlangvárosban… (körút Örményországban és Grúziában, kilencedik és tizedik nap)

**********************************************************************

Kutaisiban töltjük az utolsó napot, azaz szeptember 18-át. Szombaton reggel, pontosabban hajnalban már a repülőn kell lennünk, amely visszavisz Budapestre. (Érdekes architektúra a városban)
Kutaisi: folyó, de nem olyan, mint a Szamos…
Feledhetetlen élményt nyújt a Kutaisitől alig pár kilométerre levő Prométheusz barlang. A mélyben rejlő cseppkövek, a hatalmas barlang látványa lenyűgöző. Kár, hogy a falakat diszkófényekkel világítják meg
Prométheus-barlang: “vízesés”
Prométheusz-barlang: ilyen éppen nincs a Szelek-barlangjában
Prométheusz-barlang: gyönyörű
Csónakkal jövünk ki a barlangból…
Sataplia Természetvédelmi Terület: dinoszaurusz lábnyomok láthatók… 🙂
A kilátóról a grúz parlament, amely Kutaisiben található
Potom árért taxi jön értünk hajnali 2 óra 44 perckor, kivisz a repülőtérre. Szombat, szeptember 19-e van. Hazatérünk. Pontosabban egyelőre Budapestre. Majd másnap igazán haza, Kolozsvárra. Köszönjük, Örményország és Grúzia, köszönjük Borbély Laci és Szedelényi János, Pepe és mindenki más! 🙂

 

 

 

 

 

 

FOTÓRIPORT – Meghódítjuk a Kazbegit. Vajon a csúcsot is? (Nyolcadik nap)

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok2 hozzászólás

Nincs már sok a meteorológiai állomásik... Balról jobbra: Kruk Zoli, Csoma Boti, Kertész Lenke, Szami, Vanda és jómagam
Nincs már sok a meteorológiai állomásik… Balról jobbra: Kruk Zoli, Csoma Boti, Kertész Lenke, Szami, Vanda és jómagam

A folyó év szeptember 7-19. időszakban megejtett örményországi és grúziai portyázásunk fotókban…

****************************************************************************************

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

A kétnapos örményországi körút második napja itt / The second day of our two-day round-trip in Armenia here.

FOTÓRIPORT –Jereván és környéke, Garni és Geghard (ötödik nap)

FOTÓRIPORT – Elhagyjuk Örményországot, átmegyünk Grúziába (hatodik és hetedik nap)

****************************************************************************************

Szeptember 15-én, kedden a grúziai Stepantsminda (Kazbegi) településről nekivágtuk a Kazbeginek…

Hajnali 3 óra 45 perckor ébredünk, célunk, hogy a Szentháromság templomnál lássuk a napfelkeltét. A helyiek szerint a templomig egy-másfél órát kell másznunk. 4 óra 40 perckor már úton vagyuk, 2 ezer méter pozitív szintkülönbség vár ránk. Valamivel több mint egy óra alatt érünk ki a templomhoz. Néhány perccel később felkel a nap, de csak az 5047 méter magas Kazbegi-csúcson…
A “mi napfelkelténkre” még várni kell
Lélegzetelállító látvány
A nap már szépen megvilágítja a Kazbegi-csúcsot
Másfél órát kell várnunk, míg a hajnali 6 óra után indult többi társunk felér, s ennek örömére a hegyek mögül előbújik a Nap
Végre, messziről látjuk a Szentháromság templomot
Hidratálunk. Balról Kertész Lenke, jobbról Kruk Zoltán
Kis pihenő: balról Szami, jobbról Csoma Boti
Nincs már sok a meteorológiai állomásik… Balról jobbra: Kruk Zoli, Csoma Boti, Kertész Lenke, Szami, Vanda és jómagam
Öröm
Accenture reklám… 🙂
Jéghideg gleccser-patakon kell átkelnünk
A gleccser alján még nem érezzük a magassággal járó nehézségeket
Két ember is van ezen a fényképen. A méretükből következtetni lehet a gleccser nagyságára és kiterjedtségére
Egyre nehezebb haladunk felfele. 3 ezer méter magasan lehetünk. Mindenki sűrűbben veszi a levegőt, keményen var a szívünk…
Valamikor itt is jég volt
Gleccser-tenger
Mindannyian nehezen értünk fel a 3680 méter magasan levő meteorológiai állomáshoz. Nem volt ennyire nehéz akkor sem, amikor a Magas-Atlaszon (Marokkó) levő Toubkal-csúcsot (ötön indultunk el, hárman jutottunk fel) másztam meg. Az észak-afrikai hegycsúcs 4167 méter magas…
Később tudtuk meg, hogy az előttünk a Kazbegi-csúcson (5047 méter) járt magyar csapat egyik tagja a meteorológiai állomáson tüdőödémát kapott…! Életmentő volt a véletlenszerűen az épületben levő, erre a betegségre szakosodott amerikai orvos, akinél, csodák-csodája, volt megfelelő felszerelés is…
A Kazbegi-csúcsra (5047 méter) csak a kemények mennek fel, bár az 5 ezer méter feletti csúcsok egyik legkönnyebbike. Gratula Barla Lóránt barátunknak, aki a tordai barátaival megmászta a csúsot!
Egyszer majd felmegyünk az 5047 méter Kazbegi-csúcsra is… 🙂

FOTÓRIPORT – Elhagyjuk Örményországot, átmegyünk Grúziába (hatodik és hetedik nap)

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok1 hozzászólás

A folyó év szeptember 7-19. időszakban megejtett örményországi és grúziai portyázásunk fotókban…

****************************************************************************************

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

A kétnapos örményországi körút második napja itt / The second day of our two-day round-trip in Armenia here.

FOTÓRIPORT –Jereván és környéke, Garni és Geghard (ötödik nap)

*****************************************************************************************

Szeptember 13-án reggel még az örmény fővárosban, Jerevánban vagyunk, az esti órákban már közel 300 kilométerrel odébb, Tbilisziben. Másnap eljutunk a csodás Kazbegi-hegy lábához is…

Tüdőbetegek pénzintézete?
Sorban állnak a Tbiliszi melleti Mtskheta városában található kolostornál
Szeptember 13-án, vasárnap Jerevánból marshrutkával utazunk Tbiliszibe, Grúzia fővárosába. Akadálymentes a határátkelés, bár le kell szállni a kocsiból, a csomagokkal együtt. Ezeket átvilágítják
Tbiliszi főterén a közismert szobor
Másnap, szeptember 14-én, hétfőn Tbilisziben bóklászunk. Mellbevágó, mennyire lerobbant az óváros…
Fényképeket készítenek az útlevélhez. Emlékszem, húsz évvel ezelőtt mi is abban reménykedtünk, mihamarabb Nyugatra utazhatunk. A grúzok ugyanolyan vízumembargó alatt állnak, mind hajdanán mi, erdélyi magyarok, s velünk együtt a románok…
Eléggé lehangoló Tbiliszi óvárosában sétálni
Várakozó
Több templom is romokban hever Tbilisziben
A természet nem hagyja magát
Különleges, egyedi, de nem használják
Pezsgő életű zsidó közösség
Az egyik zsinagóga udvarából még a Mother Georgia is látszik
Az elnöki palota közvetlen közelében nyomornegyed. Az épületet alig néhány évvel ezelőtt adták át
Távolban az új elnöki palota, mellette a nyomornegyednek is nevezhető városrész…
Kortárs művészi alkotás
Együtt
Itt is, így is gyűjt az egyház…
Igen kellemes meglepetés volt Tbilisziben felfedezni a Közcsarnokot, ahol a személyazonossági igazolványtól az útlevélig, az építkezési engedélytől a születési bizonyítványig mindent kiválthatnak az állampolgárok
Előtt vagy után?
A rekkenő hőségben ilyen kis hordókból árulják a jéghideg szukkot… 🙂
Rátesszük még akkor is, ha nem fér rá
Még aznap este, azaz szeptember 14-én, hétfőn felmegyünk Kazbegi (Stepansminda) faluba, ahol Giorgi, a Soul Kazbegi vendégház tulajdonosa fogad minket. Mindenkinek ajánljuk ezt a szállást, foglalni a soulkazbegi@gmail.com email címen lehet. Az esti órákban csodás látványt nyújt a Kazbegi-csúcs… (5047 méter)

FOTÓRIPORT –Jereván és környéke, Garni és Geghard (ötödik nap)

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok4 hozzászólás

A szeptember 7-19. időszakban megejtett örményországi és grúziai utazásunk ötödik napján (szeptember 12-én, szombaton) Jerevánban és környékén jártunk.

On the fifth day of our trip in Armenia and Georgia (September 7-19.) we visited Yerevan, the capital of Armenia and it’s surroundings.

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

A kétnapos örményországi körút második napja itt / The second day of our two-day round-trip in Armenia here.

Köztársaság-tér, Jereván központja. Impozáns épületek, sajátos stílus
Vízesés/Cascade. Kissé megalomanisztikus. Nincs is befejezve…
Formák
A Vízesésnek nevezett struktúra közepén vagyunk, eléggé jól látszik a város
Megörökítik
Megvárjuk, míg Borbély László (Zsebián) barátunk befejezi a munkát, majd együtt megyünk egy csodás helyre: Garniban vagyunk, az örmény Akropolisznál. Eredetileg pogány templomnak épült az I. században. Érdekes megjegyezni, hogy évente egyszer itt pogány rituálét játszó enyhén ateista egyének amolyan fesztivált szerveznek, állatokat áldoznak fel…
A szelfi nem maradhat ki… 🙂
A gyönyörűséges hercegnőnek fürdőt építtettek. A görök „vendégmunkások” nem kapták meg az ígért pénzt. Sebaj, leírták. Az örmények csak évszázadok után tudták meg, mi van oda írva…
Geghard, a kőfalba vájt, ma is működő kolostornál megmosakszunk a sziklából fakadó vízzel (a képen éppen nem mi vagyunk). Állítólag minden jót jelent, ha ez megtörténik…
Sok mindent kőbe véstek, hogy évszázadokig megmaradhasson…
Petrában, Jordániában is készült ilyen. Ez itt Geghard, Örményország… 🙂
Geghard a középkorban az örmény szellemi élet központja volt. A sziklába vájt kolostor és a lakások ma is láthatók. Mi is eléggé vizibilisek vagyunk… 🙂
Balról barátunk és mentorunk Borbély László (Zsebián), aki egyben idegenvezető is. Neki köszönhetően feledhetetlen volt az örményországi tartózkodásunk. Amennyiben az örmények földjén jársz, feltétlenül vedd fel vele a kapcsolatot a zsebian@gmail.com emal címen. Jobbról Szedelényi János (Jani) jereváni házigazdánk
Ilyen buszon tértünk vissza Jerevánba. A sofőr ittas és/vagy fáradt volt. Valahogy leértünk. Ennyire ittas gépkocsivezetőt nem láttam még…

FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia (negyedik nap)

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok5 hozzászólás

Kicsit összekuszáltam a dolgokat, az alábbiakban tulajdonképpen az örményországi tartózkodásunk során megejtett, Borbély Lacinak (aki igénybe szeretné venni idegenvezetői szolgáltatásait a zsebian@gmail.com email címre írhat neki) köszönhető kétnapos körút második napjáról számolok be fényképekben, a túra első napjáról itt olvashattok.

Az első nap itt / The first day here…

A második nap itt / The second day here…

A kétnapos körút első napjáról itt / The first day of the two-day round-trip in Armenia here.

Kétnapos örményországi körúton második napján (az ott tartózkodásunk negyedik napján), szeptember 11-én pénteken elvonatkoztattunk a dátum végzetes csengésétől és korán reggel útnak eredtünk Harsnadzorból (Halidzor falutól négy kilométerre) , ahol Garnik úrnál és családjánál szálltunk meg. Festői szépségű hely. Még mielőtt elhagytuk volna a Tatev kolostor környékét lementünk az Ördög hídjához, amely a Voratan-szurdok alján található
Amennyiben elvonatkoztatunk az ország területén mindenhol (így sajnos itt is) található szeméttől, a természeti képződmény csodás látványt nyújt
A tetőn levő kilátótól, amely szálláshelyünkhöz közel van, ismét rátekintünk a Tatev kolostorra, ezúttal a reggeli napfényben
Elbúcsúzunk csodálatos szálláshelyünktől és észak-nyugat fele vesszük az utat
Győzelem! 🙂
A volt szovjet nomenklatúra egyik kedvenc üdülőtelepe, Jermuk. Itt a vízesést tekintjük meg. Bár eléggé, sőt nagyon beépített a környék, mégis csodálatos látványt nyújt
A 30 Celsius fokos termálvízből lehet inni…
… az 53 fokosból viszont már nem…
Csúcson…
Körülbelül 80 kilométeres autózás után érünk egy megható helyhez érkezünk: a Selyem Útján található Selim Caravanasaraihoz
Az állítólag 1332-ben épült karavánszeráj rendeltetésszerűen az elfáradt embereket és állatokat fogadta be. Naná, hogy pénzért… Sokan itt teleltek
Vissza az időben: Selim Caravanasarai
A karavánszerájtól alig 55 kilométert kocsikázunk, elérünk a Sevan-tó partjához. Sztálin elvtárs öntözésre használta a tó vizét, ezért a szint mintegy 20 méterrel csökkent… Itt a Noratus-temetőt látogatjuk meg, ahol körülbelül a X. Században készült kősírokat tekintjük meg. Megérintesz egyet, becsukod a szemed, s érzed, hogy visszamész az időben: lovagok hangja, lovak patáinak dübörgése, az állattenyésztés hajai a környékről…
Fura helyen pihennek… 🙂
Hőstettek, történetek sírkőbe vésve. Laci történeteket magyaráz. Ezeket a Szabadságban megjelenő élménybeszámolómban részletezem… 🙂
Ha itt iszol, majd az üres üveget a földhöz vágod, szerencsés leszel. Fura egy szokás, főleg egy temetőben…
Minden eladó
A Szeván-tavon levő félszigeten a IX. századi Szevanavank/Sevanavank kolostort tekintjük meg
Itt Jézust úgy ábrázolják a kereszten, mintha igét hirdetne. Mongoloid vonásai, vágott szemei arra voltak hivatottak, hogy a leigázó népek saját maguk arcképét lássák, s a kőkeresztet ne tegyék tönkre. Ugyanez volt a célja a raszta hajnak is… 🙂
Sevanavank/Szevanavank kolostor, a háttérben a Szevan-tó
A kétnapos túra egyik legizgalmasabb mozzanata egy alagúton történő áthaladás volt. No, nem maga a hossz vagy a mélység, hanem a kontraszt. Pontosabban: a bemenetelnél száraz, majdhogynem afrikai, amolyan marokkói tájakra emlékeztető környezet, a másik oldalon pedig Erdély: ugyanolyan erdő, csodás zöld mezők, szép táj. Nem csoda, hisz az alagút másik végén a Dilijan Nemzeti Park található. Itt Goshavank kolostorhoz megyünk, ahol egy csodálatosan kidolgozott kőkeresztet látogatunk meg. Amikor egy volt magas rangú katonatiszt megtudja, magyarok vagyunk, azonnal azt mondja: Petőfi Sándor. Sajnos nem tudom viszonozni a kedvességét. Laci mondja, hogy nehéz lenne, mert az örményeknek több nemzeti költőjük van…
Felmegyünk még Haghartsinba is. Tizenharmadik század. Érdekes, s ugyanakkor megmagyarázhatatlan, hogy a Sasok Játékát az egyik emirátusi sejk pénzéből restaurálták. Ezzel véget ért a kétnapos körtúra, de azért még nem hagytuk el Örményországot…

FOTÓRIPORT –Kétnapos körút Örményországban (harmadik nap)

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok6 hozzászólás

A szeptember 7-19. időszakban megejtett grúziai és örményországi élménybeszámoló első része itt található. / First days of our trip to Georgia and Armenia (September 7-19) here.

A második rész itt van / Second part here.

Szeptember 10-én kocsit bérelünk, Borbély Laci segít mindent intézni. Érdekes, se nyugtát, se számát nem kapunk. A kifizetett összeget (napi 40 euró és 400 eurós letét) beírják a szerződésbe, annyi. Egyébként úgy Grúziában, mint Örményországban szinte sehol, semmiért sem kaptunk nyugtát… Első állomásunk Khor Virap, ahova az Ararát-völgy síkságain keresztül utazva érkezünk. Laci nem különösebben örvend annak, hogy Krisztus után 301-ben „Elhomályosító” Szent Gergely a keresztény vallásra térítette az örményeket, mert a történelem során ebből a népnek rengeteg baja származott. Igen, ez egy leegyszerűsített változata a hosszú történetnek. Khor Virap híres zarándokhely, ugyanis a kolostor börtönében Szent Gergelyt súlyos kínzásoknak vetették alá: csúszómászók között és nagy bűzben 14 éven át szenvedett. Eközben titokban egy özvegyasszony táplálta. Lélegzetelállító kilátás nyílik az ősi ellenség, azaz a török területen levő Ararátra, az örmények szent hegyére
Állítólag itt raboskodott 14 évig Szent Gergely. Fémlétrán másztunk le a mélybe
A híres örmény kőkereszt (hachkar) a Noravank kolostorban
Nyolcvanöt kilométer autókázás után (közben áthaladunk a híres Areni borvidéken) Noravankba érkezünk. A kolostor a kétszintes Szt. Astvatsatsin templomról híres, amely második emeletére a falból kiálló keskeny köveken lehet feljutni. De nem csak ezért látogatják: itt Laci barátunk Szűz Mária és a kis Jézus eredeti ábrázolására hívja fel a figyelmünket. – Figyeljétek csak meg, Szűz Mária törökülésben ülve tartja a kis Jézust. Ilyet máshol nem látni – magyarázza
A Noravank kolostor udvara
A következő állomásunkról, amely a Noravank kolostortól 100 kilométerre található Laci csak annyit mond: 7500 éves. Étkedve fogadom az infót, mert hirtelen elfelejtem, hogy Örményországban, az emberiség kulturális örökségének egyik fellegvárában járunk. Kiderül, hogy az örmény Stonehenge-ről, a világhírű Carahunge-ről, azaz a beszélő kövekről van szó. Megtudjuk, hogy valószínűleg csillagvizsgálóként használták ezt az örmény megalitikus építményt, amely kétszáznál is több óriáskőből áll. Éppen egy orosz televíziós stab forgat, csak egy kis idő után tudunk közelebb menni. A Jerevántól 200 kilométerre található Carahunge megalitikus építmény korát 7500 évesre becsülik, vagyis két és fél évezreddel idősebb angliai társánál. Lehet, hogy mégis igaz
Az építmény Sziszián városa mellett látható, ahol egy héthektáros területen kétszáznál több óriás kő található. A kövek némelyikébe lekerekített szögletű lyukakat fúrtak, amelyeken keresztül az égbolt különböző pontjai láthatók. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy ez a világ legősibb csillagvizsgálója
Mindenki jól érzi magát (útban Szisziánból Tatevbe)
Elérkezünk aznapi célunkhoz, a Dél-Örményországban, az azerbajdzsáni és iráni határhoz közel levő Tatev kolostorhoz. Előbb viszont libegőre pattanunk, de nem ám akármelyikre: a világ leghosszabb kötélpályáján utazunk. Ezt a Guinness Rekordok Könyve is tanúsítja… Hirtelen Dubai jut eszembe. Ott szinte minden a legnagyobb, leghosszabb stb. A kilátás orgazmusztikus
A kolostort 9. században építettek egy imaház helyére. Tatev jelentése: adj szárnyat. Ennek az elnevezésnek legendája van, erről majd a Szabadságban megjenelő részletes élménybeszámolómban írok… 🙂
A Tatev kolostor része: karám
Mélázó
Tatev: elmélyülve
Tatev: mindennapok
Halidzor városkától négy kilométerrre, Tatevhez közel levő Harsnadzorban hordókban töltöttük az éjszakát
… akciós áron.
Harsnadzor, Tatev közelében: ide nem mernék ittasan kiülni…
Együtt
Harsnadzori szállásunk: a megnövelt ablaknak köszönhetően még csodásabb volt a kilátás…

FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia: második nap/ Trip to Armenia and Georgia – second day

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok7 hozzászólás

Hadd beszéljenek a fotók… Kattints, kérlek, az elsőre… 🙂 / Let the pictures talk… 🙂 Click on the first one, please… 🙂

Az első nap itt / The first day here…

Második nap, azaz szeptember 9-én átcuccoltunk Pepéhez, új jereváni házigazdánkhoz. A költözés zökkenőmentesen ment: a marsrutka, azaz az iránytaxi levitt a központba, a Shakarov/Szaharov-téren találkozunk a spanyollal, aki a közvetlen közelben lakik egy tömbházban. Számítástechnikus, egy-egy hónapot tölt bizonyos városokban vagy országokban, otthonról dolgozik. Helyi barátnői vannak, jól elvan… A Shakarov/Szaharov-téren található az örmény szociális juttatások hivatala. Előtte a szerény állami juttatásból tengődő hivatalnokok rozoga, rozsdás, lerobbant járművei. Kontraszt…
A tömbház eléggé szocreál állapotban leledzik. Emlékszel még az 1989 előtt használt, majd raktárhelyiségekké avanzsált szemétledobókra? Itt még használják. Ezek a retró elemek is nagy mértékben hozzájárulnak Örményország és különösképpen Jereván varázsához. A képen nem látszik, de az ablak ki van törve…
Mond valamit?
Mindenki abból él, amiből lehet. Szinte minden eladó. Pepe lakása mellett árusok próbálnak ügyfeleket találni…
Nosztalgia. A közlekedés kaotikus, minél nagyobb kocsid van, annál nehezebb… Vagy könnyebb, mert nem mernek beléd hajtani… 🙂
No comment
A Shakarov/Szaharov-téren várnunk kellett egy kicsikét, amíg a nagyon kedves néni helyi sajátosságokat készített nekünk. Hús is volt benne
Száz éve történt az örmény genocídium. A világ szinte egyáltalán nem beszél erről, pedig – amint az egy későbbi képen látható – dokumentumok, tanúvallomások maradtak meg a törökök tetteiről. Törökország hatalmas nyomást gyakorol azon országokra, amelyek elismerik, vagy elismerni akarják a gaztetteket. Az örmények tömegmészárlásának messze nincs akkora PR-ja, mint a Holokausztnak, sokkal kevesebbet hallani róla…
Már nem jár többé…
Szinte minden kapualjban a street art jelei mutatkoztak meg. Ízléses, stílusos falfestmények. Grafitit szinte sehol sem láttunk
Kína is segít. Kukkantsd meg jól, mi tükröződik az ajtók üvegében…
Matenadaran, az ősi örmény kéziratok gyűjteményének helye. Gondoltuk, meglátogatjuk Borbély Lászlót (Zsebian), akit Laping Mihály kolozsvári állatorvos barátom ajánlott. Az unokatestvére. Szamosújváron (Armenopolis) született, majd hat évvel ezelőtt „hazatért” az anyaországba. Rengeteget tanultunk tőle, hatalmas szerencsénk volt vele. Érkeztünkkor egy magyar turista csoport éppen az ő idegenvezetői szolgáltatását igényelte. Hozzájuk csapódtunk mi is… Az épület előtt az örmény ábécé megalktója, Meszrop Mastoc tanítványával. Mastoc 405-ben alakotta meg az örmény ábécét. Laci szenvedélyesen beszélt az ókori kéziratokról, azok megőrzéséről. Ez a szenvedély, az örménységgel kapcsolatos minden vonatkozású hazafiasság végigkísérte és meghatározta a vele töltött időnket, amelyből – szerencsére – sok adatott
Sajnos igen körülményesen jutottunk el az Örmény Genocídium Múzeumhoz, s időnk sem volt elég a látogatáshoz. Mellbevágó volt a sok-sok dokumentum, tanúvallomás, amely bizonyítja a törökök által az örmények ellen elkövetett, több éven át tartó tömegmészárlást. A múzeum bejárata számunkra nehezen volt fellelhető. Különböző országok elnökei fát ültettek a múzeum udvarán ezáltal jelezve, hogy országuk elismeri, mi történt
A népirtás 1915-1917 között zajlott – a muzulmán vallású törökök mintegy 1,5 millió örményt gyilkoltak meg. A szisztematikus, tervezett genocídium az első a modern világban. Kis-Ázsiában kezdődött. Az örmény genocídium állítólag bizonyos mértékben példaként szolgált Hitler számára…
Megrázó képek, dokumentumok az Örmény Genocídium Múzeumban
Emlékezzünk…

FOTÓRIPORT – Örményország és Grúzia: első nap(ok)/ Trip to Armenia and Georgia – first day(s)

On Szerző: koliveritt: Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker, Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, Mindennapok8 hozzászólás

gruzia es ormenyorszag 010
Jereván: boltív és falfestmény… 🙂

******************************************

We spent 12 days in Armenia and Georgia. Seeing the photos you can make an idea how it was… 🙂

English language summary: Thanks WizzAir, without you (two flights per week from Budapest to Kutaisi, book early to benefist from the low prices!) and our CouchSurfing hosts, the Hungarian exchange student, Szedelényi János (Jani), the IT specialist Spanish national, Pepe it wouldn’t have been possible. Borbély László, the Armenian-Hungarian (he considers himself solely Armenian…) who “emigrated” from Transylvania to his motherland 6 years ago played an essential role in defining and coloring our experience in that wonderful country. Laci’s unlimited passion for Armenia got to us: we were much more impressed by Armenia than by Georgia. The latter impressed us by the scenery and the Kazbegi mountain, while the previous country by it’s unmatched cultural heritage.

We spent a night at my girlfriend’s, Vanda’s brother, Szabolcs and his wife Tünde. Szabó thanks for taking us (again) to the airport, it did help us a lot!

We landed at the Kutaisi airport in the early hours of on September 8. We went directly to Jerevan, Armenia by public transport. From the airport terminal in Kutaisi to Jani’s (our first CouchSurfing host in the Armenian capital) apartment we traveled a “only” 14 hours. But the beer at the arrival… 🙂

On the first evening we already met with our mentor, Borbély László, and, of course, we had some beers… 🙂 Plus, we made a plan…

******************************************

… tulajdonképpen az első napok, ugyanis egy nappal az indulás előtt, pontosabban szeptember 6-án indultunk útnak Kolozsvárról Budapestre.

Effektív kedden, szeptember 8-án landoltunk a kelet-grúziai Kutaisi város repülőterén, tehát két nappal korábban ültünk be a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (! Nem ám csak pathfinder !) Especially Limited Edition járműbe (nem tartozik a személygépkocsi kategóriába).

Vasárnap és hétfőn a barátnőm, Vanda testvérének, Szabolcsnak és feleségének, Tündének, valamint unokahúgának, a kicsi Emmának a vendégei voltunk. Utóbbit csak tavaly láttuk, kicsike volt még… Akkor éppen Dubaiba utaztunk szintén a magyar fővárosból. Mostani ottlétünkkor Tünde várandós volt, mire szeptember végén visszatértünk Budapestre, már meg is szülte Bálintot… 🙂

Hétfőn, szeptember 7-én valamivel éjfél előtt szállt fel a gép Budapestről kelet fele (Szabó, köszönjük, hogy kivittél a repülőtérre, nagy segítség volt!). Kevesebb mint két óra alatt a grúziai Kutaisiben voltunk. Szász eurós menettérti repülőjeggyel, a WizzAir diszkont légitársaságnak köszönhetően. A WizzAir nélkül nem lett volna sem Grúzia, sem Örményország! Legalábbis nekünk nem… 🙂 A fapados légitársaság hétfőn és pénteken repül Kutaisibe, illetve kedden és szombaton vissza Budapestre. Részletek itt.

A többit meséljék a fotók… 🙂

Úgy döntöttünk, előbb Örményországot látogatjuk meg, s csak azután Grúziát. Logikus is, ugyanis szeptember 19-én hajnalban Kutaisiből repültünk vissza Budapestre. Az első nap, szeptember 8-a húzós és rázós volt: előbbi a hosszú út, utóbbi az utak minősége miatt. Csupán 500 kilométert kellett megtennünk a Kutaisi reptértől Tbiliszin keresztül Jerevánba, de ez mindennel együtt 14 órát vett igénybe… A reptérről 40 láriért elvittek a grúz fővárosba, itt örmény pénzt váltottunk (Popovics Linda azt mondta feltétlenül legyen nálunk, a határon ugyanis kell fizetni a vízumért – azóta ezt eltörölték, de akkor is jó volt az a néhány ezer dram…), megkérdeztünk egy helyi fickót, mennyiért visz el egy taxi a buszállomásig. Azt mondta, 5 lári. A taxis, persze, a dupláját kérte az elején, de végül szívesen és készségesen elvitt a feléért… Itt a híres marsutkába ültünk (marsrutka, azaz iránytaxi), s potom 30 láriért elvittek Jerevánba. Egy lári 1,60 lej
Este hét előtt már Jani külvárosi lakásában söröztünk: MEGÉRKEZTÜNK JEREVÁNBA!
Nem sokkal később újabb sörözés: Ezúttal Borbély Lászlóval, Laping Mihály kolozsvári állatorvos barátom unokatestvérével, Jereván központjában. Laci professzionális idegenvezető. Neki köszönhetően varázslatos volt az örményországi tartózkodásunk. Mindenkinek ajánljuk, vegye igénybe szolgáltatásait. László a zsebian@gmail.com email címen érhető el. Hat éve él Örményországban, Szamosújvárról “emigrált” (erről majd később). No, persze, ott van, házigazdánk Jani is, ő is iszik, kék ingben. Az egyetlen hölgy meg, persze, Vanda… 🙂 Kiváló hangulat, olcsó sör. Laciról azt hittem, hogy házigazdánk, Jani. A jerevéni vasúti pályaudvarra érkezéskor fel is hívtam, hogy nos, akkor hova kell mennünk, hol találkozunk. Belefagyott a vér. Utólag minden tisztázódott: simán felcseréltem őket. Nem csoda, 24 órája lábon voltunk…
Ennyi is bőven elég az utazónak: paplan a földön. Kiválóan éreztünk magunkat Janival és Janinál, ő a két napos örményországi körútra (erről később) is elkísért, mi több, később is velünk tartott néhány rendkívüli nevezetesség felfedezésénél…