Úgy tudom, Strasbourg az egyetlen olyan európai város, amelyből VILLAMOSSAL át lehet menni egy másik ország településébe. Öt évvel ezelőtt sikerült ezzel mobilitási átutaznom a németországi Kehl városába, idén meg szándékoztam ismételni a „bravúrt”, ám a Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) során lebetegedtem, pontosabban meghűltem, azért a feladat jövő évre marad.
A fórumra immár 11 éve az Európa Tanács(nem EU intézmény, nem ugyanaz az Európai Tanáccsal!) és Égly János barátomnak köszönhetően sikerül lejutnom, érdemes beleszagolni a nemzetközi levegőbe, ilyenkor is hatások érik az embert, ismerkedik, kapcsolatokat ápol és épít.
*** A Szabadság hírportálon megjelent fotóriport ide kattintva tekinthető meg. ***
A kontinens lakosainak az alapvetően megváltozott technológiai és tájékozódási szokásai,
valamint a sorozatos politikai botrányok, illetve a fogyasztói társadalom szabályainak megszegése mohóság miatt, az erre visszavezethető gazdasági válság következtében alapvetően megingott az európai polgárok bizalma a demokratikus intézmények és a kapitalizmus alappilléreiben – vonhatjuk le a következtetést a november 6–8. között Strasbourgban az Európa Tanács által szervezett Világfórum a demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvény során tartott előadásokat követően.
A szó szoros értelemben a fiatalokon volt a hangsúly (Saját felvétel)
A fiatalok közvetlensége, a protokollszabályok rugalmas értelmezése
és a karikaturisták masszív jelenléte és kritikus hangvételű rajzai adták meg az Európa Tanács (Council of Europe) által Strasbourgban immár nyolcadik alkalommal szervezett Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) rendezvénysorozat jó hangulatát.
A világ szinte minden régiójából érkezett résztvevők
joggal voltak fogékonyak az ukránok által szervezett eredeti tiltakozásra: az orosz agresszió elleni megmozdulásra kis méretű, műanyagból készült játékkatonákat hoztak és azt írták, hogy ezeket a gyermekek számára gyártották, ám az orosz befolyás katonái jelen vannak a nyugat-európai politikában, közigazgatásban, médiában.
Biciklivel mentünk le, a fotót gyorsan készítettem, belépéskor
Ha jól számolom, hatodik éve jövök Strasbourg városába az Európa Tanács szervezte Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényre. Most viszont jógávalis fűszereztem, rögtön vasárnap délutáni érkezésem után.
Laurent ötlete volt. Ruhákkal is készültem, előrevetítette a lehetőséget. Nem izgultam, figyeltem, vajon milyen mozdulatokat, figurákat kell utánoznom. Szerencsére Laurent közelebb volt, mint az amerikai jógi, így az ő mozdulatait utánoztam. Sok olyan figura volt, ami nem ment, messze nem annyira elasztikus a testem, mint gondoltam. A másik oldalamon levő görög hölgy mintha gumiból lett volna. Elképesztő.
Nem másért, de tiltott is van…
A figurák utáni kukkolás közben valamelyest sikerült érezni a nyugodtságot, a kiegyensúlyozottságot, a békét és belső csendet. A gyors szívverésem ellehetetlenítette a teljes „átállást”. Tervem, hogy otthon továbbfejlesztem a jógát. Itt csupán 5 euró volt másfél óra.Odahaza mennyi, s hol lehet jógázni? Itt kiváló volt, hogy nincs bérlet, előjegyzés, miegymás. Mindenki akkor megy, amikor akar: azaz csütörtökön és vasárnap. Az ajtónál egy kis vászon szatyorban gyűjtik a pénzt. Bizalmi alapon.
Előtérben… (Fotó: CoE.int)
Az idei World Forum for Democracy témája a nemek közötti egyenlőség. Nazgulija jut eszembe, a kirgiz házigazdám Osh városában: azért lettem tanárnő, mert a férjem nem engedte, hogy multinacionális cégnél dolgozzam. Azt mondta, ott túl sok progresszív hatás ér, inkább legyek tanárnő. Az ő akarata az én akaratom. Nos, sok esetben ez a keresztény Európában sincs másképp…
Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára ajándék pólóban, szintén a fiataloktól kapott ajándék kék kalappal (Fotó: CANDICE IMBERT/EURÓPA TANÁCS)
Úgy gondolom (s tudom, ezzel nem mondok nagyot, nincs hatalmas megnyilatkoztatás), előnye, s talán hátránya is van annak, hogy a politikai pártok sok esetben feltétlenül fiatalokat és nőket, azaz az ilyen szempontból hátrányos helyzetben levőket akarnak feltenni a választási listára, legyen az a városi, megyei tanács vagy akár a parlament. Vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy valaki megfelelő tapasztalatra tegyen szert egy ilyen szerepvállaláshoz: olyan döntéseket kell hozni, amelyek sok mindenkit befolyásolnak helyi, regionális, országos vagy netán nemzetközi szinten. Éppen ezért az erőltetett helyzetbe hozás nem mindig vezet jóra.
Nemrég az Európa Tanács által Strasbourgban szervezett Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényén éppen a fiataloknak a demokratikus folyamatokban történő részvételének milyenségét vitatták meg. A több tucatnyi országból érkezett fiatalok arról fejtették ki álláspontjukat, van-e még a klasszikus értelemben vett demokráciának jövője, illetve, ők hogyan képzelik a jelenlegi rendszer működését, mit tennének annak megreformálására.
Sok fiatal élete párhuzamosan zajlik a demokratikus folyamatokkal és intézményekkel, de sokan vannak olyanok, akik érdeklődnek, részt akarnak venni, változásra vonatkozó ötleteik vannak.
Tény: az ifiknek rengeteg innovatív ötlete van, viszont nem mindeniket lehet gyakorlatba ültetni. Elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, de egyelőre nem tudnak jobbat ajánlani. Mi helyettesítheti ezt a fajta demokratikus berendezkedést?
Kiss Olivér blogja 